|

Anglia kész csökkenteni nukleáris csapásmérő erejét

Igen! Aki a cím alapján arra tippelt, hogy új fejezetéhez érkezett a Vanguard-osztály és a Trident D5 SLBM páros alkotta angol nukleáris elrettentő erő megújításának kérdése, az helyesen tippelt. A Downing Street által megerősített értesülések szerint Gordon Brown angol miniszterelnök által a napokban kommunikált bejelentés az ENSZ BT előtt is elhangzik. Elhangzik, hogy…

Hogy a 4 egységből álló Vanguard-osztályt a 2020-as években elképzelhető, hogy a korábbi tervektől eltérően mindössze csak 3 SSBN váltja majd. Brown nyilatkozatában elhangzott, hogy a korábbi tervek szerint 2024 – 2026 között rendszeresítendő 4 új generációs SSBN számának 3-ra csökkentésével a teljes program költsége bő 20 milliárd fonttal is csökkenthető lenne.

A Vanguard-osztály harmadik egysége, a HMS Vigilant (S30) 1996 novemberében éllt hadrendbe, eéső bevetésére 1998 júniusában került sor

A Vanguard-osztály harmadik egysége, a HMS Vigilant (S30) 1996 novemberében éllt hadrendbe, eéső bevetésére 1998 júniusában került sor ,

Korai elemzések meglepő fordulatnak tekintik a miniszterelnök nyilatkozatát, hiszen bár a kérdés nem új keletű, hiszen még Blair idejében született döntés a nukleáris elrettentő erő megújításáról, a Vanguard-osztály utódlásának biztosításával az Egyesült Királyság önálló nukleáris csapásmérő erejének fenntartásáról, a kérdés tényleges rendezését azonban mégiscsak az elkövetkező Strategic Defence Review-től várják. Az új SDR-től, melynek előkészítését ugyan már elkezdték, ám befejezése már a következő kormány feladata lesz a 2010 májusában esedékes választások után. Ezek ismeretében sokakban felmerülhet a gyanú, hogy Brown kinyilatkoztatásával, miszerint a britek, még ha csökkentett formában is, de megtartják nukleáris elrettentő erejük hordozását biztosító SSBN flottát olyan helyzetet igyekszik előteremteni, melyből a következő kormányok igen komplikáltnak találnák a későbbi visszatáncolást.

Brown mindezek mellett egyébként továbbá arról is beszélt, hogy tervezik a jelenleg mintegy 200 aktív nukleáris töltet számának mintegy 20%-os csökkentését is, ezzel is ösztökélve a többi atomhatalmat hasonló lépések megtételére, illetve a nukleáris fegyverprogramot dédelgető államokat terveiktől történő elállásra. Ez egyébként összhangban van Obama elnök által szintén a napokban bejelentettekkel, miszerint Washington is jelentős csökkentésekre készül a nukleáris arzenáljának vonatkozásában. Mindkét nyilatkozat összhangban van az Atomsorompó-egyezménynek, megkötése után még jó két évtizedekig mellőzött azon cikkelyével, miszerint az aláíró atomhatalmak minden tőlük telhetőt megtesznek a nukleáris leszerelés megvalósítása érdekében.

Azaz Anglia látszólag továbbra is úton van a miniszterelnök által már korábban hangoztatott, minimális szükséges elrettentő erőre történő visszalépés útján Azonban valóban csak ez áll a 4. tengeralattjáró várható szanálása mögött, avagy az angol pénzügyi deficit is? Hiszen Brown nagyon is jól tudja, hogy a költséges védelmi programok megfarigcsálásával akár komoly pénzeket is sikerülhet az államkasszában tartani. Mint nyilatkozatában elhangzott, adott esetben akár 20 milliárd Fontot is. 20 milliárd Font lefaragása a programból egyetlen tengeralattjáróval gyanúsan sok, ha belegondolunk.

Soknak tűnik, hiszen a fejlesztés költsége nem lesz kevesebb attól, mert csak 3 tengeralattjáró épül. Rövidtávon nyilván sikerülhet néhány milliárd megtakarítása – elemzők szerint cirka 4 milliárd Fontról lehet szó maximum – hosszabb távon azonban visszaüthet a dolog az üzemeltetési költségek oldaláról – vélik a Királyi Haditengerészetnél. Kevesebb tengeralattjáró esetén – legalábbis a jelenlegi nukleáris policy fenntartása esetén – az egyes egységeknek gyakrabban kéne tengerre szállniuk, mely a karbantartási költségek emelkedését hozná maga után. Hovatovább a döntés kedvezőtlen kihatással lesz a egységek leendő szülőhelyére, a Barrow-in-Furness hajógyárra – ezt is bele kell kalkulálni.

Hogy konkrétan hogyan alakul a brit nukleáris erők hosszabb távú sorsa, az legkésőbb pér éven belül kiderül, de addig is, mi kicsit pótoljuk be egy adósságunkat! Arra gondoltunk, hogy mivel a mostani fejleményeket leszámítva legutóbb tán akkor foglalkoztunk a brit nukleáris elrettentő erő megújításának kérdésével, mikor a HTKA még pattintott kőbaltával hasította az atomot, itt az ideje, hogy kicsit bepótoljuk lemaradásunkat.

Mentségünkre legyen mondva, a szigetországban heves vitákat szító kérdéssel kapcsolatos folyamatok csak egy részéről hallgattunk. Úgy bizony, hiszen például 2005 májusában a HTKA egyik elődoldalának hasábjain egy aprócska szösszenetben megemlékeztünk arról, hogy Tony Blair akkori miniszerelnök cáfolta az Independent azon értesüléseit, miszerint titokban már eldöntötték a kérdést. De valamikor ezidőtájt vélhetően néhány kiló dúsított urán kerülhetett a kőbalta alá, mert mindössze egy hírfoszlányt sikerült előkaparnunk az egyre hűvösebbé váló őszi estéken még mindig kellemes meleget sugárzó radioaktív kihullás pora alól, melyben az állt, hogy 2005 júniusában tüntetők egy csoportja bemászott a Skóciában található HMNB Clyde részeként funkcionáló Faslane tengerészeti támaszpontra, mely úgy nem mellesleg a Vanguard-ok támaszpontja.

A Faslane elleni, amúgy rendszeres, időnként tettlegességig is elfajuló tüntetés mellett persze történtek nagyobb horderejű fejlemények is azóta. Ezek egyike volt a védelmi minisztérium által 2006 decemberében kiadott whitepaper, melyben körvonalazta, hogy botorság lenne a nukleáris csapásmérő képesség feladása és felvázolt egy lehetséges menetrendet az elrettentő erőnek a 2040-es évekig történő fenntartására. A nukleáris arzenál megújítása kapcsán nem meglepő módon a tengeralattjárókon telepített ballisztikus rakéták jelentette megoldás megtartását ajánlotta.

A Faslane Peace Camp bejárata

A Faslane Peace Camp bejárata ,

Egyrészt mert a potenciális ellenségnek a brit nukleáris erő kiütését célzó esetleges támadásával szemben érthető okokból a leginkább védett, másrészt – az Egyesült Királyság tekintetében legalábbis – mindenképpen a legolcsóbb megoldás. A legolcsóbb, hiszen ne feledjük, hogy az arzenáljában korábban fellelhető WE.177 nukleáris töltető gravitációs bomba 1998-as kivonása óta az angol nukleáris csapásmérő erő már csak egy lábon áll. Ehelyett/e mellé újat kiépíteni valóban igen drága mulatság lenne. Nem beszélve arról, hogy így legalább védekezhetnek azzal, hogy nem fejlesztik a nukleáris csapásmérő képességüket, nem fejlesztenek ki nagyobb hatóerejű, pontosabb, stb. megoldásokat, “csak” szinten tartják a korábbi arzenált.

Egy gyakolró WE.177 indítása alacsony magasságon egy brit Tornado-ról. A WE.177 3 alváltozatban és 4 hatóerővel (1,5 kT - 450 kT) volt elérhető.

Egy gyakolró WE.177 indítása alacsony magasságon egy brit Tornado-ról. A WE.177 3 alváltozatban és 4 hatóerővel (1,5 kT – 450 kT) volt elérhető. ,

A haditengerészeti láb megújításához igencsak leegyszerűsítve pusztán “csak” egy új SSBN osztály, meg a robbanófejek néminemű felújítása kell. No persze ez így nem igaz, hiszen bár az UGM-133 Trident II (más néven: Trident D5) helyett nem kell új célba juttató platform, hogy az új tengeralattjárók is még sokáig hordozhassák a Tridenteket, azokat az angoloknak az amerikaiakhoz hasonlóan élettartam hosszabbító kezelésben kell részesíteniük. A 2006 végi dokumentumban az alábbi – ki tudja mennyire óvatos – kalkulációk szerepeltek a várható költségek tekintetében:

  • 0.25 milliárd Font a Trident D5 élettartam hosszabbító programra
  • 11-14 milliárd Font 4 új SSBN-re
  • 2-3 milliárd Font a robbanófejek felújítására
  • 2-3 milliárd Font a kapcsolódó infrastruktúra kiépítésére

Ebben a még 4 SSBN-nel számoló, 15-20 milliárd összköltségben azonban még nem volt benne a Vanguard-osztályú rakétahordozók 5 évnyi extra szolgálati időt biztosító élettartam hosszabbító programjának költsége. Apropó, miért is van ezen utóbbira szükség?

Elsősorban azért, mert az aktuális kalkulációk alapján a Vanguard-ok utódlását biztosító SSBN osztály első tagjának érkezése nem várható, csak úgy 15-17 év múlva, amikorra azonban közbelépés nélkül a Vanguard-ok már nagyon szeretnének nyugdíjba menni. Az élettartam növelő munkálatok ellenére azonban a Vanguardokba várhatóan csak egy relatíve rövid, 5 évnyi extra szolgálati idő rakható bele. Ez azt eredményezheti, hogy a következő generációs SSBN érkezésekor már csak 3 Vanguard lubickol majd. Főleg akkor, ha megoldható lesz, hogy a jelenlegi policy-nek megfelelően, elrettentő szerepkörben egy Vanguard még ebben az esetben is mindig a mélyben ólálkodhasson.

Mint olvasóink egy része talán tudja, a Munkáspárt által 1998-ben megalkotott Strategic Defence Review-nak a nukleáris elrettentő erőre vonatkozó részében az áll, hogy egy Vanguard-osztályú rakétahordozó folyamatosan tengeren van. Az indítótubusukban lapuló 16 Trident D5-ön pedig összesen 48 nukleáris töltettel. Egyszerű matekozással kijön, hogy ez természetesen messze elmarad attól a mennyiségtől, amit a Vanguard-ok maximálisan hordozhatnának, hiszen a Trident D5 maximálisan 12 visszatérő egység célba juttatására is képes ha arról van szó. De nincs arról szó, hiszen még az amerikaiak sem használják ki ezt a képességet. Nem mintha a START I vagy a SORT ezt megengedné: előbbi 8, utóbbi rakétánkénti 4-5 visszatérő egységes limitet ír elő. De mielőtt nagyban elkalandoznánk más vizek felé, meg kell említenünk, hogy korábban, az SDR életbe lépése előtt a tengerre szálló Vanguard 96 visszatérő egységgel indult útnak.

Hovatovább azt is meg kell említenünk, hogy az SDR egy másik intézkedése is kihatással volt/van a Tridentekre szerelt visszatérő egységekre nézve. Az SDR, mely egyébként a korábbi 300 azonnal rendelkezésre álló, aktív töltet mennyiségét 200 körülire csökkentette, egyben sürgette a WE.177 kivonását. Utóbbi alapvetően olyan helyzetekben került volna bevetésre, melyekben nem egy egész országot kell annihilálni, nincs szükség a visszatérő egységekkel megrakott Trident-ek össztűzére. Ezen opció fenntartásához azonban egy, kis(ebb) hatóerejű töltet szükséges. Ezt az elérhető információk alapján úgy oldották meg a britek, hogy a Tridentjeik egy részére egyetlen visszatérő egységet szereltek, mely egy redukált hatóerejű töltet került. (vélhetően a nagy hatóerejű változatról van szó, azonban csak az első fokozat kerül “begyújtásra” – a kívánt hatóerő függvényében akár “boosting” nélkül.)

Hogy ezen “szub-stratégiai” célnak mennyi Trident van alárendelve, illetve milyen a hatóerő arról nem igazán lehet tudni semmit. Biztosat meg aztán pláne nem. Egyébként ez erősen jellemző az angol nukleáris elrettentő erőre, így azt sem tudni pontosan milyen töltet lakik az angol Tridentek visszatérő egységeiben. Annyi bizonyos, hogy mivel az angol nukleáris fegyverek fejlesztése a kezdetek óta összefonódott az amerikaival a Trident I (C4)-hez és Trident II (D5)-höz egyaránt használható W76-os robbanófejen alapszik, esetleg nagyon is hasonlít rá.

És ha már megint a Tridenteknél tartunk. Anglia eredetileg 65 Trident D5-öst vásárlása mellett döntött, amiből aztán végül csak 58 lett. Mondjuk a vásárlás kicsit csalóka kifejezés ez esetben, ugyanis a Trident II-esek nem kerültek angol tulajdonba. Nem, Anglia úgymond csak kivehet 58 Trident II-est a Georga államban található Kings Bay-i tengeralattjáró bázison található Strategic Weapons Facility-ben tárolt készletből.

httpv://www.youtube.com/watch?v=qRtdaCkk9Ec

2 Trident II D5 indítása a HMS Vigilant fedélzetéről 1997-ben

Megint csak kis matekozás után adódik, hogy az 58 Trident nem elég mind a 4 Vanguard teljes felfegyverzéséhez, hiszen ahhoz 64 rakétára lenne szükség. A valószínű felállás, hogy 48 rakéta képzi 3 Vanguard fegyverzetét (1 úgyis mindig felújítás alatt áll), míg a maradék 10 tartalék illetve tesztelési célokat szolgál. A korábban már említett, az amerikaiak által a D5-ösökhöz kidolgozott élettartam hosszabbító felújításba a britek is bekapcsolódnak majd, mellyel a 2040-es évekig megoldott lesz a rakétakérdés. Ugyanakkor a robbanófejek kérdése nem.

httpv://www.youtube.com/watch?v=BT-HUgRgT1g

Grapple Y – 1958. április 24.: a britek legnagyobb hatóerejű, 3 megatonnás hatóerejű termonukleáris tesztje

Azok ugyanis az elérhető információk alapján csak a 2020-as évekig húzzák ki, addigra döntést kell hozni felújításukról, avagy egy új fejlesztés beindításáról. Akármi is lesz a döntés, azt az Atomic Weapons Establishment, az Egyesült Királyság nukleáris fegyverzetének fejlesztéséért és karbantartásáért felelős szervezete fogja megvalósítani. Megjegyzendő, hogy 2005 – 2008 között az AWE évi cirka 350 millió Font támogatásban részesült a Tridenteken található robbanófejek megbízhatóságát ellenőrző vizsgálatok lebonyolítására. Ezt alapvetően vélhetően az indokolta, hogy 2005 tavaszán egy egykori Los Alamos-ban a nukleáris robbanófejeken dolgozó mérnök és három kollégája azt állította, hogy a W76-osnak van egy súlyos hiányossága, mely adott esetben azt eredményezheti, hogy a töltet csak redukált hatóerővel robban, ha robban egyáltalán. Ugyan ezt következetesen cáfolták több oldalról is, azért a W76 csak átesett egy képességfejlesztő módosításon az Egyesült Államokban. Mivel vélhetően az angol robbanófejek nagyfokú rokonságot mutatnak a W76-ossal, így London is eltapsolt erre egy kis pénzt.

Egy W76-os neutron generátorainak ellenőrzése

Egy W76-os neutron generátorainak ellenőrzése ,

Nos, jelenleg valami ilyesmi tehát a felállás brit barátainknál. Hogy konkrétan hogyan alakulnak a dolgok, az persze még a jövő zenéje, de a jelenlegi helyzet alapján várhatóan a 3 SSBN + 160 aktív nukleáris töltet lesz a csapásirány.

httpv://www.youtube.com/watch?v=zLFRIiflSgU

Grapple X, az első brit hifrogénbomba

17 hozzászólás “Anglia kész csökkenteni nukleáris csapásmérő erejét”

  1. Üdv Tcat!

    Köszönet a remek cikkért, nagyon tetszett. Valójában fel sem tudjuk fogni, hogy a nukleáris fegyverek milyen elképesztő hatalmat jelentenek néhány nemzet számára.

    Számomra egyébként a francia nukleáris elv volt ezidáig a “legszimpatikusabb” – feltéve, hogy ezt a kifejezést elfogadhatónak tartjuk.
    A francia elv abból indult ki, hogy akkora nukleáris erőt tartanak fennt, amely garantálja egy franciaországnyi terület teljes megsemmisítését – mondván, hogy senkinek sem lehet érdeke úgy megszállni Franciaországot, hogy közben egy akkora nagyságú saját területet elveszít.

    Ettől függetlenül nem baj, ha Oroszország, Kína és az USA ezt az elvet nem teszi magáévá – nyugodtan építgessék csak lefelé továbbra is a saját arzenáljaikat, bár Kína esetében félő, hogy pont az ellenkezője van folyamatban.

    Üdv: M

  2. Üdv Kolléga!

    A de gaulle-i francia atomütőerő megteremtésekor a francia stratégia így definiálta az ország számára szükséges atompotenciál nagyságát.
    Egyébként szerintem egyértelmű: egy franciaországnyi nagyságú terület teljes elpusztításának képességét kívánták garantálni. Ehhez hoztak létre és tartanak hadrendben kb. 350-400 db atomtöltetet.

    Az elrettentés klasszikus elve pedig viszonylagosan kezelhető, amit általában értünk ezen elv alatt, az anno az USA-SZU relációban megfogalmazott MAD (mutual assured destruction – kölcsönösen biztosított megsemmisítés) elve.

    Figyelembe véve az orosz és az amerikai atompotenciált, ez jelen pillanatban is a világ össz robbanótölteteinek közel 95%-át jelenti – így a brit, francia vagy kínai atompotenciált pusztán a nagyságrendnyi különbségek miatt is nehezen lehetett volna a kölcsönös elrettentés címszóval illetni.

    Innentől kezdve a többi atomhatalom által hadrendbe állított nukleáris fegyverzet mennyiségét illetve összrobbanó erejét nem az amerikai illetve orosz erőkhöz mérték, hanem saját maguk definiálták azt a stratégiai elvet, amely szerint a potenciáljukat felépítették.

    A kölcsönös elrettentés másik klasszikus példája lett India és Pakisztán, miután egymással szemben nagyságrendileg azonos pusztító erőket tudtak kiállítani.

    Franciaország és Nagy-Britannia esetében ráadásul az adott ország földrajzi paramétereit is figyelembe kellett venni: viszonylag kis területen a lakosság valamint az ipari és kereskedelmi centrumok döntő része koncentrált zónákban található. Ebből az következik, hogy ezen országok kiiktatása csekély számú atomtöltet bevetésével is megoldott, ellenben a potenciális ellenfél (vagy ellenfelek: Oroszország, Kína) esetében egészen más a helyzet.

    A kölcsönös elpusztítást garantáló atomfegyverzet mennyiség kiépítése és fenntartása ezen országok esetében gazdaságilag is megoldhatatlan feladat lett volna, ráadásul a legnagyobb szövetséges Egyesült Államok sem igazán támogatta volna ezeket a törekvéseket – teljesen egyértelmű okoból.

    Ami maradt, az annyi, hogy adott esetben ők is vissza tudnak vágni, és nemzetükhöz mérten megfelelő arányú pusztításra képesek.

    Üdv: M

  3. Hi Montezuma!

    Örülök, hogy tetszett az írás :)

    Franciákkal kapcsolatban azért meg kell említeni, hogy az a 300-400 töltet éppen leépítés alatt áll 300 alá. (Mintha 290 lenne a cél). Szintén a stratégiai szempontokból még éppen elégsésges elv alapján.

    Persze a nukleáris csapásmérő erejük valamilyen úton módon azért össze van fonódva a britekével. Sarkozy 2008-as, a francia nukleáris erővel kapcsolatos nyilatlkozatában ismételéten megerősítette, hogy a két fél egyike sem szenvedhet el úgy csapást, hogy a másik fél érdekei ne sérüljenek. Érdekeiket érő támadás pedig nukleáris válaszcsapást válthat ki.

  4. Üdvözlet Tcat!

    Nem tartom rossz folyamatnak az atomfegyverek redukálását. Persze így is több marad, mint ami bőven elegendő.
    A francia-brit közös nukleáris erő voltaképpen az EU nukleáris ereje… lehet egy szép napon, ha végre egyszer igazi Unió jönne létre Európában, de ez más asztal, most hagyjuk.
    A briteknek és a franciáknak ezernyi okból kell összefogniuk: az előbb már utaltam a földrajzi összetevőikre is, ahhoz, hogy hitelesebb szintet üssön meg az atomhatalmi státuszuk, kénytelenek közös platformon fellépni a többi nagyhatalomhoz viszonyítva.

    Az orosz és amerikai arzenál leépítése is kedvező folyamat, de Irán és Észak-Korea mellett én nagyobb problémának látom Kína, India és Pakisztán fegyverkezését. (Meg Izraelét is.)

    Őszintén szólva jó lenne tudni a kínai arzenál valós mértékét, a 450 db-tól egészen a 2000 db-os becslésekig már sok számmal találkozhattunk – ami igen érdekes mennyiség lenne ahhoz képest, hogy az USA és Oroszország éppen 2000 – 1500 db körüli mennyiségekről egyezkedik éppen.

    És ugye Kína a hordozó eszközöket is komoly léptékben fejlesztette, így a világnak nem ártana Moszkva és Washington mellett Pekingre is figyelni egy kicsit.

    Üdv: M

  5. Való igaz, hogy az elérhető publikus infók alapján is látszik, hogy Kína elég erőteljesen bővíti a nukleáris arzenálját. Elsősőrban a ballisztikus rakétaprogramjuk pörög, de az elmúlt években a telepített robbanófejek száma is növekedett. Ráadásul támadhatósági szempontból meglehetősen előnytelen módon, oroszokhoz hasonlóan az új interkontinentális ballisztikus rakátáik pl. a DF-31/31A – mobil telepítésűek.

    Ettől függetlenül a 450 – 2 000 töltetet én sokallom. Főleg a felső határát. Persze a pontos számadatokat talán még a Pentagon falain belűl sem tudják, nemhogy publikusan, de én hagyatkoznék a “Bulletin of Atomic Scientists” nevű szervezet becsléseire. Amcsi, orosz vonatkozásban persze könnyebb dolguk van, de tán a kínaiknál se tévednek olyan túl nagyot a ~180 telepített robbanófejjel :)
    A 2008-as tipp: http://www.thebulletin.org/files/064003009.pdf

    Hozzátartozik, hogy a 2006-os becsléshez képest, a ballisztikus rakéták mennyíségéről rendelkezésre álló frisebb adatok alapján +50 töltettel emelték a becslésüket. Mondjuk a kínai becslésben csak a stratégiai atomfegyverek szerepelnek. Feltételezem valamennyi csak akad taktikai célra is, még ha nem is sok.

  6. Igen, de ne feledjük, hogy nem Kína reklámozza a tölteteit, hanem a külföld próbálja megbecsülni – pont úgy, ahogy az éves katonai kiadásait is, mivel ott is bőven vannak rejtett tételek.

    Kína sötét ló – mind az ipari, mind a gazdasági háttere adott ahhoz, hogy elvileg könnyedén tudjon gyártani nagyobb mennyiségű atomfegyvert viszonylag rövid idő alatt – és itt elsősorban az elmúlt 10-15 évre gondolok.

    Midenesetre az figyelemreméltó, hogy amíg Kína hivatalosan 70 milliárd Usd-ről beszél, addig amerikai elemzők 140 milliárd Usd-ről beszélnek.
    Sokat mondó adat: 1999. és 2008. között a kínai katonai büdzsé 193%-al növekedett.

    Üdv: M

  7. Üdv Molni!

    Hát nagy a káosz ezekben a kérdésekben, én találtam 16 db-os ICBM mennyiséget is, ami viszont kissé kevéskének tűnik számomra.

    Ami még nem egyértelmű, azok a tengeralattjárókra telepített fegyverrendszerei.
    Pár éve a Pentagonból felreppent a híre annak, hogy a Sárga-tengeren a műholdak lefotóztak egy helyet, ahol egy víz alatti bejárat található, amely a közeli hegyek gyomrába vezet.
    Kína sokáig tagadta ezt, majd idén ismét a hírekbe került, hogy beismerték – van ilyen építmény, és állítólag ezen a helyen búvárhajók gyártása is folyt/folyik.
    (Majd keresek erről linket.)
    Egyszóval lehet még pár meglepi, amiről eddig nem szólt a fáma…

    Üdv: M

  8. Valóban elég bizonytalan hány darab nukleáris fegyverrel is rendelkezik Kína, márpedig a térségbeni szerepe miatt nem lényegtelen kérdés.

    A Pentagon 2006-ben Kína teljes rakéta arzenálját tekintva (ICBM + SLBM + MRBM + IRBM + SRBM) 793-916 db rakétával számolt!

    A stratégiai robbanófejek száma (feltételezésük szerint nincs MIRV visszatérő-egységük):
    – ICBM: 100 db körül
    – SLBM: 12 db körül

    Feltehetőleg drasztikusan nem változtak a fenti adatok, ugyhogy a körülményekhez képest pontosnak tűnik a BoAS adata (180 db)

  9. A DF-31A esetében elképzelhetőnek tartják már a MIRV képességet, de biztosat persze nem tudni. A MIRV képességet, amit egyébként egyes források szerint a már öregecske DF-5 esetében próbáltak állítólag összehozni a 80-as évek közepén, csak vélhetőleg felsültek vele.

    Monti:
    az a 16 ICBM minden bizonnyal sovány adat, de a kínaiak korábban nem voltak igazán eleresztve ICBM-mel az elérhető infók alapján. 25 (ma már inkább csak 20) DF-5-öst valószínűsítenek. Ehhez persze jön a potensebb DF-31 és DF-31A, illetve 1-2 éven belül talán már a DF-41 is. A DF-31 és 31A esetébe 15-15 telepített rakétáról is lehet olvasni,ahogy arról is, hogy a DF-31-esek száma 15 alatt van (ez utóbbi 2009-es adat)

    Akárhogy is, sokkal szerencsésebb lenne, ha az azért csak-csak egyre transzparensebbé váló amerikai és orosz nukleáris arzenál mögé besorolna a többi atomhatalom is…

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.