|

A DARPA tehermentesítené a pilótákat

A technika fejlődésével egyre kisebb repülőeszközök egyre kevesebb személy részvételével és eszköz felhasználásával voltak képesek ugyanazon cél elérésére. Az amerikai ügynökség most egy olyan projekt megvitatására invitálja az érintett gyártókat, amelynek eredményeként az igényelt szoftver megszületését várják.

A február 28-án tartandó rendezvényen a DBM (Distributed Battle Management – Felosztott Harci Irányítás) elnevezésű programmal kapcsolatos tájékoztatót tartják meg a meghívottak előtt és egyúttal a kérdéseken felül várják a leendő fejlesztők észrevételeit a megvalósítást illetően.

A „döntési segédlet” kereteibe nem csupán az ember vezette gépeket kívánják belevonni, úgy tűnik, hogy a pilóta nélküli repülőgépeket irányító operátorokat szintúgy hozzá akarják segíteni a helyes döntés meghozatalához, mint a légi harcászati tervezőket

A DBM kifejlesztésével az egyre komplexebb (mind pilóta által irányított, mind UAV) repülőgépek maximális kihasználását, a rájuk leselkedő veszélyek kezelését és a hatékony feladatellátást kívánják biztosítani, legyen szó eközben kommunikációs problémákról vagy akár sérült repülőgépről.

Miniatürizáció és növekvő leterheltség. Habár a gyártók törekednek a minél letisztultabb és informatívabb kialakításra, az újabbnál újabb képességek nagy figyelmet követelnek a pilótától l Forrás: defence.pk

Miniatürizáció és növekvő leterheltség. Habár a gyártók törekednek a minél letisztultabb és informatívabb kialakításra, az újabbnál újabb képességek nagy figyelmet követelnek a pilótától l Forrás: defence.pk ,

Ennek következményeként a programot integrálni kívánják a fedélzeti szoftverbe, ezzel biztosítva a kezelőszemélyzet számára minél magasabb fokú helyzetismeretet, továbbá képes lesz feladatokat ajánlani, részletes repülési tervet készíteni, valamint fenntartani az irányítást harci helyzet közben, közölték a DARPA szóvivői.

A DARPA tudósai szerint már elérkezett az idő, amikor ez megvalósítható területté válik. Az igazi kihívás a DBM célkitűzéseit tekintve, hogy olyan algoritmust tudjanak alkotni, melynek megbízhatósága a tesztkörnyezeten felül bevetés közben is biztosított lesz és nem hagyja cserben a rá támaszkodókat. (Habár a cikk szerint rendkívül fontos, hogy a működésének demonstrálása is rendben menjen, de a kritikus szituációban sokkal súlyosabb következményei lehetnek az előforduló anomáliáknak, főleg, ha a későbbi pilótagenerációk nagymértékben fognak erre támaszkodni. Ez utóbbit tekinthetjük egyelőre spekulációnak.)