„Film-front” című sorozatunk segítségével a katonai eszközöket, használóikat, valamint azok mindennapjait és bemutatóit tárjuk néhány naponként Olvasóink elé egy-egy hosszabb, rövidebb videóanyag segítségével.
A motoros repülés lassan 110 éves történelmében számos típusból vált úgymond legenda, ugyanakkor olyan hosszú és sokrétű karriert, mint a légi közlekedést és szállítást a 30-as évek végén és a 40-es évek folyamán forradalmasító Douglas DC-3 nem sok tudhat maga mögött.
2010. december 17. lesz 75 éve, hogy az első DC-3 elemelkedett a kifutóról. Gondoltuk egy kis szösszenetet csak megérdemel így a neves dátum közeledtével… ;)
Az alapvetően az American Airlines akkori igazgatójának, C.R. Smith-nek Donald Douglas felé intézett kérése végett, a korábbi DC-2 továbbfejlesztésével létrehozott DC-3-asnak dedikált Film-front epizódba itt kerül befűzésre a második videóanyag: az 1940 magasságából származó videó az USA két partja közti utazást mutatja be. A DC-3-as nagyot emelt a lécen, hiszen gyorsabb és kényelmesebb megoldást jelentett bármelyik korábbi megoldásnál. A személyzetnek kis konyha, az utasoknak ágyak álltak rendelkezésre a Douglas Sleeper Transport változaton.
A DC-3 a kontinens átszelését 3 megállóval tudta teljesíteni – kelet felé cirka 15, nyugat irányba pedig – az uralkodó széljárás miatt – 17,5 óra alatt. Ezt a távot ma persze cirka harmad ennyi idő alatt és természetesen egyhuzamban futják meg a kor Boeing és Airbus gépei, ám akkor ez nagyon is jónak számított.
Az eddigi repüléstörténet egyik legsikeresebb típusából az Egyesült Államokban – és licence szerződés értelmében a Szovjetunióban és Japánban – összesen legyártott 16 079 gép, valamint az a tény, hogy igen strapabíró voltuknak köszönhetően sokuk még évtizedekkel legyártása után is vígan repked az egyik legismertebb repülőgéppé avanzsálta a típust.
Japánban Showa/Nakajima L2D név alatt 487, a Szovjetunióban Liszunov Li-2 megnevezés alatt 4 937 gép készült el (1939 – 1952 között). A DC-3-tól némiképp különböző Li-2-vel kapcsolatos érdekesség, hogy jelenleg az egyetlen repképes példány a restaurált, 1949-ben hazánkba került HA-LIX.
Bár a típus tehát polgári gépnek indult, tulajdonságai miatt hamar a hadsereg is szívébe zárta. Ebben persze sokat segített a II. Világháború is, mely végett a típus gyártási éveinek második felében a legyártott mennyiség nagy része a haderő számára készült el: az Egyesült Államokban az 1935 -1946 között gyártott típusból mintegy 10 000 gép került a fegyveres erőkhöz, nagyobbrészt a C-47 Skytrain változataiban. (A csúcsot jelentő 1944-ben mintegy 4 800 gép) A típus II. Világháború összes hadszínterén segítse a katonákat – legyen szó teher- vagy csapatszállításról, evakuálásról, stb.
Van aki nem látta??
http://www.youtube.com/watch?v=UQRCHOJ17n4#t=1m30s
A típus Vietnamban is szerepelt még elektronikai hadviselés, illetve gunship szerepkörben – az AC-47 Spooky nem képviselt akkora tűzerőt, mint az AC-130 Spectre, de azért a 3 db 7,62-es minigunnal felszerelve – becenevén – „Puff the Magic Dragon” (Paff a bűvös sárkány) így is tudott komoly kellemetlenségeket okozni odalent.
A világégés után rengeteg C-47 került civil tulajdonba, ezzel sok országban komoly lökést adva a polgári repülés (újbóli) elindításának. És bár a típus szép lassan háttérbe szorult, a 70-es évekig még jól tartotta magát. Mindezek ellenére a korához képest mai napig szép számmal repülnek – akár úgymond napi szinten is DC-3-asok, vagy egykori C-47-esek.
Úton Oshkosh felé. Az első videóban a landolások, ebben a reptérre vezető úton vannak lekapva a gépek – stílszerűen egy hasonló korú madárból, egy B-25-ös fedélzetéről.
http://www.youtube.com/watch?v=NbP_UHOLgfo
A továbbiakban vegyes felvágott következik:
Egy fülnek is kellemes bemutató Icelandair színekben
http://www.youtube.com/watch?v=NbP_UHOLgfo
1990-ben a Basler Turbo Conversions bemutatta DC-3 módosításokat tartalmazó csomagját. A Basler BT-67 változatra alakítása során 2 Pratt & Whitney Canada PT6A-67R-re változik az erőforrás, felturbózzák az avionikát, kissé megtoldják és megerősítik a törzset, némi módosításokat hajtanak végre a szárnyakon. Ez már egy másik gép mondhatni – a hangja legalábbis mindenképp.
Remek összeállítás! Köszi! :D