A szomszédunkban tapasztalható zavaros helyzet nem csak egész Ukrajnára hat ki, hanem bizony az Uralvagonzavodra (UVZ), Oroszország egyik fő harcjármű beszállítójára is.

Történt ugyanis, hogy a krími események hatására az UVZ egyik nacionalistább ukrán munkatársa – tiltakozásul – lenyúlta és a neten közzétette a nyizsnyij tagili tervezőirodából a T-99 Armatát ábrázoló gyári grafikákat, amelyeket az eredeti tervek szerint az év közepén hozott volna csak nyilvánosságra az orosz védelmi minisztérium, hogy ezzel alapozzák meg a 2015-ben esedékes felvonuláson a típus bemutatkozását.

A pletykák szerint a kis magán tiltakozó akció olyan jól sikerült, hogy az orosz vezetés legfelsőbb szintjéről érkezett parancs az ügy minél gyorsabb rendezésére, vagyis az ilyenkor bevett szokásnak számító „megtalál-megöl-elás-kiás-még egyszer megöl-megkínoz-kérdez-újra elás” eljárásra. Emberünk valószínűleg ezzel tökéletesen tisztában volt, mivel a grafikák megszerzése után egyenesen a Moszkvában található madagaszkári követségre vette az irányt, ahol menedékjogot kért a szigetország vezetésétől, amelyet meg is kapott. A már a követség kapujában tolongó újságíró- és Szpecnaz-hadnak eljuttatott közlemény szerint a szivárogtató egyéb, eddig ismeretlen fejlesztésekről is vételezett magához dokumentumokat, így például egy T-200 Putinya fantázianéven emlegetett hároméltű légvédelmi tüzérségi csapatszállítóról, illetve egy BMPRD-95 kódnevű hétkerekű tankvadászról. Ugyan a követségen az eddig ismeretlen személyazonosságú „lázadó” – ideig, óráig – biztonságban van, azonban Madagaszkár miniszterelnöke, Omer Beriziky az üggyel kapcsolatos nyilatkozatában nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy mit is kezdjenek a saját Edward Snowdenjükkel. Andry Rajoelina elnök egyenesen olyan szálakat pendített meg, hogy némi békés célú orosz haditechnikáért cserébe akár a követség küszöbén is felejthetik az ukrán szivárogtatót.

Azonban térjünk vissza a haditechnikai szálhoz: a közzétett képek tanúsága szerint az orosz tervezők az eddigi tippekkel szembe menve nem tartottak ki a T-54 által lefektetett „harckocsiminta” mellett, hanem egy merőben új koncepcióval álltak elő, amelybe azonban mégis sikeresen beleolvasztották az egyik legfontosabb szovjet/orosz harckocsi-tervezési szempontot, a kis méretet. Az Armata meglehetősen alacsony jármű benyomását kelti, illetve a szintén kisméretű, távirányítású torony is egy igen csak egyedi helyre került, a jármű végébe.

A képekkel együtt kiszivárgott csekélyke műszaki információ szerint a meghajtásért két Sztaniszlav SzT-25-ös, dinamó-elven működő, redundáns Stirling-rendszerű erőforrás fog felelni, emellett az Armata aktív, reaktív és proaktív páncélzattal is fel lesz szerelve, az alkalmazási környezettől függően. A kialakítást tekintve ami még nagy meglepetést jelenthet, az egyrészt a szintén a jármű hátuljára került ajtó (ami azért annyira nem egyedi, lévén az izraeli Merkavákba szintúgy hátulról is be lehet jutni, de ez mindenképpen szakítást jelent az eddigi orosz hagyományokkal), másrészt a jármű orrába került parancsnoki poszt. Igen, parancsnoki, mert ugyan a józan ész azt diktálná, hogy a kupolás részben az Armata vezetőjének kéne elhelyezkednie, azonban oda mégis a járműparancsnokot tették az orosz mérnökök, talán azon megfontolásból, hogy a „pékának” innen van a legjobb rálátása az eseményekre. Mindenesetre a képek nézegetése után szerkesztőségünk is nagy érdeklődéssel várja azt a bizonyos 2015 májusi felvonulást.