Lézerfegyvert készíteni nem egyszerű dolog. Hát még a hűtését megoldani! Nézzük csak egy pillanatra az USA jó ideje fejlesztés alatt lévő Airborne laser projectjét. Ez ugye lényegében nem más, mint egy módosított Boeing 747 (Jumbo) -re szerelet nagyteljesítményű lézerfegyver, amivel frankón le lehetne lődözgetni a kilőtt rakétákat (itt elsősorban a ballisztikus rakétákra gondoljunk). A gép lézerfegyvere néhány másodperces tüzelés alatt azonban simán 540 Celsius fokra melegszik fel. Egy-egy rövid sorozatot tehát hoszas, percekig tartó hűtési folyamatnak kell követnie. Ezt 8000 gallon (cirka 30000 liter) hidrogén-peroxiddal (és egyéb anyagokkal) oldják meg. A hűtőanyagokat ezen felül az újboli tüzelés elött el kell távolítani a rendszerből. Ez így azért elég macera.
Persze a következő generációs szilárd lézerek kezelése sem sokkal egyszerűbb: igaz ugyan, hogy nem kell tároló a vegyi anyagoknak, de a hűtéshez felhasznált gázok, ködök, folyadékok mennyísége jelentős. Továbbé a lövés elött ezeket is el kell távolítani a rendszerből. Ez az egyik oka annak, hogy ezidáig csak az olyan nagy madarak jöhettek szóba hordozóplatformként, mint pl. a Jumbo.
A lézer fegyverként történő használata azért még gyerekcipőben jár persze, de fejlesztések zajlanak. A DARPA – a Pentagon kutatórészlege – pl. már évek óta támogat egy olyan projectet, mely olyan folyadékkal valósítja meg a hűtést, melynek optikai törésmutatója megegyezik a fegyverben használt tükrökével, így a fegyver hűtés közben is tüzelhet. A méretei is jelentősen kisebbek, így megalapozhatja a vadászgépek, helikoperek, kisebb szárazföldi egységek lézerfegyverzetéhez vezető utat. Legalábbis ezt állította Charles Manor a Lockheed Martin egyik szóvívője a High Energy Liquid Laser Area Defense System (HELLADS) rendszerintegrátorának megnevezésekor. Magának a fegyvernek a fejlesztéséért a Predator-t elkövető General Atomics felelős, míg a Lockheed a célzórendszer megalkotását vállalta magára.
A 2009-re kitűzött cél egy olyan "egy nagyságrenddel könyebb" lézerfegyver megalkotása, mely teljesítménye összevethető a mai típusokkal. Konkretizálva a dolgokat 5kg/KW a megvalósítandó feladat. A General Atomics állítása szerint jelenleg az 5 fázisos project 3. fázisánál tartanak.
Az aktuális fázis megvalósítandó feladata egy olyan 15 KW-os prototípus megalkotásához szükséges technológia kidolgozása, melyel laboratóriumi körülmények közt szimulálható lenne a nagytesó. A használt technológia meg kelle egyezzen a végleges változatéval persze. Az elképzelések szerint a következő fázis egy 150KW-os földi telepítésű demonstrátor lesz, már az 5kg/KW célkitűzéssel. Ezen felül olyan kompakt kialakítással, hogy alkalmazható legyen pl. egy Humvee-n, vagy egy vadászgépen. A végső fázis magának a végleges HELLDAS fegyverrendszer megvalósítását foglalja majd magába, mely már ténylegesen használható lesz különféle platformokon.
A DARPA igazgatójának 2003-as kongresszusi nyilatkozata szerint ez akár lehet robotplatform is. Itt a következő generációs Predator B -re, vagy a Unmanned Combat Aerial Vehicle (jelenleg X-47)-re kell gondolni elsősorban, melyek így "védhetnek létesítményeket, lakott területeket, őrizhetnek határt vagy demilitarizált zónát azzal a képességgel a tarsolyukban, hogy a különféle rakétákra és tüzérségi lövedékekre fénysebességgel tudnak reagálni". A DARPA az elkövetkezendő 3 év során 60 millió dollárt szeretne elkölteni a projectre.