A legtöbb országban elérkezett az idő, hogy a negyedik generációs harci gép típusokról átálljanak a modernebb technikát képviselő, 4+ vagy 5. generációs utódokra. Az áttérés folyamata zajlik, úgy Európában, mint a világ többi részén. Hazánk a Gripent választotta, míg a szomszédban, Ausztriában hasonló csatározások után és jelenleg is vitákkal övezve folyik a Eurofighter Typhoon szolgálatba állítása. Nézzük hát, hogy mit is vásároltak sógorék!

Fejlesztés

A kezdetek

A ’80-as évek elején a Tornádót kifejlesztő és gyártó országok elkezdtek a típus utódjáról gondolkodni. Az egyeztetések után 3 fő elvárást támasztottak az új géppel (Agile Combat Aircraft/ACA/ ~ nagy manőverezőképességű harci repülőgép) kapcsolatban:

• Egyszemélyes, tehát a pilótának kellett ellátni egy személyben a navigátor, a fegyverkezelő és rádiós munkáját, nem beszélve a repülőgép vezetéséről. Ez csakis modern számítógépes rendszerek mellett lehetséges, melyek sok feladatot elvégeznek a pilóta helyett, a többit pedig a színes, többfunkciós kijelzőkön jelenítik meg. Ezzel leegyszerűsödik a helyzet és a hajózó a gép vezetésére és a döntéshozatalra figyelhet, a többit elvégzi a számítógép.
• Többfeladatú, tehát a gép képes a levegő-levegő mód mellett levegő-föld feladatot és felderítést is végezni. Így a korábbi költséges „szokást” megszakítva (miszerint minden egyes típusú feladatra külön gépet alkalmaztak), egy gépbe „gyúrják össze” mindhármat. Mindezt az elektronika fejlődése és ezáltal az eszközök méretének csökkenése tette lehetővé.
• Kimagasló manőverező képesség, melyet a két nagy teljesítményű hajtóműre, a fly-by-wire elektronikus vezérlőrendszerre és az akkori divatnak számító nagy deltaszárny-kacsa előszárny párosra alapoztak.

A British Aerospace-nek történetesen épp volt egy kész tanulmányterve, amire ráillettek a kiszabott feltételek, legalábbis elméletileg. A terveken csiszoltak egy kicsit és így alakult ki az EAP (Experimental Aircraft Programme = kísérleti repülőgép program), melynek termékeit DA (Development Aircraft ~ fejlesztési célokat szolgáló repülőgép) jelzéssel jelölik. (A gépekre tévesen használják az EAP elnevezést is, de az csak a program megjelölése volt.)

A követelmények egyeztetése után egy új programot indítottak (valójában csak új elnevezést kapott) FEFA (Future European Fighter Aircraft = a jövő európai harci gépe) megjelöléssel (emlegetik még szimplán csak EFA/European Fighter Aircraft/, azaz európai harci gépnek is), melynek keretén egy közös vállalatot alapítottak Eurofighter GmbH néven, mely négy cég erőforrásaira építkezett (Alenia Aeronautica /Olaszország/ 21%, BAE Systems /Nagy-Britannia/ 33%, EADS CASA /Spanyolország/ 13% és EADS Deutschland /Németország/ 33%). Az új gép hajtóművének fejlesztését és gyártását is kooperációban valósították meg EUROJET Turbo GmbH elnevezéssel, melyet az Avio /Olaszország/ (21%), a Rolls-Royce /Nagy-Britannia/ (33%), az Industria de Turbo Propulsores (ITP) /Spanyolország/ (13%) és az MTU Aero Engines /Németország/ (33%) birtokolt.
(Franciaország kiszállt a programból, a cégalapításba már nem vett részt, ugyanis saját erőből, külön utakon gondolta megvalósítani elképzeléseit, melynek eredménye a Rafale lett.)

Lépésről lépésre

A döntéshozók nem bíztak semmit a véletlenre, minden momentumot részletesen megterveztek, mivel a modern gyártástechnológiák és anyagok alkalmazása nem kis akadálypályával kecsegtetett. Elsőnek egy 7 darabos kísérleti széria gyártása mellett döntöttek. Ezekben a Tornadokban használt Turbo-Union RB.199Mk 104D kétáramú sugárhajtóműveket alkalmazták még a végleges típus helyett.

• DA1 (Németország) – Az elektronikus vezérlőrendszer jellemzőinek és a hajtóművek teljesítményének tesztelésére (első repülés 1994. március 27.) .
• DA2 (Nagy-Britannia) – Az újonnan alkalmazott bevonatok, a digitális repülésvezérlő és a szerkezet terheléses tesztelésére.
• DA3 (Olaszország) – Fegyverrendszer-tesztekre alkalmazott példány.
• DA4 (Nagy-Britannia) – A radar és az avionika tesztelésére használt gép.
• DA5 (Németország) – A továbbfejlesztett, második sorozatgyártású példányokba (Tranche 2) szánt avionikai rendszerek és radar tesztelése céljából alkalmazott gép.
• DA6 (Spanyolország) – Szerkezeti és vezérlési tesztekre használt példány (2002 novemberében hajtóműhiba miatt lezuhant).
• DA7 (Olaszország) – Navigációs-, vezérlőrendszerek és a fegyverfelfüggesztő pilonok tesztelésére alkalmazott gép.

A kísérleti program során mindent megtettek, hogy reprodukálják a végleges Eurofighter tulajdonságait és jellemzőit. Az eredmények elemzése során észrevett hibákat kijavították és végrehajtották a szükséges módosításokat, majd a második lépésként szintén 7 nullszéria példányt gyártottak le, az egyes feladatokhoz szükséges szoftverek tesztelésére és a fegyverintegrációkhoz.

• IPA1 (Nagy-Britannia) – fedélzeti zavarórendszer (DASS= Defensive Aids Sub System) tesztekésére
• IPA2 (Olaszország) – Levegő-föld fegyverek integrációjára
• IPA3 (Németország) – Levegő-levegő fegyverek integrációjára
• IPA4 (Spanyolország) – Levegő-föld fegyverek integrációjára és
• IPA5 (Nagy-Britannia) – Levegő-levegő és levegő-föld fegyverek integrációjára
• IPA6 (Nagy-Britannia) – átalakított, az addigi tapasztalatok alapján továbbfejlesztett gép (Converted Series Production Aircraft) (BS031) – Tranche 2 számítógépes rendszereinek tesztelése.
• IPA7 (Németország) – A 2. széria végleges szoftververzióinak tesztelését végző gép (GS029).

A kísérletek végeztével tovább frissítették az egyes példányok szoftvereit és besegítettek a csúszásban lévő tesztelésekbe. A tesztek végeztével sorozatgyártásra alkalmasnak minősítették a típust és megkezdődhetett a folyamatos termelés.

Szerkezet

A Typhoon szerkezete korának egyik legfejlettebb képviselője volt. Legnagyobbrészt szénszálas kompozitokból (70%!!!) épült gép 15%-ban tartalmazott még könnyű ötvözeteket és titánt, 12% volt az üvegszál erősítésű műanyagok és 3% az egyéb anyagok aránya. Feltűnően kevés acélt(15%) használtak fel az építés során. Ez és a felületek találkozásának gondos tervezése nagyban közrejátszik a csökkentett észlelhetőséghez. A szerkezetét +9/-3 g-s gyorsulások elviselésére tervezték. A gépen az ún. „kacsaszárnyas” elrendezést alkalmazták, amely egy előszárnyból (titán) és egy deltaszárnyból áll. Ez a konfiguráció instabil aerodinamikai kialakítást eredményez (a gép orrnehéz) viszont a kormányvezérlő-rendszerrel megspékelve kitűnő manőverezőképességet biztosít. A szénszálas kompozitból készült szárny tartalmazza az integrált üzemanyagtartályokat és teljes hosszában rendelkezik lehajtható be- és kilépőélekkel, melyek mindegyike számítógép vezérelt. A gép egy darab függőleges vezérsíkkal rendelkezik, mely kompozitból és alumínium-lítium ötvözetből készült.

A gép képes repülés közben üzemanyagot felvenni, az ehhez szükséges légi utántöltő-csonkot a pilótafülke előtt, jobb oldalon helyezték el. A fülke mögött található az egy darabból álló törzsféklap. A két hajtómű között a függőleges vezérsík aljában építették be a kifutás lerövidítésére szolgáló fékernyőt.

A hajtómű

Az erőforrást a EUROJET Turbo GmbH fejlesztette és gyártja. A nagy teljesítményű, kétáramú, modulrendszerű sugárhajtómű modern technikák és anyagok felhasználásával készült. A tervezés során próbálták minimalizálni a kompresszor- és turbinafokozatok számát a lehető legnagyobb teljesítmény, a legalacsonyabb fogyasztás és a hosszú élettartam mellett. A hajtómű is digitálisan vezérelt, amely a repülési profil és a gázkar állásának függvényében állítja be a teljesítményt, így optimalizálva az üzemanyag-felhasználást. A beömlőnyílások szabályozható keresztmetszetűek, amely segít a nagy állásszögű és erőteljes intenzitású manőverek során a hajtóműbe jutó levegőmennyiség szabályozását. A szívócsatorna falának felső részén radarabszorbens bevonatot helyeztek el, ez részben elnyeli a hajtómű felé haladó, majd a kompresszorlapátokról visszaverődő radarhullámokat.

A kacsa előszárny – nagy deltaszárny kombináció a hatalmas erejű sugárhajtóművekkel és repülésvezérlő rendszerrel együtt hihetetlenül mozgékony harci gépet eredményezett és megvalósult általa a STOL (Short take-off and landing = rövid fel- és leszállás) képesség is. A csökkentett légellenállású pilonok és a géptestbe süllyesztett fegyverzet jóval kisebb légellenállást eredményezett, mint az a korábbi, hagyományos fegyverzetfelfüggesztőket alkalmazó gépek esetében tapasztalható volt, így az erős hajtómű magas tolóerő/tömeg arányt eredményezett. A gép képes nagy magasságban az un. szupercirkálásra (supercruise), azaz a sokat fogyasztó utánégető használata nélküli hanghatár-átlépésre és tartós szuperszonikus repülésre. Ezzel nemcsak a fogyasztás csökken drasztikusan, hanem a hőkibocsátás is.

Az elektronika

A Eurofighter modern pilótafülkével rendelkezik, amely alapkövetelménynek számít az új generációs típusok esetében. A műszerfalon 3 nagy, színes, többfunkciós LCD-kijelző helyeztek el, melyen a bevetési profil függvényében jelennek meg a pilóta által lekért adatok. Megtalálható még a fülkében a HUD(head-up-display ~ szemmagasságú kijelző), mely a modern gépek legfontosabb tartozéka, hiszen a pilóta előtti reflexüvegre vetíti a legfontosabb adatokat, így neki nem kell a műszerfalra lenézni mondjuk manőverező légiharc közben. A másik fontos „tartozék” a HOTAS-rendszer (hands on the throttle and stick = kezek a gázkaron és a botkormányon), melyben minden fontos kapcsoló a gázkarra és a botkormányra van integrálva, így a pilóta a kezelőszervek elengedése nélkül végezheti a harci cselekményt.
Érdekes „extra” még a gépekben a Direct Voice Input (DVI) berendezés, amelyet a pilóta a hangjával vezérel.

A Typhoon nagy teljesítményű, a Euroradar konzorcium által fejlesztett és gyártott CAPTOR radarberendezéssel rendelkezik. A doppler-elven működő eszköz még a hagyományos „pásztázó” radar, de tervezik a gépeket egy fázisvezérelt, továbbfejlesztett egységgel felszerelni. A pilótafülke előtt baloldalt helyezkedik el a MiG-29-eséhez hasonló IRST (Infra Red Search and Track = infravörös kereső), mely a passzív felderítésben játszik szerepet. A pilóta úgy tud általa légiharc-rakétát indítani, hogy nem ad magáról árulkodó jelet. Fejlett érzékelő-rendszert kapott a gép (DASS- Defensive Aids Sub System), mely magába foglalja a közeledő rakétákra figyelmeztető rendszert és a fedélzeti zavarórendszereket. A passzív önvédelmi rendszerek közül a belső „flaperon”-ok működtető buszterének előre meghosszabbított áramvonalazásában helyezték el az oldalanként 16 nagyméretű infracsapdát, míg a Sidewinder indítósínekben a svéd BOL található, ezek egyenként 160 radarzavaró dipólköteget szórhatnak ki. Európában egyedülállóként (kiv. USAF itt állomásozó F-16-osait) rendszeresítették a Typhoonon a huzalon vontatható „rakéta­csalikat”. A jobb szárnyvégen lévő áramvonalas konténer végéből két darab egyszer használatos radarzavaró adó bocsátható ki, amely a DASS részeként együttműködik a besugárzásjelzővel és a többi önvédelmi eszközzel.

Fegyverzet

A gépbe integrálták a NATO legmodernebb fegyvereit. A 13 felfüggesztési ponton 3 póttartályt, csapásmérő fegyverzetet („szabadon eső”, lézerirányítású, GPS-alapú és kombinált vezérlőrendszerű bombákat, robotrepülőgépeket, az AGM-65 Maverick levegő-föld rakéta, a lokátorok ellen az AGM-88 HARM és a hajók elleni Sea Eagle rakéta különböző változatait), az ezek bevetéséhez szükséges lézeres célmegjelölő- és felderítőkonténert, és a légiharchoz rendszeresített rakétafegyverzetet (AMRAAM, METEOR, ASRAAM, Sidewinder és IRIS-T), melyből egyszerre 10 darabot hordozhat a gép, ebből négyet a törzsbe süllyesztett kis légellenállású tartókon. Beépített fegyverzetként egy 27 mm-es Mauser gépágyút a jobb szárnytőben helyezték el, a torkolatát egy, az első lövésre átszakadó műanyag hártyával zárták le, ami csökkenti a radarreflexiót, a légellenállást, és megakadályozza, hogy esővíz vagy szennyeződés jusson be a csövébe.

Típusváltozatok

Készen a sorozatgyártásra – Tranche 1

2003-ban elérkezettnek látták az időt a sorozatgyártás megkezdésére. Az első széria (Tranche 1) még csak légvédelmi feladatok ellátására volt képes, mivel a fejlesztő országok előző generációt képviselő harci gépei megérettek már a kivonásra és nem lehetett halogatni a rendszerbe állítást a késő levegő-föld fegyverek integrációja miatt.

Block 1 – alap légvédelmi feladatkört ellátni képes változat

Block 2 – teljes légvédelmi képességgel megáldott széria

Block 5 – teljes légvédelmi és részleges levegő-föld képességgel is rendelkezett

Tranche 2

A jelenleg is gyártott változat. Ez a változat már teljesen alkalmas a földi célpontok megsemmisítésére. A fegyverzetintegrációs tesztek folyamatosan folynak, tovább bővítve az alkalmazható fegyverek sorát.

Block 8 – Új bevetési számítógéppel felszerelt változat

Block 10 – Továbbfejlesztett elektronikai rendszerek jellemzik. Integrálták az AIM-120C-5 AMRAAM és az IRIS-T levegő-levegő rakétákat. Földi célpontok ellen a GBU-24, GPS-irányítású bomba, ALARM (lokátor elleni rakéta), Paveway III és IV lézerirányítású bombákat és a Litening III célmegjelölő konténert.

Block 15 – Még tovább frissített elektronikai berendezések és újabb fegyverintegrációk jellemzik, mint a METEOR levegő-levegő rakéta, a TAURUS, Storm Shadow és Brimstone csapásmérő fegyverek.

Block 20 – Továbbfejlesztett szoftvereket tartalmazó elektronikai rendszerek jellemzik.

Alkalmazók

AMI (Aeronautica Militare Italiana = Olasz Légierő)
Olaszország 121 darabot rendelt 1998-ban, melyek közül az elsőt 2004. február 19-én kapták meg. 2006 júliusában állt fel az első, Eurofightereket üzemeltető és repülő ezred. A Typhoon az F-104S Starfightereket váltotta le (az EF-2000-es megérkezéséig először Tornadokat, majd F-16-osokat béreltek).

EdA (Ejército del Aire = Spanyol Légierő)
Spanyolország 87 darabot rendelt az 1998-as szerződéskötéskor, ezek közül az első 2003 októberében érkezett meg a Moron légibázisra. Az első század 2006 decemberében vált teljessé. A gép spanyol jelölése C.16 Typhoon. A gépeket a Mirage F-1-es leváltására és az EF-18 Hornet kiegészítésére rendszeresítették.

Luftwaffe (Német Légierő)
Németország 180 darabra jelezte igényét, az első 7 gépet 2004-ben szállították le az alakulatoknak. 2006-ra már 2 ezred repülte a típust. Az új gépek a kiöregedő F-4F Phantom II-esek és a Tornadók leváltására érkeztek.

RAF (Royal Air Force = Brit Királyi Légierő)
Nagy-Britannia adta le a legnagyobb számú Typhoon-rendelést, szám szerint 232 darabot kívántak rendszeresíteni. A gépekre egyedi megjelölést használtak:
Typhoon T1A – Tranche 1, Batch 2 széria kétüléses gépeinek az elnevezése.
Typhoon F2 – az együléses vadászváltozat neve.
Typhoon T3 – kétüléses gyakorló Block 5-ös és későbbi példányok elnevezése.

Az első, F2-es példány 2002. június 6-án végezte el szűzfelszállását.

Luftstreitkräfte (Osztrák Légierő)
Ausztria 1993-ban kezdte el keresni a J-35 Draken váltótípusát. A 24 új gép beszerzéséről szóló döntés először egy lavinakatasztrófa, majd a 2000 augusztusában bekövetkezett árvíz miatt tolódott, a gépekre elkülönített keretösszegből fedezték a károkat és a katasztrófák során napvilágra került tény miatt, miszerint elégtelenül kicsi a helikopteres szállítókapacitásuk, új helikoptereket rendszeresítettek, miközben a beszerzendő gépszámot 24-ről 18-ra csökkentették. 2003. június 11-én írták alá a 18 Typhoon megrendeléséről szóló szerződést. A kormányváltást követő politikai viták áldozata lett a beszerzési program is, így végül még ezt is csökkentették 3 darabbal, 9 új gyártású és 6 használt német gépet rendszeresítettek, melyek közül az elsőt 2007. július 12-én érkezett meg Zeltwegbe. Az előd és a váltótípus közötti űrt a svájciaktól bérelt F-5E Tiger II-esekkel töltötték ki.

RSAF (Royal Saudi Air Force = Szaúd Arábiai Királyi Légierő)
2007 szeptemberében 72 Eurofighter Typhoont vásároltak 6.5 milliárd Euro értékben. A gépek gyártása jelenleg is folyik, ám az első átadásra szánt Typhoonok a RAF által megrendelt gépek közül fognak kikerülni, ám az átadás határideje egy megvesztegetési botrány miatt még kérdéses.

Adatok

Típus: többfeladatú vadászbombázó
Személyzet: 1 fő (kiképzőváltozat: 2 fő)
Hossz: 15,96 m
Szárnyfesztáv: 10,95 m
Szárnyfelület: 50,0 m²
Az előszárnyak felülete: 2,4 m²
Magasság: 5,28 m
Üres tömeg: együléses: 11 150 kg, kétüléses: 11 700 kg
Normál felszállótömeg: 15 500 kg
Maximális felszállótömeg: 23 500kg
Maximális sebesség: nagy magasságban: 2 Mach, földközelben 1,2 Mach
Átesési sebességhatár: 203 km/h
Igényelt felszállási úthossz: 300 m
Igényelt leszállási úthossz: 700 m
Szolgálati magassági határ: 18 290 m
Szolgálati hatósugár: 900 km
Átrepülési távolság: 3 700 km
Hordozható fegyverzet súlya: 8 000 kg
Hajtómű: 2db EUROJET EJ200 nagy kétáramúságú utánégetős sugárhajtómű egyenként 9 177 kg tolóerővel utánégető használata esetén
Tolóerő/tömeg arány: 1,18
Egy repült órára jutó karbantartási órák száma: kb. 9
Ára: 85 millió Euro körül

Jól döntöttek sógorék?

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az Osztrák Légierő a többi vásárlóval egyetemben a Eurofighter rendszeresítésével egy potens, többfeladatú vadászbombázóhoz jutott, melynél csak az F-22 Raptor tulajdonságai jobbak, de az elsősorban légifölény kivívására készült és „lopakodó” tulajdonságokkal rendelkezik. Annyi biztos, hogy a Typhoon biztosítani tudja a légifölényt és a kellő csapásmérő erőt a jelen és a jövő harcterein. Reméljük, hogy a szomszédságból adódóan mindig ellátogat majd a Kecskeméti Repülőnapokra!

Felhasznált irodalom

http://en.wikipedia.org
http://eurofighter.com

Képek

http://aranysas.hu