Meglepetéssel kezdődött a Párbeszéd 2005 konferenciasorozat első honvédségi szintű eseménye – a legénységi állományú katonák tanácskozása – november 28-án, a Honvédelmi Minisztériumban. Nem volt parancsnoki (elnökségi) asztal, Havril András vezérezredes, vezérkari főnök, a konferencia levezetője, közvetlenül az első sor előtt foglalt helyet, s vitaindítója után innen folytatott párbeszédet a felszólalókkal. Az elhangzottakhoz fűzött megjegyzései megelőlegezték a tárca és a honvédség vezetésének azon törekvését, amely szerint a párbeszéd a Magyar Honvédség-szintű, majd a stratégiai célokkal foglalkozó tábornoki konferenciával nem zárul le.
A honvédség mindenkori helyzetének közös értékeléséhez, a kölcsönös bizalmon alapuló továbblépéshez ugyanis nélkülözhetetlen a hivatásos és a szerződéses katonák és parancsnokaik, a honvédségi közalkalmazottak és munkahelyi vezetőik közötti rendszeres párbeszéd.
A szerződéses katonák konferenciáján a vezérkari főnök szólt azokról a témakörökről, amelyek leggyakrabban vetődtek fel az alegységszintű, illetve haderőnemi szintű legénységi állománygyűléseken. Az előmenetellel, a kiképzéssel, a külszolgálattal, a missziókban történő részvétellel, az illetménnyel, a juttatásokkal, a lakhatással, az egyéni felszereléssel, a technikai fejlesztéssel, a katonaélet mindennapjait érintő szabályozókkal, az átszervezéseket immár követő stabilitással, valamint a bizalommal összefüggő kérdések természetesen elhangzottak ezen a fórumon is. Elhangzottak, mégpedig a minisztérium, illetve a vezérkar és a honvédség magas beosztású katonáinak jelenlétében. Havril András e tekintetben hangsúlyozta: a kérdéseket, illetve javaslatokat megfogalmazóknak tudniuk kell, hogy nem hiába mondták el azt, amit elmondtak, még ha nem is minden problémára lehet azonnali megoldást találni.
A szerződéses katonák honvédségszintű párbeszéde során mindenesetre kiderült, hogy szolgálati helye, konkrét beosztása, feladata válogatja, kinek milyen problémája van, kinek-kinek mi a véleménye állománycsoportjának helyzetéről, arról, hogy mit vár munkáltatójától, a honvédségtől. Ahogyan kiderült az is, hogy ki mit kíván tenni szerződéses szolgálata során a honvédségért, a haderő feladatainak magas színvonalú végrehajtásáért.
Az egyesztendős önkéntes haderőben most van kialakulóban a szerződéses szolgálati kultúra – hangzott el többször is a konferencián. S hogy ez mielőbb kialakuljon, hogy a szerződéses katonák elfogadottsága, nemkülönben elkötelezettsége körül minden rendben legyen, ahhoz elengedhetetlen a párbeszéd az ebbe az állománykategóriába tartozók között éppen úgy, mint közvetlen parancsnokaikkal, a magasabb szintű elöljárókkal, illetve a más állománykategóriákba tartozókkal.
Apropó, elfogadottság, elkötelezettség! Társai véleményét közvetítve számos hozzászóló vetette fel: a szerződéses szolgálatot vállalók – a jelenlegi maximális tizenöt éven túl – hosszabb távra is elköteleznék magukat, mert nem munkavállalóknak, hanem a haza védelme érdekében szolgáló katonának tartják magukat. Vélhetjük, alakul már a legénységi állományba tartozók szolgálati kultúrája.
M. T. Gy. , Honvédelem Online