Néhány évvel ezelőtt ez a kérdés nevetségesnek tűnt. Nemcsak a hadsereg berkeiben, de a társadalom jelentős részében is. Hiszen a korábbi évtizedek alatt a felnövekvő nemzedékek tagjaiban úgy rögződött, hogy minden sorkatonai szolgálatot teljesített férfi tartalékosként várhatta a hadsereg esetleges megszólítását kiképzésen, gyakorlaton való részvételre. Ma ez a kérdés – az érvényben lévő jogszabályok alapján – felvetődhet. A törvény szövegéből kimaradtak a tartalékosokra vonatkozó parancsok, az önkéntesség ezen a területen is meghatározóvá vált.
A lakosság széles tömegei gondolják úgy, hogy az önkéntes haderő mögött szükség van egy társadalmi erőre, amely – szükség esetén – gyorsan, alapkiképzettséggel felvértezve rendelkezésre áll a hon- vagy katasztrófák elleni védelem feladataira. Ezt a vélekedést erősíti, hogy a NATO-országokban mindenütt fontos tényezőként kezelik a kiképzett, bevethető tartalékerőt. Sőt minél kisebb a haderő, annál több gondot fordítanak a stabil háttérre.
A megoldás alapvető kérdései sorakoznak a Magyar Tartalékosok Szövetségének közelgő közgyűlése előtt. A több mint 4 éve alakult és egyre jobban működő társadalmi szervezet legfontosabb feladatának tekinti, hogy a honvédség vonzáskörében, a honvédelem feladatainak támogatásaként összekapcsolja a katonákat, a katonai szervezeteket a tenni akaró állampolgárokkal, helyi és területi társadalmi szervezetekkel.
A közgyűlésen összegezik azokat a szellemi és fizikai erőfeszítéseket, cselekvési programokat, amelyek alapján az elmúlt időszakban sikeresen teljesítették hazai és nemzetközi célkitűzéseiket. Megvitatják a jövő feladatait, melyek közül első helyen áll a törvényi háttér "kialakítása, átalakítása" a haderő tartalékerejének biztosítása érdekében.
Fontos feladat meghatározni azon formákat és módszereket, programokat, amelyekkel a haderőben rövidebb-hosszabb időt eltöltött szerződéses és hivatásos katonákat a kiválásuk után össze lehet fogni, az összetartozás-tudatot fenn lehet bennük tartani, valamint a fiatal, hadsereg iránt érdeklődőket fel lehet készíteni az önkéntes haderő utánpótlási igényeinek kielégítésére.
Nem szabad elhanyagolni a "veteránokkal" való foglalkozást sem. Magyarországon veteránszövetség nem alakult, több társadalmi szervezet tömörít – valamilyen szempontból – katonaviselteket. De mi lesz azokkal a nőkkel, férfiakkal, akik szerződésesként ma is szolgálatot teljesítenek például Afganisztánban, voltak Irakban, Kuvaitban, vagy máshol a világban? Őket is meg kellene szólítani, hiszen különleges kiképzésben részesültek, speciális tapasztalatok birtokába kerültek.
A közgyűlés kiemelt napirendje lesz az országos vezetés megújítása. Ilyen "képlékeny" átmeneti időszakban megnő a fontossága a menedzser szerepének. Olyan vezetőt és elnökségi tagokat kell választani, akik értik a haderő mai helyzetét, ismerik a következő évek célkitűzéseit, feladatait, megtalálják a közös hangot, közös nevezőt a HM és a HVK vezetőivel, el tudják fogadtatni a MATASZ-t, sikeresen pályáznak az elnyerhető pénzügyi támogatásokra, és jól mozgósítanak a közösen meghatározott, elfogadott programokra. A sikeres, jól dolgozó MATASZ fontos a HM és a hadsereg számára is. Olyan erős támogatottságot kap a társadalom egy részétől, amelynek erővonalai eljutnak a megyékbe, városokba, falvakba, az ország minden szögletébe. Ezért érdemes dolgozni!
Takács Ferenc nyugállományú ezredes , Honvédelem Online