Az orosz stratégiai rakétaerők mindennapjairól legutóbb mintegy 1 hónapja írtunk az idei első, előrehozott, ámde sikertelen Bulava teszt kapcsán. Azóta azért történt egysmás

Rakétateszt tekintetében 10-én útnak indítottak egy öreg SS-25 Topol-t. A jelentős szolgálati idővel és/vagy kivonás közelében álló rakétatípus(ok), így az SS-25-ös már évente tesztelve van avégett, hogy tudni lehessen mennyire megbízható még az adott arzenál. A Pleszetszk Űrközpontból, mobil indítóállásáról startolt rakéta visszatérő egysége sikeresen érkezett meg a kamcsatkai Kura tesztmező területére, így ismét ki lehet tolni egy picivel a fokozatos kivonás alatt álló SS-25-ös szolgálati idejét. A teszt során felhasznált Topol egyébként 1987-2007 között állt hadrendben Tejkovó közelében.

A teszttel kapcsolatos nyilatkozatok vonalán több információ is napvilágot látott a jövőbeli tervekkel kapcsolatosan.

A rövidtávú tervek sorát erősíti, hogy idén 6 új ICBM-et terveznek „kiosztani”. Ezek mindegyike Topol-M lesz. Arról mondjuk nem szól a fáma, hogy csak mobil, avagy csak siló telepítés, avagy valamilyen kombinációs felállásban. Ugyanakkor a darabszám azt sejteti, hogy újabb mobil ezred lesz felszerelve ezekkel a rakétákkal. Ez vélhetően azt is jelenti, hogy a tejkovói körzetben tovább csökken az SS-25 Topol-ok mennyisége. A szintén mobil telepítésű rakétából idén januárjában már csak 9 volt megtalálható a régióban.

A Pleszetszk Űrközpont és tejkovói SS-25-ösök helyszíne. Keleten a Kura tesztmezővel. (Nagyítható)

Megjegyezzük, hogy ez a szóban forgó 6 Topol-M már nem, vagy nem mind az évek során a köztudatba került, egy robbanótöltettel szerelt SS-27 lesz, hanem annak a MIRV-esített (több visszatérő egységet szállító) változata, az RS-24. A Stratégiai Rakétaerők kiadott nyilatkozata szerint az RS-24 idén megkezdődő telepítésével ezentúl a mobil telepítésű Topol-M-ek mind MIRV-es változatok lesznek.

A Stratégiai Rakétaerők parancsnoka, Nyikolaj Solovtsov nyilatkozata szerint a Topol-M mobil változatának telepítése megáll 2 ezrednél. Ez elvileg 18 rakétát jelent. Mint márciusban beszámoltunk róla a tejkovói körzetben már 15, mobil indítóállásra telepített SS-27 áll hadra fogható állapotban, így vélhetően az idei féltucat egyik fele még egy robbanófejes Topol-M lehet.

Ezt sugallja a Topol-M-esek gyártásáért felelő Votkinsk üzem 2009-re tervezett állítólagos kibocsátása is:

• 5 db SS-27
• 3 db RS-24

Ha az 5 Topol-M-ből levonjuk azt a kettőt, ami az idei év elején érkezett Tejkovóba és 15-re növelte a mennyíséget, akkor máris előáll az említett 3 – 3 db az év hátralévő részére.

Most kicsit nézzük a hoszabbtávó terveket!

Információk érkeztek az igazi silópusztító nehézfiú, az SS-18 Satan (becsületes orosz nevén R-36) sorsáról is. Az anno több változatban is gyártott ICBM-ből jelenleg két változat áll hadrendben, nevezetesen az R-36UTTh és az R-36M2. Előbbi telepítését a 80-as évek legelején kezdték meg, így hamarosan verdesik a harmadik X-üket, ami azért elég tisztességes, akárhogy is nézzük. Kivonásuk már évekkel ezelőtt napirendre került, de úgy tűnik most beindul a kaszálás.

Így hamarosan csak a bő egy évtizeddel ifjabb, a 80-as évek végén, 90-es évek elején telepíteni kezdett M2-es változat marad hadrendben, mely esetében szintén a közel 30 éves kort célozzák meg, hiszen kivonása 2019-re van ütemezve jelenleg. Annak tükrében, hogy a korábbi változatok üzemképesek maradtak ennyi ideig, ez nem tűnik különösebben problémásnak.

Persze azért 30 év hosszú idő egy ICBM számára, előjönnek problémák. Ilyen volt például az a 2006 nyarán bekövetkezett eset is, minek következtében 18 apró műhold veszett kárba. Node hogy jön a műhold a nukleáris csapásmérésre tervezett rakétához?

Nos, azt azért nem árt tudni, hogy a hordozórakéták és az ICBM-ek története szorosan összekapcsolódott. Egy műhold pályára állítására képes rakéta képes arra, hogy nukleáris töltettel szerelt visszatérő egységeket szállító buszt (platformot) is megfelelő magasságba és így interkontinentális távolságokra juttasson fel. Nem véletlenül verte ki (részben emiatt) a biztosítékot Észak-Korea a közelmúltban.

Egy szónak is száz a vége, a leszerelési egyezmények során kivonásra ítéltetett, az amerikaiak által tényleg rettegett és a leszerelési tárgyalások kiemelt célpontjának tekintett, MIRV-es R-36M megsemmisítése helyett a rakétákat Dnyepr néven az azonos nevű program hordozórakétájaként hasznosítják az oroszok. A program egyébként teljesen jól működik, az eddigi 12 indításból 11 volt sikeres. A statisztikát a 2006-nyarán végrehajtott indítás rontja amire az előbb utaltunk. Egy öreg R-36 első rakétafokozata bő egy perccel az indítás után leállt. Ráadásul ez már a második kijelölt rakéta volt arra az indításra, lévén az elsővel technikai problémák adódtak. Mindezt csak amolyan kitérőként… :) Idén egyébként 4 Dnyepr indítás van tervezve.

Marad tehát az R-36M2 változat, mely a rakétacsalád legütőképesebb és legifjabb tagja. Ahogy elődei, az M2 is az SS-18 elsődleges feladatkörével került telepítésre anno. Ami nem más, mint az olyan extrán megerősített célpontok, mint az amerikai Minuteman rakétasilók semlegesítése. A START I szerződés értelmében ugyan az SS-18 kaliberű nehézfiúk felét eliminálni kényszerült Moszkva, de az így jelentkező kiesést megoldották azzal, hogy az M2 nagyobb ökölcsapást képes pontosabban bevinni: a maximálisan hordozható visszatérő egységek száma továbbra is maradt 10, de a nukleáris töltetek hatóereje cirka duplázódott. Nyugati becslések szerint 750 kt – 1 Mt kaliberre nőttek fel, míg orosz források szerint 550 – 750 kT a hatóerejük. A dologban persze az a lényeg, hogy pontosabb célba juttatás és a nagyobb hatóerő miatt kevesebb töltet szükségeltetik egy-egy siló kiütéséhez.

A források alapján a Szovjetunió összeomlása előtt 82 R-36M2 került telepítésre Oroszország, illetve Kazahsztán területén. 30 rakéta Dombarovszkij körzetében, 28 Uzhur-ban és végül 24 a kazah Derzhavinsk régióban. Utóbbiból természetesen kivonásra kerültek a rakéták, melyek vélhetően nem kerültek újbóli telepítésre orosz földön. Ezek alapján a két orosz rakétamezőn összesen 58 R-36M2 kezdi meg a szolgálat utolsó évtizedét idén.

A jelenlegi két aktív R-36 rakétamező (Nagyítható)

Visszaugorva a rövidtávú, idei tervekre: ismételten közölve lett, hogy idén összesen 14 ballisztikus rakétaindítás várható, melyből 5 fog kereskedelmi célokat szolgálni. 4 a már említett Dnyeper program részeként, illetve egy kilövés a Start-1 hordozórakéta segítségével valósul meg. Utóbbi egyébként nem más, mint a műholdak fellövésére alkalmassá tett, mobil telepítésű Topol-M. A Start-1 hordozórakéta ezen 7. indítása során elvileg az földmegfigyelést végző izraeli EROS C műholdja kerül fellövésre. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy az EROS A és B is 1-1 Start-1 tetején csücsülve jutott fel.