A Szovjetunió, majd Oroszország Mi-28-as harci helikopterének története napjainkra már közel negyven évre tekinthet vissza. Küzdelmes évtizedek állnak a típus mögött, de úgy tűnik a harci helikopter lassan révbe ér.
A típus fejlesztését a hetvenes évek elején kezdte el a Mil iroda. A két prototípus a nyolcvanas évek elejére készült el. Az 012-es oldalszámú első helikopter prototípus 1982-ben, a 022-es második proto helikopter 1983-ban szállt fel először.
A Mi-28-as első prototípusa (280-as gyártmány) a nyolcvanas években, még régi hajtóműgondolával ,
Az új helikopter típus kevésbé keltette fel a szovjet hadsereg repülőerőinek figyelmét. A gyártásban lévő Mi-24-eshez képest, a Mi-28-as akkori prototípusai viszonylag kevés újdonságot nyújtottak. Sem jelentősebben korszerűbb fegyverzettet, sem modern elektronikát nem integráltak a fedélzetére. Ezért nem érte meg lecserélni a gyártósoron a bevált Mi-24-est. Ráadásul a Hidegháború utolsó éveire jellemző szovjet költségvetési megszorítások, illetve a Kamov tervező iroda ebben az időben megerősödő politikai kapcsolatai sem használtak a programnak.
A szovjet hadsereg repülőerőinek érdektelensége ellenére a típust lassan tovább fejlesztették a tervező irodánál. 1988-ban szállt fel a széria példánynak szánt Mi-28A változat első, 032-es oldalszámú példánya, amit 1991-ben még egy gép követett. A gép túlélőképességének fejlesztése során felhasználták az afganisztáni tapasztalatokat. Modern szuperszonikus Ataka páncéltörő rakétákat is integráltak a fegyverzetébe. Viszont a mindenidős bevethetőséget ennél a változatnál sem tudták megoldani. A kilencvenes évek elején, Marat Tiscsenko a Mil akkori főkonstruktőrének nyilatkozata szerint, a próbarepülések 90%-a sikerrel zárult, de az éjszaki repülést segítő műszerekre még várniuk kell. A Mi-28A, hasonlóan a Mi-24-es elődjéhez, csak számított paraméterek alapján volt képes éjjel, illetve bonyolult időjárási viszonyok között repülni.
A Mi-28A típus (286-os gyártmány) első prototípusa rengeteg bemutatón szerepelt. Ez volt az első példány, amely nyugatra is eljutott. ,
A kilencvenes évek továbbra is a kudarcok évtizede volt a Mi-28-as számára. Sem pénz, sem politikai akarat, sem katonai igény nem volt rá. Papíron a gyár marketingesei többször világgá kürtölték, a típus hadrendbe állítását, illetve gyártásának megkezdését, de a valóságban semmi sem történt. A fő feladatkörét is gyakran módosították, hol közvetlen csapattámogatóra, hol páncélvadászra, de minden döntés csak papíron valósult meg.
A Mi-28N (294-es gyártmány) OP-1-es első prototípusa. ,
A helikopter ideje a Putyini időszakkal jött el, amikor 2002-ben hivatalosan is újraindult a Mi-28-as harci helikopter fejlesztése. Az állami pénzekből elsősorban a Mi-24-es nagy hiányosságát, a mindenidős bevethetőséget igyekeztek pótolni. Ehhez a Mi-28N változat első OP-1-es prototípusát – mely egy 1997-ben épített gép átalakítása volt – használták. Majd az OP-2-es és OP-4 es prototípusok is csatlakoztak a programhoz 2005-ben és 2006-ban. Ezeket már nem a Mil iroda műhelyében, hanem a Rosztovi helikopter gyárban építették meg. 2006-ban egy statikus tesztekhez készült példányt is átadtak.
2005. fontos időpont a típus történetében. Az orosz légierő akkori főnöke, Alkeszander Zelin tábornok bejelentette, hogy hivatalosan is kész az új Mi-28N változat a sorozatgyártásra. Az első 34012835101 gyári számú példány 2005 decemberében gurult ki a Rosztovi gyár összeszerelő üzeméből, majd 2006 májusában csatlakozott az állami berepülési programhoz. Ezt a 2006-2007 között további hat Mi-28N harci helikopter követte, melyeket szintén az állami tesztek során használtak.
A következő kiemelendő évszám 2008, amikor a gyár újabb négy gépet adott át, de már az orosz légierő 344-ik tesztelő és kiképző központjának. (Időközben, 2003-ban a hadsereg repülőerői az Orosz Légi és Légvédelmi Erők parancsnokságának alárendeltségébe kerültek) A légierő első oktató pilótáinak képzését ezeken a gépeken kezdték meg. Majd 2010-ben a korábban az állami tesztekre használt helikopterek közül további négy került át a kiképző programba.
Mi-28N a Rostvertol szerelősorán. ,
2009-ben kezdte meg a rosztovi gyár a széria Mi-28N helikopterek szállítását az első aktív harci helikopter egységnek. Az új típust Oroszország kaukázusi térségében állomásozó 6971-es légi bázisának harci helikopter százada kapta meg. A grúz és csecsen térséghez közel fekvő Budenovszki repülőtér tizenhét gyári új, széria gépet kapott 2009 és 2010 között. A hajózó személyzet képzését a 344-ik tesztelő és kiképző központ hajtotta végre.
Második alakulat, a 6974-es légi bázis (itt van némi vita a jelenlegi hadrendi számáról) harci helikopter százada, Korenovszk repülőterén – szintén közel a csecsen és grúz területhez – 2010-ben vehette át az új típust. Várhatóan ez év végéig tizenöt széria Mi-28N-t szállít le számára a rosztovi gyár.
Ez év tavaszáig, harminckilenc széria, illetve elő széria helikoptert szállított a Rostvertol rosztovi gyára az orosz légierőnek. Jelen tervek szerint 2015-ig összesen hatvanhét helikopter átvételével számolnak. Ha tarják az eddigi bő tíz helikopter átadását évente, akkor e mellé 2012-től az export megrendelések is beleférhetnek. Ezekről tárgyalásokat folytatnak a venezuelai és az algériai féllel.
Széria példány gyári berepülése Rosztovban, ez év áprilisában. ,
Mivel a jelenlegi szervezeti struktúra szerint egy harci helikopter század tizennyolc helikopterből áll, a tervezett kapacitás három aktív század átfegyverzését teszi majd lehetővé. Ez elsőre nem hangzik soknak, de ha megvizsgáljuk a jelenlegi erőket, ez az orosz harci helikopter alakulatok közel negyven százalékát jelenti!
Rég elmúltak már azok az idők, amikor közel kétezer harci helikopter repült vörös csillag felségjelzéssel az oldalán. A Hidegháború utolsó átszervezése után 1989-ben még körülbelül harmincnégy harci helikopter ezred állt szovjet hadrendben! Az első vonalbeli harckocsizó, illetve gépesített lövész hadseregek alárendeltségébe ekkoriban két ilyen ezred tartozott.
Majd a Szovjetunió felbomlása, és közel húsz év általános alulfinanszírozása mélyen rányomta a bélyegét az orosz harci helikopter egységekre. Az ex-szovjet erők jelentős részét az önállósodott tagköztársaságok örökölték. Az oroszoknál maradt kisebbik fele is nagyrészt Afrikában, vagy dél-Ázsiában kötött ki az évek során. A megmaradt erők is általában üzemképtelenül álltak a reptereken.
Ezért 2009-ben – a legutóbbi átszervezés során – az orosz hadsereget támogató aktív helikopteres erőket (Mi-8, Mi-24, Mi-26 típusokkal) mindössze tizennégy légi bázisra vonták össze. Ezeken napjainkban csak hat harci helikopter század, és szintén hat harci helikopter raj maradt hadrendben! Ezek feltöltésére, illetve kiképző és tartalék példányok biztosításához kevés helikopter vásárlása is elegendő. Ráadásul a hat-nyolc éve beszereztek egy századnyi Mi-24PN helikoptert is, mely már mindenidős bevetésre is alkalmas, illetve újabb hat Mi-35M gyártását rendelték meg szintén a rosztovi gyártól. Így nem várható hatalmas mennyiségű Mi-28-as beszerzése az orosz fél részéről.
A Mi-28N-as harci helikopter típus hivatalosan 2009. november 15-én állt hadrendbe, amikor ezt az orosz elnök aláírásával hitelesítette. A valóság viszont az, hogy ekkor még egy század sem volt feltöltve, illetve a személyzet képzése is csak épp hogy elindult. Napjainkra ezek megoldódtak, de a helikopter még csak korlátozottan alkalmas harci bevetések végrehajtására. A politikai és marketing maszlaggal átitatott hivatalos nyilatkozatok ellenére még nem készültek el, sem a rotor agy fölé tervezett NO25-ös lokátornak, sem a pilóták sisak kijelzőjének, sem az önvédelmet biztosító L150 Pasztel radar és L140 Otklik lézer besugárzás jelzőknek a fedélzetre integrálásával.
Ennek ellenére a típus jó úton halad, hogy a következő évtizedek harci eseményeinek kiemelkedő szereplőjévé váljon, de legalábbis kellő elrettentő erőt képviseljen a világban, ha megfelelően képzett személyi állomány kezébe kerül.
Ezen a képen jól láthatóak, az orrba integrált eszközök. Az orrkúp alatt az Ataka-V rakéta fegyverzet irányító rendszere található. Alatta az elforgatható gömbben a GOES-520-as éjszakai repülést segítő infra kameráit rejtő berendezés van felszerelve. Legalul pedig a körbe forgatható Tor-N eszköz méretes konténere található, amelybe a lézeres és nappali optikai eszközöket integrálták egybe. ,
A 344-ik kiképző központ 2009. június 19-én vesztette el a 43-as oldalszámú gépét. A roncsot később egy Mi-26-ossal szállították el. ,
—–
Szerző: Galcom
