HTKA – Haditechnikai Kerekasztal

Az olasz haditengerészet egykori büszkesége, az S-506 Enrico Toti vadász tengeralattjáró egy hajmeresztő utazás után megérkezett végső nyugvóhelyére, a tudománnyal, technológiával foglalkozó, milánói Leonardo da Vinci múzeumba. Az 1999-ben, három évtizedes szolgálat után nyugalmazott tengeralattjáró szállítására 4 éves tervezési folyamat után vállalkoztak az olaszok. Igyekeztek relatíve egyenes útvonalat megtervezni. Ennek érdekében néhány helyen szerkezeti megerősítéseket végeztek, leszereltek mindenféle akadályt, úgymint közlekedési lámpákat, táblákat, a villamos vezetékeit, stb.

A hajó eddigi nyughelyétől a Pó menti Cremona kikötőjéből a 60 kilométeres túra 96 órát vett igénybe. Átlag 6 km/h sebességgel haladtak, kizárólagosan éjszaka. Ezen szombatot az év legnyugodtabb napjának vélték a szakemberek, ám még így is közel 100000 ember kísérte figyelemmel a tengeralattjáró útjának végső szakaszát. A 30 tengelyes vontatón nyugvó hajó minden valószínűség szerint a legnehezebb jármű, mely a mai napig megjárta Milánó útjait. A szállítás költségei elérték az 1 millió Eurós összeget.

A tengeralattjárót december 7-től tekintheti meg a nagyközönség.

Nyilvánosan is bemutatták az USA katamarán Sea-Fighter hajóját. A hajó alumíniumtestű, több mint 50 csomó a végsebessége és 26 fős a legénysége. Mivel nem sikerült a vezetést a sorozatgyártásról meggyőzni, így teszthajó lesz belőle, aminek eredményeit a hasonló konstrukciójú Littoral Combat Ship gyártásához fogják csak felhasználni.

A hajó 2 helikopterleszállóval, UAV indtósínnel rendelkezik a felső fedélzeten, a két hajótest között pedig egy rohamcsónak tároló indtó/fogadóegységgel.
A hajó kis merülésű, így gyors, és képes a part közelében is feladatok végrehajtására.
A hajó a katonai vezetés elutastása után kongresszusi támogatásból épült meg a haditengerészetnek való eladás eshetőleges szándékával.

Az HMS Illustrious 2 évig szolgálaton kívül volt átalakítás és nagyavítás miatt. Most őt szentelik fel zászlóshajónak, mint az egyetlen jelenleg szolgálatban lévő Brit repülőgéphordozót. A 120 millió fontos felújításnak köszönhetően több repülőgépet hordozhat, mint bármely más azonos kategóriájú hajó korábban. Alkalmassá vált a GR7 valamint GR9-es Harrierek hordozására is, valamint az új Merlin tengeralattjáróvadász helikopterére is.

A korábbi zászlóshajót, az HMS Invincible-t lekonzerválták. Az HMS Ark Royal hat hónap múlva, nagyjavítás után áll újra szolgálatba. Az ország 2012-ig tervezi lecserélni összes repülőgéphordozóját.

Némi extra: Kipakoltunk egy kissebb videót, mely a Royal Navy 3 anyahajóját mutatja be + tartogat egy kis számítógépes animációt is a 2012 és 2015 magasságában érkező utódokról.

–> Videó

[size=7][szerk.: Tomcat][/size]

A hidegháború vége óta a tengerek korlátlan urának gondolta magát Washington. (ezt az orosz Skhval torpedók miatt mosolyogva veszem tudomásul…) A tengeralattjáróelhárítástól másfelé irányított át erőforrásokat. Kína azonban egy elavultnak gondolt technológiára alapozva építi flottáját: dízel-elektromos tengeralattjárókat gyárt német és egyéb technológiákkal feljavítva. 15 éven belül Kína tengeralattjáróflottája számbeli fölényre fog szert tenni. Az új Kínai haditengerészet fő célja az USA távoltartása egy esetleges Taiwani konfliktus esetén, ugyanakkor képességet ad Japán nyugtalanítására, valamint balisztikus rakéták indítására akár az USA ellen. Kína az Ázsiai-Csendes-óceáni régió regionális nagyhatalmi pozíciójára tör a hidegháború óta nem látott katonai felfejlődésével.

Kína jelenleg 64 felszíni hajóval és legalább 55 támadó tengeralattjáróval rendelkezik. Ebbe belefoglaltatnak a Song osztályú tengeralattjárók, amelyek víz alól indtható hajó elleni cirkálórakétákkal vannak felszerelve, valamint az új Yuan osztályú dízelel-ektromos támadótengeralattjárók. Kína idén állítja szolgálatba nukleáris támadó tengeralattjáróját, valamint már megérkezett 4 orosz Kilo osztályú tengeralattjáró, 8 pedig szállítás alatt van.
Mindezzel szemben Taiwannak 27 felszíni hajója és 4 tengeralattjárója van.

Az USA mindösszesen 59 külöböző típusú tengeralattjáróval rendelkezik, amik világszerte kiosztott feladatokat teljesítenek, tehát ez az erő nem összpontosítható egyetlen konfliktuszónába. A következő 15 évben a jelenlegi gyártási és elöregedési ütem mellett 40-re csökken számuk míg Kína ekkorra már nagyjából 35 modern tengeralattjáróval rendelkezhet.

Az USA minden tengeralattjárója atommeghajtású, ugyanakkor a dízel-elektromos tengeralattjárók amikor akkumulátorról működnek, még az atommeghajtásúaknál is jóval csendesebbek. Akkumulátorról jelenleg kb 4 napig tud egy tengeralattjáró üzemelni, utána be kell kapcsolni a dízelmotorokat, és újratölteni az akkumulátorokat. Ehhez levegőre is szükség volt korábban, de hála egy kis technológiai transzfernek, Kína tengeralattjárói képesek a levegőtől függetlenül végrehajtani feladataikat két vagy akár még több héten keresztül is.

2004. öszén az USA kibérelt egy Svéd dízel-elektromos tengeralattjárót, hogy tanulmányozhassa annak taktikai előnyeit-hátrányait, a megfelelő harceljárások kidolgozásához.

Akit érdekel, hogy hol is tart Kína.

Pakisztán mai rakétatesztjével csatlakozott azon országokhoz, melyek saját fejlesztésű cirkálórakétával rendelkeznek. A nukleáris robbanófej hordozására is képes, 500 kilóméter hatósugarú Hatf VII Babur sikerét jelentős lépésnek nyilvánította Pervez Musharraf elnök. Indiát nem figyelmeztették a kilövésre, lévén ez egy cirkálórakéta, nem pedig ballisztikus, nyilatkozta a külügyminisztérium szóvívője. [A két szomszéd múlt hétvégén hivatalosan is megegyezett, hogy a ballisztikus rakétakilövésekről előre értesítik egymást egy tévedéből bekövetkező atomháború elkerülése végett.]

"Ez egy ajándék Musharraf elnök születésnapjára és a Függetlenség Napjára" – nyilatkozta a pakisztáni információs miniszter. Musharraf elnök a mai napon töltötte be 62. életévét, országa pedig vasárnap ünnepli a brit uralom alóli szabadulásának 58. évfordulóját.

A bejelentésben még az is szerepel, hogy a rakéta képes észrevétlenül áthatolni a radarhálón és nagy pontossággal megsemmisíteni a célt. Ezen felül indítható repülőről, hajóról és tengeralattjáróról is. Pakisztán így már nem csak a ballisztikus rakéta versenyben állja a sarat nagy szomszédjával, hanem ezen a téren is. India 2001-ben mutatta be az orosz közreműködéssel fejlesztett saját cirkálórakétáját. [Csak nehogy egyszer egymás torkának essenek úgy igaziból…]

Az ausztrál védelmi miniszter bejelentése szerint elképzelhető, hogy az újoncok hiányát ellensúlyozandó a hadsereg női tagjai is jelntkezhetnek majd az irakban állomásozó harci egységekbe. A hölgyek továbbra is el lennének tiltva a direkt harci műveletektől, ám bekerülhetnének gyalogsági, tüzérségi, tank illetve páncélozott járműszázadokba. Persze gyakran a támogató egységeket éri támadás.

A javaslat John Howard miniszterelnök kabinetje elött van már. Howard volt az, aki csapatokat küldött Afganisztánba és Irakba. Az Australian Strategic Policy Institute állítása szerint az elmúlt 5 év során toboró kampányokra elköltött 500 millió ausztrál dollár [~375 millió USD] ellenére tavaly a sereg 1500 fővel a kívánt létszám alatt állt.

A hölgyek egyébként fontos szerepet töltenek be az ausztrál hadseregben. Akad közük pilóta és haditengerészeti tiszt is. Ugyanakkor a frontvonalon harcoló gyalogsági csapatok, a páncélos illetve különleges alakulatok ezidáig zárva álltak elöttük.

Az ellenzék jól fogadta a javaslatot. A Munkáspárt támogatja egy az egyben, míg a zöldeknek semmi kifogásolnivalót nem találtak az ilyen térű egyenlőségben, ugyanakkor megjegyezték, hogy nem kéne ausztráloknak ott lenniük, legyen szó férfiakról vagy nőkről. Az 52 ezres állandó ausztrál hadseregből mintegy 900 fő tartózkodik Irakban.

Régebben írtunk már arról, hogy a US Army egy ideje súlyos problémával küszködik: még az előirányzott mennyíségű újoncot sem sikerült a seregbe csábítaniuk hónapok hosszú sorozata óta. [ Bővebben ]. Május vége felé a szóvívők állították, hogy a nyári hónapok, az egyetemek, főiskolák befejeződése meghozza majd a hatását. Ez így is lett. Immár második hónapja sikerült teljesíteni az előirányzott keretszámot. Júliusban például 8085 újonc lépett be, így az Army 109%-ra teljesítette a keretet. Az eddig besorozott 55207 katona azonban még csak a 62385 fős éves keret 89%-a vallották be az illetékesek. Ezt szinte lehetetlen már elérni lévén az Army aktuális éves ciklusa 2004 szeptember – 2005 szeptember. A haditengerészet és a légierő továbbra sem küzd létszámhiánnyal. Mondjuk ez nem meglepő, hiszen az elmúlt évek csatáiban a hadsereg és a tengerszgyalogság szenvedte a legnagyobb veszteségeket, mely egyáltalán nem tette vonzóvá ezt a hadnemet.

Tagadhatatlan, hogy július egy eredményes hónap volt, ugyanakkor ha figyelembe vesszük, hogy egy 300 milliós lakosú országról beszélünk, akkor a toborzó tisztek hatalmas erőfeszítésekkel is csak egy maréknyi embert tudnak összeszedni. Ez egyenlőre ugyan nincs kihatással a hadsereg tevékenységére, ám ha a közeljövőben nem kezdődhet meg az iraki ás afganisztáni kivonulás, akkor az Army komoly gondok elé nézhet.

Még augusztus 5-én körülbelül ezer méteres mélységben behatolt a finn légtérbe az Orosz Haditengerészet egyik Tu-134 típusú uatsszállító repülője. Azonban mire a finn légierő F/A-18-asai felszáltak volna elfogására, a két pilóta már korrigálta is a hibát, és kilépett a tiltott légtérből.
A repülőgép egyébként navigációs hiba miatt lépett be a finnek légterébe.

A Defense Daily értesülései szerint a US Army kiválasztotta a céget, mely a következő generációs robotrepülőgépüket szállítja majd. Az Extended Range Multi-Purpose drone [ERMP] pályázatot a General Atomics nyerte. Ez a cég felelős a Predator elkövetéséért, így talán nem is oly meglepő a döntés. A san diegoi székhelyű cég 214 millió dollárt kapott 48 ERMP legyártásához. Az első gépeknek 2008-ra kell elkészülniük. Ezenfelül további 132 gép beszerzését tervezi a hadsereg.

A Predatorhoz képest az egyik legnagyobb fejlődés, hogy az új gépek képesek lesznek maguktól elvégezni a fel- illetve leszállás műveletét, lehetővé téve, hogy a pilótákat ilyen képesítéssel nem rendelkező kezelőszemélyzet váltsa fel. A hadsereg másik elvárása a 72 órás üzemidő [a Predatorok egy napot se bírnak a levegőben maradni egyhuzamban]. Ezt leszámítva a szokásos feladatkörük lesz: megfigyelés, kommunikációs adások átjátszása, célpontok azonosítása és szükség esetén elpusztítása.Kezdésnek a Predatorokhoz hasonlóan ezen gépek is Hellfire rakétákkal lesznek felszerelve, de az arzenál a későbbiekben még bővülhet persze.

A CIA megrendelésre készült gép 50 éve, 1955 augusztusában emelkedett először a magasba. A tervezési munkákkal a LockheedMartin lett megbízva, korlátlan anyagi támogatással, ám igen rövid időkerettel. Nyugodtan mondhatjuk, ennek ellenére jó munkát végeztek, hiszen a gép – igaz módosított változata – mind a mai napig hadrendben áll. A gépről persze elsősorban a hidegháborúra asszociálunk, de ettől még repülnek manapság is.

A gépet úgy tervezték, hogy olyan magasságokba emelkedhessen, ahova a szovjet elfogó vadászok illetve a légvédelmi rakéták nem tudják követni. A pilótának a 27430 méteres csúcsmagasság miatt űrruhát kell viselnie. A gép először 1956 júliusában merészkedett be a szovjet légtérbe. Összesen 24 berepülésre került sor az évek során. Az első gépet 1960 május 1-én vesztették, mikor is a szovjet légvédelemnek csak sikerült lelőnie egyet. Ebböl bontakozott ki az U-2 krízis a késöbbiekben. Ezen gépveszteség indította be azt a folyamatot, mely aztán az Sr-71 Blackbird kémrepülőgép megszületéséhez vezetett. Az U-2 nevéhez fűzhető ezenkívül még a kubai telepítésű szovjet rakéták felfedezése is 1962 októberében. Később, Kuba felett szintén lelőttek egy U-2-t. Pilótája nem volt annyira szerencsés, mint a Szovjetunió felett lelőtt társa, ő életét vesztette.

A nagyobb és hatékonyabb R változat 1967-ben repült először. Európába szánt taktikai feldeírtő változata pedig – mely strukturálisan megyegyezett az R modellel – 1981-ben repült először. Utolsó példányát 1989-ben kapta meg a légierő. 1992-től mindkét változat R modell néven futott az 1998-as hajtóműfrissítésig, mikor is átkeresztelték S modellre. S, mint Senior Year