Szlovákia haderejéről kis országunkban igen keveset tudunk, részben a szlovák haderőt a 2010-ig tartó Fico-Slota érában körüllengő politikai titkolózásnak (a problémák elhallgatására, jelentések meghamisítására is utalva), részben pedig a hazai szaksajtó hiányosságainak következményeként. Pedig északi szomszédunk is számos – a Magyar Honvédséghez hasonló – gonddal, problémával küzd, bár ezt sokáig titkolózásával és propagandájával leplezni tudta. Az interneten fellelhető kevés információ alapján igyekeztem egyfajta körképet mutatni északi szomszédunk haderejéről. A cikk írása során csak a 2010-es év után megjelent anyagokat használtam fel, mivel kormányváltást követően kezdtek a valós helyzetet bemutató anyagok megjelenni, illetve ekkor tört ki kisebb botrány Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár látogatását (és lesújtó véleményét) követően.
Szlovákiában a hivatásos katonák létszáma jelenleg 13 500 fő (Jane’s szerint 13 000 fő). Számos helyőrséget, alakulatot felszámoltak, vagy redukáltak az elmúlt évtizedben, mely során közel 8000 főt bocsájtottak el a hadsereg kötelékéből. Ezen létszám Martina Balleková szóvivő bejelentése alapján hamarosan további 79 fővel 13 421-re fog apadni (vagy 12 921 főre). A szóvivő a továbbiakban kilátásba helyezte 189 tisztség megszüntetését is, a minisztérium ezzel havi 105 ezer eurót spórol majd meg. Balleková szerint az intézkedésre a tárca kritikus pénzügyi helyzete miatt volt szükség, mely az elmúlt években drasztikusan megvágott védelmi büdzsének köszönhető (2011-ben a GDP 1,1%-a, idén 1,14%). A védelmi minisztérium kiadásai jövőre a bruttó nemzeti össztermék egy százaléka alá esnek majd (0,99%), ez történelmi minimumnak számít a tárcát tekintve. Konkrét összegekben számolva ez 736 millió eurós keretet jelent és a következő két évben szintén hasonló marad a honvédelmi tárcára elkülönített keret nagysága. Pavel Petr cseh vezérkari főnök egy, a cseh haderő létszámának csökkentését érintő sajtótájékoztatóján hallhattuk, hogy a szlovák haderő az idei 2012-es évben költségvetésének 82%-át fordította a személyi állomány béreinek rendezésére (2011-ben a személyi illetmények és a fenntartási költségek összesen tettek ki 91,5%-ot) és emellett szinte semmi másra nem jutott pénz (2011-ben 8,5% jutott beszerzésekre). A 2013-as és az azt követő években ez az érték megközelítheti vagy akár meg is haladhatja a 86-89%-ot (fenntartási költségek nélkül, nem számolva esetleges további leépítésekkel, béremelésekkel).
Peter Vojtektől, a szlovák haderő főparancsnokától nemrég szintén megtudhattuk, hogy a már harmadik éve „csökkentett üzemmódban“ működő hadsereg jelenleg már csak a külföldi missziókra képes összpontosítani. Továbbá Vojtek felhívta a figyelmet arra, hogy 2016-ban Szlovákia előtt fontos feladat áll – egy gépesített alakulatot kell kiállítaniuk a NATO erők számára, melyhez jelen pillanatban még egyetlen járművet sem vettek meg.
A jelenlegi technikai színvonalról egy kiszivárgott jelentés ad némi körképet. A jelentés szerint a muníció 90 százaléka lejárt szavatosságú, melyből a hadsereg a NATO által előírt harminc napos tartalékokat sem volt képes felhalmozni. A tárolt haditechnikai eszközök nagy része úgyszintén elöregedett, a T-72-es harckocsik, a BVP-1 harci járművek, a Modular rakétavetők és a PV3S teherautók úgyszintén jóval hosszabb ideje állnak szolgálatban, mint kellene (utóbbiak átlagosan 28 évvel vannak túl élettartamukon). A katasztrofális állapot okai: a kevés pénz, a hiányzó stratégia és a rossz irányítás. A tárca jelentésében beismeri: több pénz a jövőben aligha áll rendelkezésére, ezért költséghatékony védelmi modellt szeretnének kidolgozni. Az akkori vezetés többször megkongatta a vészharangot, ám a pénzügyminisztertől mindig azt a választ kapták: most nincs több pénz, fontosabb prioritások is vannak.
A jelentés azonban tovább is ment és elismerte, hogy személyi téren is sok kívánnivalót hagy maga után a hadsereg fejlettsége. A NATO standardjai szerint a MiG-ek pilótáinak évente 180 órát kellene a levegőben tölteniük, a szlovák állománynak mindössze 51 órányi gyakorlatozásra van lehetősége. A MiG-29-es repülőgépek a NATO kritériumainak 66%-át érik el (ezért a légierőnél is hamarosan szükséges lenne a modernizáció). Több egység már három éve nem gyakorlatozott éles lőszerrel (évente csak egy harci zászlóalj végzi el az előírt évi komplex kiképzést), a katonák nyelvi felkészültsége pedig a kívánt szint 18,7 százalékán áll (2260 személy helyett csak 422 képes kommunikálni idegen nyelven a megfelelő szinten). A dokumentum említést tesz arról is, hogy a kommunikációs és információs rendszerek terén a mobilis összekötő egységek 0 százalékban felelnek meg a NATO előírásainak, a stacionáris egységek terén pedig 70-80 százalékban. A parancsnoki egységek és a légiirányítás kivételével a szlovák hadsereg egységei nem integrálhatóak teljesen a NATO haderejébe, még a kollektív honvédelem esetében sem. A katonai hírszerzés a technika hiányosságai révén mindössze 40-58 százalékban tudja teljesíteni a NATO követelményeit. Kevés emellett a katonai orvos, és elöregedettek az eszközeik. Korlátozott a szlovák haderő mobilitása is, mivel a hadsereg nem rendelkezik légi taktikai közlekedési eszközökkel, így csak vasúton, vagy saját nyomtávjukon haladhatnak a fegyveres erők egységei. Valamint az egységek ballisztikus védelem terén is komoly hiányosságokat mutatnak fel. (Ezzel kapcsolatban a tegnapi nap híre volt, hogy a szlovák haderő 3,43 millió euró értékben vásárol golyóálló mellényeket. A mellényeket leszállító GAL Kft.-t versenytárgyalás nélkül, közvetlenül választották ki. A tárca ezt licencszerződéses feltételekkel indokolta. „Az árut csak a kizárólagos forgalmazótól vehetjük meg” – mondta Martina Balleková, a minisztérium szóvivője. A mellényeket a csehországi příbrami járásbeli Mokrovatyban székelő ALP cég gyártja.)
A 2012-es költségvetés tervezésekor Ľubomír Galko (akkori) védelmi miniszter figyelmeztette a döntéshozókat, hogy egy 0,98%-os költségvetés esetén 4000 katonának fognak felmondani, és a vadászrepülőgépektől is elbúcsúzhatnak. Ennek hatására akkor a parlament megszavazta az 1,14%-os védelmi keretet, hogy a védelmi miniszter intelmei a jövő évi költségvetést ismerve beigazolódnak-e, még egyelőre kérdéses. Mindenesetre az illetékesek szerint a szlovák haderőnek legkésőbb 2014-től több mint 3 milliárd euróra lenne szüksége a legalapvetőbb modernizációkra, melyből 2,27 milliárdot páncélozott járművekre fordítanák, a légierő céljaira pedig 800 millió eurót különítenének el. A miniszter korábban figyelmeztette a döntéshozókat, hogy a tartósan alacsony költségvetés és a modernizációk elhalasztása azt eredményezheti, hogy nem lesz már mit modernizálni. Márpedig az elmúlt napok fejleményei – gondolva itt a bejelentett költségvetési számokra és néhány politikus nyilatkozatára – igen borús jövőt vázolnak északi szomszédaink haderejének. E téren sorsdöntő lehetett, hogy a napokban Robert Fico miniszterelnök elismerte, hogy nincs pénz a hadseregre és a modernizáció elmarad, valamint beismerte, hogy Szlovákia nem képes vállalásait teljesíteni. Az időközben lehallgatási botrányba keveredett Ľubomír Galko védelmi minisztert váltó civil Martin Glváč pedig az Alenia Aeronautica olasz cég érdeklődésére azt válaszolta, hogy a 2008-ban meghirdetett pályázaton győztes Spartan gépek beszerzése a közeljövőben nem jöhet szóba. Bár a gépek stratégiai szükségletet képeznek a szlovák légierőnél, a haderő összességét tekintve több, lényegesen fontosabb beszerzés várat magára.
Fotó: Alenia Aeronautica ,
Az évek óta tartó vegetatív állapot a személyállomány több ezer főjének elbocsájtásán kívül már a Mi-24-es harcihelikopterek kivonását és a T-72-es harckocsik egy részének eladását (39 db kelt el 824 000 euróért) eredményezte. A hadrendben maradt 30 darab T-72M1-es korábban ugyan kivonásra és eladásra lett ítélve (néhány helikopterrel kiegészítve kerültek volna kiárusításra, utóbbiak típusait illetően semmilyen információt nem találtam, feltehetőleg Mi-24-esekről van szó), de a jelenlegi vezetés politikai és belső nyomásra úgy döntött, hogy még egyszer átgondolja a dolgot. Bár ezt a kérdést firtatva is baljós kijelentések hangzottak el:
„Tudom, hogy a katonák mindent szeretnének. A legszívesebben új repülőket, repülőteret, sok katonát és katonai missziót kívánnának, de ez nem megy. Reális célokat kell kitűzni, hogy ne a régi UAZ kocsikat bámuljuk” – jegyezte meg Glváč. A hadügyminiszter mellett a közelmúltban Robert Fico is jelezte, hogy a fegyveres erők modernizációjára nincs elég pénz, egyes feladatokat – például az oktatást és továbbképzést – uniós forrásokból finanszíroznának.
Kritikus helyzetet teremt továbbá az a jelentésben is említett tény, hogy a BVP-1 páncélozott csapatszállítók, a Modular 122 mm-es rakétavetők, valamint a teherautók is néhány éven belül kénytelenül a lángvágók martalékaivá fognak válni. Ilyen költségvetés mellett kérdésessé válhat még a tüzérség túlélése is, ahol jelenleg a Zuzana nevű önjáró tarackokat alkalmazzák. A számos technikai probléma mellett nem mehetünk el szó nélkül azon tény mellett, hogy Szlovákiában jelenleg nincs tartalékos rendszer. A tartalékos rendszer kialakítására irányuló kezdeményezést a szlovák parlament még 2009-ben elvetette.
Az elmúlt évek szűk költségvetése miatt törlésre kerültek a páncélozott járművek, a hordozható katonai számítógépek és mobil kommunikációs eszközök beszerzései is. Az idei a térség legnagyobb hadiipari kiállításának számító IDEB megnyitóján Ivan Gašparovič, Peter Vojtek és Martin Glváč is üzent szlovák hadiipari cégeknek, beszédeikben jelezték, hogy a szlovák haderőnek minden téren szüksége van fejlesztésekre, azonban pénze nem igazán van erre, emiatt szeretnék, ha más jellegű stratégiai kapcsolat jöhetne létre ezen vállalkozásokra. Az államfő úgy fogalmazta meg ezen együttműködést, hogy „nagyon nehéz úgy értékesíteni a hazai hadiipari termékeket, ha azokat a szlovák hadsereg sem használja”.
A beszerzések és a hazai ipart szóba hozva meg kell említeni, hogy északi szomszédunk nemrég új digitális egyenruhát rendszeresített. Azonban a hazai iparra támaszkodó beszerzés szintén csak a missziós feladatok ellátására terjedt ki. A beszerzés során összesen 2678 termokabátot, és 1370 termonadrágot kaptak a szlovák mundérok, melyből mindössze csak 1300 kabát illette meg az otthon szolgálókat, a többi ruházat a missziós feladatot ellátó csapatokhoz került. Ezen felül még temérdek – pontosabban 547 000 pár – zokni is beszerzésre került. (Mindkét beszerzés a 2011-es „bőséges” időszakban zajlott le.) Az említett „shoppingolás” ellenére 2012-ben az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy a szlovák hadsereg katonáinak egy része fehérnemű, gyakorló (és annak felszerelései), szolgálati ruházat, gyakorló lábbeli és sportfelszerelés nélkül maradt. Milan Vanga a védelmi minisztérium szóvivője szerint hiába gyűlnek a katonák személyi ruhaneműre szánt pontösszegei, a tartalékok biztosításához szükséges fedezet korlátozott. Számszerűen a ruházat biztosításához szükséges 7 570 680 euró helyett mindössze 3 204 164 euró állt rendelkezésre 2012-ben.
Természetesen botrányok sem kerülték el a szlovák haderőt, az elmúlt években előfordult, hogy egy év alatt több alkalommal elhagyták bizalmas információikat tartalmazó pendrive-jaikat vagy éppen többszörös áron vásároltak felfújható gumicsónakokat, melyeket később motor beszerzésének hiánya miatt nem tudtak megfelelően alkalmazni. A legnagyobb és legköltségesebb botrány a MOKYS kommunikációs rendszer beszerzéséhez kapcsolódik. Hét évvel ezelőtt szlovákiai védelmi minisztérium diadalittas közleményben kürtölte világgá, hogy a hadsereget rövidesen a világszínvonalú MOKYS nevű mobil kommunikációs rendszerrel szerelik fel, amely bárhol, bármilyen körülmények között képes állandó audiovizuális összeköttetést teremteni a vezérkartól egészen a sorkatonákig. A 2005-ben meghirdetett pályázaton nyertes angol BAE Systems 2007-ben a szerződésben foglaltak szerint leszállította a berendezést, melyhez egy szlovák cég épített konténereket, a berendezés beszerzése így összesen 250 millió eurót emésztett fel. Azonban a mobilnak kikiáltott rendszert a mai napig nem tudták megmozdítani. Először Tatra 815 típusú tehergépkocsin próbálták elhelyezni. Az egyik súlya alatt eltörött a tengely. Erre Frantisek Kasicky (Smer-SD) akkori védelmi miniszter potom 18 millió euróért 20 darab MAN teherautót rendelt, amelyből több ezret használ a NATO 18 országa. Csakhogy eddig egyikre sem pakoltak ilyen rakományt, meglepő módon Pozsonyban sem tudtak. Utódja, Jaroslav Baska (Smer-SD) ezután a cseh Tatra Koprivnice gyárban szemelt ki újabb járművet. Tavaly óta a túrócszentmártoni (Martin) katonai fejlesztőüzemben igyekeznek úgy átalakítani, hogy ne rogyjon össze a konténer alatt. Az üzembeállításhoz szükséges engedélyt még nem kapták meg. Mindeközben kiderült az is, hogy a szlovák alvállalkozó 7,4 millió eurót számlázott és vett fel a rendszert működtető személyzet betanítására, amelyet máig nem hajtott végre. A legutóbbi miniszter Izraelből rendelt újabb alkatrészeket, amelyekről azóta kiderült, hogy nem kompatibilisek a NATO felszerelésével, ezért használhatatlanok.
Novemberben Iveta Radicová kormányfő törvénytelen lehallgatások miatt leváltotta a már korábban politikai botrányhőssé vált Lubomir Galkót (SaS) a tárca éléről, s ideiglenesen átvette a minisztérium felügyeletét. Ekkor tekintett bele a dokumentumokba, majd magához rendelte Jirí Hedenecet, a túrócszentmártoni üzem vezérigazgatóját, aki a miniszterelnök asszony kérdésére szemrebbenés nélkül válaszolta: – Már majdnem minden rendben. Csak még nem működnek a leadó állomások, s nincs mivel szállítanunk a konténereket. A helyzet tisztázása után Ivetta Radicová sajnálatát fejezte ki, hogy a rendszert nem képesek megmozdítani, azok hidak alatt sem haladhatnak el és némelyik szét is esik. Majd ezt követően feljelentést tett az ügyben. A rendszer működésképtelenségéből fakadó botrányt tetézte a beszerzések során elsikkasztott milliók sokasága is. A sajtóban megjelent információk szerint egy 2008 februárjából való számlán, melyet a brit BAE Systems állított ki, összesen 223,8 millió koronás összeg szerepelt. A számlán ugyanakkor több gyanús tétel is szerepelt, olyan elszámolások, melyeket nehezen lehetett volna megvalósítani, vagy nem fizet érte a hadsereg. Például a harctéri bemutatók. A BAE Systems erre hivatkozva legalább 81 millió koronát szerepeltetett, különösebb indoklás nélkül. Az összeg másik fele, 143 millió korona szintén hasonló indoklással lett kifizetve, méghozzá a vezérkar egyik tagjának intézkedésére. Ez a számla szintén nem tartalmazza a pontos szétírását azon tételeknek, melyet a hadseregnek térítenie kellett. A mellékletekben ráadásul egymásnak ellentmondó adatok szerepeltek.
Martin Glváč védelmi miniszter nemrég újra áttekintette a rendszer helyzetét, beszámolója szerint a MOKYS szállítására szánt Tatra teherautók öt éve állnak a rózsahegyi (Ružomberok) laktanyában – műszaki átalakításra várnak, hogy a rendszerhez használhatók legyenek. Az információs berendezésekhez vett húsz új MAN teherautóval pedig az a fő probléma, hogy nem férnek a szállításukra szolgáló katonai repülőgép rakterébe, mert 1,3 méterrel magasabbak annál. A helyzet elemzése után arra a döntésre jutott, hogy a rendszer fejlesztését most leállítani már nem lenne gazdaságos és a hozzá kapcsolódó szerződéseket nem lehet már felmondani. A rendszer befejezése még több tízmillió euróba fog kerülni a szlovák haderőnek, mivel jelenleg olyan helyzet állt elő, hogy a szerződéstől való elállás ugyanolyan drága lenne, mint a rendszer kiépítése. Könnyen beláthatjuk, hogy ezzel a döntéssel Martin Glváč miniszter a súlyos anyagi krízisben lévő szlovák haderő koporsójába újabb szöget vert.
A szlovák MiG-29-eseknél láthatóan nincs forszázs korlátozás bevezetve | Fotó: HTKA.hu – Block 50 ,
Szomszédunk haderejének kritikus helyzete azonban nem csak szárazföldi erőire, hanem légierejére is vonatkozik. A hadseregben megmutatkozó állapotokról és általános forráshiányról kiváló képet mutat MiG-29-es gépeik hányattatott sorsa is. A 2008. február 29-én átadott, orosz államadósság fejében a MiG konzorcium által modernizált 12 gépről (10 db együléses és 2 db kétüléses) Lubomir Bulik (akkori) vezérezredes, a szlovákiai vezérkar főnöke azt mondta, „bízik abban, hogy a most átadott 12 repülőgép közül legkevesebb kilenc mindennap hadrafogható lesz” és, hogy üzemidejük 2030-35-ig kitart. Valószínűleg Bulik ezredes sem gondolt arra a megrendítő állapotra, melyre alig két évvel később (2010) a cseh védelmi miniszter helyettes tett némi utalást. A korrupciós botrányba keveredett és emiatt később posztjáról eltávolított Kopriva a nem hivatalos találkozók során rendkívül vulgárisan és lenézően nyilatkozott a szlovák hadseregről is: szerinte a szlovák hadsereg fegyverzete „egy nagy szar”, a szlovákoknak „csupasz a seggük”, és a hadseregnek „csak két üzemképes vadászgépe van”. A szlovák légierő jelenleg (2012) bevethető vadászgépeinek számáról pontos információ nem áll rendelkezésre, de a szakmai sajtónak és a spotterek tevékenységének hála nagyjából 4-6 üzemképes gépet tételezhetünk fel. A MiG-29-esek jövőjét illetően szintén sötét felhő gyülekeznek, miután a 2012-es évben mind Robert Fico miniszterelnök, mind pedig a védelmi tárca több vezetője is kinyilvánította, hogy a szlovák haderőnek két célra kell koncentrálnia: egyrészről a hazai katasztrófahelyzetek elhárítására, másrészről a szövetségesi rendszerből adódó missziós kötelességeik ellátására. Továbbá beláthatjuk, hogy elmúlt években a hajózók által repült évi 51 óra és a lassan a teljes költségvetést felemésztő bérezési és fenntartási költségek is igen komoly jelei annak, hogy a szlovák kormány nem számol hosszútávon ezen képességével. Itt még megjegyezném, hogy a nemrég felröppent hír miszerint a szlovák légierő rendszeresíteni kívánná az R-77-es légiharc-rakétákat, béna kacsának bizonyult és hivatalos úton is megcáfoltatott (forráshiány miatt elkaszálták a beszerzést).
A légierő gépparkját tovább boncolgatva némi pozitívumként tűnnek fel az L-39-es Albatroszok, melyekből összesen 8 darabot üzemeltetnek ezekből 4 darab L-39ZAM könnyű támadó és kiképző változat, a maradék pedig L-39CM kiképző változatú. Korábban a hazai szaksajtóban és ebből kifolyólag Wikipédián és több hasonló forrásként kezelt oldalon feltüntetésre került, hogy mind a 8 darabot nagyjavíttatni kívánják a cseh gyártónál. Azonban a hírnek jobban utánanézve láthatjuk, hogy a szerződés mindössze a L-39ZAM típusokra vonatkozik, melyekből a szlovák légierő kiképzőszázada mindössze 4 darabot üzemeltet jelenleg!
Fotó: Przemyslaw „Blueshade” Idzkiewicz ,
Szállító kapacitás terén 2012. szeptember 1-i adatok alapján jelenleg 1 darab An-26, 5 darab L-410, valamint összesen 10 darab Mi-17-es és 2 darab Mi-2-es szállítóhelikopter áll rendelkezésükre. A Malacky-Kuchyňa légibázison található An-26-os és L-410-es gépeket üzemeltető szállítóezred feladata, hogy a szlovák haderő részére közép- és rövidtávú szállításokat végezzen, de az itteni repülőgépeket használják a hadsereggel közös ejtőernyős feladatokhoz, légifotózáshoz, és ha kell, a kutató-mentő bevetésekhez is. A Malackyba kerülő fiatal pilóták az L-410-esen kezdik, csak később ülhetnek a nagyobb An-26-osra. A szimulátoros képzésre az L-410-es esetében a csehországi Ostravában, az An-26-os típuson Ukrajnában, Kijevben van lehetőség (mivel nem rendelkeznek saját szimulátoros képességgel). A 2006-os szerencsétlenség után a szlovák kormány beszerzést írt ki az An-26-os gépek leváltására, melyről feljebb már található említés. A szállítókapacitás ezen igáslovának jövőjét illetően Martin Glváč védelmi miniszter így nyilatkozott: a repülőgép-vásárlás (C-27J Spartan) nem aktuális. „Ez nem napok, sőt nem is évek kérdése, egyelőre nincs rá pénzünk.” Mivel nincs információnk a szlovák An-26-os üzemidő-tartalékáról, nehéz lenne megjósolni, hogy a miniszter által említett időpontig kitart-e az. Mindenesetre nem lenne meglepő fejlemény, ha hamarosan a légierő utolsó 26-osa is nyugdíjba vonulna. Az L-410-esek tekintetében sok mindent nem lehet szóvá tenni, a felhasznált információk szerint jelenleg 1 db L-410FG, 2 db L-410UVP-E, 2 db L-410UVP-E20 áll rendelkezésre. A típusok iránt érdeklődőknek az AirBaseBlog szolgálhat némi információval.
A szállítókapacitás harmadik pilléreként Mi-17 és Mi-2-es gépek állnak a sorban, bár utóbbit csak kiképzési feladatokra használják. A szlovák légierő Mi-17-eseit az üzemidejük lejárata előtt szinte az utolsó pillanatban küldték nagyjavításra, illetve modernizációra. A 2010. június 10-én és 11-én született szerződések az S.M.S és a Trencsényi Légi Javítóvállalattal (LOT) köttettek. A szerződések összértéke akkori árfolyamon 57 millió euróra rúgott. A modernizáció és üzemidő hosszabbítást magába foglaló szerződések nélkül a gépek élettartama 2011-ben és 2014-ben járt volna le (gépekről részletesebb leírás itt található). A két altípusból jelenleg összesen 10 darab áll hadrendben, bár itt szintén megjegyzendő információ, hogy a szerző által szemlézett spotter oldalakon csak 6 üzemképes gép jelent meg újra és újra. Ezen típus jövője jelenleg társaikkal ellentétben biztosnak tűnik, mivel a védelmi minisztérium és a kormány vezetői is kiemelt fontossággal tekintenek a katasztrófaelhárítási feladatokra, melyek ellátása ezen gépek nélkül igencsak kétséges lenne. A Mi-2-esek jövőjét elemezve egy, a nemrég megrendezett chicagói NATO-csúcson elhangzott nyilatkozat adhat választ. A NATO-csúcson a szlovák védelmi miniszter, Martin Glváč újságírói kérdésre megerősítette, hogy a szlovák légierő helikopterpilótáit hamarosan Csehországban kívánják képezni. Ezzel gyakorlatilag elismerték, hogy a légierő ezen típussal sem számol hosszú távon. A hírt megelőzően már több olyan mendemonda is megjelent az interneten, amely szerint a szlovák Mi-2-esek már a földön ragadtak. Ezen információkra nemrég egy kiállításon némileg rácáfoltak, de az biztosra vehető, hogy komoly gondok vannak ezen képesség fenntartásával és üzemeltetésével (is).
A folyamatban lévő beszerzésekkel kapcsolatban érdemes még arra a hírre is figyelemmel lenni, mely szerint a 2011-2012-es években számos beszerzés felül lett vizsgálva és a haderő számára előnytelen konstrukcióra hivatkozva felmondásra került. A (nagy valószínűséggel pénzhiány miatt) felmondott beszerzések pontos tételeiről nem jelentek meg információk. A teljes haderő jövőjét illetően egy rövid hírrészlet jelent meg 2011-ben, amely szerint a közeljövőben 3 nagy katonai bázist terveznek bezárni, melyeket egy nagy központi bázissal helyettesítenének. A bázisok nem kerültek megnevezésre, de szárazföldi, légi, kiképző és támogató egységek egyaránt érintettek lesznek.
Zárásként szemléznék egy tanulságos hírt, mely méltán példázza az elhibázott haderőreform és hiányzó kiképzések, lőgyakorlatok eredményét:
A szlovák hadsereg két katonája is lőtt sebet ejtett magán az afganisztáni Kandahárban – erősítette meg a Joj televízió értesülését Ivan Rudolf, a védelmi minisztérium szóvivője. Az egyik katona a hónap elején egy lőgyakorlaton lőtt a lábába, a másik pedig a kandahári támaszpont egyik kapujának őrzésekor a kezén szenvedett sérüléseket, amikor fényképezni akart, s közben fegyverével is manipulált. Utóbbi esetben azonnali műtéti beavatkozásra volt szükség, az illető felépülése pedig legalább két hónapot vesz igénybe. E balesetnél a katonai rendőrség azt vizsgálja, hogy az egyenruhás magatartásával nem veszélyeztette-e a közelében tartózkodó társai testi épségét.
Szerző: forest
