Az elmúlt hónapokban egyre több információ került nyilvánosságra a PLA legújabb lövészfegyveréről a ZH-05-ről. Egyelőre csak találgatni lehet, hogy egy közeli rendszeresítésről van szó, vagy már rendszeresítették és most kezdik a dolgot nyilvánosságra hozni.

Erről a fegyverről már évek óta jelentek meg homályos képek, viszont szinte semmit nem lehetett tudni a programról. Mivel több technológiailag fejlett állam kísérletezett hasonló fegyverekkel, logikusnak tűnt, hogy Kína is beáll a sorba. Viszont nem lehetett tudni, hogy csak egy kísérleti projektről van szó, vagy tényleg komolyan gondolják a rendszeresítését.

Talán az egyik legismertebb ilyen fegyver az amerikai XM29 OICW. Az amerikaiak a kilencvenes években egy forradalmian új fegyver fejlesztésébe vágták a fejszéjüket, amivel nagyságrendekkel meg lehet majd növelni az átlag lövészek harcértékét. Kifejlesztettek egy 20 milliméteres félautomata bullpup elrendezésű gránátvetőt, ehhez egy multifunkcionális gránátot. Az egészet pedig megkoronázta egy SF-be illő tűzvezérlő rendszer. A gránát azon kívül, hogy képes volt hagyományos módon ütésre robbanni, a tűzvezérlő rendszer beállíthatta a gyújtóját, hogy időzítve robbanjon. Ezáltal lehetővé vált, hogy fedezék mögött megbúvó ellenfeleket is leküzdjenek. A lövész pl. megcélzott egy lövészárkot, a gránátok pedig afölött robbantak fel, így a fedezék nem sokban védte az ellenfelet. Ezt még kiegészítette egy gépkarabély is, ami a fegyver alatt/előtt volt.

Az amerikai példát még több fejlett állam is kipróbálta, viszont elég hamar nyilvánvalóvá váltak ezen fegyverek hátrányos tulajdonságai is. Talán az egyik legnagyobb hátrány maga a fegyver ára. Az XM29 35 000 dollárba kerül, a dél koreai 14 000-be. Ilyen árak mellett kizárt, hogy kiváltsa a katonák egyéni lövészfegyverét. A másik gond, amire az amerikai katonák panaszkodtak, a gránát viszonylag gyenge pusztító ereje. Mivel eleve multifunkciósra tervezték, a gránát testéből kétharmadot az elektronika tesz ki, míg a megmaradt egyharmad képezi a harci részt. Ehhez már csak ráadás volt a megnövekedett tömeg, amerikaiak XM29-ese jelenleg több mint 8 kiló töltve az előirányzott 5 és félhez képest.

Ezen tapasztalatokat figyelembe véve nem meglepő, hogy az amerikaiak elkaszálták a programot, de úgy tűnik, hogy a franciák is felhagytak a PAPOP rendszeresítésével, és a többi hasonló fejlesztés is mintha szünetelne. Eddig az egyetlen ország, amely ilyen fegyvert rendszeresített a Dél Koreai Köztársaság (K11). Amerika ha minden igaz, felhagy a gépkarabély/gránátvető kombinációval és marad csak a külön dedikált gránátvetőnél, az XM25-nél.

A kínai fegyver első prototípusai, követték a többi ország által bejárt ösvényt. 20 milliméteres félautomata gránátvető bullpup kialakításban, 5 töltényes tárral, ez előtt/alatt gépkarabély és a tetején a tűzvezérlő rendszerrel egybeépített távcső. Viszont a csapatpróbákon ugyanazok a problémák léphettek fel, mint a többi hasonló fegyverrel. A fegyver túl nagy, túl nehéz, a multifunkcionális gránátok célban kifejtett hatása pedig nem elégséges. Ezért a hadsereg kérésére az egész fegyvert teljesen átgondolták.

Elsőként szakítottak a multifunkcionális gránáttal. Különválasztották a csapódó gyújtós változatot az időzített gyújtóstól. Ezáltal kisebb lett a gránátban lévő elektronikus rész, és megnőtt a robbanótöltet nagysága.

Ezt követve elhagyták a félautomata rendszert is. A gránátvető egylövetű, kézzel működtetett forgó-tolózárat kapott. Így két legyet is ütöttek egy csapásra. Mivel lemondtak a multifunkciós gránátról, a lövész képtelen lenne a már betárazott lőszer közül kiválasztani a feladat számára megfelelőt. Viszont mivel egylövetű, így mindig az adott célnak megfelelő gránáttal fogja megtölteni a fegyverét. Ezen kívül sikerült a fegyver tömegét is jelentősen lecsökkenteni.

Ezt követve kifejlesztettek egy harmadik lőszertípust is a gránátvető számára. Mivel Kína rendelkezik AHEAD technológiával, logikus lépés volt ennek a miniatürizálása. Gyakorlatilag egy kartácsgránátról van szó, mely időzítve robban az ellenfél előtt, és hasonló hatása van, mint egy sörétes vadászpuskának.
A tűzvezérlő rendszer is modul rendszerű lett. A fegyverrel csak a lézertávmérő és a tűzvezérlő számítógép van egybeépítve. A különféle távcsöveket a feladatnak megfelelően lehet cserélni. A fent említett megoldásoknak köszönhetően a fegyver tömege üresen 4,25 kilogramm, míg töltve 5 lett. Ehhez képest a szomszédban lévő K11 üresen 6,1 kilogramm. A fegyver nem fogja felváltani a most rendszerben lévő lövészfegyvereket. A terv az, hogy minden lövészraj kap majd két ilyen fegyvert. A rajt pedig két tűzcsapat alkotja majd, melynek központi elemét fogja képezni ez a fegyver.

Források:

http://china-defense.blogspot.ro/2014/02/zh-05-oicw.html
http://www.globalsecurity.org/military/systems/munitions/m1018.htm
http://www.guancha.cn/military-affairs/2014_02_19_207212_s.shtml
http://en.wikipedia.org/wiki/XM29_OICW
http://en.wikipedia.org/wiki/S%26T_Daewoo_K11