Mielőtt valaki felhördülne, hogy hiszen azt már eddig is gyártották, gyorsan meg is jegyezzük, hogy ez természetesen így van, azonban az eddigi legnagyvonalúbban is bő tucat géppel szemben a Szuhoj gyártósorok most az idei MAKSZ során megrendelt, a korábbi 35-ösökhöz képest modernizált 48 Szu-35-re mozdultak rá.
Mint augusztusban megírtuk a 2009-es MAKSZ-on, ahol mintegy 10 milliárd Dollár cserélt gazdát az oroszok is jól bevásároltak maguknak, hiszen 64 gépes, 2,5 milliárd Dollár összértékű hazai megrendeléssel lett gazdagabb a Szuhoj. Ebből a mennyiségből 48 gép lesz majd a már-már 5. generációsnak tekinthető, 4++ generációs nehézvadász.
Szu-35 cockpit. A modernizált Szu-35-re egyes források mint Szu-35BM (BM, mint Bolshaya Modernizatsiya – Big Modernization) hivatkoznak, a Szuhoj azonban nem tesz különbséget az elnevezésben. A végleges és egyben az Orosz Légierőn belüli megnevezése Szu-35S lesz ,
Az elfogadott ütemterv szerint a Szuhojék már megkezdték egyes alkatrészek előállítását illetve folyamatban vannak a beszállítókkal történő szerződéskötések. Az aktuális információk alapján a megrendelt mennyiség első gépeinek összeszerelése 2010-ben veszi kezdetét.
httpv://www.youtube.com/watch?v=FUfqAGwEcRg
Törvénytelenül szép ez a gép….
Ez egyébként azt jelenti, hogy akkor A Szu-35 rendszerbe állításával nekiállnak kivonni a Szu-27 és esetleg öregebb Szu-24 gépeket is? Én ezt tenném. Lehet, hogy ezért állították le a Szu-27SzM modernizálási programot? Minek, ha itt jönnek a 0 órás alapból a 27-eshez képest atombrutál gépek?
Lesz egyébként kétüléses verziója a gépnek? Mert azért a csapásmérő gépek terén szerintem még mindig optimálisabb a két fő. Sokmindenre kell odafigyelni.
Lehet hogy az alap 27-est fel lehet javítani a Szu 35-ös szintre!
Mondjuk hatalmas munka a több száz gép és erről még nem esett szó!
Nincs erre még igazán pénze az oroszoknak.
Update: kifelejtettem a hírből, hogy a Szu-35BM Szu-35S megnevezést kapta.
—–
molni:
Míg a Szu-35S közvetlen elődjénél, a Szu-27M/Szu-35 esetében biztosan volt kétüléses prototípus, addig a Szu-35S esetében én nem találtam infót arról, hogy terveznék a kétüléses változatot. Persze még lehet, oroszoknál nem lehet biztosra menni ilyesmiben. :)
Egyébként egyetértek, hogy csapásmérés esetén csak jobb a 2 fő…
Hogy most megkezdődik-e a kivonás, azt nemtom, annyi bizonyos, hogy a 64 gép közül 12 Szu-27SM, az meg ha jól tudom a Szu-27M/Szu-35-ből átmentett technológiákkal megspékelt alap Flanker. Nem szólt róla a fáma, hogy ezek új építésűek lesznek, avagy felújítás.
Tyutyu:
Igen, meglehet, végülis épp ilyesmit írtam közben :) Mondjuk ennek eldöntéséhez példul kéne tudni azt, hogy mennyire változott a korai Szu-35 az Flanker alaptípushoz képest. Meg hogy mennyire rohadtak szét az orosz 27-esek, megéri-e egyáltalán komolyabb volumenű felújítási programba fogni…
Ha relatíve könnyen átszabható, szerintem nagy mennyiségben akkor sem kerül rá sor. Ha lesz zseton az energiahordozókból, akkor egész biztosan a Szu-35S + majd idővel PAK-FA a nyerő kombó, egy ideig esetleg megfűszerezve a jobb állapotú, modernizált 27-esekkel.
Amúgy a videón az eggyik gép kétüléses!
Közelről jól látható a két hajózó!
Kérdéses hogy milyen preciziós fegyvereket fejlesztenek a géphez! Az is lehet hogy maradnak a régi fegyverek némi ráncfelvarrással.
Hát szép számítógépes grafika, de azért szerintem a széria gépeken nem biztos, hogy pl a műszerek ilyenek lesznek!
Tyutyu:
Amúgy a videón az eggyik gép kétüléses!
Ömh igen. Az a videó egy kissé rossz választás volt, lévén nem a most gyártásba kerülő 35-ösök vannak rajta ahogy nézem, lévén azoknak tutkóra nem lesz kacsájuk. Sorry, benéztem. A MAKSZ-os kép ellenben nem hibádzik, az kerül gyártásba :)
http://www.knaapo.ru/rus/gallery/events/combat/su-35/2nd_su-35_flight.wbp
Pocok:
Na ja, de legalább profin van megoldva az átmenet a tényleges felvétel és az animáció között :) Egyébként annyi biztosnak tűnik, hogy 2 nagy LCD panel és elvileg minden szempontból orosz belsőség. Szóval valami hasonló lesz feltételezem. Mondjuk egyelőre fotó finoman szólva is nem igen van a cockpitről, azt aláírom készségesen!
Csapásmérőnek ott a Su-34 , ja igen és utánakérdeztem molni! 12-db-ot látott az egyik barátom, egy zónában, épp repülésre készültek ill, volt amelyik már visszafele gurult feladatról..
Nem tudjátok a 35 már AESA radart kap(ott)?
Egyelőre nem kapott AESA radart, hanem a Rafale-hoz hasonlóan egy PESA rendszerű radar van benne. Kkonkrétan egy Irbis-E nevezetű, mely elvileg 30 cél követését teszi lehetővé, 8-ra pedig rávezetést. Hogy a későbbiekben a Rafale-hoz hasonlóan ezt cserélik-e majd AESA-ra, az egyelőre a jövő zenéje.
Lehet hogy az alap 27-est fel lehet javítani a Szu 35-ös szintre!
Szerintem ez nagyon elméleti lehetőség. A gépek csak külsőleg hasonlóak. Az a gép, aminek két tonnával kisebb az üres tömege és teli van kompozittal az nem alakítható át csak úgy egy 30 évvel ezelőtti korstrukcióból. Annak sincs értelme, hogy elég viseltes gépekkel szórakozzanak.
Huj,
„Ebből a mennyiségből 48 gép lesz majd a már-már 5. generációsnak tekinthető, 4++ generációs nehézvadász.”
5. generációs ? Ennyire jó lenne ez a gép ? Hol áll a többi 4+ generációs géppel párhuzamban ? (EF, Rafale, Gripen stb.)
Y
Mindez nagyon szép és jó , de hol vannak gyártás technológiailag az F-22eshez képest ?
Szomorú hogy a szovjet / orosz tervezés, technológia, anyaggyártás még mindig nics az amerikai 1990 szinvonalon …
ergonómia , új sisakrendszer .. Head up display, integrállás …, sehol
de sehol …
Tulajdonképpen csak pótolják valamivel az öreg gépeket …
Brutális 25 éves lemaradás ….
De szépen néz ki …
Lazán:
http://www.jetfly.hu/rovatok/jetfly/hirek/a_szuhoj_befejezete_az_ez_evre_megrendelt_orosz_szu27esek_modernizalasat/
A posztban linkelt videónak szvsz van némi köze a „Mirror Wars” c. orosz filmhez: http://www.youtube.com/watch?v=cMSPhG_YXjE&NR=1
A Szu-35S kétüléses „változataként” a Szu-30MK2 került megrendelésre. A csapásmérés az orosz filozófia szerint nem igényel két fős személyzetet, mert két külön géppel (összesen tehát mégis 2 pilótával) oldják meg a dolgot. Szerintem ezt át kéne gondolniuk, de attól még ez van. :)
@Maggi
Továbbra sem világos nekem, hogy az oroszok mit és hogyan modernizáltak. Az Air Power blogon azt olvastam, hogy a tervezett Szu-27 modernizálásokat jelentéktelen számú gép átadása után elkaszálták, pedig elvileg évek óta zajlik a program.
A Szu-27SzM esetén szó sem volt jelentős multirole képesség bővítésről. R-77 integráció és kissebb ráncfelvarrás volt a cél. A radar pl. ugyanaz a régi mechanikus mozgatású, mint régen és nem kapott semmiféle radikálisan új üzemmódot. Azzal a gép nem lesz potens csapásmérő.
A Szu-35 viszont ennél lényegesen több.
Szomorú hogy a szovjet / orosz tervezés, technológia, anyaggyártás még mindig nics az amerikai 1990 szinvonalon …
Erre azért nem vennék mérget. Már nincs COCOM lista és korlátozott információ hozzáférés, mint 25 éve.
ergonómia , új sisakrendszer .. Head up display, integrállás …, sehol de sehol …
Ezt a részt sem értem. Láttad te már a kabinfotót? Esetleg van bármi infód, hogy milyen sisakdiyplay van a géphez? HUD meg volt már nagyon régen az alap Szu-27-en.
Brutális 25 éves lemaradás ….
A szolgálatban álló gépekre ez igaz nagyrészt. A Szu-35 estén lényegesen kisebb a rés mértéke szerintem. Azt, amit a jenkik fokozatosan építettek be, azt most a Szu-27-re alapuló aerodinamikai koncepció elvben azonnal megkapja. Persze lemaradás így is van, de nem 25 év.
Pl. kezdjük azzal, hogy a sokak által annyira sztárolt EF Tyhoon gépekben még mindig mechanikus mozgatású radar van, még PESA sincs benne…
(A szárnyvégre úgy látom, hogy nem mehet R-73, mintha fixen lenne már az ECM és egyéb EW és önvédelmet segítő szenzorok.)
Hát, nekem ez a Flanker család már kissé követhetetlen, olyan mint 109G6 tól felfelé a különféle Rüstatzok meg Umbausatzok a háború káoszában…
Mi a baj a Bf-109-es számozásával:)
Abban legalább van valami logika, legalábbis táblázat segítségével teljesen világos számomra.:P
De ezt a Szu-35 dolgot, meg az egész 27-es családot én nem bírom követni. Mintha már legalább 15 éve hallanám, hogy van Szu-35-ös, de közben kiderült, hogy mégse volt, vagy nem lett, aztán mégis van. Vagy most mivan? :o
Valamelyik szerző nem vállalkozna egy felvilágosító cikkre a HTKA-n? Biztos sokan örülnénk neki, ha tisztázódnának a dolgok végre.
Cifu tollából:
T-10: A Szuhoj cég 10.-edik Deltaszárnyú terve, a Szu-27 család gyári elnevezése. Az eredeti T-10 volt a család prototípusa, a gép azonban több téren sem felelt meg az elvárásoknak. A gép sokkal kevésbé volt kecses, mint utódja, a szárnyvégei le voltak kerekítve, stb.
Szu-27Sz (T-10Sz): Az alaposan átdolgozott T-10 eredménye az elsõ valódi sorozatgyártátott példányok, ami egy légifölény vadászgép, mind a PVO, mind a VVS részére. Ugyan sokszor nincs jelölve, de a „Szu-27” valójában a Szu-27Sz-t jelöli.
Szu-27UB: A Szu-27Sz kétüléses változata, a gép gyakorlati képességei megegyeznek az együléses változattal, csak 1.1 tonnával nehezebb, és a végsebessége némileg alacsonyabb.
Szu-27SzK: A Szu-27Sz exportváltozata gyengébb képességû radarral, IFF rendszerrel, stb.
Szu-27UBK: A Szu-27UB exportváltozata gyengébb képességû radarral, IFF rendszerrel, stb.
J-11: A kínai licencgyártott Szu-27SzK és Szu-27UBK kínai elnevezése.
J-11B: A J-11 továbbfejlesztése, kínai hajtómûvel, kínai radarral és PL-12 levegõ-levegõ rakétával.
T-10K: A Szuhoj Szu-27Sz repülõgépfedélzeti változatának a prototípusa. Kacsaszárny, fékezõhorog, légi utántöltõ csonk. A futómû nem volt még megerõsítve, és a félszárnyak valamint a vízszintes vezérsíkok nem felhajthatóak. A rendszerbe állított Szu-27K-k közül kettõ ilyenbõl lett átadva.
Szu-27K / Szu-33: A Szu-27Sz repülõgépfedélzeti változata. Kacsaszárny, fékezõhorog, légi utántöltõ csonk, megerõsített futómû, felhajtható félszárnyak és vízszintes vezérsíkok. A fegyverzeti rész csapármérõ képességét fejlesztették, hajó elleni robotrepülõgépek és R-77 levegõ-levegõ rakéta hordozására képes.
Szu-27KUB / Szu-33UB (T-10KM2): A Szu-33 bázisán kialakított kétüléses változat, amelynek az orra a Szu-32/34-hez hasonlóan egymás melletti üléspozicióval kialakított. Hivatalosan csak kiképzési célú gép, de valószinüleg a Szu-33-as szintû harcértéke nem sérült. A gép felhasználható légi tankerként (ezt a feladatot jelenleg sima 33-asok töltik be), és elképzelhetõ, hogy AW&C feladatkörben is alkalmazzák majd. Eddig két prorotípusról tudni.
Szu-27P: A PVO igényeinek megfelelõen átlalkított hosszútávú elfogó vadászgép visszahúzható légi utántöltõ csonkkal. Csak proto szintig jutott.
Szu-27PU / Szu-30: A Szu-27P kétüléses változata. Az eredeti PU-ból 5 db-ot a PVO megkapott kiképzési célra, de végülis nem terjedt el, a bevált MiG-31-eseket jobbnak tartották a feladatra. A PU fejlesztése folyamán folyamatosan újabb dolgokkal fejlesztették a gépet, új radar, csapásmérõ fegyverzet széles skálája (TV és lézer irányítású fegyverek). A PVO-hoz került gépeket Szu-30-ként emlegették.
Szu-30MK: A Szuhoj elsõ komolyabb exportra szánt gépe a szovjetunió széthullása után, 1992-ben mutatták elõször be, de valójában egy feltupírozott Szu-27UB volt még csak. 1994-ben az egyik Szu-27PU-t szabták át bemutatógépnek. Új radar (N001), 12 függesztõpillon (papíron 8.8 tonna fegyverterheléssel), új levegõ-levegõ (R-77) és levegõ-föld (Kh-29T/L, Kh-59T, Kh-31) fegyverek.
Szu-30MKI: A Szu-30MK alapján kidolgozott erõsen továbbfejlesztett változat India részére, komoly licencgyártási keretszerzõdéssel. A Szu-30MKI tolóerõvektoros AL-31FP hajtómûveket kapna, kacsaszárnyal rendelkezik, új radart, továbbá a legújabb orosz rakétafegyverzetett (R-77, Kh-29/-59, stb.), részben nyugati és indiai avionikát (Fly-by-wire), ECM és EECM rendszereket. Az indiai szerzõdés végül felemásként indult, az elsõ sorozat nyolc gépe Szu-30K jelöléssel érkezett, ezek alig többek egy kissé feljavított Szu-27UB-nél, majd Szu-30MK, végül az MKI gépek jöttek csökkentett képességekkel (FP hajtómûvek és új radar nélkül, stb.), végül valamikor 2002 körül az elsõ valódi, teljes értékû MKI-t is átadták.
Szu-30MKK: A kínai légierõ részére készült változat, amely a Szu-30MK és az MKI között helyezkedik el. Nincs kacsaszárny, nincs tolóerõvektoros hajtómû, de új radar, jobb ECM/ECCM/RWR rendszer, GPS/Glosnass alapú navigációs rendszer és kivõbített fegyverzett.
Szu-30MK2: A kínai haditengerészet részére készült változat, új fegyverrendszerek, elsõ sorban a hajó elleni Kh-31A integrálásával.
Szu-30MK3: Az oroszok által összeállított csomag, ami újabb fedélzeti rendszereket és fegyverzet integrációt tartalmaz, nem került megrendelésre.
Szu-30MKM: Malajziának készült Szu-30MKI változat, az india és nyugati komponensek helyére orosz alkatrészek kerültek.
Szu-30KI: Indoznéziának szánt együléses változat, az MK változat képességeivel.
Szu-27M / Szu-35 (T-10M): Az eredeti Szu-27 program továbblépése az 1990-es évekbe. Együléses többfeladatú gép, tolóerõvektro kormányzás, Fly-by-wire, kacsaszárny, „nedves” faroknyúlvány (üzemanyagtartály), és a plusz tömeg kompenzálásáre kompozit valamint litium-aluminium ötvözetek alkalmazása a sárkányszerkezetben. Eredetileg exportra szánták, de végül senki sem vásárolt belõle.
Szu-37 (T-10M11): A tolóerõvektoros hajtómûvel felszerelt csúcsgépe a családnak, a egyik Szu-35-ös prototípusból kialakítva 1996-ban. A Szu-35-höz képest újak a nyugati színes kijelzõk a pilótafülkében, oldalra kihelyezett joystick botkormány, ami ráadásul fixen beépített, és a rá kifejtett nyomás alapján irányították a gépet. A hangzatos Szu-37 „Terminator” kampány ellenére ebbõl a gépbõl sem kelt el egy sem, a T-10M11-et 2000-ben megfosztották az extráitól, és Szu-35-ös programban repült tovább, 2002-ben lezuhat.
Szu-35BM: A Szu-35-ös legújabb változata, kacsaszárnyak nélkül, a legújabb radarokkal és fedélzeti elektronikával.
Szu-27SzM: Az orosz légierõ Szu-27Sz gépeinek felújítása, új N001V radar, három színes kijelzõ a pilótafülkében, Fly-by-wire, levegõ-föld üzemmódok a radarnak és levegõ-föld fegyverzet (egyes hírek szerint nem az összes Szu-27SzM kapta meg ezt a képességet). Új ECM és EECM rendszer, új kommunikációs rendszer.
Szu-27IB / Szu-32 / Szu-34 (T-10V): A Szu-24 leváltására készült változat. A pilótafülkénél az orr kiszélesedik és papucsszerû lett, a két pilóta egymás mellett ül. A gép beömlõnyílása fix lett, így nagy szuperszonikus sebességet nem képes elérni, de mivel földközeli támadásra szánták, ez nem is probléma, behúzható utántöltõ csonkkal rendelkezik, viszont a Szu-27 nagy méretû aeronamikai fékje nincs rajta. A faroknyúlványban hátranézõ radar is elhelyezhetõ. A hosszú távú repüléshez a pilótafülke méretei elnagyoltak, a két pilóta az elsõ futómûnél egy létrán mászik fel, az ülések mögött egy kis szabad tér van, ahol az egyik pilóta alhat is, amíg társa vezet, továbbá egy WC-t is beépítettek. A gép bázisán több alváltozat is kialakult, különféle fedélzeti rendszerekkel, ilyen volt a felderítõ- (oldalra nézõ radar, optikai és elektronikai érzékelõk, kamerák), rádióelektronikai- (radarzavaró konténerekkel) és tengerészeti (MAD szenzorral, ledobható szonárbójákkal, hajó elleni robotrepülõgépekkel és tengeralattjárók elleni torpedókkal) változat.
A Szu-27K/Szu-33 a régi N001-est kapta, többek között ezért sem képes az R-77 indítására. R-27 változatok, R-73 változatok, Kh-25MP, Kh-31A és P, Kh-41.
A Szu-30M nem került sehol rendszeresítésre, ez a Szu-27PU, kétüléses, szintén N001-essel, de némileg javított alváltozattal. R-27 és R-73 rakéták.
A Szu-30MK a vásárlótól függõ radarral látható el, ez lehet az N001VE, az N010 Zsuk-27, az N011 Barsz. A fegyverzet R-27, R-73, R-77 (ha a radar és a fedélzeti elektronika támogatja), Kh-31A és P, Kh-29?E és L, Kh-59?E, ??B-500Kr ill. ??B-1500Kr irányított bombák. Itt az adott vásárlótól függ, hogy mit kap a gép.
A Szu-30MKK NIIP N001VE radarral lett leszállítva, ez az N001 feltupírozott, föld-levegõ üzemmódokkal ellátott változata. R-27, R-73, R-77, Kh-29T, Kh-31P, Kh-59M, KAB-500Kr és KAB-1500Kr.
A Szu-30MKK2 N001VEP radart kapott, ez az N001VE, de megfelelõ üzemmóddal a Kh-31A indításához/rávezetéséhez, illetve kifejezetten a tengerészeti alkalmazáshoz.. Az egyetlen újdonság az MKK-hoz képest a Kh-31A.
A Szu-30MK-I, MK-II és MK-III gépek N001VE radart kaptak (ezek voltak az elsõ Indiai Szu-30-asok).
A Szu-30MKI N011M Barsz radart kapot eredetileg, három plusz lépcsõben, illetve 2010-tõl új radart kap:
Phase-1: csak levegõ-levegõ üzemmód, csak R-27 támogatás.
Phase-2: különálló földi támadó üzemmód, R-77 (4 rakéta rávezetés), Kh-31A és Kh-59 integráció
Phase-3: egyszerre képes légi és földi üzemmódban mûködni, Rafael Litening konténer integráció
MKI: 2007-tõl, nagyobb kitérítési szög (100 fok mindkét síkban), nagyobb, 180km-es célkövetési távolság
MKI Irbis: 2010-tõl, Indiai/orosz közös fejlesztés, nagyobb hatótávolság, jobb zavarvédettség, több cél követése (24+).
Az elsõ MK-I gépek kizárólag levegõ-levegõ fegyverzet, R-27 és R-73. A Phase-2 / MK-II gépektõl R-77 és Kh-29TE, Kh-31P, Kh-59ME, KAB-500Kr és KAB-1500Kr. A Phase-3 / MK-III gépektõl a lézeres irányítású KAB-500L és KAB-1500L illetve a Kh-59L.
Az orosz légierõnél nincs Szu-30. Csak Szu-27Sz, SzM (felújított Sz, új radar, színes kijelzõk, R-77, stb.) és Szu-27K / Szu-33 van.
A Szu-27SzKM egy feltuningolt SzK, földi csapásmérõ képességgel, de „alap” Szu-27SzK sárkánnyal, tehát 10 függesztési ponttal.
A Szu-30MK2 a kínai tengerészeti változat, amirõl lent is írtam.
MiG-29 változatokról is van egy ilyen összefoglaló.
Jesszusom!!!
Ezt a jelölés kavalkádot. :D
Jöhet a MiG is?
Persze! Ne tartsd magadban!;)
Akkor ezek szerint előbb állnak neki gyártani mint előzetesen mondták. Ez jó hír:)
Ez így eléggé sujjos :)
Jöhet a MiG ha van rá energiád összeollózni ;)
Uh, bocs skacok. Elfelejtettem bemásolni ide. Ezt is Cifu írta.
MiG 29 (9.11) „RAM-L”: Az elsõ prototípus változat, mely 1977-ben felszált.
MiG-29 (9.12) „Fulcrum-A”: Az elsõ szériaváltozat.
MiG-29 (9.12A) „Fulcrum-A”: Elsõ, butított exportváltozat, a MiG-23ML avionikájával.
MiG-29B (9.12B) „Fulcrum-A”: Exportváltozat a Varsói szerzõdés országaiba.
MiG-29UB „Fulcrum-B” (9.51): Kétüléses, radar nélküli változat.
MiG-29G (9.12A): G = Germany, német feljavításon átesett 9.12A, amely NATO standard rádiókat és IFF rendszert kapott.
MiG-29GT: A fenti, csak a kétüléses MiG-29UB alapon.
MiG-29C (9.13) „Fulcrum-C”: Púposhátú változat plusz törzstankokkal és fejlesztett avionikával (1984)
MiG-29M „Fulcrum-E” (9.12): Jelentõsen átdolgozott változat, fejlesztett avionika, monochrome lapos kijelzõk, lítium-aluminium ötvözet sárkányszerkezet stb. (1986)
MiG-29ME (9.15E / “MiG-33”): A MiG-29M exportváltozata, az 1990-es évek elején a Szuhoj-hoz hasonló számmisztika szerint átkeresztelték MiG-33-ra, majd ez tova tünt.
MiG-29E (9.21): Digitális kijelzõkkel felszerelt prototípus (1986).
MiG-29MR: A MiG-29M alapjára építkezõ taktikai felderítõváltozat (csak terv szintig jutott).
MiG-29UBM (9.61): A MiG-29M kétüléses kiképzõváltozata (csak terv szintig jutott).
MiG-29K (MiG-29KWP): Elsõ haditengerészeti, hordozóra szánt változat prototípusa a tapasztalatszerzésre, csökkentett tömeg (1982).
MiG-29K (9.31) „Fulcrum-D” (9.31): Nagyobb szárnyakkal szerelt tengerészeti változat a MiG-29M alapján, alulmaradt a Szu-27K-val szemben.
MiG-29KU (9.62): Radar nélküli kétüléses kiképzõváltozata a MiG-29K-nak.
MiG-29K (9.41): Továbbfejlesztett MiG-29K változat, digitális fly-by-wire irányítási rendszer.
MiG-29KUB (9.47): A fenti kétüléses kiképzõváltozata, radarral ellátva.
MiG-29Sz „Fulcrum-C” (9.12Sz / 9.13Sz): A Tolkacsev-féle árulás után átalakított MiG-29A/C, új radarral (1990), pénzhiány miatt csak egy századnyi került átadásra.
MiG-29SzD „Fulcrum-A” (9.12SD): A MiG-29Sz exportváltozata (1995).
MiG-29N: Malajziai exportváltozata a MiG-29SzD-nek, nyugati standard légi utántöltõ csonkkal felszerelték.
MiG-29NUB: A fenti kétüléses változata, radarral.
MiG-29SzE „Fulcrum-C” (9.13SzE): A MiG-29Sz exportváltozata nagyobb belsõ üzemanyagkapacitással.
MiG-29SzM (9.13SzM): MiG-29Sz, amelynek a földi támadóképességét kibõvítették (irányított fegyverek hordozására és indítása – 1995).
MiG-29SzMT (9.17): MiG-29M változat nagyobb púppal, hogy megnöveljék a belsõ üzemanyag mennyiséget (1997).
MiG-29SzMT(-2) (9.17-2): MiG-29SzMT továbbfejlesztés RD-43 hajtómûvekkel, Zsuk-FM radarral, fejlesztett digitális rendszerekkel.
MiG-29SzMTK (9.17K): Tengerészeti változata a MiG-29SzMT-2-nek.
MiG-29UBT (9.52): Kétüléses harci változata a MiG-29SzMT-2-nek (1998).
MiG-29M1 (9.25 / 9.15D): MiG-29M továbbfejlesztése többcélú harci vadászgéppé, négy-négy függesztési pont a félszárnyak alatt, színes kijelzõk a mûszerfalon, stb.
MiG-29M2 v. MiG-29MRCA (9.25-2 / 9.15D): A MiG-29M1 kétüléses többcélú harci változata.
MiG-29M3 (9.25-3): Továbbfejlesztett MiG-29M2, 2007-tõl MiG-35
MiG-35 (9.35): Noha új típusként propagálják, a MiG-29M2 harmadik sárkányszerkezetébõl alakították ki, Zsuk-AE fázisvezérelt radar, RD-33MK hajtómûvek, 3 nagy méretû színes kijelzõ a mûszerfalon, új OLS rendszer a régi IRST helyett, egy második hasonló optikai felderítõ rendszer jobb beömlõnyílás alatt, megerõsített szárnyak és sárkányszerkezet, MIL-STD-1553 adatbusz, a felszállótömeg 22,5 tonnára növelve (2007).
MiG-29 „Sniper”: A román légierõ számára készült Román-Német-Izraeli felújítási program (lapos kijelzõk, új avionika, stb.), kudarcnak minõsülõ eredmény, a „Sniper” gépeket kivonták a hadrendbõl.
MiG-29 „Turul”: A MiG-MAPO által 2000-ben Magyarországnak felajánlott felújítási program, Zsuk radar, RD-33-III. hajtómûvek, NATO IFF és rádióberendezések (a DASA által), R-77 légiharc rakéták integrálása, stb. Nem lett belõle semmi.
MiG-29OVT: MiG-29SzMT/M1 változat tolóerõ-vektoros hajtómûvel, egy (vagy kettõ?) példány épült belõle.
Köszi
Vigyázzat! a T-10Sz-nél az Sz Szimonovot a konstruktőrt, míg a Szu-27Sz-nél illetve a Szu-35Sz-nél az Sz a szériaváltozatot jelenti. Gyakran találkozni a magyar írások közt az angolból és németből egy az egyben átvett betűjelekkel, de ezek tévesek. Ha Szu-35S lenne, akkor az Sturmovikot jelentene ami csata-változat, de ugye nem erről van szó.
Aki el tud igazodni a MiG-21-eseken, azoknak a Flanker család már gyerekjáték. Cifu gyűjtése jó, bár helyenként egyszerűsített.
A Szu-35 valóban zavaró megnevezés, talán a Szu-27SzM2 jobb lenne, de mindegy. Valóban volt már egy Szu-35-ös család, a Szu-27M, de az kihalt. A megépült 17 gépből csak három volt széria példány.