Az oroszoknál nem első alkalommal kerül felvetésre, hogy a mobil telepítésű ballisztikus rakétáik esetén esetleg újból be lehetne vezetni a vasúti megoldást. Ezen egyesek által igen rossz ötlettel kapcsolatban röppent fel most némi, nyúlfarknyi híranyag.
A projectért a Topol-M, a Jarsz és a Bulava fejlesztését véghezvitt Moscow Institute of Thermal Technology felel. Jurij Boriszov védelmi miniszter helyettes elmondása szerint említett intézményben fut egy ilyen célú egyelőre időkeretek nélküli K+F program, ami azonban még nagyon kezdeti stádiumban van, még a költségkalkulációk sem készültek el.
A minisztérium részéről hivatalosan ugyan nem jelöltek meg céldátumot, ám korábbi, nem hivatalos minisztériumi források szerint 2020-ra (ki gondolta volna) készen lehet a rendszer prototípusa.
A potenciálisan megvalósuló rakéta kapcsán logikus azt feltételezni, hogy a Topol-M vonalra építkezne – ezt amúgy alátámasztani látszik azon értesülés, hogy a tervezett rakéta tömege nagyjából a fele lenne a szovjet elődjének. A 80-as évek folyamán az ukrán Juzsnoje tervezőiroda által összehozott RT-23 Mologyec / SS-24 Scalpel indulási tömege 104 tonna körül alakult, amit ha megfelezünk, akkor a Topol-M alapú RS-24 Jarsz 49-50 tonna körüli starttömegét kapjuk.
43. másodperctől: Szergej vontatta ICBM. Ezen rakétavonatokat a MÁV színekben ismert M62 dízelmozdonynak az orosz haderő számára épített változatai vontatták. Összesen 3 volt belőlük megtalálható a szerelvény elején.
Az ICBM-ek ellenség általi megsemmisítésének elkerülése érdekében mind a szovjetek, mind pedig az amerikaik tanulmányozták a mobil telepítésű rakétákkal kapcsolatos lehetőségeket. A két fél közül a szovjetek kezdtél el előbb alkalmazni ezen megoldást. A kerekes szállító és indítójárművek a mai napig igen fontos elemét képzik az orosz szárazföldi telepítésű rakétaarzenálnak, azonban a vasúti megoldás rövid karriert élt meg, lévén az 1987-ben megkezdett hadrendbe állítású SS-24 vasúti telepítésű változata is csak nem egészen egy évtizeddel élte túl a 36 db Ukrajnában, silókba telepített kollégáit: az 56 vasúti telepítésű ICBM utolsó példányait 2005 nyarán vonták ki a hadrendből – megsemmisítésük 2008-ban fejeződött be.
Az USA az LGM-118 Peacekeeper ICBM kapcsán döntött a siló mellett vasúti telepítés mellett is, ám a hidegháború vége elkaszálta a Peacekeeper ezen telepítésének tényleges realizálódását. A Ronald Reagan elnök által 1986-ban jóváhagyott, majd George H. W. Bush elnöksége alatt, 1991-ben elkaszált Peacekeeper Rail Garrison Car koncepciója megegyezett a szovjetével. ,
SS-24 szerelvény részlet. A vasúti telepítés lehetővé tette, hogy szükség esetén az egyszerre akár 3 ICBM-et szállító szerelvényt ráeresszék a szovjet vasúthálózatra nagyban megnehezítve az ellenség általi, megelőző célzatú megsemmisítését. Mint látható a vagonokban semmi kirívó nem volt, ami értelemszerűen a szerelvény nyomon követését hivatott nehezíteni. | Defense Threat Reduction Agency ,
Itt nagyjából az 5. perctől van az egyik kapcsolódó részlet. (Sajnálatos módon így beágyazva nem ugrik a videó a beállított részhez…)
Egy szerelvény összeállítás megtekinthető a szentpétervári vasúti múzeumban, illetve egy indítótubus Kecelen van kiállítva.
