A címben ugyan elrejtettük a segítséget, de ha a tokhal helyett „NATO-san” azt mondjuk, hogy Sturgeon, akkor a szintén NATO elnevezéssel, a Typhoon-nal párosítva már biztosan adja magát, hogy az SS-N-20 SLBM-ről van szó – amit hívhatunk egyik orosz jelölésével R-39 Rif-nek is. Ezen szilárd hajtóanyagú ballisztikus rakéták egykoron a legnagyobb nukleáris meghajtású ballisztikus rakéta hordozó tengeralattjárók, az Akulák fő csapásmérő fegyverzetét alkották. Mert hogy a Typhoon orosz megnevezése Akula, azaz cápa.
R-39 / SS-N-20 betöltése az egyik Typhoonba. Az R-39 maximálisan 10 darab visszatérő egységet volt képes eljuttatni 8 300 kilométeres távolságba, így a 6 Typhoon rogyásig megrakva akár 1 200 nukleáris töltet célbajuttatását is lehetővé tette volna. Az orosz állítások szerint a visszatérő egységekben 100, a nyugati álláspont szerint 200 kT hatóerejű nukleártis töltetek lapultak. | Forrás: warfare.ru ,
No, de az elnevezéseken történő rugózás helyett lássuk inkább a nem túl vaskos híranyag érdemi részét, ami nem más, mint hogy az Egyesült Államok oroszországi nagykövetségének nyilatkozata szerint nemrégiben sor került az utolsó R-39-es megsemmisítésére is. Az Egyesült Államok a Nunn-Lugar Kooperatív Fenyegetéscsökkentési Program (Nunn-Lugar Cooperative Threat Reduction Programme, CTR) kapcsán jön a képbe. Ezen együttműködési program keretében az USA és Oroszország közösen semlegesítették többek között az SS-N-20 / R-39 SLBM-eket. Már ami az R-39 készletből az azok megsemmisítését célzó program 12 évvel ezelőtti megkezdődésekor még megvolt.
Lévén Moszkva már ezen együttműködés előtt is semlegesített nagyobb mennyiséget ezen típusú ballisztikus rakétájából. A 70-es évek folyamán a Makejev tervezőirodában kifejlesztett, majd a Zlatouszti Gépgyárban gyártott, 1984 – 2004 között hadrenden állt SLBM arzenált a START I és START II egyezményeknek megfelelően kezdték el drasztikusan csökkenteni. Az 1990-es adatok tanúsága alapján összesen 151 R-39 készült erl, melyből 120 volt telepítve a 6 Typhoon-on, míg további 31 állt raktárban. A START I egyezmény 1994-es hatályba lépésekor még továbbra is 120 R-39 volt telepítve, azonban a raktározott mennyiség már 10 darabra csökkent, azaz 1990 – 1994 között 21 SS-N-20 megsemmisítésére került sor. 1996 és 1997 folyamán további 39 darabot semmisítettek meg, ezúttal kilövések formájában. Az említett két év folyamán elviekben 2 alkalommal került sor 20-as szalvó indításra – egy rakéta indítása sikertelen volt, így jött össze a 39 darabos mennyiség.
A CTR program keretén belül mostanáig további 78 rakéta megsemmisítése valósult meg. Mivel az SS-N-20 immáron múlt idő, így ha a fentebbi számokat összeadjuk, látható, hogy nem jön ki a 151, tehát az oroszok a CTR program R-39 vonalas részének 2000-ben történő elstartolását megelőzően további 13 rakétát is megsemmisítettek.
