Garantáljuk, hogy ettől az ajánlattól senki nem kerül olyan állapotba, mint az a bizonyos albán szamár. No nem azért, mert cirka 1 200 tonnát beverni belőle eleve lehetetlen produkció lenne, hanem azért, mert természetesen a szovjetek által “odaajándékozott” Whiskey-osztályú tengeralattjárókról van szó.

Konkrétan arról a négy Project 613-osztályú Whiskey-ről, mely abból a 12 tengeralattjárós erőből maradt hátra, amit a szovjetek az 50-es években állomásoztattak az albániai Vlore melletti öbölben fekvő Pashaliman haditengerészeti bázison. Albánia és a Szovjetunió szakítása után, 1961-ben ezek közül végül 4 Albániában maradt. Utóbbiak kínai segítséggel helyezték és tartották üzembe a 80-as évek végének magasságáig, mikorra is már eléggé megviselt állapotba kerültek a teknők, hovatovább pedig ami lényegesebb, a kínai segítség sem állt rendelkezésre.

Ennek ellenére hivatalosan 1998-ig hadrendben áltak az Albán Haditengerészetnél. Igaz, hogy akkor már kritikán aluli állapotban leledztek, ráadásul 1997 zűrzavaros állapotai között némi eladható színesfém reményében vandalizmus áldozatává is váltak.

Az Albán Haditengerészet egykori büszkeségei közül egynek sorsa talán biztosítottnak mondható, hiszen múzeumhajót szeretnének belőle, további másik kettőé azonban bizonytalan – kérdéses, hogy sikerül-e túladni rajtuk. A negyedik egység sorsa a legbizonytalanabb: konkrétan kérdés az, hogy előkaparják-e a vízfelszín alól, avagy sem. Tudniillik csendes rohadása közben elsüllyedt

Tirana szeretné elkerülni, hogy a szebb sorsa nem kiszemelt két másik Whiskey is erre a sorsra jusson.

“Tartunk tőle, hogy esetleg jobban alámerülnek és emiatt elsüllyednek” – nyilatkozta a védelmi minisztérium szóvivője. “Egy már elsüllyedt.”

Albán Whiskey-k nagyobb térképen való megjelenítése

Ugyanakkor az is borítékolható, hogy a 2009. április 1-e óta NATO tag Albánia nem ezen öreg tengeralattjárók után befolyó bevételből fog komoly haderőreformot végrehajtani, hiszen ezen működésképtelen, szétrohadt vénségek jó eséllyel maximum “kilóra” adhatóak el.

Persze a Whiskey-k egykor még akár potens hadieszköznek is nevezhetőek voltak. Mondjuk úgy 55-60 éve. A Whiskey-k gyökerei a 40-es évek elejére nyúlnak vissza, mikor is beindult az S-osztályra alapozó utódosztály tervezése. A sors – és a háború – úgy hozta, hogy a szovjet tökéletesítéseket tartalmazó, de alapvetően a Versailles-i szerződést kerülgető Németország adta alapokon nyugvó S-osztályhoz hasonlóan az utódba is került némi német vérvonal: a háborús tapasztalatok és a hadizsákmányok eredményeként 1946-ban új pályázat került kiírásra, melynek keretén belül létrehozott tengeralattjáró megalkotása során a mérnökök tagadhatatlanul merítettek a háború vége felé megjelenő, komoly újításokat tartalmazó Type XXI-esből. A tisztesség kedvéért persze gyorsan tegyük is hozzá, hogy a Type XXI nem csak a szovjet tervezőket ihlette meg.

A NATO berkekben Whiskey név alatt futó, 1 200 tonna körüli Project 613-osztályt alapvetően partközeli őrjáratokra szánták és ebben a szerepkörben 5 alváltozatot (Whiskey I – V) állítottak belőle szolgálatba. Ezek nagyobbrészt a felszínen használható csöves fegyverzet meg-, vagy nem meglétében, típusában, elhelyezésében különböztek.

Mindezek mellett szovjet részről megszületett az az elvetemült ötlet is, hogy ezekre a relatíve kisméretű tengeralattjárókra jó lenne valahogy néhány, csinos kis gombafelhőket generálni képes robotrepülőgépet is rápakolni.

Mindezt persze ki is vitelezték, így születtek meg a torony mögött eleinte 1 (a prototípus), majd 2 és végül a meghosszabbított törzsű, 4 indítótubust hordozó változatok. Az egy robotrepülőgép hordozására képes változat nyugaton a Whiskey Single Cylinder nevet kapta, illetve a vonalon tovább haladva jött a Whiskey Twin Cylinder (Project 644) és a Whiskey Long Bin (Project 665). Ezen “rakétás” változatok fegyverzetéül az 1959-ben hadrendbe állított, nukleáris robbanófej hordozására is képes P-5 Pyatyorka (NATO SS-N-3) szolgált. A P-5 indításához a tengeralattjáróknak a felszínre kellett emelkedniük.

1958 – 1960 között 6 Whiskey-t építettek át Project 644-es változatra, majd 1960 – 1963 között további hatot Project 665-össé. Utóbbi azonban nem volt egy kezesbárány a források szerint, lévén a tubusok stabilitási problémák forrásai voltak. Hovatovább rettentő zajossá is tették a változatot.

1951 – 1958 között 215 Whiskey került legyártásra, mely a Szovjetunión kívül több baráti ország arzenáljában is megtalálható volt.