|

Szovjet-orosz ICBM-k IV.

A negyedik szakasz rakétái

RT-23 (SS-24 Scalpel)

Interkontinentális ballisztikus rakéta. Ország: Ukrajna. Státusz: leszerelt – 2003. Megjelölés: SS-24 (DoD); Scalpel (ASCC jelentés); RT-23 (Gyártó szerinti megnevezése).

RT-23

RT-23 ,

Yuzhnoye fejlesztette egyetlen vasúti kocsiból indítható interkontinentális ballisztikus rakéta, mely óriási technikai kihívás elé állította a tervezőirodát. 20 évnyi fejlesztés és tesztelés után 1988-ban kezdték el telepíteni, 2003-ig állt szolgálatban.

Méretei és célja alapján leginkább az amerikai Peacekeeper ICBM-hez hasonlítható. Az SS-24 hideg kilövési rendszerű, 10 robbanófejet szállító rakéta volt. Egyaránt telepítették siókba és vasúti kocsikra is.
A siló telepítésű változatot az SS-19 Stilletto utódjának szánták. A vasúti kocsikra telepített változatot a START-1 Egyezmény előírásainak megfelelően leszerelték.

Egy vasúti kocsiról indítható rakéta fejlesztésének jóváhagyásakor a szovjet hadsereg egy régi álma vált valóra. E kilövési megoldás legfőbb előnyei között említhetjük a nagyobb rakéta tömeget.
A Jangel már az 50-es években játszadozott egy R-12-es rakétákkal felszerelt, 12 vagonból álló vasúti szerelvény gondolatával. A 60-es években az RT-2 és RT-21 kapcsán ismételten felmerült e kérdés. E megoldás mindegyik esetben csupán álom maradt.

A Jangel vegyes meghajtású RT-20P rakétája során szerzett tapasztalatok alapján, a vezetőség utasított adott egy vasúti kocsiról kilőhető rakéta tervezésére.
Az elvárások alapján a rakétának szilárd hajtóanyaggal kellett működnie, bele kellett férnie egy vasúti kocsiba és megfelelő erejű robbanófejjel kellett felszerelni. 1969. január 13-án kezdtek bele az RT-23 rakéta vasúti kocsiról indítható változatának tervezésébe (BZhRK).

RT-23 konténerben

RT-23 konténerben ,

A tervezési szakasz 1969-ben be is fejeződött, mely során a KBSM tervezte a vasúti kocsit. 1975. októberében a Pavlograd Mechanical Factory elkezdte a nagyteljesítményű 15D65 szilárd meghajtású első rakéta fokozat építését.

Az RT-23 rakéta teljes körű – mind a mobil, mind a siló változat – fejlesztését hivatalosan 1976. július 23. napján hagyták jóvá. Az egyetlen robbanófejjel felszerelt mobil és siló telepítésű változat tervezését 1977. márciusában fejezték be.
1979. július 1-jén további feltételként határozták meg több robbanófej (3-4 db) visszatérőegységbe telepíthetőségét.

Vasúti vagonban szunnyadó RT-23

Vasúti vagonban szunnyadó RT-23 ,

Az irányítási rendszereknek köszönhetően a rakéták szórása 500 méter volt, nem hivatalos orosz források szerint.
A rakéta kilövése a következőképpen zajlott: kinyitották a vagon tetejét, a rakétát tartalmazó konténert függőleges állapotba állították, majd kilőtték (a hideg kilövési rendszer közel 30 méter magasra lőtte ki a rakétát az első fokozat begyújtása előtt!). A rakéta az út bármely pontján kilőhető volt.

Annyi problémába ütközött a Yuzhnoye a tervezés során, hogy 1976. július 23-án kénytelen volt újragondolni a teljes tervezetet. Akkoriban csupán egy silótelepítésű változatban gondolkodtak.
Az előzetes tervek 1977-re készültek el, de a vezetőség elégedetlen volt a tervekkel, így újra kellett tervezni. Az új tervek 1979. decemberére készültek el (a rakéta meghajtását és kinézetét is módosították). Az új tervek alapján az R-36M / SS-18 rakéta visszatérő egységét tervezték felhasználni.

RT-23, szállításra készen

RT-23, szállításra készen ,

Akkoriban ismételten engedélyezték a vasúti kocsiba telepíthető verzió fejlesztését, melynek tervei 1980-ra készültek el. A silótelepítésű változat repülési tesztjei 1982. október 26-án kezdődtek el. Folyamatos sikertelen kilövések hatására a silótelepítésű változat fejlesztését 1983. február 10-én leállítatta a Szovjet Védelmi Minisztérium.

Típusváltozatok

SS-24 – 15Zh44 (törölt program)

1979 decemberére fejezték be egy 15F143-as robbanófejjel felszerelt, silótelepítésű, RT-23-as változatot tervezését.
1982. október 26-án kezdték el tesztelni Plesetsk-ben. Végül e változatból nem lett semmi, mivel a hadsereg a továbbfejlesztett RT-23UTTKh rakétára koncentrált.

SS-24 – 15Zh52

A 15Zh52 MIRV vasúti telepítésű változat tervezése 1980 júniusában fejeződött be. Plesetsk-ben kezdték el tesztelni 1982. július 20-án, Az első kilövésre egy év múlva került sor. 1983. február 10-én utasítást adtak egy modernizált MIRV RT-23UTTKh rakétákkal felszerelt, költséghatékonyabb vasúti rendszer fejlesztésére.
E változat is hideg indítású, konténerben tárolt, háromfokozatú rakéta volt.

SS-24, első változat (Mod-1) – 15Zh61

A vasúti kocsiba telepíthető rakéta első típusváltozatának (15Zh61) tesztjei, amely kis híján megegyezett az alaptípussal (15Zh52), 1985. február 27.-től egészen 1987. decemberéig folytak (32 kilövés).
E típus telepítése 1989. november 28-án kezdődött, s az első ezredet 1987. október 20-án helyezték szolgálatba. Összesében 36 vasúti telepítésű rakétát telepítettek. Három fő járőrözési területre osztották szét az állományt: 12 kilövőt Kostroma-ba (a fővárostól 400 km-re keletre), 9 kilövőt Bershet-ba (fővárostól 1 250 km-re keletre) és 12 kilövőt a szibériai Krasnoyarsk-ba.

Atomvonat

Atomvonat ,

A Hadászati Vasúti Rakéta Komplexumot (Boyevoy Zheleznyy Raketnyy Kompleks BZhRK) több dízel mozdony, 3 kilövő – mindegyikben 1 rakéta, egy parancsnoki vagon, egy személyzeti kocsi, egy generátor vagon alkotta.

A vonatokat úgy tervezték, hogy az alapbázistól 1 500 km-re is tevékenykedhessenek akár 2 hónapig is. Két út közötti időszakokban megerősített vasúti alagutakban – egymástól legalább 20 km-re – tárolták a szerelvényeket.

RT-23 kilövésre készen

RT-23 kilövésre készen ,

SS-24, második változat (Mod-2) – 15Zh60

A silótelepítésű változatot (RT-23UTTKh, népszerű elnevezés: Molodets) fejlesztését 1983. augusztus 9. kezdték el és 1986. július 31.-e és 1988 novembere között tesztelték. E változat – SS-17 Sego silókba – telepítése 1989. november 28-án vette kezdetét. Az első ezredet 1988. augusztus 18-án aktiválták. Összesen 56 rakétát telepítettek: 10 darabot az oroszországi Tatishchevo-ba és 46 db-t az ukrajnai Pervomaysk-ba.

Az Amerikai Védelmi Minisztérium 1991-ben észlelte, hogy 90 telepített rakéta után leállították e változat gyártását. A START-1 Egyezmény aláírása után valamennyi Ukrajnába telepített rakétát leszerelték – a robbanófejeket visszaszállították Oroszországba.
1994-re – költségvetési okok miatt – a legtöbb vasúti kilövőt taratlékállományba helyezték. 1997 áprilisában még mindig 10 silótelepítésű és 36 vasúti telepítésű rakéta állt szolgálatban Oroszország szerte. A START-2 2000-ben történő aláírása megpecsételte a maradék RT-23UTTh rakéták sorsát is.

A Szovjetunió összeomlását követően a legtöbb SS-24 fejlesztő és gyártóüzem Ukrajna területén maradt. Ukrajna nem volt érdekelt e rakéta gyártásában, így 1995-ben végleg bezárták az üzemeket.

Egyesek feltételezik, hogy az amerikai rakétapajzs kiépítésének gondolatára ismételten előgördültek az atomvonatok állomáshelyeikről…

2002 augusztusában Nikolai Solovtsov vezérezredes, az orosz rakétaerők parancsnoka bejelentette, hogy egy ezrednyi atomvonatot (5 vonat, 3 rakéta, 10 robbanófej / rakéta) továbbra is szolgálatban tartanak.

Specifikációk (15Zh44 – 15Zh52 – 15Zh60 – 15Zh61)
Teljes felszállási tömeg: 104 500 kg
Központi rész átmérő: 2,4 m
Hossz: 23,8 m
Sima robbanófej tömege: 4 050 kg
Sima robbanófejek száma: 10
Sima robbanófejek robbanóereje: 550 kT (15Zh44), 300 – 550 kT (többi)
Sima robbanófej körkörös szórása: 0,5 km (orosz forrás); 0,15 – 0,25 km (nyugati forrás)
Maximális hatótávolság (sima robbanófej): 10 000 km (15Zh44), 10,000 – 11,000 (többi)
Telepítési forma: – / siló / siló / vasút

Kilövések
(15Zh44): Összesen: 2. Első kilövés: 1982-01-01. és az utolsó: 1982-12-01.
(15Zh52): Összesen: 1. Első kilövés: 1984-01-18. és az utolsó: 1984-01-18.
(15Zh60): Összesen: 13. Első kilövés: 1982-10-26. és az utolsó: 1988-09-26.
(15Zh61): Összesen: 4. Első kilövés: 1985-02-27. és az utolsó: 1998-12-09.

RT-2PM (SS-25 Sickle)

Interkontinentális ballisztikus rakéta. Bevethetőség kezdő időpontja: 1985. Ország: Oroszország. Státusz: aktív. Megjelölés: SS-25 Mod 1 és Mod 2. (DoD); Sickle (ASCC jelentés); RT-2PM (Gyártó szerinti megnevezése); RS-12M Topol (egyéb megnevezés).

RT-2PM

RT-2PM ,

Az RT-2PM egy mobil 3 fokozatú, egyetlen robbanófejet (550 kT) szállító ICBM. 29,5 méteres hosszúságával és 1,7 méteres átmérőjével közel ugyanakkor, mint az amerikai Minuteman ICBM. Közel 1 tonna hasznos terhet szállíthat.
A mobilitás jelentősen növeli a rakéta túlélési esélyeit. A rakéta kilőhető nyílt területen, avagy nyitható tetejű „garázsokból”. 500 db SS-25 telepítése legalább 190 000 km2 nagyságú területet igényel. A mobil kilövők nagy hátránya a nagyobb létszámú személyzet – karbantartás miatt -, így jóval költségesebbek is silótelepítésű társaiknál, nincs ez másképp az SS-25-nél sem.

A szilárd üzemanyaggal hajtott RT-2PM Topol az első sikeresen telepített orosz mobil ICBM. Közel két évtizednyi próbálkozás után sikerült egy megbízható mobil kilövőt alkotni. E rakétát a széles körben telepített SS-11 Sego utódjának szánták.

Egy mobil ICBM fejlesztésének gondolata 1975-ig nyúlik vissza, mikoris a MIT elkezdett foglalkozni a kérdéssel. Az amerikai ICBM-k pontosságának növekedésével arányosan nőtt egy mobil ICBM iránti igény a szovjet vezetés köreiben is.
A vezetés 1976. július 19-én utasítást adott a Topol ICBM fejlesztésére. A fejlesztéseket Nadiradze halálát követően Boris Lapygin vezette. Az irányítási rendszerért a Pilyugin felelt.
A mobil kilövőt egy közelben tartózkodó szintén mobil parancsnoki állásból vezérelték. Az első 1982. október 27.-i kilövés kudarcba fulladt. A második – 1983. február 8 – már sikeres volt. A rakétát Plesetsk-ból lőtték fel, a célterület természetesen a Kamcsatka félszigeten volt.
Az első négy kilövést, melyek közül 2 sikertelen volt, eredetileg RT-2P rakéta számára épített kísérleti telepről lőtték fel. A MIRV rendszerű RT-2PM tesztjei 1983. május 30-án kezdődtek. A tesztek során rengeteg megbízhatósági probléma merült fel. További teszteket kellett végrehajtani, így a hadsereg 1988. december 1.-ig nem helyezte hadrendbe. A köztes időszakban jó néhány az amerikaiakat – rakéta természetét és a fejlesztés állását tekintve – félrevezető intézkedést hajtottak végre.

RT-2PM

RT-2PM “dobozolva” ,

A megbízhatósági problémák ellenére olyannyira nagynak tartották az amerikai veszélyt, hogy 1984 decemberében utasították a Votkinsk Factory-t a sorozatgyártás megkezdésére. E rakétát is ezredek keretében telepítették, 9 kilövő és egy parancsnoki állás alkotott egy ezredet.
Az első ezredet 1985. július 23-án aktiválták, Yoshkar-Ola-ban. E telepítést követte a Teikovo-i – silótelepítésű – UR-100 cseréje. 1987. április 28-án Nizhniy Tagil következett, az első telepítési terület, ahol már a Baryev több csatornát alkalmazó rádióösszeköttetést alkalmazták a parancsnoki jármű és a kilövő közötti kapcsolat létrehozására.
A következő ezred aktiválására 1988. május 27.-ig kellett várni (Irkutsk). 1991-re elkészült a 288. rakéta is, a telepítési csúcsot 1997-ben érték el 386 darabbal.
RT-2PM rakétákat telepítettek Barnaul-ba, Nizhniy Tagil-ba, Bologoye-be, Yoshkar-Ola-ba, Teikovo-ba, Yurya-ba, Novosibirsk-ba, Kansk-ba, Irkustsk-ba és Drovyanaya-ba.
Összesen 9 ezredet (81 rakéta) telepítettek Belorussziába (Lida-ba, Mozyr-ba és Pruzhany-ba), de 1990 augusztusa 13. és 1996. december 27.-e között valamennyit visszaszállították Oroszországba. A START-1 Egyezmény 1991-es aláírása után is továbbfolytatódtak a telepítések, egészen 1999-ig, amikor már 360 db kilövővel rendelkeztek. A század végéig 57 kísérleti kilövést hajtottak végre Plesetsk-ből, hiba nélkül.

RT-2PM mobil kilövő

RT-2PM mobil kilövő ,

A rakétát egy mobil rakétahordozó és indító jármű (Transporter-Erector-Launcher TEL = szállító-emelő-indító) szállítja. A rakétát tartalmazó konténert egy 7 tengelyes járműre illesztették. A TEL-hez egy 4 tengelyes parancsnoki jármű társul. Az egész rendszer egy fedélzeti inerciális navigációs rendszer teszi teljessé, melynek segítségével a kilövők egymástól függetlenül is működtethetőek.

A Közepes Hatótávolságú Atomfegyverek Megszüntetésére Vonatkozó Egyezmény (INF) 1987-as aláírása után jó néhány SS-20 Pioneer telepítési területet alkalmassá tettek az SS-25 telepítésére. A tárgyalások során az Egyesült Államok kifejtette azon félelmét, miszerint a nyílt területen konténerben elhelyezve telepítenek SS-25 rakétákat, azok akár SS-20 rakéták is lehetnek. Nem véletlenül hozta föl Amerika a fenti problémát, hiszen a SS-20 rakéták három robbanófejet szállítottak, míg az SS-25 csak egyet.
Végül a Szovjetunió engedett, s lehetővétette, hogy radioaktivitást jelző műszerekkel megvizsgálják a konténerekben lévő rakétákat.

Indulásra készen

Indulásra készen ,

1991-ben végrehajtották a két robbanófejjel felszerelt változatát, s legalább egyszer tesztelték 4 robbanófejjel, de végül leállították a MIRV visszatérőegységek további tesztelését – többek közt a START Egyezménynek köszönhetően is.

Mint a legtöbb területen a Topol program terén is jelentős változásokat idézett elő a Szovjetunió felbomlása, ugyanis a rakéta egyes elemeit gyártó üzemek nem mind Oroszország területén voltak – pl.: a Minszk-i Wheeled Truck-Tractor Manufacturing Plant [MAZ], mely a TEL-t gyártotta, Belorussziában található, illetve az irányítási rendszerhez szükséges berendezések 90%-t Ukrajnában készítették.

1995-re 63 db Fehéroroszországban állomásozó SS-25 ICBM szállítottak vissza Oroszországba. Belorussziában két ezred maradt, 18 robbanófejjel. 1992 júliusában Fehéroroszország bilaterális egyezmény keretében átengedte az ezredek felügyeletét Oroszországnak.

A 90-es évek végére az orosz vezetés utasítást adott a mobil egységek aktív állományának korlátozására, melynek következtében 40 (vagy több) db ezred gurult raktárakba.

2001 februárjában sikeres készenléti teszt kilövést hajtottak végre. Egy silótelepítésű SS-25- t lőttek ki kamcsatkai Kura bázisra. A kilövés élesen bizonyította, hogy a tervezett szolgálati idejének 150%-t maga mögött tudó Topol rakéta még mindig tökéletesen szuperál.

RT-2PM

RT-2PM / RS-12M / SS-25 Topol a 7 tengelyes hordozó és indítóplatformján ,

2005. áprilisában a Védelmi Minisztérium utasítására tovább csökkentették a hadrendben lévő Topol rakéták számát. A csökkentés fő oka a rakéták életkora volt, valamint a karbantartási nehézségek.

2005. április 1-jén a Kommersant jelezte, hogy a SMF 270 db mobil RS-12M Topol számát 5 év alatt 144 darabra mérséklik. Ugyanezen időszak alatt, 89 db új Topol-M (64 db RT-2M2 és 15 db RT-2M1 – lásd később) rakétát állítanak szolgálatba.

E rakéta több technológia újítást is hozott, pl.: új, nagy erejű első fokozati hajtómű, modernebb zavaró-berendezések. E rakéta a parancs beérkezésétől számított 2 percen belül bárhonnan kilőhető!

Specifikációk
Teljes felszállási tömeg: 45 100 kg
Központi rész átmérő: 1,8 m
Hossz: 21,5 m
Sima robbanófej tömege: 1 200 kg
Sima robbanófejek száma: 1
Sima robbanófejek robbanóereje: 550 kT
Sima robbanófej körkörös szórása: 0,2 km
Maximális hatótávolság (sima robbanófej): 10 500 km

Kilövések (RT-2MP): Összesen: 75. Sikertelen: 2. Első kilövés: 1981-09-29. és az utolsó: 2007-12-25.

RT-2PM2 (SS-X-27 Topol-M)

Interkontinentális ballisztikus rakéta. Ország: Oroszország. Státusz: aktív. Megjelölés: RS-12M1 / RS-12M2; SS-X-27 / SS-X-29 (DoD); RT-2PM2 (Gyártó szerinti megnevezése); Topol (egyéb megnevezés).

RT-2PM2

RT-2PM2 ,

Az egyetlen robbanófejjel felszerelt RT-2UTTH (Topol-M) a mobil, illetve silótelepítésű Topol továbbfejlesztett változata. Míg az SS-25 Topol nagyban hasonlít az amerikai Minuteman-2 rakétára, addig az SS-27 Topol-M az amerikai Minuteman-3 vetélytársa.

A Topol-M egy 22,7 méter hosszú, 1.95 méter átmérőjű, 47 tonnás, szilárd hajtóanyaggal hajtott rakéta, melynek hatótávolsága 11,000 kilométer, jelentőségét növeli, hogy az első olyan ICBM, melyet Oroszország egyedül fejlesztett és épített.
A Topol-M rakétának, mely a 21. században az orosz rakétaerők elsődleges rakétája, silótelepítésű (RT-2M1 – SS-X-27) és mobil (RT-2M2 – SS-X-29) változata is létezik.

Általánosságban elmondható, hogy minden a 21. században épült, szilárd meghajtású, orosz rakéta elsődleges feladata a kiöregedő rakéták leváltása.

1992 márciusában jóváhagyták az RT-2PM Topol-M fejlesztését. Két univerzális rakéta terveit adtak át B N Lapygin és Yu S Solomonov (Moscow Institute of Heat Engineering, MIT) vezető fejlesztőknek, tanulmányozás céljából.
1993. február 23-án az orosz kormány szabad utat adott a teljes körű fejlesztésnek. Elsődleges elvárás volt, egy olyan MIRV visszatérőegység platform telepítése, mely képes volt kijátszani az amerikai védelmi rendszert. E rakéta tökéletesen meg is felel az elvárásoknak!
Orosz források alapján a rakéta minden jelenlegi amerikai rakéta-elhárító rendszert képes kijátszani. Az említett források állítják, hogy a robbanófej képes manőverezni a végső szakasz során, elkerülve az elfogó rakétákat. Mind több elődje e rakéta is szállít csalikat. Erősen védett az elektromágneses sugárzással szemben, illetve túlvészeli az 500 méternél távolabbi nukleáris robbanásokat is. Elméletileg lézertámadásokkal szemben is tökéletesen védett.

Ám a Topol-M fő aduja mégsem a fent felsoroltak, hanem a felszállás utáni rövid hajtóműégési idő, melynek nagy előnye, hogy jelentősen csökkenti a rakétakilövés észlelhetőségét. A fentieken túl viszonylag lapos röppályát ír le, megnehezítve a védelmi rendszerek életét.

Míg a VNIIEF a robbanófej fejlesztéséért, addig az NPO Sojuz-t a három szilárd hajtóanyaggal hajtott hajtómű fejlesztéséért felelt. Összesen 142,8 milliárd rubelből gazdálkodhatott a program, az első kilövésekig.
A rakéta konténerét a TsNII Spetsmash fejlesztette. A konténerbe egy új mikroprocesszor vezérelte irányítási rendszer építettek. A konténerbe helyezett rakéta 15 évig tartható kilövésre kész állapotban.

RT-2PM2

A silótelepítésű változat tesztjei 1994. december 20. napján kezdődtek el, az öreg Yuzhnoye-i tesztbázison. Az elsőt mindössze 3 kilövés követte (1995. szeptember, 1996. július, 1987. július 8), miután az egész rendszert működőképessé nyilvánították 1997 decemberében (valamennyi kilövés sikerrel zárult).
Az ötödik kilövés során – 1998. október 22. – az új Svetlaya silót akarták tesztelni, de a rakéta letért a pályájáról, így meg kellett semmisíteni, bár a kilövés maga sikeres volt. Az elkövetkező két teszt (1998, 1999) már sikerrel zárult.
A 8. kilövésre 1999. szeptember 3-án került sor. A rakétát Plesetsk-ből lőtték fel és a Kamcsatkai Kura teszt területen csapódott be. 2000. február 10-én végrehajtották a 10. kilövést. E rakétát is Plesetsk-ből lőtték fel és a Kura-i bázisra pottyant.

Az első ezred, jó lehet mindössze 2 silóból és egy gyakorló kilövőből állt 1997. december 24-én működőképessé nyilvánították. 1998. december 30. napjáig 10 UR-100NUTTKh silót alakítottak át – ekkora már a Stratégiai Rakétaerők 6 sikeres kilövésen voltak túl. Az átalakítás viszonylag könnyen ment, mivel a rakétákat konténerestől helyezték a silókba, így a régi UR-100NUTTKh rakétákat kivették, az új rakétákat konténerestől berakták.
A második ezredet 1999 decemberében, a harmadikat 2000-ben, míg a negyediket 2003-ban helyezték szolgálatba.
2006. december 12-én hadrendbe állították az első 3 mobil Topol-M ezredet

A fent bemutatott fejlesztés első olvasásra egyszerűnek tűnhetett, de valójában óriási feladat volt két tényező miatt is: egyrészt a korábbi rakétafejlesztésekhez használt komponensek 75%-a Ukrajna és Fehéroroszország területén maradt, másrészt komoly költségvetési korlátokkal kellett szembenézni.
Az Orosz kormány – a kiöregedő UR-100NUTTKh és R-36M; R-36M2 utódjaként – 350-400 db Topol-M rakétát (silótelepítésű és mobil változatot egyenlő arányban) tervezett telepíteni a 21. század első évtizedében – silónként 18,5 millió, 7 év alatt összesen 3,38 milliárd rubel!

2008 januárjában Oroszország 48 silótelepítésű és 6 mobil Topol-M rakéta rendszerrel rendelkezett. 2015-ig további 69-t terveznek vásárolni.

RT-2PM2

RT-2PM2 ,

2008 szeptemberében Nikolai Solovtsov tábornok (Stratégiai Rakétaerők parancsnoka) bejelentette, hogy legkésőbb az év végéig további két siló és 9 mobil rakétát kívánnak telepíteni.

2008. december 24-én orosz hírügynökségek bejelentették, hogy a Teykovo-ban állomásozó állomány további mobil kilövőkkel bővült, bár pontos számokat nem közöltek, de feltételezések szerint 6-9 új rakétáról lehet szó.

Érdemes megemlíteni, hogy a Topol-M rakétákat a START-2 Egyezmény miatt csupán egyetlen robbanófejjel szerelhették föl, de azt semmi sem tiltotta, hogy kifejlesszenek egy több robbanófejes változatot is. Feltételezések szerint a Topol-M rakéták 3-6 robbanófejet is szállíthatnak, vagyis ha úgy hozza a szükség Oroszország gyorsan át tudja alakítani rakétáit.

Specifikációk
Teljes felszállási tömeg: 47 200 kg
Központi rész átmérő: 1,85 m
Hossz: 22,71 m
Sima robbanófej tömege: 1 200 kg
Sima robbanófejek száma: 1
Sima robbanófejek robbanóereje: 1 000 kT
Maximális hatótávolság (sima robbanófej): 10 110 km

Kilövések (RT-2MP2): Összesen: 19. Sikertelen: 1. Első kilövés: 1994-12-20. és az utolsó: 2007-12-25.

RSS-40 (Kuryer)

Interkontinentális ballisztikus rakéta. Megnevezés: RSS-40.

RSS-40

RSS-40 ,

1991. október 6-án a szovjetvezetés elutasította a Moscow Institute of Heat Engineering (MIT) által javasolt egy kis méretű, mobil interkontinentális rakéta fejlesztését.
A Kuryer semmivel sem volt rosszabb, mint amerikai vetélytársa, a Midgetman rakéta. A Kuryer rakéta rendszer válthatta volna le a jelenleg is hadrendben álló Topol-M rakétákat.
A rakéta rendszer eljutott a repülési tesztekig, de a politikai vezetés leintette a további fejlesztéseket. A rakéta rendszer egyes elemit, külön-külön tesztelték, csak a teljes rendszer tesztjei maradtak el.

RS-24

Interkontinentális ballisztikus rakéta. Ország: Oroszország. Státusz: ismeretlen. Megjelölés: RS-24.

Eddig elég kevés információ látott napvilágot e rakéta kapcsán, így maradnak a találgatások. Ami biztos, hogy az RS-24 egy új generációs interkontinentális rakéta, melyet MIRV visszatérő egységgel szerelnek föl. A robbanófejek száma erősen kérdéses, mivel amennyiben az RS-24 nem más, mint a Topol-M továbbfejlesztett változta, úgy 3 db robbanófejjel kell számolni, de egyesek szerint 10 darabot helyeztek el a visszatérő egységben.

RS-24, olyan ismerős a kinézete…

RS-24, olyan ismerős a kinézete… ,

Persze a robbanófejek szám mellett kérdéses egyáltalán új rakétával állunk-e szemben!?
Egyesek szerint az SS-26 rakétán alapul, mások ezt határozottan cáfolják. Megint más források egy módosított RS-22, SS-24 ICBM-t látnak benne. Más források e rakéta mobil telepítését hangsúlyozva, SS-24 eredetet vélnek felfedezni, pontosan MIRV Topol-M-nek tekintik. Ugyanakkor, egy újabb vasúti telepítésű rakéta gondolata is napvilágot látott.

Látszólag hipotetikusnak tűnik a fenti okfejtés, pedig igen lényeges kérdés a START I Egyezmény miatt!

Az Egyezmény V.12 d cikke alapján: Tiltott a már létező, vagy jövőben építendő Interkontinentális, vagy Víz alól Indítható Ballisztikus Rakéták által szállított robbanófejek számának növelése.

Ha azt mondjuk, hogy egy MIRV Topol-M rakétával van dolgunk, akkor Oroszország kénytelen lesz az RS-24-t új típusú MIRV rakétának titulálni, mivel a START-2 egyezmény szerint a Topol-M a Topol típusváltozata, tehát ugyanazon rakéta!
MIRV rakéta csak akkor építhető, ha a kezdetektől fogva MIRV tulajdonsággal rendelkezik. Csak hogy ezzel is lesz egy kis probléma…

Az Egyezmény értelmében:
69. (59) Új típusú Interkontinentális, vagy Víz alól Indítható Ballisztikus Rakéta alatt olyan típusú Interkontinentális avagy Víz alól Indítható Ballisztikus Rakétát kell érteni, mely technikai paramétereiben különbözik az eggyel korábban deklarált Interkontinentális vagy Víz alól Indítható Ballisztikus Rakétától. A különbözőség megállapításánál különösen az alábbi paraméterek legalább egyikének különbözőségét kell figyelembe venni:
(a) fokozatok száma;
(b) hajtóanyag típusa;
(c) kilövési tömeg (10% vagy nagyobb differencia);
(d) a teljes rakéta hossza, vagy az első fokozat hossza;
(e) az első fokozat átmérője;
(f) szállítható hasznos tömeg és az első fokozat hosszának módosítása 5%, vagy nagyobb mértékben.

Hangsúlyozni szeretnénk, ÚJ rakétáról van szó

Hangsúlyozni szeretnénk, ÚJ rakétáról van szó ,

Az egyezmény tehát csak akkor enged MIRV rakétát építeni, ha az jelentősen különbözik a már meglévőktől! E feltétel egy esetben teljesülhet: több hasznos terhet kell szállítania 1210 kg-nál – ekkor már, f) pont végett – jelentősen különbözik a Topol rakétától, tehát új rakéta, vagyis lehet MIRV kapacitása!

Oroszország számára van még egy kiút a START Egyezmény csapdájából! Egyszerűen prototípusnak deklarálja az RS-24-t. Az Egyezmény értelmében a prototípusnak egészen a 20. kilövésig (kevesebb kilövés esetén: telepítésig) nem kell megfelelnie a különbözőségi feltételnek!

Tekintettel arra, hogy 2009 decemberében lejár a START I Egyezmény hatálya, Oroszországnak csak addig kell halogatni a teszteket, s utána szabad kezet kap!
Persze a fenti okfejtés csak akkor életképes, ha valóban egy MIRV Topol-M-ről van szó, ha nem, nos akkor Oroszország már meg is szegte a START Egyezményt…
Ha így is volna attól nem kell félni, hogy az Egyesült Államok felszólalna vetélytársa ellen, hiszen ők maguk sem kívánják meghosszabbítani a START Egyezményt, így vélhetőleg „elhiszik”, hogy az RS-24 egy prototípus.

Az eddig kiszivárgott információk, nyilatkozatok alapján az RS-24 ICBM, ami elvileg 2050-ig a kiöregedő SS-18 és SS-19 rakétákat hivatott lecserélni, várhatóan jelentősen erősíti majd az Orosz Stratégiai Rakétaerőket (SMF) csapásmérő képességét. E rakétának is lesz silótelepítésű és mobil változat és a Topol-M rakétával együtt az orosz arzenál gerincét fogja alkotni.

E rakéta első kilövésére Plesetsk-ben került sor, 2007. május 29-én helyi idő szerint 14:20-kor. A robbanófejek az 5 500 km-re lévő Kura teszt bázison csapódtak be.
A második kilövésre – szintén Plesetsk-ből Kura-ba – 2007. december 25-én 13:10-kor hajtották végre. Mindkét kilövés sikerrel zárult.
A harmadik kilövésre 2008. november 26.-ig kellett várni.

2008 júniusában a Moscow Institute of Thermal Technology főtervezője, Yuri Solomonov, bejelentette, hogy az RS-24 nem más, mint egy megerősített, MIRV képességgel felruházott Topol-M, melynek tesztelése 2008 során fog befejeződni és 2009 során kezdik telepíteni.
2008. október 22-én Nikolai Solovtsov vezérezredes, SMF parancsnoka elmondta, hogy az új generációs RS-24 MIRV rakétát várhatólag 2009. során helyezik hadrendbe.
“Több sikeres statikus és repülési tesztet is végrehajtottunk. Az új ICBM rendszert 2009. év során fogjuk hadrendbe állítani” – hangsúlyozta a tábornok.
“Valamint jelentősen megerősíti az Oroszország nukleáris elrettentő-erejét. ” – emelte ki Solovtsov.

Az új rakéta egész biztosan hosszabb lesz elődjénél, mivel Putyin miniszterelnök elrendelte, hogy be kell mutatni a 2008.-as Győzelem napi katonai parádén, de a Védelmi Minisztérium felvilágosította, hogy lehetetlent kér, a rakéta ugyanis túl hosszú ahhoz, hogy bemutassák.

Felhasznált irodalom

(RT-23)

http://www.fas.org/nuke/guide/russia/icbm/rt-23.htm
http://www.astronautix.com/lvs/rt23.htm

(RT-2PM, RT-2PM2)

http://en.wikipedia.org/wiki/RT-2UTTH_Topol_M
http://www.fas.org/nuke/guide/russia/icbm/rt-2pm.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/RT-2PM_Topol
http://www.astronautix.com/lvs/topol.htm

(RS-24)

http://www.missilethreat.com/missilesoftheworld/id.186/missile_detail.asp
http://en.wikipedia.org/wiki/RS-24
http://www.globalsecurity.org/wmd/world/russia/rs-24.htm

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.