Az orosz offenzív haderővel, annak modernizálási folyamataival (tervekkel, vagy tényleges fejleményekkel) kapcsolatosan elég sokat lehet olvasni, többek közt nálunk is. Ugyanakkor a védelmi szempontból kiemelt jelentőségű korai előrejelző rendszer kevesebbet kap a rivaldafényből. Pedig azért történtek itt is dolgok az utóbbi pár évben.
A Szovjetunió összeomlása a haderő egészéhez hasonlóan a földi telepítésű korai előrejelző radarrendszerre is komoly kihatással volt. Ahogy nevéből is adódik az ilyen rendszereket célszerű minél inkább a határok közelébe telepíteni, így logikus volt, hogy Oroszország északi határvonala mellett a Szovjetunió vezetése Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna, Azerbajdzsán és Kazahsztán területeit szemelte ki ilyen létesítmények telepítéséhez. Ezen döntések születésekor még rémálmukban sem körvonalazódhatott 1991 rideg valósága.
Míg az Egyesült Államok szárazföldi telepítésű korai előrejelző rendszere saját területén, vagy megkérdőjelezhetetlenül baráti állam területén helyezkedik el (ajánló: Hidegháborús radarok BMEWS része), addig Moszkva a Szovjetunió összeomlása után kénytelen volt szembesülni azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a nukleáris erő egy része mellett a korai előrejelző rendszer radarbázisainak jelentős része is határon túlra szakadt.
Különféle államközi szerződések végett néhány évig megoldott volt ezen radarállomások mindegyikének üzemeltetése, így leginkább az rontotta az összképet, hogy az akkoriban aktív radarok nagyrészt a 70-es évek végén és a 80-as évek elején épültek, emiatt elöregedésük, továbbá a pénzügyi okok miatti gyenge karbantartásuk és minimális modernizálásuk végett rohamosan csökkent a rendszer teljesítménye. Aztán idővel jöttek a kellemetlenebb események is: a Moszkva „baráti” Litvániában, Skundra közelében található radarállomást 1998-ban be kellett zárni. Az így keletkező rést a 2002-ben Fehéroroszországba, Baranovicsi közelébe, konkrétan az attól cirka 50 kilométernyire DK-re fekvő Hantsavichy mellé telepített Volga típusú radar csak részben tudta lefedni. (Moszkva és Minszk között 1995-ben jött létre egy 25 évre szóló szerződés, mely lehetővé teszi a terület Moszkva általi hasznosítását)
Volga-típusú radar Fehéroroszországban ,
Fehéroroszországhoz hasonlóan, Azerbajdzsán, illetve Kazahsztán esetében sem voltak a litvánhoz hasonló jellegű gondjai Moszkvának. Ezen területekkel ellentétben Ukrajnában viszont 1992-ben ukrán tulajdonba kerültek a radarok, ám államközi szerződés keretében a Munkács illetve Szevasztopol közelében található, Dnyepr típusú radaroktól származó adatokat továbbította az ukrán fél az orosz rendszerbe. Ugyanakkor Moszkvának az utóbbi években egyre inkább elege lett az adatfolyam folytonosságának megbízhatatlanságával, illetve a gyenge minőségű jellel. Nyilván nem tett jót a dolognak Moszkva és Kijev közti, általában nem feltétlenül rózsás viszony sem. Így az oroszok úgy döntöttek, hogy ezen kétélű kardot nem biztos hogy tovább kívánják forgatni, hiszen bár a lízingdíj végett némi nyomást lehet gyakorolni Kijevre, mégiscsak egy nem megbízhatóan baráti, a NATO-ba igyekvő állam kezében van a radarrendszer egy része. 2007 nyarán felreppent pletykák alapján elkezdték a legutóbbi, 1997-ben kötött szerződés felbontásának előkészítését, míg elvileg a tényleges tettre 2008 februárjában került sor.
Ekkorra már ezen manőver alapvetően megléphető volt, hiszen a Putyin-éra kezdete óta többek között a haderő helyzete is felfelé kezdett ívelni a korábbi siralmas állapotokból, beleértve természetesen a korai előrejelző radarrendszert is. Új, moduláris radartípus kerülhetett megtervezésre. A moduláris jellegű Voronyezs rendszer ugyan csak az elődeihez hasonló képességeket vonultat fel, a publikum felé kommunikált erősségei, a lényegesen rövidebb építési idő, valamint a jelentősen kisebb energiafogyasztás mégiscsak fejlődésnek tekintendő.
Vlagyimir Putyin a Lekhtusi közelében található Voronyezs-M radar 2007 augusztusi megtekintése során ,
Az első Voronyezs radar, konkrétan egy Voronyezs-M (az M a méteres hullámhosszú tartományban történű működést jelöli) a Szent-Pétervárhoz közel található, az Orosz Űrerők kiképző iskolájának otthont adó Lekhtusi-ban került megépítésre. A tesztüzem 2005 és 2006 fordulójának magasságában vette kezdetét, majd az akkori ígéreteknek megfelelően 2006 év végére éles üzembe állították. Az első fotók alapján hozzávetőlegesen 10×30 méteres antennával felépített rendszer – bár orosz állítások szerint mindenféle rakéta észlelésére alkalmas – vélhetőleg az új radarrendszer csökkentett képességű változataként debütált. A radar antennamérete a moduláris megoldások miatt vélhetően relatíve könnyen növelhető lehet, ha igény lesz rá.
Voronyezs-M radar Lekhtusi közelében ,
És hogy már közeledjünk is a hír apropója, egyben ingoványos terület felé. Miért ingoványos? Nos, jó orosz módra nem kifejezetten egyértelműek az Armavir közelében létesített radarral kapcsolatos információk. Nagyon nem… Így előre szólunk, hogy az esetleg itt olvashatóak nem fedik teljes mértékben a valóságot, de azért igyekszünk jól tippelni!
Szóval, az ukrán szerződés felmondását lehetővé teendő, Lekhtusi után Oroszország déli régiójában, Armavir-ban is megkezdődtek építési munkálatok. Ide az akkori első hírek alapján egy Voronyezs-DM radar került, melynek 2007-ben már éles üzemben kellett volna működnie. Itt kezd bonyolódni a történet, hiszen egyes források szerint állítólag nem is egy, hanem egyből két, természetesen eltérő irányba néző radar épült Armavirban. (A DNy felé nézőt nevezték meg elsőnek elkészültnek) Ezzel egy húzással lennének kiválthatóak az ukrán radarok, illetve a szintén öregedő, Darjal-típusú radar az azerbajdzsáni Gabala-ban. Tovább fűzve a találgatások fonalát, esetleg pont ez volt az oka, hogy Moszkva felajánlotta az azerbajdzsáni területét Washingtonnak a rakétavédelmi rendszerrel kapcsolatos heves diplomáciai összecsapások során. 2009 márciusában mindenesetre a 2012-ben lejáró lízingszerződés meghoszabbításáról tárgyalt a két fél és Moszkva kijelentette, hogy jelenleg nincs napirendi ponton a bázis feladása.
Gabala és a 2002 óta létesített új radarbázisok nyújtotta valószínűsített lefedettség a megbízhatónak tekinthető russianforces.org értelmezésében ,
Sajtóértesülések szerint nem sokkal ezen események előtt, 2009 februárjában Armavirban készültségbe állt egy Voronyezs-típusú radar, mely a déli és dél-keleti területeket fogja le. Ha a lefedett iránnyal kapcsolatosan nem volt tévedés, akkor ez nagyjából a szevasztopoli radarnak felel meg, de lehetővé teszi Gabala kiváltását is, ha úgy adódik. Ha párosítjuk azt a tény, miszerint a munkácsi radar Ny-DNy irányba néz a fentebbi hírrel, akkor véleményünk szerint az alapvetően erősíti a két antennáról szóló híreket, hiszen így a munkácsi radar által lefedett terület ellenőrzés nélkül maradna. Arról egyébként nem szólt a fáma, hogy a februári esemény a tesztüzemről éles üzemre váltást jelentette-e.
Mindenesetre a napokban megint csak Armavir szerepelt az orosz sajtóban, hiszen hivatalos bejelentések alapján idén ősszel, valamikor október/november folyamán várható az éles üzemre váltás Armavirban. Elvileg a második radarról van szó…
Orosz korai előrejelző radarok nagyobb térképen való megjelenítése