Mondhatni apróbb ellentmondásba keveredtek egymással az orosz RIA Novosztyi / Russia Today páros és a nemzetközi média friss sajtóanyagai az Sz-300 rakéta komplexum kapcsán. Mondjuk legalább annyi közös van, hogy Kína mindkét értelmezésben érintett és mindkét eseteben a rendszer gyártójára hivatkoznak…
Az első változatok 1979-es hadrendbe állítása óta eltelt évek fejlesztéseinek köszönhetően mára már szerteágazó „családfát” magáénak tudható Sz-300-as légvédelmi rendszer legutóbbi változatai – Sz-300PMU1 és Sz-300PMU2 – a mai napi igen keresettek a nemzetközi piacon. Említjük meg ezen ismert tényt azért, mert ehhez kapcsolódik a RIA Novosztyin leközölt anyag.
Az állami tulajdonú hírügynökség híradásában a többek között az Sz-300 gyártásért felelős Almaz Antej vállalat vezérigazgatójának nyilatkozata szerepel, miszerint befejeződött a 15 ütegnyi komplexum szállítása Pekingnek, ezzel Oroszország lezártnak tekinti az üzletet. Hozzátéve, hogy az Sz-300 család és potensebb Sz-400-as nevezetű utódja iránt érdeklődőknek „hosszú a sora” ám határozatlan ideig nem várható újabb exportszerződés megkötése. (Az exportmegrendelések átmeneti befagyasztásáról nem szól a fáma a Russia Today anyagában.)
„Először az orosz haderőt kell felfegyvereznünk. Ha van szabad gyártókapacitás és befejeztük a jelenlegi megrendelések teljesítését, akkor folytatódhat az exportszerződések megkötésének folyamata.” – nyilatkozta az Almaz Antej igazgatója.
Mint korábban írtunk róla, Moszkva 2020-ig komoly fejlesztéseket akar végrehajtani légvédelmi rendszerének soraiban, (meg mindenhol máshol is, egy időben…) melynek lényeges elemét képzi majd a rendszeresítés előtt álló Sz-400-as légvédelmi komplexum – melynek szaúd-arábiai exportját azért ettől függetlenül pedzegették korábban, tesszük hozzá csendben.
Sz-400 teszt
Ezen sajtóértesüléssel kapcsolatosan két dolog furcsa. Az egyiket betudjuk az Sz-300PMU2 kínai exportjával kapcsolatos, valószínűsített rosszul értesültségünknek. Mi ugyanis úgy tudjuk/tudtuk, hogy a változat első megrendelőjeként, a korábbi Sz-300PMU és PMU1 rendeléseit, valamint az Sz-300PMU1 licencgyártását (HQ-10 és HQ-15) megfejelve Kína 2004 magasságában, 960 millió Dollárt adott át Moszkvának 16 ütegnyi Sz-300PMU2 „Favorit” komplexum szállításáért cserébe. Hovatovább mi úgy tudjuk, hogy a 2006 – 2008 között történt szállítást nem követte újabb. Utánajárva a dolgoknak sem találtunk utalást újabb rendelésre, amit természetesen az Almaz Antej fentebb említett nyilatkozata pedig indokolna. (Így hát nem fogunk rossz szemmel nézni arra, aki esetleg helyre igazít bennünket ez ügyben, sőt…)
No persze a csűrés-csavarás itt még nem ér véget, hiszen a bevezetőben említettük a pénteki nyilatkozattal kapcsolatos sajtó ellentmondásokat is – ami a mi esetleges téves infónk ellenére is fent áll. A szintén orosz, ámde nem állami kézben lévő Interfax hírügynökség anyagát számos híroldal hozta le, melyben ugyan a RIA Novosztyi anyagához hasonlóan szintén az Almaz Antej vezetőségét nevezik meg forrásaként, azonban Intefax-éknál arról szól a fáma, hogy Peking nagy mennyiségű Sz-300 vásárlása mellett kötelezte el magát.
Ami véleményünk szerint ugyanakkor kissé meglepő lenne, lévén az „egy kis kínai, egy kis fű alatt beszerzett Patriot megfűszerezve egy adag Sz-300PMU-val” receptből végül megszülető HQ-9A-nak az Sz-300PMU2-höz hasonló képességeket tulajdonítanak.
Az orosz Sz-300 rendszerből sok elemet átvett HQ-9 rendszer önjárő indítóplatformja ,
