Bevezető

Az Al-Khalid egy modern, Pakisztán fejlesztette és gyártott alapharckocsi, melynek legnagyobb megrendelője nem meglepő módon a pakisztáni hadsereg, mely 600 darabot kíván rendszeresíteni a típusból.

A nevét a legendás, arab Khalid ibn al-Walid tábornok után kapó típus kínai és szovjet konstrukciókra építkezik, így kisebb és könnyebb is nyugati vetélytársainál. A fejlesztés során elsősorban a kínai Type 90-es harckocsit vették alapul, de több szovjet és nyugati tank egyes elemeit is felhasználták. Tulajdonképpen a T-54A utódjaként is felfogható.

A 125 mm-es simacsövű (huzagolatlan) harckocsi löveggel és automata-töltővel felszerelt harckocsit háromfős személyzet irányítja. Az első egységek 2001-ben készültek el, s még abban az évben megkezdődött a rendszeresítése, a cikk írásakor már 200 feletti mennyiség áll hadrendben.

Történet, fejlesztés

Pakisztán 1988-ban fogott hozzá az Al Khalid fejlesztésének, mely mint a bevezetőben említve lett alapvetően a kínai Type 90 harckocsin alapul. Érdemes röviden megvizsgálni a nevezett kínai tank fejlesztését.

Az 1970-es években a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg – számolva a szovjet veszéllyel – egy új alapharckocsit szeretett volna beszerezni, mellyel váltani kívánták az akkorra már elavulttá vált Type 59-es (a szovjet T-54A Kínában gyártott változata) harckocsi állományukat. Ez sürgető igény volt, lévén valamennyi akkori kínai tank a szovjet T-54A harckocsi leszármazottja volt, így nem sok esélyük volt a modernebb szovjet egységekkel szemben, mint például a T-62 és T-64.

A 80-es években tanulmányozva az irániak által a rendelkezésükre bocsátott (Irakban elfoglalt) T-72-es harckocsikat a kínaiak kelletlenül állapították meg, hogy a rendszerben álló harckocsijaik továbbra is sebezhetőek a szovjet egységekkel szemben.

Gőzerővel neki is láttak a második generációs kínai alapharckocsi fejlesztésének, mely egyrészt a T-72, másrészt több nyugati harckocsi alapulvételével készült. Alaposan áttervezték a harckocsi vázszerkezetét, felfüggesztését, 125 mm-es löveggel látták el, melyhez automata-töltőt párosítottak.

A Type 80 és Type 85 végül elvezettek a Type 90 harckocsihoz, melyet végül ugyan elutasított a kínai hadsereg, de nagyban befolyásolta a további fejlesztéseket. Miután a kínai hadsereg nem kért a tankból, külföldi vevőket kezdtek keresni. 1990 januárjában sikerült tető aláhozni egy közös kínai-pakisztáni harckocsi fejlesztési programot, mely meggyorsította Pakisztán fejlesztési programját.

A prototípusokat Kínában gyártották, s 1991 augusztusában kezdték tesztelni, már Pakisztánban. Az elkövetkező 10 év során Pakisztán közel 20 millió dollárt költött a közös együttműködés keretében egy minden igényének megfelelő harckocsi fejlesztésére és a gyártáshoz szükséges infrastruktúra kiépítésére.
A Taxila-ban lévő pakisztáni gyártóüzem 1992-re épült föl. Következő lépésként a harckocsit át kellett alakítani, hogy bírja Pakisztán mostoha körülményeit – terepadottságokat és a magas hőmérsékletet. A fejlesztéseket Hamid Javed vezérőrnagy és Mohammad Asaad dandártábornok felügyelték.

A prototípusok …

A kezdeti, P1 jelölésű prototípusokba a kínai löveg és tűzvezető rendszer mellé licencben gyártott, német fejlesztésű MTU-396 dízelmotor került.

A soron következő P2 modellekbe már jóval fejlettebb, nyugati digitális tűzvezető rendszer került 1 200 LE-s Perkins Condor dízelmotor és francia automata váltó társaságában. Utóbbi a francia Leclerc-ben is megtalálható SESM ESM500 lett. E modell túl drágának bizonyult, másrészt a Pakisztán forró éghajlatán rosszul teljesített az új dízelmotor.

A végül gyártásra kerülő P3 jelölésű prototípusba a pakisztáni T-80UD harckocsikban megtalálható ukrán erőforráshoz hasonló dízel motor, a KMDB 6TD-2 került.

Még ezt megelőzően P4 megjelöléssel lett ellátva az exportpiacra szánt változat, melybe 120 mm-es NATO szabvány löveg és a P1 prototípusban is megtalálható Renk LSG-3000 automata váltó került. Meghajtásáról német dízel erőforrás gondoskodik. Illetve gondoskodott volna, lévén Pakisztánnak a nukleáris programja miatt életbe lépett fegyverembargó miatt le kellett tennie erről a változatról.

A közel évtizedes kínai – pakisztáni együttműködés gyümölcseként létrejövő P3 változat a Type 90-IIM megjelölést kapta, melyet a kínaiak az exportpiacra MBT-2000 néven vezettek be 2001-ben.

… és a gyártásra kerülő változatok

A P3-as protozípus, mint Al-Khalid került gyártásba és 2009 közepéig mintegy 220 darabot adtak át a pakisztáni hadseregnek.

A gyártásra érett változat továbbfejlesztése is zajlott menetközben, melynek keertében 2009 tavaszán megkezdődött az Al-Khalid I jelölésű változat tesztelése. A kisebb jelentőségű változtatások mellett, mint a lőszer javadalmazás növelése, – a géppuskák esetében jelentősen – vagy az oldalszoknyák finomítása történtek nagyobb horderejű változtatások is. Finomhangolásra került a tűzvezető számítógép, 9 lövés/perc sebességre növelték az automata töltőrendszer teljesítményét. Szenzorok és a passzív védelem terén is történtek előrelépések. Ezen tervezett változat immáron harmadik generációs, Sagem gyártmányú hőképes képalkotó rendszerrel bír, míg passzív védelmet az ukrán elektoroptikai zavarórendszer (lézeres célmegjelölés zavarása) hivatott fokozni.

Elvileg korai szakaszában van az Al-Khalid II jelölésű változat előkészítése, melybe a híresztelések szerint áttervezett löveget illetve moduláris páncélzatot szánnak az ismételt szenzorbővítés mellé. Meghajtásáról elvileg egy immáron 1 500 LE-s erőforrás gondoskodna majd.

Fegyverzet, tűzvezetés, felszereltség

Az Al-Khalid 125 mm-es simacsövű, két síkon stabilizált, löveget kapott, melyből egyaránt ki lehet lőni APFSDS, HEAT-FS és HE-FS hagyományos lövedékeket, valamint orosz 9M119 Refleks ATGM-et is, illetve a hazai Naiza 125 mm-es DU lövedék is kilőhető. (Ennek 2 kilométerről 550 mm RHAe értékűnek megadott átütőképessége egyébként jelentősen elmarad a hasonló orosz vagy amerikai, kinetikus energiával operáló lövedékektől, melyek akár 700-800 mm magasságban teljesítenek ekkora távolságon és így nem mellesleg bőven nem minden esetben lenne meglékelhető vele például egy indiai T-90-es.).

Az automatatöltő rendszerbe 24 lövedék tölthető be, melyet a jelenleg gyártásban lévő és rendszeresített alapváltozat 8 lövés/perc sebességgel képes üríteni. A parancsnok állását panoráma periszkóp rendszerrel, míg az irányzó állását sima periszkóppal szerelték föl. Mindegyik periszkóp két síkon stabilizált és lézer távolságmérővel felszerelt.

A harckocsi másodlagos fegyverzetét egy 7,62 mm-es koaxiális és egy 12,7 mm-es légvédelmi géppuska alkotja. Magától értetődő módon e harckocsit is felszerelték ködgránátvetőkkel.

Mint több harckocsi esetében, Pakisztán is fontosnak tartotta saját tankját hunter-killer kapacitással felvértezni, vagyis a parancsnok az irányzótól függetlenül megjelölhet célpontokat. A harckocsi fedélzeti számítógépe automatikusan képes bemérni célpontokat, majd nyomon követni azok mozgását.

Mint korábban már említve lett a gyártásba kerülő Al-Khalid végül nyugati eredetű tűzvezető rendszert kapott, mellyel a gyártó elmondása szerint 2 000 méterről, egy sima lövedékkel gond nélkül telibe lehet találni egy 2,4 méter átmérőjű kört.

Védelem

Al-Khalid harckocsit moduláris kompozit páncélzattal szerelték fel, melyet reaktív páncélzattal erősítettek. Mint minden modern tankot, felszerelték nukleáris, biológiai és vegyi támadás elleni szűrőrendszerrel.

A jelenleg gyártásban lévő változat esetében a passzív védelmet a ködgránátok mellett az Institute of Industrial Control Systems fejlesztette ATCOP LTS 1 lézerbemérésre figyelmeztető rendszere egészíti ki. A tesztelés alatt álló Al-Khalid I változaton ez tovább bővül a lézeres célmegjelölés zavarását biztosító rendszerrel.

Mozgékonyság

A harckocsi a már említett 6TD-2 1 200 lóerős dízelmotort és hozzá fél-automata váltót kapott. Egy motorral hajtott generátor is helyet kapott a tankban, így az elektronika akkor is működik, ha a 6TD-2 leállna.

A gyökereinek megfelelően a harckocsi súlya mindössze 48 tonna, így alapvetően elmondható, hogy logisztikailag kisebb fejfájást okoz az illetékeseknek, mint a legtöbb nyugati alapharckocsi. Jónak mondható tömeg-teljesítmény aránnyal rendelkezik (26,7 LE/t), maximális sebessége 72 km/h. Harci körülmények közötti hatótávolság 450 kilométer körül alakul.

Maximum 5 méter mély vízen is át tud kelni.

Export

A kínai – pakisztáni együttműködés gyümölcseként megszületett Type 90 változatra MBT-2000 jelöléssel a kínaiak igyekeznek vevőt találni. Az első érdeklődőt Peru képében találták meg, mely a 2009-es, összesen 5 harckocsival végzett csapatpróbák után 2010 elején erősítette meg, hogy megrendeli a típust. Innét 80 – 120 darabra van kilátás.

Pakisztán maga is próbálkozott az Al-Khalid néven futó, hazai változat exportálásával. Elvileg 22 Al-Khalid szállítására szóló szerződést kötöttek Srí-lankával még 2008 májusában, azonban ennek az állítólagos szerződésnek a sorsáról azóta sem tudni biztosat, főleg nem annak fényében, hogy Srí-Lanka vissza is mondott a korábbi fegyvermegrendeléseiből

Specifikációk

Alapadatok:

• Hosszúság: 10,07 m
• Szélesség: 3,5 m
• Magasság: 2,4 m
• Tömeg: 48 t
• Személyzet: 3 fő (parancsnok, irányzó, vezető)
• Motor: 6TD-2 dízel, 1 200 LE
• Teljesítmény-tömeg arány: 26,7 LE/t
• Maximális sebesség: 72 km/h
• Hatótávolság: 450 km

Páncélzat és fegyverzet:
Páncélzat: kompozit páncélzat

Elsődleges fegyverzet: 125 mm smoothbore löveg automata töltővel

Másodlagos fegyverzet: 1db 7,62 mm-es koaxiális géppuska, 1db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska, 2×6 ködgránátvető.

Muníció:
Al-Khalid

• 39 db 125 mm-es lövedék
• 500 db 12,7 mm-es lőszer
• 2 000 db 7,62 mm-es lőszer
• 12 db ködgránát

Al-Khalid I (még csak csapatpróbák)

• 49 db 125 mm-es lövedék
• 1 500 db 12,7 mm-es lőszer
• 7 100 db 7,62 mm-es lőszer
• 12 db ködgránát

További képek például a pakdef.info oldalain lelhetőek fel.

Felhasznált irodalom

• http://www.globalsecurity.org/military/world/pakistan/mbt-2000.htm
• http://en.wikipedia.org/wiki/Al-Khalid