Olvasóink egy része a címben szereplő jelölésből minden bizonnyal leszűri, hogy egy orosz atom-tengeralattjáróról van szó, a témában jártasaknak pedig talán az is beugrik, hogy ez egy nukleáris balesetet szenvedett, Echo II-osztályú (Project 675) SSGN.

Az Echo-knak a robotrepülőgépeik indításához a felszínre kellett emelkedniük – mondani sem kell, ez éles helyzetben nem tette volna túlélőbajnokká őket | Forrás ,

A friss információk szerint a Zvezda befejezte az 1985 augusztusi reaktorbaleset óta sorsának beteljesedésére váró K-31/K-413 szétvágása kapcsán szükséges előkészítési munkálatokat.

A Zvezda a Rosatommal 2010 januárjában megkötött szerződésben szereplő vállalásait a 30. Hajójavító Üzem segítségével teljesítette volna, ám az üzem dolgozóit nem igazán villanyozta fel a július elején megérkező K-431 és egy kollektív levéllel fordultak a Interfax hírügynökség felé ez ügyben. Állításuk szerint a K-431 25 évvel a reaktorbaleset után is veszélyt jelent az üzemre és a közeli településre. A Zvezda vezetése ugyan mindezt elhessegette, emlékeztetve rá, hogy a tavasz folyamán normalizálták a sugárzási szintet a tengeralattjáró belsejében és a későbbi vizsgálatok alapján is biztonságosnak minősíthető a K-431, melynek szétvágása állapota miatt igen sürgőssé vált. A további fejlemények részleteiről nem találtunk utalást, csak azt, hogy elvileg mégis máshol lesz semlegesítve a tengeralattjáró.

Ezen a Pavlovszk-öbölben készült felvételen a K-431 (baloldalt) a K-314, egy 1985 decemberében reaktorbalesetet szenvedett Victor I-osztályú SSN társaságát élvezi | Forrás ,

Az eddig a Pavlovszk-öbölben rohadó tengeralattjáró sorsa, annak vízből történő kiemelése már 2007 magasságában napirendi ponton volt egyébként. A mostani munkálatok során a mindenesetre a reaktorait és a hajótörzsnek azon elemeit, melyeket radioaktivitási szintjük miatt alkalmatlannak minősítenek a beolvasztásra, a régióban a reaktorok átmeneti tárolására használt Razbojnyik-öbölbe szállítják majd elvileg.

Az 1965 szeptemberében hadrendbe állt, 1985-ben már elavultnak számító Echo II-osztályú K-431 (egykori K-31) mintegy 20 évvel elkészülte után, reaktor újratöltési procedúra során okozott komoly balesetet.

A reaktorainak újratöltése végett a Vlagyivosztokhoz közeli Chazhma-öbölben található javítóüzemben tartózkodó K-431 újratöltése során 1985. augusztus 10-ének délelőttjén rontották el nagyon a dolgokat. A már újratöltött jobboldali reaktorra rosszul került vissza a fedél, mely végett azt a hozzá rögzített szabályozórudakkal ismét fel kellett emelni.

Hogy milyen magasságig lehet felemelni azt elvileg egy rúddal jelölték be, amiről később kiderült, hogy rosszul lett pozicionálva, így a reaktorfedelet és a hozzá kapcsolt szabályozórudakat túlságosan megemelték, mely kritikussági balesetbe torkollott: a láncreakció megszaladt, a reaktor megugró hőteljesítménye robbanást idézett elő, mely kirepítette a betöltött hasadóanyag egy részét, több helyen átszakította a tengeralattjáró törzsét és az újratöltéshez használt felépítmény tetejét is elrepítette mintegy 70 méternyire.

A robbanásban 10 fő azonnal életét vesztette és további 49 főnél diagnosztizáltak sugárzás eredetű tüneteket – utóbbiak közül tíznél alakult ki sugárbetegség. Ezen személyek nagyobbrészt a robbanás után keletkező tűz oltásában segédkező tűzoltók körül kerültek ki, akik közül egyesek jelentős, mintegy 4 Sv dózist is elszenvedtek. Az elérhető adatok alapján a reaktorbaleset hatásainak mérséklésében, semlegesítésében segédkező mintegy 2 000 főből 290 kapott a normális határértékhez viszonyítottan magas dózist.

A reaktorból a robbanás során kijutott radioaktív anyag viszonylag kis, a tengeralattjárótól számított 50-100 méteres sugarú körben fogott talajt és szerencsére a kiszabaduló radioaktív gázfelhő is elkerülte a dokktól mintegy 1,5 kilométernyire fekvő Shkotovo-22 jelölésű települést – a gázfelhő által magával ragadott radioaktív részecskék egy mintegy 6 km hosszú sávban hullottak ki a Dunaj-félszigeten.

A baleset után a K-431-et a Pavlovszk-öbölbe vontatták, majd idén nyárig ott is hagyták. A dokkra és közvetlen környékére 5-7 hónappal az eset után lehetett úgy tekinteni, mintha mi sem történt volna.