A T-34, valamint a T-55 a világ talán legismertebb harckocsitípusai. Ikonikus képévé váltak a második világháborúnak, valamint az azt követő hidegháborús szembenállásának is. Azonban az út mely a két típust összeköti, nem volt zökkenőmentes. Jelen írás a két masinát összekötő időszak főbb állomásait próbálja bemutatni a teljesség igénye nélkül. Az írásban felsorolt harckocsik részletes bemutatása is elmarad, inkább olyan jellegzetességek kerülnek említésre, melyek a típusok könnyebb azonosítását teszik lehetővé. Ennek legfőbb oka a hatalmas mennyiségű altípusok száma. A T-34-76, valamint a T-34-85-nek rengeteg változata létezett, melyeket önmagukban is szinte reménytelen feladat lenne bemutatni.
Az alapjármű habár megjelenése pillanatában a legfejlettebb harckocsi volt, mégsem volt mentes néhány hiányosságtól. Ezek közül a legnagyobb a háromfős torony hiánya volt, ennek kiküszöbölését tartották elsődlegesnek a tervezők. A másik része a harckocsinak, amit fejleszteni akartak az a felfüggesztése volt. A Christie felfüggesztés révén a nagyméretű csavarrugók a páncéltesten belülre kerültek, melyek elég sok teret vettek el. Ugyanúgy a hosszan elhelyezkedő motort is el akarták fordítani 90 fokkal mely révén a járművet rövidebbre lehet legyártani, úgy, hogy a harctér mérete még növekszik is.
Párduc tank keresztmetszeti képe. Megfigyelhető a páncéltesten keresztülhaladó kardántengely. Emiatt a tornyot nem lehetett a padlólemezre ültetni, meg kellett magasítani az egész páncéltestet. Magasabb páncéltest miatt növekedett a tömeg, ami miatt nagyobb és erősebb motorra volt szükség. Erősebb motor, mely egyben nagyobb is és több üzemanyagra van szüksége, ami még nagyobb páncéltestet eredményez és így tovább. ,
A Christie felfüggesztés megérdemel egy rövid kitérőt. A világháborút végigharcoló tankokra szinte egységesen jellemző volt, hogy a motor hátul helyezkedett el, míg a láncot meghajtó kerék elöl. Ennek egyik velejárója volt, hogy a páncéltesten hosszában végigfutott egy kardántengely, ami miatt az egész szerkezetet meg kellett magasítani. Ez alól kivételt képeztek a Christie felfüggesztést használó típusok. Itt a láncmeghajtó kereket a jármű hátulján helyezték el, így a páncéltestet alacsonyabbra lehetett építeni, mivel nem zavart a járművön keresztülhaladó kardántengely. ezzel rengeteg tömeget spóroltak meg. Ez oda vezetett, hogy ha összehasonlítunk két közel azonos tömegű német és szovjet tankot, például a Párducot az IS-3-al, ez utóbbi minden paraméterében, de főleg páncélzatában felülmúlja majd az előbbit. A világháború kitörése előtt két ország volt, amely felkarolta ez a megoldást: Anglia és a Szovjetunió. A világháborút követően mindenki áttért a hátsó láncmeghajtó-kerekes megoldásra. (Véleményem szerint a csavarrugók torziós rugóra való cserélése inkább a Christie felfüggesztés finomítása volt, semmint egy teljesen új konstrukció.)
Christie féle felfüggesztés rajza ,
Jól látható, hogy a rugók a páncélteste belül mekkora teret foglalnak ,
Egy T-55-ről készült rajz alapján látható a torziós rugózás által biztosított kedvezőbb belső helykihasználás ,
T-34M
A T-34 megszületése után azonnal felmerült ennek modernizálásának a lehetősége. Az új típus egy csomó olyan újítást tartalmazott, ami jelentősen megnövelte volna az alap T-34 harcértékét. A hosszant elhelyezett motort kereszt irányba fektették volna, növelve ezzel a belső teret. Új háromszemélyes tornyot kapott volna, melyben a parancsnok és az irányzó külön végezhette volna a tevékenységét. Ezen kívül a felfüggesztést is kicserélték volna torziós rugósra. A páncélvastagságot is növelték volna 60 mm-re az eredeti 45 mm-ről.
A német támadás hatására azonban a programot törölték.
T-34M makett ,
T-43
Habár a német támadás miatt törölni kellett a T-34M programot, az erőforrásokat pedig a tömegtermelésre fordítani, a Morozov tervezőiroda felsőbb utasításra belekezdett egy új harckocsi fejlesztésébe. 1942-ben német oldalon kezdtek elterjedni a meghosszabbított csövű 7,5 centiméteres harckocsiágyúk, melyekkel már hatékonyan le tudták küzdeni a T-34-eseket. Felmerült tehát egy jobban védett harckocsi megalkotása.
Ezen a harckocsin is előkerült a torziós rugót tartalmazó felfüggesztés ötlete és a háromfős torony. A páncélzatot pedig jelentősen megvastagították. A torony páncélzatának vastagságát 70 milliméterről 90-re növelték. A páncéltest pedig elől és oldalt egyformán 75 milliméter vastag lett volna.
A harckocsi fő fegyverzetének meghagyták volna a 76,2 milliméteres ágyút.
A Kubinkában lezajlott tesztek viszont azt bizonyították, hogy az új jármű menetteljesítménye elmarad az előd T-34-től, és habár vastagabb lett a páncélzat, ez már kevés védelmet nyújtott az újabb 88 milliméteres német löveggel szemben.
Jobbra T-43, ballra tőle egy T-34. Érdekes, hogy a vezetőt a jármű jobb oldalára ültették. ,
T-43 oldalnézetből ,
T-34/85
A kurszki ütközet után törölték a T-43 programot. Az ütközet legnagyobb tanúsága az volt, hogy a rendszeresített 76 milliméteres löveggel már nem lehet hatékonyan leküzdeni az újabb német típusokat. Az elszenvedett veszteségeket pedig nagyon gyorsan pótolni kellett, így nem vállalták a termeléskiesést egy új típus rendszeresítése miatt. A megoldás az lett, hogy fogták a T-43 tornyát és úgy módosították, hogy helyet kaphasson benne egy 85 milliméteres légvédelmi lövegből kialakított harckocsiágyú. Közben megtartották az eredeti T-34 páncéltestet, csak egy szélesebb toronygyűrűt vágtak a tetejére, hogy rá lehessen szerelni az új tornyot.
Ez a páncélvédelem tekintetében elmaradt a fő rivális Párductól, azonban a gyártás szinte megállás nélkül folytatódhatott. 1944 májusában a Wermacht 304 Párduccal rendelkezett a keleti fronton, míg az oroszok fel tudták tornászi a termelést havi 1200 T-34-85 harckocsira.
Standard T-34-85 változat ,
T-44
A háború utolsó éveiben a győzelem már érezhető közelségbe került. Ekkor a tervezők elővették a T-34M-ben meghatározott ötleteket. Egy jóval kedvezőbb helykihasználást biztosító torziós rugós felfüggesztést, valamint keresztmotoros kialakítást.
A rajz jól érzékelteti, a keresztben elhelyezett motor és a torziós rugózás pozitív hatásait: a jármű rövidült, ennek ellenére a belső tér nőtt. Ez oda vezetett, hogy a jármű rövidítéséből felszabaduló súlycsökkenést a páncélvédelem fokozására lehetett szánni. Ennek eredményeként, a sorozatgyártású példányok összemérhető páncélvédelemmel rendelkeztek a Tigris I harckocsiéval (100 milliméter a páncéltesten és 120 milliméter a tornyon), úgy hogy tömegük alig haladta meg a 30 tonnát. ,
A T-44 végleges verziójáig három szériányi prototípuson keresztül jutottak el. Az első szériával a Morozov tervezőiroda 1944 februárjában állt elő három példány formájában. Az első kettőbe 85 mm-es löveget tettek, ezek jelölése T-44-85 lett. A harmadik prototípusba 122 milliméteres ágyú került, ezt T-44-122-vel jelölték. A harckocsi páncélteste szélesebb lett, mint az eredeti T-34-é, a páncél vastagságát is növelték 75 milliméteresre a páncéltesten, valamint 90 milliméteresre a tornyon.
Az első szériák leginkább jellegzetes vonása, mellyel könnyen meg lehet különböztetni a többitől, az a vezető búvónyílása, mely kiemelkedik a páncéltestből.
Első szériás prototípus 85 milliméteres ágyúval … ,
… valamint 122 milliméteres ágyúval. ,
Első széria 122 milliméteres löveggel felszerelt változatát a kubinkai tesztpályán egy zsákmányolt Párduc harckocsival hasonlították össze. ,
A második szériában két 85 milliméteres löveggel ellátott prototípus gyártottak le. Ezeknél kívülről a legjobban megfigyelhető változás az, hogy a vezető valamivel hátrébb került. A búvónyílás már nem emelkedik ki a páncéltestből hanem belesimul. Maga a nyílás pedig félig a homlokpáncélra, félig pedig a páncéltetőre kerül. A két prototípus közti legnagyobb látható eltérés a homlokpáncél és a tetőpáncél közti átmenet. Az egyiknél egy törés észlelhető, míg a másiknál csak egy enyhébb átmenet.
Második szériás változat, melynél a tetőpáncél a frontpáncéllal szöget zár be. ,
Második szériás változat. Itt egy enyhébb átmenet figyelhető meg a tetőpáncél és a frontpáncél közt. ,
T-44A
A harmadik szériánál a páncélvastagságot tovább növelték, a páncéltesten 90 milliméterre, míg a tornyon 120-ra. A járművezető búvónyílása itt teljes egészében a páncéltest tetejére került. A prototípus tesztelésének lezárultával még tovább finomítottak a konstrukción, mely hivatalosan 1944. november 23-án állt szolgálatba. A rendszerbeállítás elhúzódása miatt a típus már nem vett részt az európai harcokban. A távol-keleti hadszíntérre is késve érkezett, de még kifogta az utolsó 3 napot a harcok lezárultáig. A következő konfliktus, melyben megjelent, az az 1956-os forradalom volt. Nem lehet tudni, hogy a típus részt vett-e a harcokban, viszont fennmaradt egy fénykép, mely bizonyítja a jelenlétét az eseményeken.
Sorozatgyártású T-44. A vezető búvónyílása a páncéltest tetejére került, ennek ellenére meghagytak egy nézőkének való rész a frontpáncélon is. ,
T-44 Budapest utcáin az 1956-os forradalom idején ,
T-44-100
A T-44 hiába volt remek konstrukció, a tűzereje azonban a 85 mm-es löveg formájában már nem volt elegendő. Hamarosan elkezdődtek a munkálatok a tűzerő növelésére és a járművet egy 100 mm-es löveggel szerelték fel. Ebből a járműből is két példányt készítettek. A két példány közt a legnagyobb látható különbség, az, hogy az egyik példányon a páncéltest közepére egy lemezt szereltek keresztbe, mely meggátolja a víz felcsapódását, ha a jármű egy pocsolyán halad keresztül. Jellegzetességük, hogy a járművek oldalát kötényezéssel is ellátták. A kísérletek lefolytatása után a jármű rendszeresítésre került T-54 jelzés alatt.
T-44 kötényezéssel és 100 milliméteres ágyúval ,
T-54-1
A T-44-100 lefolytatott kísérletek után, a sorozatba állítás előtt eszközöltek még néhány változást. Mivel torony kicsi volt a 100 mm-es löveghez, egy nagyobbat terveztek hozzá, a páncéltestre pedig egy nagyobb, 1800 milliméteres toronygyűrűt vágtak, ezen kívül a páncélt is tovább vastagították.
A frontpáncélon keresztbe szerelt lap a víz felcsapódását gátolja meg, mikor a jármű egy mélyebb pocsolyán vág keresztül. ,
T-54-1 hátsó nézetből ,
T-54-2
A belső tér növelése szempontjából egy új toronyformával rukkoltak elő, mely jellegzetes külsőt kölcsönzött típusnak. Az IS-3 kialakításából kiindulva szinte egy félgömb alakú tornyot alakítottak ki, csak egy kisebb toronynyúlvány emlékeztetett a régebbi elemre. Ez a kialakítás azon kívül, hogy nagyobb belső teret eredményezett, megszüntette azt az elég veszélyes “lövedékfogó” jelenséget, amit a régebbi torony előidézett.
A típus jellegzetessége a torony hátulján lévő kitüremkedés ,
T-54
Ennél a verziónál elhagyták a torony hátulján lévő kitüremkedést. Ezzel a harckocsi elért végleges formájához, mely a következő évtizedekben változatlan maradt. A legnagyobb szabad szemmel látható különbség, mely megkülönbözteti a későbbi T-55-től, a torony tetején látható gomba alakú szellőzőnyílás a töltőkezelő búvónyílása előtt. A későbbi T-55-nél ezt a torony aljára helyezték, így ezt már szabad szemmel nem lehet látni.
A torony tetején megfigyelhető a gomba alakú szellőztetőnyílás ,
T-55 esetében a szellőztetőnyílás ellentétes irányban a toronylemez aljára került, így a nyílás a páncéltest teteje és a torony alja közt lett kialakítva, ezért szabad szemmel, kívülről nem látható. ,
—–
Szerző: Mackensen
Felhasznált irodalom
http://www.morozov.com.ua/eng/body/tanks/t-34m.php
http://en.wikipedia.org/wiki/T-43_tank
http://www.morozov.com.ua/eng/body/tanks/t-43.php?menu=history5.php
http://en.wikipedia.org/wiki/T-34-85#T-34-85_version
http://www.morozov.com.ua/eng/body/tanks/t-44.php
http://en.wikipedia.org/wiki/T-44
http://ww2drawings.jexiste.fr/Files/1-Vehicles/Allies/2-USSR/03-MediumTanks/T-44/File/1-Genesis-Production.htm
http://hobbyport.ru/armor/t_44.htm
http://pro-tank.ru/bronetehnika-sssr/srednie-tanki/111-t-44
http://www.bronetehnika.narod.ru/t44/t44.html
http://www.armchairgeneral.com/forums/showthread.php?p=1098267
http://en.wikipedia.org/wiki/T-55#Prototypes
http://en.valka.cz/viewtopic.php/t/105216
http://www.defencetalk.com/pictures/t-5455/p42576-t-54-2.html
http://www.jedsite.info/
http://seattlefow.wordpress.com/page/2/
http://www.jrbooksonline.com/PDF_Books/icebreaker.pdf
