Az orosz Rosoboronexport számos külföldi megrendelésére számít a MAKSZ 2009 légibemutató, kiállítás és vásár alatt. Remélik, hogy az orosz gyártású haditechnikai eszközök számára újabb piacokat tudnak megnyitni, de törekednek a hűséges vásárlók igényeit is kielégíteni.
„A gazdasági világválság miatt bekövetkező költségvetési megszorítások ellenére, melyek a haditechnikai beszerzéseket is nagyban érinti, biztosak vagyunk benne, hogy nagy pénzek fognak itt megfordulni és meghatározó üzletek köttetnek.”- mondta Alexander Mikheev, az állami vállalat vezérigazgatója. „Nagy várakozással tekintünk a latin-amerikai és az arab országok felé, ezek azok az államok, melyektől nagyobb megrendeléseket várunk a közeljövőben.”
A hűséges vásárlók (India, Venezuela, Algéria és Malajzia) mellett Indonézia, Líbia, Brazília, Ecuador és Chile a potenciális vásárlójelöltek, ők azok akik eddig is megelégedéssel alkalmaztak orosz gyártmányú eszközöket. A legnagyobb érdeklődés a Szuhoj és MiG vadászbombázók (Szu-35, Szu-30MKI/MKM), Szu-30MK2, MiG-35, MiG-29K/KUB, MiG-29SMT, MiG-29UBT) eladását övezi, azonban nem szabad megfeledkezni a MiG-AT és Jak-130-as kiképzőgépekről, valamint a Kamov és a Mil tervezőirodák helikoptereiről (Mi-35, Mi-26T, Mi-171Sh, Mi-17N, Mi-34S, Ka-27PS, Ka-28, Ka-31 AEW, Ka-32, Ka-50, Ka-60, Ka-226). Továbbá a népszerű S-300-as légvédelmi komplexumból több darab is gazdára találhat a két megnevezett térségben.
Az oroszok tágabb jövőképéről egy korábbi írásunkban már beszámoltunk, melyet itt olvashatsz.
Az ár – érték arány szempontjából van realitása ezen országok egy részével üzletet kötni. Nemrégiben az Egyesült Arab Emirségek is vásároltak orosz csapatlégvédelmi rakétákat. A leginkább szóba jöhető eszközök szerintem a SZU-35, a Mig-29SMT, a Ka-50, Mi-35 és Mi-28 valamint az SZ-300-as rendszer.
Persze ebbe azért beleszólhat egyéb nagyhatalmi stratégiai érdek is, nem biztos, hogy más hatalmak örülnének annak, ha néhány számukra nem épp baráti állam SZ-300-as rendszereket és SZU-35-ös gépeket állítana hadrendbe. De egy kezdő alkupozíciónak nem rossz felállás – vagy „zsarolni” lehet rivális hatalmakat ezek eladásával, ha pedig nem jön be ez a módszer, akkor jópénzért valóban el lehet adni.
Sajnos az emberi civilizációnk egyik fő mozgatórugója a mások kárára megszerezhető hatalom és ez nagyon jól jön a hadiipari lobbyknak az egész világon mindenhol. Úgy érzem, hogy az emberiség kissé szűklátókörű és kapzsi hatalmi elittel dicsekedhet és ennek egy szép napon nem lesz jó vége.
A gép felfüggesztése érdekes a képen. Minek cipel R-27ER (vagy csak R?) rakétákat, ha van R-77? A félatív légiharc rakéták ma szerintem már végzetesen elvaultak. Indítás után túlságosan gúzsbakötnek az alkalmazásának korlátai miatt. (Bár az R-27 mintha hibrid lenne, mert nem kell neki végig célmegvilágítás, de ebben nem vagyok biztos.)
Viszont jól mutat a belső fegyvertartón egy nagyobb méretű rakéta. Szerintem ezért…
Célszerűbb lett volna valami irányított bombát felaggatni a belső tartókra, ugyan látszódjon már kicsit, hogy ez egy többfeladatú masina…
Ja, amúgy az R-27-el nem tudom mi lenne célmegvilágítás nélkül. Saját radar hiányában azonnal el is vesztené a célt, amint nincs visszaverődés a célról. Találkozási pont felé repülés korrekció nélkül meg hát…
Igazából soha nem értettem, hogy az AMRAAM előtt a nyugatiak miért nem kísérleteztek hibrid módszerrel. Ugyanazt kellene csinálni, mint AMRAAM esetében, hogy csak a célhoz közel kellene pontosabb infó, tehét csak akkor váltana az indító gép STT üzemmódba. Az F-15C kváziszimultán célleküzdési képessége végülis ez volt!
Az R-27-es is képes volt egy előre meghatározott pont felé repülni indítás után. Nagy távolság esetén néhány másodperccel indítás után kezdődött csak el a félaktív rávezetés. Ez persze csak egy öszvér megoldás lehetett, pontossága erősen kérdéses…
Üdv Block50!
Válaszoltam neked is a Bearcat bejegyzése után az Alfától Omegáig … cikkel kapcsolatban a másik fórumon.
Üdvözlettel: M