Oroszország hatalmas légterének védelmébe föld-levegő rakéta vonalon számos rendszer kapcsolódik be – ezek egy része ma már elavult, hadrendben tartásuk már csak rövid ideig megoldható. Az oroszok ezen helyzet javítására, alapvetően a teljes légvédelmi rendszer megújítása érdekében számos projektet futtatnak, kezdve a már hadrendbe állítási szakaszban álló, nagy hatótávolságú Sz-400-tól a rakétavédelmi képességet biztosító, még fejlesztés alatt álló Sz-500-on át a kis és közepes lefedettséget biztosító Morfej és Vityaz rendszerekig.
Mindezen programokért felelős Almaz-Antej súlyos rendelések teljesítése előtt áll – és ezek realizálását könnyítendő infrastruktúra felállítása végett súlyos kiadások előtt is. A vállalat vezetőségének közlése szerint részvénytranzakciókkal némi extra mennyiségű rubelt kívánnak előteremteni, melyből Nyizsnyij Novgorodban, illetve Kirovban 1-1 gyárüzem létesítését finanszíroznák. A terveik szerint 3,5 milliárd rubelt kívánnak előteremteni, melyet ahhoz a 4,5 milliárdhoz csapnak majd hozzá, melyet Moszkva biztosított ezen célra 2010-ben – némi részvénycsomag ellenében.
Ezen rendszerek egy részével kapcsolatban a közelmúltban az Almaz-Antej korábbi főtervezője, illetve Alexander Zelin dandártábornok, az Orosz Légierő parancsnoka is nyilatkozott. A dandártábornok több területről is értekezett, légvédelmi rakétakomplexum vonalon az Sz-400, a Vityaz, és a Pancir Sz-1 került szóba. Sz-400 vonalon elmondta, miszerint 2011 végéig már 4 ezrednyi áll majd hadrendben. (Májusban állt fel a Moszkva körüli 2. Sz-400 ezred.) Elmondása szerint a gyártónak problémái akadnak a rendszer nagy hatótávolságú rakétájával, ám sínen van a probléma kiköszörülése. Az Sz-500 fejlesztésének alakulásáról hallgató, a Vityazt pedig az Sz-300 képességbeli és rakétamennyiség terén (4 vs. 16 db) felturbózott továbbfejlesztésének nevező Zelin megemlítette azt is, miszerint a következő 6 db Pancir Sz-1 Moszkva körzetébe kerül majd.
A Vityazról az Almaz-Anterj korábbi főtervezője, Igor Ashurbeili is nyilatkozott. Elmondása szerint, ha csak a tesztelésre fordítandó anyagiak nem lehetetlenítik el a dolgot, akkor 2013-14 magasságában a rendszer hadrendbe állításra kész kell legyen. Márpedig ez nagyon is időszerű lenne, hiszen a leváltandó rendszer, az 1985-ben bemutatkozott Sz-300PS élettartamának utolsó éveiben jár.
A modernizált Sz-300PM mellett a közepes távolságú tartományt lefedni hivatott Vityazt kis távolságokon a Morfej lesz hivatott kiegészíteni. A Morfejhez korábban a 9M100-as rakétát és így 10 kilométeres hatótávolságot párosítottak az értesülések, a mostani orosz nyilatkozatok 5 kilométerben adták meg a rendszer hatótávolságát. (Hacsak nem írta el az orosz sajtó kilométerre a tengeri mérföldet – mert abban megadva tényleg cirka 5 mérföld a hatótávja.) Hadrendbe állításának kezdete 2015-től várható.
Vlgezetül, Sz-500 vonalon megemlítendő, miszerint a tervek alapján 2015-től ezen rendszerrel kezdik meg a Moszkvát védő, a 70-es években az ABM egyezménynek megfelelően kiépített rakétavédelmi rendszer felváltását. Ennek kapcsán egy kis emlékezet felfrissítés:
Az 1972. május 26-án, Moszkvában Richard Nixon amerikai elnök és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár által aláírt SALT I egyezmény részeként megszülető Anti-Ballistic Missile Treaty (ABM Treaty, ABM-szerződés, ~ellenrakéta szerződés) 1973. október 3-val lépett hatályba és az Egyesült Államok 2001 decemberi kilépésével vesztette érvényét.
A szerződés értelmében mind az amerikai, mind pedig a szovjet oldal mennyiségileg és minőségileg is korlátozott rakétavédelmi rendszert építhetett csak ki. Az eredeti megállapodás mindösszesen 2-2, kis területre koncentrálódó rakétavédelmi rendszer kiépítését tette lehetővé – egyet a főváros, illetve egyet egy tetszőlegesen kiválasztott ICBM rakétamező védelmére. A betartandó fő játékszabályok értelmében ezen két létesítményrendszer egymástól legalább 1 300 kilométer távolságban kellett legyen, – elejét véve egy esetleges regionális védelmi rendszer kialakításának – hovatovább a rendszer maximálisan 150 kilométeres sugarú körében maximálisan 100 indítóállás volt telepíthető. Mindösszesen 100 elfogó rakétával, továbbá az indítóállások automata, vagy megkönnyített újratöltésének lehetősége nélkül. Limitálták a célpontok észlelését és a rakéták célra vezetését segítő radarok számát és hatósugarát is.
Az ABM-szerződés aláírása után két évre egyébként már módosításra is került: 1974-ben 1-re csökkentették a kiépíthető rendszerek mennyiségét – lévén egyik fél sem építette meg a másodikat. A Szovjetunió Moszkva köré telepítette a – modernizálásokon átesett és ma is aktív – védelmi rendszerét, míg az Egyesült Államok az észak-dakotai Grand Forks Légibázis környékén telepített Minuteman rakétamező védelmére, a törölt Safeguard program részeként.
Az eredeti, A-35 nevezetű orosz rendszert 1995 februárjában váltotta fel az A-135, mely jelenleg is aktív. Ennek utódjának szánják a rakétavédelmi feladatkörre kihegyezett Sz-500 rendszert.
