Egyes előrejelzések szerint komoly bevásárlások várhatóak a szállító repülőgépek piacán. A Forecast International „A katonai szállítórepülőgépek világpiaca 2005-2014” címet viselő tanulmánya szerint 929 szállító repülőgépre lesz igény a jelzett időperiódusban. Ez pedig közel 54 milliárd dolláros üzletet jelent.
Bár a piac nagy részét a Boeing C-17 Globemaster III-as és a Lockheed Martin C-130J Hercules uralja jelenleg, a jövőben a Forecast International szerint jelentős változások várhatóak.
Boeing például a megrendelt 180 C-17-es nehéz szállító repülőgép utolsó példányait 2008. közepéig átadja. Bár a jelek szerint egy további 40 gépes utánrendelés várható, a gyártósort valószínűleg 2010-ben be kell zárni.
A seattle-iek reményei szerint ekkor már javában gyártják majd a KC-767-es légi utántöltő repülőgépeket az USAF részére.
„A Boeing kivonulása a piacról magára hagyja a Lockheed Martint az Airbus-szal zajló csatározásokban, melyben az Airbus Military részéről az új és nagyobb A400M, az EADS CASA CN-235/C-295 párosa és az olasz Alenia C-27J Spartan vesz részt,” jelezte Bill Dane, az FI elemzője
[Saját megjegyzés: feltéve, hogy az A400M egyáltalán és valaha is a levegőbe emelkedik. Az eddig tapasztalt, khm, ráérős tempót figyelembe véve erősen merész állításnak tartom a 2010-es A400M-konkurenciát, tekintetbe véve azt, hogy 2005. októberében még az első prototípus sem emelkedett a levegőbe. Ne felejtsük el: a gépnek vadonatúj gázturbinás hajtóművei és fly-by-wire irányítórendszere van. Ez pedig még számos problémát okozhat, sőt, szokott is okozni, elég csak az F/A-22-esek, az MV-22 Osprey-k és a JAS-39 Gripenek baleseteire, katasztrófáira gondolni. Ezek viszont csak a berepülés során derülnek ki.].
„A Lockheed Martin egy pillanatra megijedhetett, amikor a Pentagon 2005. elején meg akarta kurtítani a több éves C-130J-megrendelést, de a terv azóta eltűnt a süllyesztőben.” A gyártósor, ennek megfelelően, továbbra is teljes gőzzel üzemel és a cég kereskedelmi munkatársai újabb üzletek nyélbeütését remélik.
Az Airbus-projekt mögött hét európai ország sorakozott fel, összesen 180 darab repülőgép megrendelésével [Ismét közbevetném: ez a szám már egy többször csökkentett darabszám és az európai költségvetési trendeket tekintve egyáltalán nem biztos, hogy végleges. Lefelé nem végleges…]. Rajtuk kívül Chile és Dél-Afrika vásárol néhány példányt. A jelenlegi tervek szerint a sorozatgyártás 2009-ben indulhat meg.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni az Amerikai Hadsereg programját, mely az Irakban meglepően hasznosnak bizonyult öreg Shorts C-23 Sherpa könnyű szállító repülőgépek leváltását célozza meg.
A Future Cargo Aircraft (FCA) verseny ezidáig teljesen európai futamnak néz ki [Aztán persze kérdéses, hogy a kiválasztott típust hol és kik és milyen alkatrészekből szerelik majd össze, lásd az EH-101 és US101 esetét…].
A résztvevők, csak emlékeztetőül: az Alenia C-27J Spartan, illetve az EADS CASA CN-235 és/vagy C-295 típusa. A Hadsereg körülbelül 30 új repülőgéppel váltaná ki a meglévő 44 példányú C-23 Sherpa-flottát, az elemzők szerint azonban valószínű, hogy az új típussal más, öregedőfélben lévő közepes szállító repülőgépet is fel fognak váltani.
Az Alenia a győzelem érdekében arra hivatkozik, hogy a típusa rövid távon képes fel/leszállni, míg az EADS CASA szerint a C-27J túl nagy a Hadsereg igényeinek. Az Army várhatóan 2006. közepén választja ki a nyertes típust. A tét nem csekély: a Légierő várható megrendelését is beszámítva körülbelül 120 repülőgép gyártása.
traucsacska.blogspot.com