Október 20-án rövid ünnepséggel emlékeztek meg a szolnoki reptéren az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis állományába tartozó – de ma még Szolnokon állomásozó – JAK–52-es század pilótái, műszaki katonái a nem mindennapi teljesítményről. Még 1994-ben állt rendszerbe a magyar légierőben tizenkét darab JAK–52-es kiképző repülőgép, melyekből hattal ma is repülnek. Jenei Barna alezredes, a század parancsnokának tájékoztatása szerint az elmúlt években mintegy 130–140 pilótát készítettek fel ezekkel a gépekkel. A kiváló gépekkel kiváló oktatók is repülnek, a jelenlegi hat oktató együttesen tizenötezer repült órával rendelkezik.
Pető István dandártábornok, a repülőbázis parancsnoka szerint – aki maga is repült a kötelékben – a JAK–52-esek megbízható, „pilótabarát” gépek. Felépítésük, teljesítményük miatt a kisebb repüléstechnikai hibákat – más hasonló gépektől eltérően – „elviselik”, így a legalkalmasabbak a pilóták kiválasztására, alapfelkészítésére.
[center]A JAK–52
Az egykori Szovjetunióban kifejlesztett, Romániában gyártott repülőgép elődje a JAK–50-es együléses gép volt, mellyel az 1976-os műrepülő világbajnokságon a férfiaknál az első kettő, a nőknél az első öt helyezést szerezték meg. Továbbfejlesztett, kétüléses, már a vadászgépekre jellemző, tricikli elrendezésű futóművekkel rendelkező JAK–52-es-ből 500 darab került a volt Varsói Szerződés tagállamaihoz, s mai is a legnépszerűbb légcsavaros kiképző repülőgép.
Hossz: 7,45 m
Fesztáv: 9,3 m
Maximális felszálló tömeg: 1290 kg
Maximális sebesség: 300 km/h
Hatótávolság: 550 km
Hajtómű típusa: egy Vegyenyejev M-14 P csillagmotor
Hajtómű teljesítménye: 268 kW/365 LE[/center]
[center][/center]
Szöveg & fotó: Sz. B. , a szerző felvételei, Honvédelem Online