A tavalyi Krakkói kiruccanás után elhatároztam, hogy idén nyáron a prágai, és a Prága környéki, az én sajátos érdeklődési körömnek megfelelő múzeumokat fogom megszemlélni. A terveimben szereplők közül kettőt volt szerencsém már látni tíz évvel ezelőtt, amikor is a cseh fővárosban tanultam és tanulmányoztam a cseh szeszipar remekeit. Amikor elkezdtem a tervezést, rögtön meglátogattam a kiszemelt múzeumok honlapját. A három, a hadsereghez köthető múzeum kellemes meglepetéssel szolgált, ugyan is azokban nincs belépő, nem úgy a prágai Technikai Múzeumba, ahova, viszont horribilis, úgyhogy erről könnyű szívvel lemondtam, mivel egyszer már láttam, másodsorban a szállásfoglalás miatt egy nappal kevesebb is állt rendelkezésemre.

Prágában és környékén fegyveres erők kezelésben három gyűjtemény is található. Ezek közül a leghíresebb Prága Kbely nevű külvárosában lévő repülőmúzeum. A másik a belvárostól pár perces sétával elérhető, a Zsizskov hegy oldalában található múzeum, amely a modern cseh állam hadseregének történetét dolgozza fel, a XX. században. És van még a Prágától délre egy volt tüzérségi laktanyában elhelyezett haditechnikai gyűjtemény Lesanyban. Ebben az írásba ez utóbbit próbálom bemutatni, de idővel a többit sorra veszem majd, ha lesz rá igény.

A vágyaim között szerepel az olyan nagy harckocsi múzeumok meglátogatása, mint az Európában található kubinkai, bowingtoni, munsteri, saumuri, vagy a távolabbi Izraelben található latruni és Egyesült Államokban lévő aberdeeni gyűjtemény. Ezek sorába tartozik bele Lesany, amely megnevezésében ugyan haditechnikai múzeum, de nyugodtan sorolhatjuk a harckocsi-múzeumok közé. Az előbb felsoroltak közül talán ez az, amelyik a legkönnyebben elérhető hazánkból.

A cseh fegyveres erők által fenntartott múzeumoknak igen jó cseh és angol nyelvű honlapjuk van, noha a kettő közül a saját nyelven íródott lényegesen több információt tartalmaz, például ott találunk térképet. A honlapról alapvető információk mellet (nyitva tartás, jegyár) megtudhatjuk, hogy hogyan találjuk meg ezt a még térképen sem szereplő álmos cseh falucskát, akár autóval akár vonattal szeretnénk odajutni. Én ez utóbbit választottam, amivel némileg izgalmasra sikerült az odajutásom.

A szállodában már az előző napokban a recepcióstól megkértem a menetrendet, nagyon segítőkészen kinyomtatták az idevágó oldalt a cseh vasút honlapjáról ahol még a jegyárakat is megadták. A látogatásra kiinduló pontjaként a prágai főpályaudvart szemeltem ki. Miután a Cassa felirat mögött található restiben eligazítottak, hogy hol találhatóak a jegypénztárak már nem volt túl nehéz megtalálni azokat. Szerencsére a múzeum honlapján lévő eligazító szöveg (Lesanyba nem jár vonat, csak a mellette lévő faluba, oda kell kérni a jegyet) és a google translate által előre lefordított mondatok segítségével gyorsan megkaptam a jegyeket (amúgy a jegyeladó tudott angolul és nem is igazán volt rá szükség az ékes cseh mondatok használatára), amelyekért kellemes csalódásként, ki tudja milyen okból kevesebbet fizettem a honlapon feltüntetettnél. Innentől már csak egy korántsem apró feladat várt megoldásra a vonat megtalálása, nem vagyok egy gyakorlott utazó ezért nem is tudtam jól értelmezni az elektronikus kijelző feliratait, ráadásul amit akkor még nem tudtam a vonat késett. Amikor már azt hittem, hogy lekéstem és éppen készültem egy jó kis perpatvarra, végre megmutatták, hogy honnan indul a vonat. A peronon állva először nem hittem a szememnek, amikor egy lepukkant Bz motor vonat elé egy még szakadtabb mozdonyt állítottak, de ez volt a vonatunk (akkor még nem tudtam, hogy ez azért csak egy helyettesítő, visszafelé egy kényelmes helyközi vicinálissal jöttem már vissza). Külső megjelenése ellenére a vonat tiszta volt és a fiatal és mindig mosolygós kalauzlány készségesen útba is igazított, kedvességét csak domború tompora múlta felül, amit egy kőkori termékenység istennő is megirigyelhetett volna (ezt volt szerencsém a visszaúton is élvezni, mármint a kedvességet).

A Prágától légvonalban 24 vonaton 42 km-es utat több, mint egy óra alatt tettük meg, de a múzeum honlapja igazat mondott a Sazava folyó völgyének látványa kárpótolt az utazás hosszáért. Krhanice falu megállóban leszállva, egyből egy útba igazító tábla fogadott, amit követve rövid sétával elérhető a múzeum. (Mellesleg megemlítenek itt egy a közelben lévő motormúzeumot, de azt sajnos idő hiányában nem tudtam megszemlélni) Én biztos, ami biztos nyomtattam ki képet a google earth segítségével a környékről, de erre nem igazán volt szükség, már csak azért sem, mert ugyan hétköznap volt, de nem én voltam az egyetlen, aki a vonatról leszállva oda tartott. Kellemes rövid séta után, az erdőből kiérve meg is pillantottam a múzeum bejáratát és mögötte az eltéveszthetetlen ismertetőjelét a rózsaszín, no nem Párducot, hanem ISz-2-est.

Maga a lesanyi gyűjtemény 1996 óta található ezen a helyen, korábban tudtommal  a gyűjtemény egy része éppen a két másik a későbbiekben bemutatásra kerülő múzeumban volt megtekinthető. A gyűjtemény maga több, mint 700 különféle páncélozott és páncélozatlan  járművel és tüzérségi eszközzel rendelkezik. Néhány ritka külföldi darab mellett bemutatásra kerül a világhírű cseh hadi- és járműipar termékeinek széles választéka, beleértve azokat is, amelyek nem kerültek sorozatgyártásra.

Mint már említettem a bejárat maga nem pénztár, hanem a szolgálati helyiségek mellett, csak az egyik ajándékboltot rejti magában (van kicsit odébb még egy).  Ezen áthaladva először a híres rózsaszín ISz-2-es tárul szemünk elé, amelynek nem mindennapi története van. Eredetileg egy szovjet hősi emlékmű volt Prágában de a bársonyos forradalom alatt egy művész egy éjszaka tiltakozása jeléül átmázolta. A hatóságok ekkor még visszafestették, de kisvártatva ismét Hello Kitty kedvenc színében pompázott, úgyhogy a hasztalan harcot feladva úgy hagyták, majd miután már így sem hirdethette tovább a Vörös Hadsereg dicsőségét, múzeumi tárgy lett belőle. E mögött, az út kettéágazik, de még itt láthatunk egy bunkert és egy radarállomást. Az alsó úton haladva jobbra egy szín alatt és egy lenti udvaron várakozik néhány leendő kiállítási tárgy és az azok azzá váláshoz szükséges rendszeresített jármű. Tovább haladva szintén jobbra érjük el a vasúti részt, ahol még egy páncélozott és felfegyverzett motorkocsit is megtekinthetünk, néhány különleges pőre és egyéb vasúti kocsi társaságában. Ezt elhagyva érjük el a következő kaput és ajándékboltot és a kulturált mosdót, csak halkan jegyzem meg a fotósok kedvéért, hogy a különböző ajándéktárgyak és makettek mellett tartalék elemek is kaphatóak.

Gyakorlatilag elértük azt a teret, ahol a múzeum páncélos- és járműgyűjteményének gerince található. Balra egy öt barakkból álló egymásba kapcsolódó kiállításba jutunk, ahol a harcjárművek fejlődését követhetjük nyomon 1918-től a közelmúltig. A barakkok össze vannak kötve egymással, ha bemegyünk, akkor csak azt csak az utolsó épület végén tudjuk elhagyni, de mi okunk lenne máshogy cselekedni? A barakkok között fedett átjáró van, ahol általában néhány löveg pihen. Az épületek nem a megszokott nyomvonalat követik egy középső gerincúttal, hanem bennük egy jóval keskenyebb alig két ember széles ösvényen tudunk előrehaladni a kiállítási tárgyak között. Ez a mód helyenként megnehezíti, helyenként ugyan akkor könnyebbé teszi a fotózást. (Itt jegyzem meg, hogy mindhárom cseh múzeumban a fotózás ingyenes, az állvány használata tiltott, de ugyan akkor vakut szabad használni). A kiállított tárgyak nem katonás rendben sorakoznak, hanem általában valamilyen dioráma részekén. Ez véleményem szerint, a zsúfoltság ellenére is sokszor megkönnyíti a fotózást ugyan akkor érdekesebbé teszi az egészet. No de lássuk mit is lehet itt megcsodálni a teljesség igénye nélkül. Az első terem a két háború közötti időszaké, amelyet jól jellemez, hogy az első kiállított tárgy még egy mentő lovaskocsi, míg az utolsó már egy könnyű-harckocsi. Ebben a teremben jó részt a két világháború közötti cseh hadi- és járműipar termékeit csodálhatjuk meg Skoda,  Praga gépkocsik és Jawa motorkerékpárok képében, de a mennyezetről még egy repülőgép is lelóg. A számos érdekesség közül, amit minden képen kiemelnék az a postagalamb szállító kerékpár, amely mellet egy korabeli cseh egyenruhába bújtatott bábú áll, a harckocsi attrap, egy Skoda T-1 tankette, egy svéd színekre festett CKD AH-IV-Sv könnyű-harckocsi de a kedvencem egy korabeli járműjavító műhely telis-tele érdekesebbnél érdekesebb szerszámokkal, köztük olyanokkal, amit műszaki ember létemre nem is ismertem már.

A következő két és fél terem a második világégés harceszközeinek ad otthont. Itt aztán repeshet a magyar szívünk, nem hiszem, hogy ezeken a termeken áthaladva valaki ne találna olyan harckocsit, amely előtt ne pózolna egy fotó erejéig, Az első teremben a teljesség igénye nélkül: Pz.35(t), Pz.38(t), Hetzer, Krupp Protze, Horch, BMW és Zündapp zöld elefánt motorkerékpár, de még gulyáságyú és egy német rohamcsónak motorja is látható. A terem végét egy sivatagi összeállítás zárja két brit és egy-egy német és olasz járművel, amelyet anno a Tobrukban harcoló cseh dandár katonái zsákmányoltak.

A következő terem a német, szovjet és az amerikai haditechnikának ad otthont. Van itt minden szánkón lévő Maxim géppuska, német ejtőernyős HSN löveg, BA-64 páncélautó, SzU-76 és ISzU-152 rohamlöveg, Sztalinyec vontató és GAZ-64B, Katyusa, Nebelwerfer, Harley-Davidson, M16 légvédelmi páncélos, Sherman és M36 páncélvadász. A következő termen a britek osztozkodnak a háború után hazatérő cseh hadsereg eszközeivel. Láthatunk itt: Bren Carriert, Cromwell harckocsit, egy igazi 25 fontost a vontatójával, illetve két brit gyártású műszaki teherautót és vontatót.

A terem másik fele a háború után újjáéledő cseh hadsereggé, jórészt saját gyártmányú eszközökkel de azért itt is feltűnik pl egy brit gépjármű a cseh katonai filmstúdió színeiben. A következő és egyben legutolsó teremben folytatódik a cseh katonai járműgyártás bemutatása, amelyek közül a legérdekesebb darabok az ejtőernyős-utánfutós Jawa motorkerékpár, az úszó terepjáró gépkocsi, vagy a nálunk is jól ismert „pléhskoda”. A terem mennyezetéről egy kísérleti cseh helikopter lóg alá. Találhatunk még itt egy elég méretes motorcsónakot, propaganda GAZ-69-et, cseh HSN ágyút és a háború után OT-810 néven továbbgyártott Sd.Kfz.251 egy példányát. A terem végén egy szögesdróttal elválasztva  néhány brit, holland, belga és német hidegháborús eszközzel találkozunk, köztük Ferret és Saracen páncélkocsikkal, illetve még egy belga felségjelű  Auster összekötő repülőgép alatt is elsétálhatunk.

A barakksort elhagyva ismét a friss levegőre jutva az további érdekességek tárulnak a szemünk elé, a többség ugyan nyitott, de fedett helyen áll. A barakksor utáni nyitott színben találhatóak az ajándék harckocsik, M-47/48/60, Leopard 1, Centurion és Chieftain harckocsikat és a végén az igazi nagy durranást, amelyből ezen kívül Európában csak egy van, egy igazi Merkavát. Sajnos itt szembesülünk a múzeum egyik hiányosságával, a színekbe állított harcjárműveket nem lehet körbejárni. Van itt még néhány szabadon álló műszaki jármű és a cseh ipar két terméke, egy jól ismert Zuzanna önjáró löveg és az ugyan erre az alvázra épített a kísérleti stádiumon át nem jutott légvédelmi harcjármű. A barakksorral szemben lévő színekben jól ismert szovjet és cseh harcjárművek és lövegek vannak festői összevisszaságban és néha meglepő festéssel. Gondolok itt a piros-fehér T-55 alvázú tűzoltó járműre és a narancssárga polgári védelmi PTSz-M-re (nagy LUG, ha valaki ezen a néven jobban ismeri). Sajnos ezekben a színekben festői összevisszaság nagy zsúfoltsággal párosul, sokszor tucatáruk kerültek az első sorban és mögöttük teljesen fotózhatatlanul alig láthatóan számunkra olyan fantasztikus érdekességek húzódnak meg, mint a páncélvadász OT-810. Azért az első sorokban is van látnivaló, van itt a prágai felkelésben részt vett löveg nélküli Hetzer, A teljes T sorozat, beleértve a T-34/76-ot (meglepő módon lengyel felségjellel), van itt ISz-3, VT-34, SzU-100, háború után gyártott cseh lövegek, vagy a magyar eredetű OT-65 (leánykori nevén FUG), különféle BMP változatok, beleértve a csehszlovák módosításokat, vagy éppen Tu-143 Miseny az hordozó/indító járművével. Nyitott színek után immár szabad téren a korlátok mögött megtekinthetünk néhány légvédelmi eszközt és különleges felépítménnyel ellátott gépkocsit, melyekbe nyitott ajtajukon keresztül be is kukkanthatunk.

Körsétánk végén vissza is értünk a belső kapu ajándékboltjához, de mielőtt a felső útra térnénk érdemes visszafordulnunk, hogy egy igazi látványos élményben legyen részünk. A nyitott színek közepén a harcjárművek között áthaladva azok mögött, egy kissé alacsonyabban egy jellegtelen félkör keresztmetszetű hullámlemez pavilon egy kihagyhatatlan élményt tartogat. Az épület egy óriási diorámában mutatja be az 1945 áprilisában Ostraváról északra lezajlott ütközetet. A barakkba bejutva a csata közepén találjuk magunkat, egy lövészárokban, váltakozó fényerejű sötétben kell végigmennünk, miközben hangszórókból csatazaj dübörög. Itt is van minden, ami szem-szájnak ingere ISz-2 (így könnyű volt a másikat rózsaszínnek hagyni), SzU-100, Pz.IV és különféle lövegek, mellettük egy jó diorámához illően egyenruhába bújtatott bábuk harci pózokban állva. Ahogy a lövészárokban botorkálunk az épület közepén alaposan be kell húznunk a fejünket mert egy T-34/85 alatt kell áthaladnunk. Ennek a páncélosnak az aljára lyukat vágtak, amelyen keresztül benézve betekintést nyerhetünk a küzdőtérbe. Természetesen az élethűség miatt a T-34-ben is egyenruhába bújtatott bábuk láthatók harc közben. Mielőtt elhagynánk az épületet, a lövészárok egy német bunkerba torkollik, amely egyik felén egy géppuska állás, a másik felén pedig egy parancsnoki vezetési pont található.

Most már végre rátérhetünk a felső útra, ahol három tematikus kiállítást nézhetünk meg természetesen csak az után, hogy megpihentünk a sörsátorban, a játszótérré átalakított zöld-sárga BTR-50-nel szemben.

Az első kiállításon a híradó csapatok és eszközeik fejlődését követhetjük nyomon, sokszor a már megszokott diorámákban kiállítva. Érdekesség képen megtalálható itt magyar második világháborús rádió is, és itt is van egy OT-810, aminek végre a belsejét is lencsevégre kaphatjuk.

A következő két kiállítás a tüzérséggé. Az elsőben légvédelmi ágyúk és azok célzását segítő eszközök között mehetünk egy középen futó folyosón. Itt már nincsenek életképek, viszont a fényviszonyokat segíti a sárga műanyag hullámlemez tető. A jórészt cseh eszközök mellet számos szovjet, német de néhány angolszász eszköz is található. Ezek közül talán a jugoszláv polgárháborúban is bevetett M53/59 30mm-es iker páncélozott önjáró légvédelmi gépágyút emelném ki.

A másik terem a Skoda gyár tüzérségi eszközeinek állít emléket. Itt számos első és a két világháború között gyártott löveg és aknavetők mellett megtekinthetjük az a ágyútalpat, amelyen Vaclav Havel államfő az utolsó útját tette meg. A falon egy érdekes tablóból, igaz csak cseh nyelven megtudhatjuk, hogy 1889 és 1945 között a Skoda Műveknél hány tüzérségi eszközt gyártottak és ebből mennyi került exportra.

A két barakk előtti téren láthatunk még néhány olyan tüzérségi löveget, amely nem fért be a fedett helyre, illetve, valamilyen oknál fogva, gondolom csak ideiglenes jelleggel volt itt egy ponyvával letakart brit Comet harckocsi és egy másik M36 páncélvadász.
Múzeum szabadtéri jellege miatt a csak május közepétől októberig látogatható, azonban a nyár utolsó szombatján 2003 óta immár hagyományosan megrendezik a Tank-Day-t ahol minden, ami működik azt kiviszik a terepre és a látogatók mozgás közben gyönyörködhetnek bennük.

Természetesen nem sorolhattam fel minden kiállított eszközt, de aki mélyebben érdeklődik, az az alábbi linkeken megtudhatja, hogy mire is számíthat ha meglátogatja a múzeumot. Próbáltam válogatni a több, mint 400 fényképemből, remélem sikerült kedvet csinálnom egy északi utazáshoz…

http://www.bunkermuzeum.hu/Bunkermuzeum/utazasok/2008/07/2008-07-04_en.htm
http://www.vhu.cz/en/stranka/vojenske-technicke-muzeum/
http://en.wikipedia.org/wiki/Military_museum_Le%C5%A1any
Tank-Day
http://www.ww2talk.com/forum/ww2-museums-events-places-see/32365-tank-days-military-technical-museum-le%9Aany.html
http://www.militaryphotos.net/forums/showthread.php?119336-5th-Tank-day-in-Lesany
http://www.militaryphotos.net/forums/showthread.php?164079-7th-Tank-day-in-Lesany
http://www.militaryphotos.net/forums/showthread.php?185171-8th-Tank-Day-in-Lesany
http://www.militaryphotos.net/forums/showthread.php?217273-10th-Tank-Day-in-Lesany-museum

—–
Szerző: Ambasa