A Kínai Népköztársaság – amerikai kormányzat becslése alapján – megközelítőleg 150 nukleáris fegyverrel rendelkezhet, a fenti adatot támasztja alá a kínai kormányzat nyilatkozata is, melyben azt állítják, hogy országuk az öt nagy nukleáris hatalom között viszonylag kis arzenállal rendelkezik.

Kína nukleáris politikája

Kína az öt nagy – Atomsorompó Egyezményt aláíró – nukleáris fegyverekkel rendelkező államok (NWS – Nuclear Weapon State) egyike. Kína az egyetlen NWS, mely biztonsági garanciát vállalt a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államokkal szemben:
„Kína vállalja, hogy semmilyen körülmények között, egyszer sem fog nukleáris fegyvert alkalmazni, avagy alkalmazásával fenyegetni, ilyen fegyverrel nem rendelkező országokat, illetve atomfegyvermentes övezeteket.”

A fenti kijelentés alapján is egyértelmű, hogy Kína nem kívánja támadó célból felhasználni nukleáris arzenálját.
A fenti állítást erősíti a 2005-ben, a Kínai Külügyminisztérium által kiadott Fehér Könyv, melyben megerősítik, hogy országuk semmilyen körülmények között sem fog elsőként nukleáris fegyvert bevetni („no first use” elv). A Könyv még ennél is tovább megy, s Kína kötelezettséget vállal arra, hogy a fenti elkötelezettségét a jövőben sem fogja felülbírálni.

A kínai atom

1953-ben Kína, az atomenergia békés felhasználásának céljától vezérelve, olyan kutatásokba fogott, melyek később nukleáris fegyverek fejlesztésébe torkollottak.
Az önálló stratégiai nukleáris arzenál kiépítését jóváhagyó döntésre egészen 1956-ig kellett várni, melynek kiépítéséhez szükséges technológia fejlesztéseket a Húsz Éves Kutatási Terv keretében kellett elvégezni. Mondani sem kell, hogy nem véletlenül 1956-ban született e döntés, ugyanis abban az évben kötötte meg a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió a technológia átadási egyezményt.

A fenti egyezmény előzményeként is felfogható az 1951-ben Peking és Moszkva közötti titkos megállapodás, melynek keretei között Kína urániumot adott a Szovjetuniónak, cserébe szovjet mérnökök segítették Kínát nukleáris téren.

A döntés után Kínának először döntenie kellett 2 technológiai irány között, jó lehet igazából egyetlen járható út állt számára nyitva: Pu239 előállítása reaktorból („plutónium út”), avagy U235 előállítása izotóp szétválasztás révén („uránium út”).
Az uránium út két alternatívát rejtett magában: kémiai, avagy fizikai szétválasztás módszerét. A kémia módszer egyértelműen könnyebb, mint a fizikai.
A kínaiak választása az uránium út, fizikai módszerére esett (U235 és U238 izotópok szétválasztása). A megfelelő fejlesztési irány kijelölése után továbbra is kérdéses volt, Kína egyáltalán létre tud-e hozni implóziós nukleáris fegyvert.

1957 októberében a két ország újabb egyességet kötött (új technológiák alkalmazása a nemzetvédelem terén), amely szintén szovjet nukleáris támogatást is magában foglalt. A Szovjetunió abba is belegyezett, hogy átad Kínának egy atombomba mintát és technológiai, illetve mérnöki segítséget nyújt egy nukleáris fegyver megépítéséhez. Kína szovjet segítséggel fel is épített egy urándúsító üzemet.

Kína kezdeti fejlesztései – szovjet támogatás miatt – gyorsan folytak, ám az 50-es évek végén megromlott a két ország kapcsolata,
1959-ben Kína megvádolta a Szovjetuniót, mivel meglátása szerint nem teljesítették az egyezményben vállaltakat és nem adott át egy atombombát, illetve a gyártásához szükséges technológiai adatokat. Végül a Szovjetunió megvont minden segítséget.
A szovjet segítség megvonása ellenére Kína tovább folytatta fejlesztéseit. Elsődleges céljuk a kínai nép védelme a két nagy nukleáris hatalommal szemben, valamint Kína nagyhatalmi helyzetének erősítése volt.

A 60-as évek során jelentős előrelépéseket értek el, melynek eredményeként 1964. október 16. napján sikeresen felrobbantották első nukleáris bombájukat. A tesztet Lop Nor-nál hajtották végre (CHIC 1). A teszt során egy toronyba helyezett 25 kT hatóerejű fissziós bombát (hasadóanyag: U235) robbantottak fel.
A következő robbantás során (1966. szeptember 9.) egy Tu-16 bombázóból dobtak le egy közel 100kT hatóerejű atombombát (hasadóanyag: U235)
1969. szeptember 29.-ig összesen 10 bombát robbantottak fel, melyek közül vélhetőleg 6 termonukleáris volt.

Kína 1966. október 25-én kilőtték első atomrakétáját. Az előbbi sikersorozatot 1967. június 14-én koronázták meg, az első termonukleáris bomba felrobbantásával.

A későbbi fejlesztések és tesztek célja a nukleáris robbanófejek méretének csökkentése volt, elsősorban tömegük 2200 kg-ról 700 kg-ra történő csökkentése révén.

A tengeri nukleáris arzenál fejlesztése során, Kína figyelme a taktikai nukleáris fegyverek felé fordult. 1982-ben kezdték el szimulációk keretei között tesztelni a taktikai nukleáris fegyverek használati lehetőségeit támadó és védelmi szituációkban.
1988-ben Kína sikeresen tesztelt egy 1-5 kT hatóerejű megnövelt sugárzású nukleáris fegyvert, jelentős lökést adva az ország neutronbomba, illetve nukleáris tüzérségi fejlesztéseinek.

Manapság is bizonytalan pontosan hány nukleáris fegyverrel rendelkezhet Kína. A 80-as évek végén úgy vélték Kína a világ harmadik legnagyobb arzenáljának tulajdonosa (225 – 300 db atomfegyver). Mások – Kína gyártási kapacitását alapulvéve – úgy vélték a 70-es évek végére legalább 200 db nukleáris fegyverrel kellett hogy rendelkezzen, melyet 1980-ra akár 875 db-ra is feltornázhattak.
Egyesek úgy vélték, hogy Kína az 1990-es évek közepére közel 2 000 db nukleáris fegyvert is gyárthatott.

2005-ben és 2006-ban, a DoD – Kínára vonatkozó – éves jelentésében részletesen foglalkozik Kína ballisztikus arzenáljával.
A jelentésben szereplő táblázat 250-296 db kilövővel és 793-916 db rakétával kalkulál:

Kína nukleáris arzenálja, kombinálva az ország hagyományos fegyvereivel kellő elrettentő erőt képvisel bármilyen támadással szemben.
Kína esetlegesen végrehajtott stratégiai és taktikai támadásai során inkább értékes célpontokat támadna, mintsem ellenséges katonai célpontokat. Feltehetőleg, amint javítani tudnak fegyvereik pontosságán és hatékonyságán a hangsúly eltolódik a katonai célpontok irányába.

Kínai ICBM-k

Kínai jelölés	Nyugati jelölés	Hatótávolság	IOC**	Mennyiség
DF*-3	—	10,000	törölve	—
DF-5, DF-5/A	CSS-4	13,000	1981	20
DF-6	—	15,000	törölve	—
DF-22 / DF-14	—	8,000	törölve	—
DF-31	CSS-X-9	7,200	1998	<10?
DF-31A	—	11,200	1998	<10?
DF-41	CSS-X-10	12,000	2005	??

* DF: DongFeng
** IOC: Bevethetőség kezdő időpontja

A rakéták

DF-3 (Tsien)

Interkontinentális Ballisztikus Rakéta. Ország: Kínai Népköztársaság. Státusz: törölve – 1963.

Kína 1961 novemberében kezdett bele egy 10 000 km hatótávolsággal rendelkező – Egyesült Államokat is elérő – interkontinentális rakéta fejlesztésébe. A tervezett rakéta a DF-3 elnevezést kapta.
A programot a kínai rakétatechnika atyja, Tsien Hue Shen (Amerikában a rakéták és a nagy sebességű repülés elmélet kimagasló elméleti szakértője, 1955-ben tért vissza Kínába) személyesen felügyelte – hivatalosan 1961. november 14-én jelölték ki főtervezőnek. A rakéta, a szovjet R-7 és amerikai Atlas rakétákhoz hasonlóan, folyékony oxigén, kerozin keveréket használt volna üzemanyag gyanánt.

A fejlesztés során fellépő rengeteg technológiai akadály, illetve a Nagy Ugrás néven ismert gazdasági reform ellehetetlenítette a programot. Végül 1963-ban teljes egészében törölték.

DF-5

Interkontinentális ballisztikus rakéta. Ország: Kínai Népköztársaság. Bevethetőség kezdő időpontja: 1981. Státusz: aktív. Megjelölés: CSS-4 (DoD); DongFeng-5.

A Dongfeng 5 (DF-5) Kína első interkontinentális hatótávolságú ballisztikus rakétája volt!
Egy 3 fokozatú, közel 33 méter hosszú, 3,35 méter átmérőjű 183 000 kg tömegű és megközelítőleg 12 000 – 15 000 km hatótávolságú rakétát kell elképzelni. A rakéta első repülési tesztjére 1971-ben került sor, 10 év múlva telepítették az első darabot.

A rakéta meghajtását az első két fázis biztosítja, melyek az amerikai TItan és az szovjet R-36 rakéták szilárd üzemanyaggal hajtott hajtóművéhez hasonlíthatóak.

Kína rakétafejlesztését olyan jelentős tényező hátráltatták, mint a politikai viszonyok, a Nagy Ugrás, Kulturális Forradalom, Tsien visszavonulása. A fenti akadályok ellenére 1971-ban Kína elkezdte tesztelni az első ICBM-jét.
A kínai űripar akkoriban fejlesztette ki az új hűtött hajtóműveit és a moduláris megközelítést alkalmazva próbálta megépíteni a Nagy Ugrás során előírt 12 rakétatípust.
A DF-5 rakétát Tu Shou’e vezetése alatt a China Academy of Launch Technology (CALT) tervezte.

Első tesztelése során (1971. szeptember) a rakéta hatótávolságát 10 000 – 12 000 km-ben állapították meg, mely már komoly veszély jelentett Amerika nyugati partjaira nézve.
1980-ra sikerült ismét felgyorsítani a korábban a Kulturális Forradalom miatt lelassult nukleáris programját és jelentős sikereket elérni. 1980 márciusában vágtak bele a teljes körű tesztelések előkészületeibe. Május 18. és 21, napján is sikeresen kilőttek rakétákat. A tervek szerint mindkét rakétát a Csendes-óceánba akarták lőni, ahol a kínai erők kihalászták volna. Az első rakéta el is érte a célt, de a második esetében 800 km után problémák merültek fel.

A DF-5 rakétát 1964-ben kezdték el telepíteni. Jó lehet kevés rakétát építettek, de későbbiekben egy egész rakétacsalád, illetve a későbbi kínai űrprogram alapját is a DF-5 hajtóműve képezte.

Akárcsak a DF-4-et, a DF-5 rakétát is – elfektetve – hegyek mélyében kialakított raktárakban tárolták és a hegy gyomrába vezető alagút bejáratánál lőtték fel.
Kilövés előtt mindig fel kellett tölteni a rakétákat, s ki kellett vinni a szabad ég alá.
Az első pár DF-5 rakéta silóban történő telepítésére 1981-ig kellett várni.
A DF-5A rakétákat már silókba is telepítették, s folyamatosan kilövésre kész állapotban tarthatták.
A silók védelme érdekében Kína rengeteg csalétek silót épített, melyek felülről, nagyban hasonlítottak az igazi silókra, így egyrészt megtéveszthették az ellenséget tényleges arzenáljuk méretéről, másrészt hamis célra vezethették az ellenséges rakétákat.

Kína DF-5 rakéta állománya tekintetében nem kis bizonytalanság volt megfigyelhető! Több éven keresztül majd minden forrás 4 siló-telepítésű DF-5 rakétát említett. Egyéb források, 1995 tájékán, 8-11 darabra becsülték a telepített egységek számát és feltételezésük szerint 1997-re 13 db rakéta állhatott szolgálatban.
A Nemzeti Légi Hírszerző Központ 1998 jelentése szerint Kína DF-5 rakétaállománya kevesebb, mint 25 rakétából állt.
1999 elejére 20 darabra becsülték a telepített rakéták számát. 2000 közepére, egyes források a 24 db telepített rakéta emlegetésétől sem riadtak vissza.

A DF-5A rakétákat egyetlen robbanófejjel szerelték fel, azonban 1983 novemberében a kínai vezetés elindított egy a DF-5 rakéták MIRV kapacitással felruházását célzó programot.
Jó lehet több technológiai probléma is hátráltatta a programot, abban mindenki egyetértett, hogy a DF-5 rakéta a legalkalmasabb MIRV visszatérő egységek szállítására. E rakéta 6 – egyenként 600 kg-os – robbanófejet szállíthat. Annak ellenére, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy valaha is telepítettek volna MIRV DF-5 rakétákat, egyes források szerint Kína legalább 4 db-bal rendelkezik.

A fenti feltételezéseket táplálta az 1981. szeptember 20. napján végrehajtott kilövés, melynek során a kínaiak 3 tudományos műholdat lőttek fel s, nyugaton úgy vélték Kína MIRV rendszerét teszteli.

Specifikációk
Rakéta maximális indulótömege: 181 000 kg
Központi rész átmérő: 3,35 m
Hossz: 32,6 m
Sima robbanófej tömege: 3 000 kg
Sima robbanófejek száma: 1
Sima robbanófejek robbanóereje: 3 300 kT
Sima robbanófej körkörös szórása: 0,44 km
Maximális hatótávolság (sima robbanófej): 12 020 km

Kilövések (DF-5): Összesen: 9. Első kilövés: 1971-09-10. és az utolsó: 1981-12-07.

Típusváltozatok

DF-5A
Interkontinentális ballisztikus rakéta. Bevethetőség kezdő időpontja: 1981. Elnevezés: Dong-Feng 5A (népszerű elnevezés)

A DF-5 rakéta továbbfejlesztett változata. Különösen az irányítást és a meghajtást módosították.

Specifikációk
Rakéta maximális indulótömege: 181 000 kg
Központi rész átmérő: 3,35 m
Hossz: 32,6 m
Sima robbanófej tömege: 3 190 kg
Sima robbanófejek száma: 1
Sima robbanófejek robbanóereje: 3 300 kT
Sima robbanófej körkörös szórása: 0,44 km
Maximális hatótávolság (sima robbanófej): 13 030 km
Darabszám: 4

DF-6

Interkontinentális Ballisztikus Rakéta. Ország: Kínai Népköztársaság. Státusz: törölve – 1973.

1965. márciusában a First Academy grandiózus tervvel rukkolt elő, amely 8 év alatt 4 fajta rakéta megépítését tűzte célul (banian sidan). 1965. december 31-én tovább bővítették a tervet egy 5. típussal (egy földkörüli bombázó rendszer).
A rendszer működése során alacsony föld körüli pályáról indította volna rakétáit. Az egész elképzelés a szovjetek hasonló elképzelésén alapult. A rendszer háromfokozatú DF-6 rakétákat használt volna, mely lényegében egy harmadik fokozattal megerősített DF-5 lett volna. 1970 augusztusában úgy vélték 1974-re szolgálatba állíthatják az új rakétát. 1973. december 30-án technikai nehézségekre hivatkozva leállították a programot.

DF-22

Interkontinentális Ballisztikus Rakéta. Ország: Kínai Népköztársaság. Státusz: törölve – 1995.

A DF-14 program, melyet 1973. októberében kezdtek el, célja egy olyan kétfokozatú tárolható folyékony üzemanyaggal hajtott rakéta létrehozása volt, mely 700 kg hasznos terhet szállíthat 8 000 km távolságra.
A viszonylag kis méretű DF-14–t mobil kilövőről tervezték indítani. A rakétát egy gyors reagálású tűzvezető rendszer erősített volna. A programot, a magasabb prioritású DF-4 és DF-5 programok miatt, visszafogták és 1975 szeptemberéig parkolópályára állították. 1978. augusztus 31-én a DF-14 programot DF-22 néven újraindították (ismeretes még Project 202 néven is).
1984-ben a Központi Katonai Bizottság a folyékony üzemanyaggal hajtott rakéták helyett a szilárd üzemanyagú rakétákat kezdte előnyben részesíteni, így ismételten visszafogták a programot.
1993-ben a kínai mérnökök áttörést értek el a nagy átmérőjű szilárd üzemanyaggal hajtott rakétahajtóművek terén, mely áttörés meg is pecsételte a DF-22 sorsát.
1995 elején törölték a programot, egyszer és mindenkorra véget vetni minden folyékony üzemanyaggal hajtott rakéta létrehozására irányuló próbálkozásainak.

DF-31

Interkontinentális Ballisztikus Rakéta. Ország: Kínai Népköztársaság. Bevethetőség kezdő időpontja: 1998. Státusz: aktív. Megjelölés: CSS-9 (DoD); Dong Feng 31 (Népszerű elnevezés).

A legújabb generációs stratégiai rakétáival, köztük a DF-31, szeretné Kína betömni az orosz, amerikai, illetve saját ballisztikus rakéta közötti szakadékot.

A Dong Feng 31 egy háromfokozatú, szilárd üzemanyaggal hajtott ICBM, mely a tengeralattjáróról indítható JL-2 szárazföldi párja.
A DF-31 közel 8 000 kilométeres hatótávolsággal (vagyis eléri az USA nyugati partjait) rendelkezik és 700 kg hasznos terhet szállíthat. A DF-31 korlátozott hatótávolságú rakéta jelentős csapásmérő erőt biztosít Kínának, mellyel szemben nehéz a rakéta röppályájának bármely részén fellépni.
A törölt DF-25 közepes hatótávolságú, hagyományos rakéta eredetileg a DF-31 első két fokozatát használta volna és a DF-41 ICBM pedig szintén e két fokozaton alapul megtoldva egy nagyobb átmérőjű harmadikkal.
E rakéták fejlesztése 1983 után gyorsult fel különösen, amikor sikeresen tesztelték az első kínai 2 m átmérőjű szilárd üzemanyaggal hajtott rakétahajtóművüket.
A DF-31 méretben és teljesítményben leginkább a Trident rakétára hasonlít.

Többen úgy vélik e rakéta formájának tervezése során a jelenlegi orosz rakéták kinézetét másolták. E „másolás” főleg a következőket foglalja magában: különleges anyagok alkalmazása s gyorsítókhoz, feljavított üzemanyag, zavaróeszközök alkalmazása és szállító-emelő-indító járműről kilőhetőség.

A DF-31 fejlesztésében – több más kutatóintézet mellett – részt vett a kínai Aerospace Corporation (AC, 2. tüzérségi ezred kutatóintézete). Kína a 80-as évek közepén kezdett bele a DF-4-es rakéták utódjának szánt DF-31 – második generációs – ICBM fejlesztésébe. Az Academy of Rocket Motors Technology-t (ARMT) jelölték ki főtervezőként, ugyanakkor az AC háttértámogatást nyújtott a fejlesztések során.

A DF-31 fejlesztése során jó néhány nehézségen át kellett verekedniük magukat a fejlesztőknek, kezdve a nagy méretű szilárd hajtóanyaggal hajtott motor megépítésével.
Jó lehet a teszt kilövés részleteinek többségét homály fedi, bizonyos, hogy a DF-31 első kilövésére 1992. április 29-én került sor. A kilövés után nem sokkal – a selejtes minőségű anyagoknak köszönhetően felrobbant a rakéta. A második kilövés ugyanígy végződött, pontosan ugyanezen okból kifolyólag.
1995 júniusába, az első sikeres kilövést követően további 4 sikeres tesztet hajtottak végre. A 4. sikerese kilövést 1996. december 28-án hajtották végre a Shanxi-i bázisról.

Annak ellenére, hogy több nyílt forrás hangoztatta a rakéta kilövések megtörténté, 1998-ban az Amerikai Nemzeti Hírszerző Központ még mindig „nem tesztelt” kategóriába sorolt a rakétát.

1997 októberében több tengeralattjáróról kilőhetőséget tesztelő szimulációt is lefuttattak a rakétával kapcsolatban. Az első TEL-ről történő kilövésre 1998 decemberéig kellet várni.
Az első repülési tesztre 1999. augusztus 22-én került sor, a rakétát Wuzhai-ból lőtték fel és valahol Lop Nor-ban (Xinjiang tartomány) csapódott be.

1999. december 1-jén tartott Nemzeti Napi parádén mutatták be először. A JL-2 szárazföldi telepítésű változata eredetileg a DF-23 kapta volna, de a működési elvárások változástatása után DF-31-re nevezték át.
A rakéta telepítése 2002-2003 között vette kezdetét, de 2006-ban a DoD Kongresszusnak benyújtott jelentésében kiemelte, hogy a közbenső telepítések abban az évben fognak elkezdődni. 2008-ban a Pentagon jelentésében 10 db telepített DF-31 rakétát említ.

A telepítések előrehaladtával Kína ki szeretné vonni CSS-3 (DF-4, közepes hatótávolságú rakéta) rakétáit. E rakéta nagyobb számú telepítése és a CSS-3 rakéták kivonása után Kína nukleáris csapásmérő erejét jórészt mobil kilövők alkotják majd, mely tény jelentősen javítja a Kínai nukleáris arzenál túlélési esélyeit.

Specifikációk
Rakéta maximális indulótömege: 20 000 kg
Központi rész átmérő: 2 m
Hossz: 11 m
Sima robbanófej tömege: 700 kg
Sima robbanófejek száma: 1
Sima robbanófejek robbanóereje: 250 kT
Maximális hatótávolság (sima robbanófej): 7 900 km

Kilövések (DF-31): Összesen: 7. Sikertelen: 1. Első kilövés: 1999-08-02. és az utolsó: 2006-09-04.

Típusváltozatok

DF-31A
A PRC elkészítette az alaprakéta továbbfejlesztett változatát is, mely a DF-31A elnevezést kapta. A továbbfejlesztett rakéta hatótávolságát sikerült 11 200 km fölé tornázniuk. A rakétára feltehetőleg MIRV visszatérő egységet szereltek, amely 3, db egyenként 20-150 kT hatóerejű robbanófejet szállíthat.
2008 elején az amerikai Védelmi Minisztérium jelentése alapján 10 db DF-31A rakétát állítottak eddig hadrendbe.

JL-2
Interkontinentális Ballisztiukus Rakéta. Ország: Kínai Népköztársaság. Bevethetőség kezdő időpontja: 1998. Státusz: aktív. Megjelölés: CSS-N-4 (DoD); Julang-2 (Népszerű elnevezés).

A JuLang 2 (NATO: CSS-NX-4) egy háromfokozatú, szilárd üzemanyaggal hajtott tengeralattjáróól indítható ballisztikus rakéta, melynek telepítése a 90-es évek óta zajlik.
A rakétát a Type 094 (Jin class) nukleáris meghajtású tengeralattjárókra tevezték. Sajnos igen kevés információ látott napvilágot eddig e rakétáról, de az biztos, hogy e rakéta DongFeng 31 ICBM tengeralattjáróról indítható változata.

Specifikációk
Rakéta maximális indulótömege: 20 000 kg
Központi rész átmérő: 2 m
Hossz: 11 m
Sima robbanófej tömege: 700 kg
Sima robbanófejek száma: 1
Sima robbanófejek robbanóereje: 250 kT
Maximális hatótávolság (sima robbanófej): 7 900 km

Kilövés (JL-2): Összesen: 2. Sikertelen: 1. Első kilövés: 2004-07-01. és az utolsó: 2005-06-12.

DF-41

Interkontinentális ballisztikus rakéta. Ország: Kínai Népköztársaság. Bevethetőség kezdő időpontja: 2005. Státusz: fejlesztés alatt. Megjelölés: CSS-10 (DoD); Dong Feng 41.

Az új szilárd üzemanyaggal hajtott, háromfokozatú, mobil, kínai ICBM, hosszabb elődjénél (DF-31) és nagyobb hatótávolsággal rendelkezik (12 000 km).

Tekintettel arra, hogy jelenleg is fejlesztés alatt áll a rakéta, s 2010 előtt nem is várható a telepítése, a kínaiak nem túl közlékenyek. Ám az eddigi kínai fejlesztések alapján legvalószínűbb, hogy egy DF-31-es rakétát felszerelnek egy nagyobb harmadik fokozattal. A nagyobb harmadik fokozat és hatótávolság miatt is egyértelmű, hogy szemben a DF-31 rakétával a DF-41-es nem helyezhető el nukleáris meghajtású tengeralattjárók kilövőcsöveiben.
A DF-41 rakétához egy mobil kilövőt is terveznek, melytől – szemben elődjeivel – a rakéta túlélési esélyeinek javulását várják.

A rakéta végső konfigurációjának összeállításának és tesztelésének időpontja erősen kérdéses. Tekintettel arra, hogy az új rakéta a DF-31 továbbfejlesztett változata nem valószínű, hogy 1000 kg-nál nagyobb hasznos terhet szállíthat.

Egyes elemzők úgy vélik, mint a korábbi rakéták, az új DF-41 is egyetlen robbanófejet fog szállítani (hatóerő: 0,35 – 1 MT). Amennyiben mégis MIRV visszatérőegységet szerelnének a rakétára, nem tűnik valószínűnek, hogy nagy hatóerejű robbanófejek kerülnének a visszatérőegységbe (feltehetőleg: 50-100 kT).

Felhasznált irodalom

(DF-3)

http://www.astronautix.com/lvs/df3tsien.htm
http://www.fas.org/nuke/guide/china/icbm/df-3.htm

(DF-5)

http://en.wikipedia.org/wiki/CSS-4
http://www.fas.org/nuke/guide/china/icbm/df-5.htm
http://www.astronautix.com/lvs/cz.htm

(DF-6)

http://www.fas.org/nuke/guide/china/icbm/df-6.htm

(DF-22)

http://www.fas.org/nuke/guide/china/icbm/df-22.htm

(DF-31)

http://en.wikipedia.org/wiki/DF-31
http://www.fas.org/nuke/guide/china/icbm/df-31.htm
http://www.astronautix.com/lvs/df31.htm

(DF-41)

http://www.astronautix.com/lvs/df41.htm