|

Delta-osztályú tengeralattjárók

Bevezetés

A Delta osztályú tengeralattjárók (Project 667B) képezték, illetve képezik a szovjet/orosz stratégiai nukleáris tengeralattjáró flotta gerincét, rendszerbeállításuk (1973) óta.

E tengeralattjárók az R-29 Vysota családba tartózó rakétákat szállíthatnak. A Delta I,II, III és IV R-29 (NATO: SS-N-8 ‘Sawfly’), R-29D (NATO: SS-N-8 ‘Sawfly’), R-29R (NATO : SS-N-18 ‘Stingray’) valamint R-29RM (NATO: SS-N-23 ‘Skiff’) ballisztikus rakétákat szállítanak.
A Delta-I összesen 12, a Delta-II már 16 db rakétát szállított. A jelenleg még hadrendben álló Delta-III és IV 16 db MIRV rakétát szállít.

A R-27 Zyb rakétának, melyet a Project 667 szállítottak a 60-es évek végén, csupán 2,500 – 3,000 km-es hatótávolsággal rendelkeztek, így a korai tengeralattjáróknak közel kellett hajózniuk az amerikai partokhoz. A fentiekkel szemben a Delta egységek R-29-es rakétáikat már 7 700 km távolságból is kilőhették, ami jóval biztonságosabb távolságot jelent.
Jó lehet a Typhoon-osztály messze felülmúlta a Deltákat, de a 90-es évekig továbbra is hadrendben tartották azokat. A magas üzembetartási költségek és az R-39-es rakéták nyugdíjazása folytán a Delta-III hajók többségét a 2000-es évek elején nyugdíjazták.

A 2008 júliusában készített Központi Fegyverkorlátozási Tanulmány becslése szerint az orosz nukleáris elrettentő tengeralattjáró flotta 1 db Typhoon, 6 db Delta-III és 6 db Delta-IV tengeralattjáróból áll.
Azóta 2 Delta-III egységet nyugállományba küldtek, s a többi sem kerülheti el a sorsát. A leváltott hajók helyét az új Borej osztályú tengeralattjárókkal kívánják betölteni.
A hatból 4 db Delta-IV hajó törzsét átalakították az elmúlt években, a többi kettőn dolgoznak. A 7. Delta-IV (K-64 Vladimir) hajót átalakították speciális célokra.

Fantáziarajz egy Delta IV SSBN-ről

Fantáziarajz egy Delta IV SSBN-ről | Forrás ,

Fejlesztés

A 1960-as években a szovjet haditengerészet olyan új típusú SLBM típusú rakétákat akart rendszeresíteni, melyekkel anélkül fenyegethette volna az amerikai városokat, hogy hajóinak közel kellett volna hajózniuk ellenségükhöz. A haditengerészet kívánságára a válasz a Delta-osztály lett.

A Delták

Delta-I (Project 667B, Murena)

Miután 1965-ben jóváhagyták az osztály fejlesztését, a Rubin Központi Fejlesztő Irodát bízták meg a feladata teljesítésére (főtervező: S.H. Kovalev).

Az első Delta osztályú hajó hadrendbeállításáig (Delta-I, K-279) 1972. december 22-éig kellett várni. A hajót Severodvinsk-ban gyártották és vízrebocsátását követően az Északi-tengeri Flottához helyezték (Yagyelnaya kikötőjébe). 1972 és 77 között mind a 18 tervezett Delta-I hajó elkészült – 8 db Komsomolsk-ban; 10 db Severodvinsk-ban!
Valamennyi a Project 667B Murena megnevezés alatt szolgálta a szovjet haditengerészetet.

Valamennyi hajót D-9 kilövési rendszerrel szerelték fel és összesen 12 db R-29 rakétát szállíthattak.
A Delta-I-es hajóknak – pont az általuk hordozott rakéták hatótávolságának köszönhetően – már nem kellett áthaladni a SOSUS vonal felett, hanem elégséges volt a szovjet flotta által védett területekre kihajózniuk ahhoz, hogy – elődjeikkel ellentétben, amelyeknek közelebb kellett hajózniuk az USA partjaihoz – fenyegetést jelentsenek fő ellenségükre. Sőt a hajókat a kikötőkben is teljes készenlétben lehetett tartani, így akár onnan is indíthattak volna rakétákat…
A rakétát alámerülve. 5 csomós sebesség mellett lehetett kilőni.

Minél nagyobb pontosság elérése céljából minden Delta I hajót Tobol-B navigációs rendszerrel és Cyclone-B műholdas navigációval szereltek fel.

1991-re már csak 9 egység állt hadrendben, de a 9 egység kivonására sem kellett sokáig várni. 1994-ben elkezdték lefegyverezni a még aktív hajókat, s 1997-re valamennyi rakétát eltávolították a tengeralattjárókról.
1998-ra minden Delta I-es hajót kivontak a forgalomból és 2005-ig szét is bontottak.

Specifikációk

Építő: Severodvinsk és Komsomolsk
Megépített hajók száma: 18 db
Leszerelve: 18 db
Vízkiszorítás: 7 800 tonna (felszínen); 10 000 tonna (alámerülve)
Hossz: 139 m
Szélesség: 12 m
Meghajtás: 2 db nyomottvizes reaktor, két turbina, két hajócsavar (52 000 LE/turbina)
Sebesség: 12 csomó / 22 km/h (felszínen); 25 csomó / 46 km/h (alámerülve)
Tengeren egyhuzamban eltölthető napok száma: ellátmány mértékétől függ
Legénység: 120 fő
Fegyverzet: 12 db R-29 (SS-N-8 Sawfly) SLBM, valamint 4 db 533 mm-es torpedóvető-cső

Delta-II (Project 667BD, Murena-M)

Delta II

Delta II | Forrás ,

A Delta-II osztályú tengeralattjárók nagy méretű ballisztikus rakétahordozók voltak, melyek hadrendbeállításával kívánták kiküszöbölni a Delta-I hiányosságait, valamint növelni akarták a nukleáris elrettentő flotta méreteit.

1972.-ben adtak megbízást a Rubin Központi Fejlesztő Irodának az osztály fejlesztésére (Főtervező, megint csak: S.H. Kovalev).
Az első hajót 1975. szeptember 30. napján adták át a haditengerészetnek. 1973 és 1975 között 3 további hajóval végeztek Severodvinsk, így 75-re elkészültek mind a 4 tervezett egységgel!

A Delta-II hajók felépítése megegyezett a Delta-I osztályú hajókéval, de előbbiek már hosszabbak voltak (16 méterrel), így 4 további rakétakilövő cső fért el a hajóban. A mérteke növelése miatt már 16 db R-29 rakétát szállíthattak (ugyanúgy D-9 kilövési rendszer járult hozzájuk).

Az új hajók akusztikus észlelhetőségének csökkentése céljából egyrészt rezgéselnyelő bakokra helyezték a generátorok, másrészt a teljes csővezetékrendszert rugalmas felfüggesztéssel függetlenítették a törzstől, csökkentve a rezonanciát, és hangelnyelő anyaggal burkolták be.
Érdemes megemlíteni, hogy eredetileg a fenti megoldást a németek alkalmazták először a 2. világháború során! A Háború után a megoldás feledésbe merült, egészen addig, míg a szovjetek rá nem döbbentek hatalmas előnyeire, s alkalmazni kezdték. A nyugati haditengerészetek csak késve kezdték alkalmazni.

A NATO elnevezés (Delta-II) új típusra utal, jó lehet a szovjet elnevezés 667BD Murena-M jól mutatja hogy csupán egy továbbfejlesztett Delta-I osztályról van szó.
1996-ban mindegyiket kivonták az aktív állományból.

Specifikációk

Építő: Severodvinsk
Megépített hajók száma: 4 db
Leszerelve: 4 db
Vízkiszorítás: 9 350 tonna (felszínen); 10 500 tonna (alámerülve)
Hossz: 155 m
Szélesség: 12 m
Meghajtás: 2 db nyomottvizes reaktor, két turbina, két hajócsavar (55 000 LE/turbina)
Sebesség: 12 csomó / 22 km/h (felszínen); 24 csomó / 44 km/h (alámerülve)
Tengeren egyhuzamban eltölthető napok száma: ellátmány mértékétől függ
Legénység: 130 fő
Fegyverzet: 16 db R-29D SLBM, valamint 4 db 533 mm-es és 2 db 400 mm-es torpedóvető-cső

Delta III (Project 667BDR, Kalmar)

Delta III

Delta III | Forrás ,

A 667BDR Kal’mar (Squid) Delta-III osztályú tengeralattjárók, akárcsak elődjei dupla törzsű ballisztikus rakétahordozók voltak (a belső, állandó nyomás alatt tartott, “tubust”, kívülről körbeölelte a tengeralattjáró alacsony mágnesezettségű acélburka).

A fejlesztések 1972-ben kezdődtek a Rubin Központi Fejlesztő Iroda vezetésével (S.H. Kovalev).
Az első olyan tengeralattjárók voltak, melyek MIRV rakétákat szállíthattak és egyszerre is kilőhették az összes rakétát. E tengeralattjárók is – akárcsak a Delta-II – 16 (R-29R MIRV: 3-7 visszatérőegység, hatótávolság: 6 500 – 8 000 km) rakétát szállítottak.

Elődeihez képest több új rendszer is beépítettek a Delta III tengeralattjárókba. Kezdve az Almaz-BDR új harci igazgatási, valamint a Tobol-M-1 új inerciális navigációs rendszerrel.
Megemlíthető a „Shmel” névre keresztelt hidroakusztikus navigációs rendszer, mely a pontosabb helyzet meghatározást segítette. Végül megemlíthető a „Rubikon” nevet viselő új szonár rendszer. Összesen 14 darabot építettek, valamennyit Severodvinsk-ban. A hajók élettartamát 20-25 évre tervezétk.

Az Északi-tengeri flottához csoportosított egységek Sayda, Sayda, valamint Olyenya kikötőkben állomásoztak. A 90-es évek elején valamennyi SSBN-t Yagyelnaya-be rendelték.
A Csendes-óceáni Flottához csoportosított egységek főhadiszállása a Kamcsatka félszigeten volt.

2008. júliusára már csak 6 Delta III hajó állt hadrendben, melyek közül egy vagy kettő – vélhetőleg – leszerelés alatt állt.

Egységek

Csendes-óceáni flotta
K-441 (hadrendbeállítás: 1976; tartalékállományba helyezés: 1996)
K-424 (hadrendbeállítás: 1977; tartalékállományba helyezés: 1997)
K-449 (hadrendbeállítás: 1977; tartalékállományba helyezés: 1996)
K-455 (hadrendbeállítás: 1978; tartalékállományba helyezés: 1998-99)
K-490 (hadrendbeállítás: 1978; tartalékállományba helyezés: 1998-99)
K-211 Petropavlovsk-Kamchatskiy (hadrendbeállítás: 1980; aktív)
K-223 Podolsk (hadrendbeállítás: 1980; tartalékállományba helyezés: 1998-99; ismét hadrendbe állítva: 2001; aktív)
K-180 (hadrendbeállítás: 1980; tartalékállományba helyezés kezdete: 2004)
K-433 Svyatoy Georgiy Pobedonosets (hadrendbeállítás: 1981; tartalékállományba helyezés: 1997; ismét hadrendbe állítva: 2004; aktív)
K-506 Zelenograd (hadrendbeállítás: 1979; tartalékállományba helyezés: 1998-99; ismét hadrendbe állítva: 2001; aktív)
K-44 Ryazan (hadrendbeállítás: 1979; aktív)

Északi flotta
K-487 (hadrendbeállítás: 1978; tartalékállományba helyezés: 1998-99)
K-496 Borisoglebsk (hadrendbeállítás: 1979; leszerelve: 2008. december).
K-129 (hadrendbeállítás: 1981; leszerelve: 1997; ismét hadrendbe állítva: 2001; tartalékállományba helyezés kezdete: 2004, elképzelhető, hogy még mindig aktív)

Delta III

Delta III | Forrás ,

Specifikációk

Építő: Severodvinsk
Megépített hajók száma: 14 db
Leszerelve: 4 db
Vízkiszorítás: 13 50 tonna (felszínen); 18 200 tonna (alámerülve)
Hossz: 166 m
Szélesség: 12,3 m
Meghajtás: 2 db nyomottvizes reaktor, két turbina, két hajócsavar (60 000 LE/turbina)
Sebesség: 14 csomó / 26 km/h (felszínen); 24 csomó / 44 km/h (alámerülve)
Tengeren egyhuzamban eltölthető napok száma: ellátmány mértékétől függ
Legénység: 135 fő
Fegyverzet: 16 db R-29D SLBM, valamint 4 db 533 mm-es torpedóvető-cső

Delta IV (Project 667BDRM, Delfin)

A Delta-IV osztályú hajók nukleáris meghajtású stratégiai ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárók, melyeket arra terveztek, hogy katonai, ipari, vagy tengerészeti célpontok ellen mérjenek csapást.
Az orosz haditengerészet összesen 7 darab Delta-IV osztályú tengeralattjárót üzemeltet. Valamennyi hajó az Északi-tengeri Flottát erősíti, állomáshelyük Saida Guba haditengerészeti kikötőben található.

Valamennyi hajót a Severodvinsk-i hajógyárban építették 1981 és 1992 között. Az első hajót (K51) 1985 decemberében bocsátották vízre. Oroszországban Delfin, vagy Dolphin osztályú Project 667 tengeralattjáróként hivatkoznak az osztály egységeire.

Fejlesztések

A Project 667 BDRM Delfin osztály, NATO: Delta-IV, fejlesztése 1975. szeptember 10. napján vette kezdetét – meglepő módon a a Rubin Központi Fejlesztő Iroda vezetésével (Főtervező: S.H. Kovalev). Az első hajót (K-51) 1985. decemberében állították hadrendbe az Északi-tengeri Flottához.
1985 és 1990 között 7 db Delta-IV hajót építettek Severodvinsk-ban.

A hajók szolgálati idejét 20 és 30 év közé teszik, jó lehet 7-8 évenként egy nagyobb javításon kell átesniük, mely nélkül szolgálati idejük 10-15 évre zuhanna.

Delta IV

Delta IV | Forrás ,

Szerkezet

A Delta-IV tengeralattjárók felépítése igen hasonló a korábbi Delta-III osztályhoz. A tengeralattjárók dupla törzzsel építették. A belső törzsben a rakéták kaptak helyet.
A tengeralattjárók mellső horizontális kormánylapátjaik függőleges állapotba is állíthatóak, így könnyebben át tudják törni a felszínt takaró jégréteget.
A hajók szolgálati merülési mélysége 320 m, míg a maximális mélység ameddig lemerészkedhetnek 400 m.
A hajók megközelítőleg 80 tengeren töltött napra elegendő ellátmányt szállítanak.

Elődeihez képest jelentősen javították mind a külső könnyebb és vékonyabb, mind a belső, nyomás alatt álló törzs anti-hidroakusztikus borítását. A hajókra az új 5 ágú propellereket szerelték, melyek szintén javították a hajók hidroakusztikus tulajdonságait.

Fegyverzet

Rakéták
A Delta IV tengeralattjárókba D-9RM kilövőrendszert építettek, melyekbe 16 db R-29RM (egyéb elnevezés: RSM-54; NATO: SS-N-23 Skiff) három fokozatú, folyékony üzemanyaggal hajtott – 4-10 db, egyenként 100 kt hatóerejű, visszatérő egységet szállító MIRV – rakéta helyezhető, hatótávolságuk 8 300 km. A rakéta körkörös szórása 500 m.
A rakétákat maximum 55 méter mélységből lőhetőek ki, 6-7 csomós (11-13 km/h) sebesség mellett. Valamennyi rakéta egyszerre is kilőhető.

Torpedók
A hajókat 4 darab 533 mm-es torpedóvetőkkel szerelték fel, melyekből – szemben a Delta-III osztállyal – bármilyen rendszeresített torpedó kilőhető.
E tengeralattjárókat TRV-671 RTM rakéta-torpedó vető rendszerrel is felszerelték, a torpedóvetőkből nemcsak torpedókat lehet kilőni! Főleg a Novator SS-N-15 Starfish hajó elleni rakétákra kell gondolni. A Starfish rakétákat 200 kt hatóerejű nukleáris robbanófejjel szerelték fel, hatótávolságuk 45 km
A kilövők mellé egy automatikus gyors torpedótöltő rendszer párosul.
A tengeralattjárók összesen 18 torpedót / torpedóvetőkből indítható rakétát szállíthatnak, melyek a hajók elülső részében kaptak helyet.

Tűzvezetés, felszereltség

Az Omnibus-BDRM harci irányítási rendszer vezérel minden harci tevékenységet a hajó fedélzetén. Többek között adatokat továbbít vezéreli a torpedókat és a torpedórakétákat.
A Shlyuz navigációs rendszer felelős a rakéták pontosságáért és biztosítja a csillagászati navigációt periszkóp mélységben.
A hajókat felszerelték a Skat-VDRM hidroakusztikai rendszerrel.

Szenzorok

A hajókra többféle szonárt is telepítettek.
A törzsre telepített Shark Gill szonár mind alacsony és közepes frekvencián, illetve mind aktív és passzív módban is működtethető.
A Mouse Roar aktív támadási szonárt szintén a törzsre telepítették, de e műszer már magas frekvencia tartományban keres.
A Shark Hide szonár egy passzív, alacsony frekvenciájú rendszer.
Végezetül a Pelamida szonár egy nagyon alacsony frekvencia tartományban működő, passzív kereső szonár.

Meghajtás

A Delta IV hajók meghajtását két darab VM-4 nyomottvizes reaktor biztosítja, melyek két darab GT3A-365 típusú turbinát hajtanak. A hajók két hétágú propellerrel rendelkeznek.

Telepítés

Valamennyi Delta-IV hajót az Északi-tengeri Flottához – 12. hajórajba (3. flotta hivatalosan) – osztották be (Olenya Bay).
Csupán a K-114-as számú hajót töltötték fel telesen rakétákkal.

Egységek

Északi flotta
K-51 «Верхотурье» (Verkhoturie), utolsó nagyjavítás: 1999; aktív
K-84 «Екатеринбург» (Ekaterinburg), utolsó nagyjavítás: 2002; aktív
K-114 «Тула» (Tula), utolsó nagyjavítás: 2006; aktív
K-117 «Брянск» (Bryansk), utolsó nagyjavítás: 2008; aktív
K-18 «Карелия» (Karelia), 2004 óta nagyjavítás alatt; ismételt szolgálatba állítás: 2009
K-407 «Новомосковск» (Novomoskovsk), 2008 óta nagyjavítás alatt; szolgálatba állítás várható időpontja: 2010

Felhasznált irodalom

  • http://en.wikipedia.org/wiki/Delta_class_submarine
  • http://www.naval-technology.com/projects/delta/
  • http://www.fas.org/nuke/guide/russia/slbm/667B.htm
  • http://www.fas.org/nuke/guide/russia/slbm/667BD.htm
  • http://www.fas.org/nuke/guide/russia/slbm/667BDR.htm
  • http://www.fas.org/nuke/guide/russia/slbm/667BDRM.htm
  • 2 hozzászólás “Delta-osztályú tengeralattjárók”

    1. A felszínen hajózva a rossz időjárás viszontagságai ellen védi a személyzetet. Az ex-szovjet kikötők nagy többsége az igen rossz időjárási viszonyokkal bíró Fehér-tenger, Jeges-tenger, és az Ohotszki-tenger partjain épült. A ki és behajózáskor tettek igen jó szolgálatot a toronyban kialakított védett hidak.

    Fórum hozzászólások

    There are no comments in the forum topic that is associated with this post.