|

Aknavetős UAV

A technika fejlődésével a kezdetben csak felderítésre használható, kisméretű, olcsó és könnyű pilóta nélküli repülőgépek mára már igazi harci eszközökké váltak. Főleg az utóbbi évtizedre jellemző, hogy a legújabb UAV-ken már akár többféle irányított fegyver is integrálásra került, és a háborús övezetekben egyre inkább a napi rutin részét képezik az ilyen gépekkel végrehajtott csapásmérő bevetések.

A legmodernebb UAV-k, mint pl. a General Atomics MQ-9 Reaper (Predator B), a „szokásos” AGM-114 Hellfire rakéták mellett már a lézeres irányítású GBU-12 Paveway II bombákat is célba juttathatják. Most azonban a General Dynamics (a továbbiakban: GD) vállalat egy olyan ötlettel állt elő, melyre eddig nem sokan gondoltak. A cég mérnökeinek fejében ugyanis szöget ütött egy elgondolás: mi lenne, ha tüzérségi lövedékeket is képesek lennének hordozni és bevetni az UAV-k?

MQ-9 Reaper taxizik fegyverzettel a szárnyai alatt ,

A GD hadianyagokkal és taktikai rendszerekkel foglalkozó részlegének fejlesztőgárdája nem is ült sokáig bambán a tervezet fölött, hanem nekilátott, és megalkotott egy könnyedén felszerelhető precíziós irányító szettet az amerikai haderőnemeknél nagy számban alkalmazott 81 milliméteres tüzérségi gránát számára.
Ezen rendszer segítségével az eddig általában M252 aknavetőkből kilőtt lövedékeket – természetesen a megfelelő rendszerek integrálása után – már a pilóta nélküli gépek is képesek lesznek az ellenség nyakába zúdítani.

A módszernek előnyei és hátrányai is vannak a korábban alkalmazott fegyverekhez képest. Az aknavetőkkel szemben előnyt jelenthet, hogy az UAV a célterület fölött képest kioldani terhét, és sokkal gyorsabban reagálhat a sűrűn változó harci helyzetre, mint a csatatértől több kilométerre lévő tüzérek. Amíg azonban azok egyszerre több csőből nagyobb mennyiségű gránáttal kínálhatják meg az ellent, addig a pilóta nélküli légi masina csak egy-két 81 mm-es aknát hordozhat, mivel annak tömege nem teszi lehetővé a nagyobb mennyiségben való cipelést.

Elbit Hermes 90 ,

A módszer azonban hiányosságai ellenére is jól jöhet bizonyos helyzetekben, éppen ezért a GD igyekszik azt eladni az Amerikai Hadsereg és Tengerészgyalogság számára is, ugyanis ezen fegyvernemek vehetik a legnagyobb hasznát. Azt egyelőre nem tudni, hogy milyen UAV-típusokra integrálták eddig a rendszert, de minden valószínűség szerint az izraeli Elbit Hermes 90-re, melyet az amerikai piacon a GD forgalmaz.

17 hozzászólás “Aknavetős UAV”

  1. Négy Hellfire van a szárny alatt. A belső két tartón mi van?

    Ez nagyjából 160 kg + még 40-50 kilónyi teher. Ebbe hogyhogy csak 1-2 80 mm-es gárnát és a rendszer fér bele? Az automatikus töltő szerkezet ekkora plusz tömeg lenne? Egyetlen gránát alig pár kilogram.

    A pontossága nem lenne kicsit kérdéses a mostani bombákhoz és rakétákhoz képest? Az aknavetőkkel nem több km-es távra lődöznek, ezek meg olyan magasan repkednek + ferde távolság.

  2. Szó nincs automata töltő berendezésről, meg még inkább arról hogy aknavetőt hordozna! Aknagránátot tud mostantól cipelni, emelyeknek valószínűleg a végére némi extra eletromechanikus berendezést szerelnek fel, ugyan úgy mint ahogy a többi, nagyobb “buta” bombát okosítják fel GPS-vevővel és aktív önirányítóval. Persze akkor is: csak 1-2? Az nagyon kevés. Bár lehet hogy tudna sokkal többet is, csak kell a hely a rakétáknak, mert azoknak mégiscsak több hasznát veszik, még ha jóval drágábbak is.

  3. “A pontossága nem lenne kicsit kérdéses a mostani bombákhoz és rakétákhoz képest?”

    Itt jelen esetben a 81 milliméteres GPS vezérlésű aknavetőgránátokat dobnák le, amik eléggé pontosak. Ezek, illetve a 120 milliméteres társaik a jövőben akár az AC-130-asokon, sőt pilóta vezette harci gépeken is rendszeresíthetők lehetnek, mindegy kisebb bombaként.

  4. Aha! Viszont akkor ez mitől lenne sokkal olcsóbb, mint egy SDB? A vezérlés az ami drága, és az nagyjából ugyanaz lenne a bomba méretétől függetlenül.

    A Hydra 70 precízióssá való varázsolása az még folyamatban van vagy elkaszálták a programot?

  5. Az aknavetőgránát előnye a tömeg/robbanóanyag kimagasló aránya (valamennyi tüzérségi lövedék közül a legmagasabb).

    Egyébként bután nézek ki a fejemből, hogy ez most minek? Max. még egy kis pénzt kihúzni a költségvetésből.

    Spec a 40 mm-es régi automata gránátvető egy gondolában többet érne élőerő ellen. Páncélozott célok ellen meg az alap aknavető-gránát sem ér sokat.

  6. “A Hydra 70 precízióssá való varázsolása az még folyamatban van vagy elkaszálták a programot?” – Folyamatban van jelenleg a próbalövészeteknél tartanak. Ha jól emlékszem AH-64, OH-58, már meg is volt.

    Azért lenne olcsóbb mint az SBD mert egy kis módosítástól eltekintve -ami a felfüggesztés kialakítását jelenti- szinte ugyan az lenne mint amit a szárazföldiek, meg a tengerészgyalogosok használnak. A “a tömeg/robbanóanyag kimagasló aránya” igaz és a gránát bombaként való használata esetében nem szükséges a több 10 kilométeres hatótávolság, valamint a nagy áthatóképesség sem. Élőerő és gyengén védett célpontok ellen tervezik használni ahová talán már kevés lenne a 40 milliméteres gránátvető lövedéke.

    “Ácsi, itt egy szó sincs arról, hogy a Predi-B kapná a 81mm-es gránátokat” – Ez igaz itt tényleg nincs.

  7. Bearcat

    a gyengén páncélozott célok a repeszromboló gránátot “leveszik mellel”, ha meg páncéltörő, akkor meg nem jó élőerő ellen. Míg a 40 millis egy egyszerű lőszeradagolóval lőhet mindkét fajta gránátot, vagy fel lehet tenni egy ,50-es géppuskát a pszh-k ellen.

    Első olvasatra max 6 gránátot vihet. Az nem túl sok, pláne, ha variálni kell a tölteteket.

    Ami annál nagyobb, oda úgyis rakéta kell (valamilyen).

  8. Wolfrick

    Gyengén védetett írtam nem pedig gyengén páncélozottat. Pl egy földhányás mögött kuksoló fickó vagy ha sok westernt nézett és az adott helyen tartózkodik (bár erre nem látok sok esélyt) akkor egy felborított kocsmai asztal mögött :D. Ez elsősorban az aszimmetrikus hadviselésben lenne alkalmazva, most éppen ugye Afganisztánban.

    A gránátvető szerintem messze nagyobb (haszontalan)tömeget jelent szerkezetéből kifolyólag mint egy szinte egy az egyben felhasználható bombaként alkalmazott aknavetőgránát. Ez az mostani UAV-k esetében nem mellőzhető szempont. Ki tudja talán a hátrarúgása sem tenne jót a szerkezetnek.

  9. Egy 40 mm-es gránátvető hátrarúgása olyan 8,5 kJ körül van (a vető eközben 24 m/s-al indul meg hátrafelé, ugyanekkora energiával).
    A vetőszerkezet max 30 kg (mk 19, gondolával, lőszerrel lehet 40).

    – viszonyításképpen: a M1911 ,45 Colt rúg ekkorát vissza (a gránátvető nagy tömege sokat segít :-D, a pisztolynál a torkolati sebesség kb ugyan annyi, a lövedék tömeg/fegyvertömeg arány pedig megegyezik).

    Egy 82 mm-es gránát 3,5-4 kg között van (típustól függően). Ehhez legalább egy 0,3-0,5 kg-os oldószerkezet is kell. Elég esetlen az alakja, így nehéz belőle sokat felrakni.

    Az aknavető lehet pontosabb, de jóval drágább, és kevésbé univerzális. A lövészárok ellen speciel elég keveset ér (hülye, aki egyenes vonalúra ássa meg…), max tűzfészkek ellen, de az ellen meg túl sok.

  10. Szerintem én _is_, mert semmiért nem foglalkoznának vele, csak nem étem, hogy veszi ki a vízbű a zoxigént :-D Vagy minek :-D

    Ami eszembe jutott, hogy a gránátvető-gondola fele akkora mint a hermes, ha jól emlékszem. Kicsit féloldalasan repülne :-D

    Az igaz, hogy a “bombákat” egyenletesebben el lehet osztani.

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.