Az eredetileg a W2F típusjelzést viselő E-2 Hawkeye 1964-es szolgálatba lépése óta a haditengerészet légi lokátorfelderítést végző repülőgépe, mely a vietnámi háborúban is igazolta hasznosságát.
A korai E-2A és E-2B már nem állnak üzemben, napjaink Hawkeye-jai E-2C szabványúak, melyek első példánya 1971. január 20-án emelkedett a levegőbe.
A pilótafülke mögötti szellőzőnyílásról is felismerhető E-2C-n mutatkozott be az új APS-125 lokátor és az elődeinél sokszorosan hatékonyabb adatfeldolgozó rendszer. Az E-2C alapgépet az évek folyamán fokozatosan továbbfejlesztették. A lokátort az APS-138-ra, majd 1989-től az APS-145-re cserélték. Az új gépeket jelenleg APS-145-tel szerelik, és ezt a radart kapják a felújított régi gépek is. Ez a lokátor sokkal inkább ellenáll a zavarásnak és hatékonyabb a szárazföld feletti felderítésben.
A további módosítások az IFF(saját-idegen azonosító rendszer) rendszert és a JTIDS-t(közös taktikai információ-megosztási rendszer) érintik. Az egyedülálló szerepkörre és maximális repülési időtartamra tervezett Hawkeye számos szokatlan jellemzővel bír, melyek közül a legszembetűnőbb a korong alakú forgó antennaburkolat a törzs felett(rotodóm), amely a lokátor és az IFF rendszer antennáinak ad helyet. Repülés előtt ezt hidraulika-munkahengerekkel felemelik, míg a hangárban leeresztik a géptörzse. A két T56 légcsavaros gázturbina elegendő erővel rendelkezik a fedélzeten történő üzemeltetéshez, ugyanakkor a nagy karcsúságú szárnnyal és a bőséges belső üzemanyag-mennyiséggel párosulva hosszú járőrözési lehetőséget ad.
A különös farokrész kompromisszumos megoldás, ahol az aerodinamikai megoldások éppúgy szerepet játszottak, mint a repülőgéphordozó-hangárok korlátozott magassága miatt szükséges méretkorlátozás. Miután felhajtották, a szárny hátrafelé csukódik. A nagy fesztávolság némi gondot okoz a leszállásnál, a művelet komoly figyelmet igényel a pilóta részéről, a szárnyvégek mellett ugyanis alig marad szabad hely
Harci alkalmazás
A Hawkeye ötfős legénységet visz magával, mely egy pilótából, másodpilótából, információ-feldolgozó tisztből, légi irányító tisztből és lokátorüzemeltetőből áll. Az E-2 rendszerint a többi fedélzeti repülőgép előtt indul, hogy a bevetés kezdetére elérje a pozícióját. Gyakran alkalmaznak un. „kettős ciklus”, vagyis az E-2 a harci gépek hullámának indítása és visszatérése alatt a levegőben marad, hogy koordinálja azok leszállási, ill. felszállási sorrendjét. A mintegy 9000 m magasan repülő Hawkeye korai figyelmeztető szerepköre kiterjed az akár 480 km-re lévő repülők vagy 258 km-re lévő rakéták észlelésére. A felszíni harci járművek észlelésére szinté van lehetőség. A fedélzeti CIC tiszt folyamatos kapcsolatot tart fent a hordozóval egy lehallgatásbiztos adatkapcsolati vonalon keresztül.
Az adatkapcsolat az F-14 Tomcat-ek és az F/A-18 Hornet-ek felé is élhet, és maguk a harci gépek is szolgáltathatnak adatokat a Hawkeye részére. A taktikai csapásmérő repülőgépek támadása során a Hawkeye légi irányító és vezetési pont szerepkört tölthet be, megadja a csapásmérők támadásának irányát, és kíséri a vadászgépeket, valamint időben figyelmeztet az ellenséges gépek jelenlétére. A légi irányító funkció magában foglalja a gépek rávezetését a legközelebbi légi utántöltő gépekhez, a repülőgép-hordozó alkalmatlansága esetén pedig alternatív leszállóhelyek kijelölését.
Egységek
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészeténél(U.S.Navy) az E-2C gépek a kaliforniai Miramarban(VAW-112,113,114,116 és 117) a japán Atsugi(VAW-115) és a virginiai Norfolk(VAW-121,122,123,124,125 és 126) légi támaszpontokon aktív katonai egységeknél szolgálnak. Két kiképzőalakulat üzemelteti ezt a géptípust a flotta kiegészítő repülőszázadaiban(a VAW-110 Miramarban és a VAW-120 Norfolkban), a két tartalékos repülőszázad( a VAW-78 Norfolkban és a VAW-88 Miramarban) mellett.
Egészen a közelmúltig az Amerikai Parti Őrség(US Coast Guard) is használta ezt a gépet a drogcsempészek elleni küzdelemben, de az EC-130V felderítőgép megérkezése után kivonta őket a szolgálatból(mint az később kiderült, ez hiba volt, mert az EC-130V-t hamarosan szintén kivonták a magas költségek miatt). A haditengerészet által használt TE-2C különleges kiképzőgép a híradások szerint szintén kivonásra került.
Külföldi üzemeltetők
A külföldi haderők is élénken érdeklődnek a Sólyomszem iránt.
Izrael: 1978-ban a zsidó állam négy ilyen gépet vásárolt, és ezeknek jó hasznát is vette az 1982-es háborújában, a Bekaa-völgy felett, amikor az izraeli védelmi erők/légierő vadászgépei több mint 80 szíriai MiG-et lőttek le.
Japán: a Japán Légierő (JASFD-Japanese Air Site-Defence Force, japánul Nihon Kohu Jietai) 1982-ben négy, majd 1984-ben még egyszer ennyi gépet állított hadrendbe, ezek a miswai 601 Hikotai kötelékében repülnek. 1991-ben APS-145lokátorral is ellátták őket.
Egyiptom: 1987 októberében ötöt rendszeresítettek a Hawkeye-ből, majd 1989-ben még egyet rendeltek.
Szingapúr: a városállam ’87-ben négyet szerzett be, további kettőt terveznek venni.
Tajvan: négy gépe eredetileg E-2B volt, de ezeket később E-2T szabványúra építették át. Az első átalakítást a Grumman egy 1991-es szállítással együtt végezte, a többit Tajvanon építették át.
Thaiföld: négy gépet rendelt meg.
Franciaország: szintén négy gép, ezeket a Charles de Gaulle-on, az új atommeghajtású hordozóján szándékozik használni.
Adatok
Szárnyfesztáv: 24,56m(felhajtva 8,98 m)
Szárnykarcsúság: 9,3
Szárnyfelület: 65,03m²
Teljes hossz: 17,54 m
Magasság: 5,58 m
Vízszintes vezérsík fesztávolsága: 7,99m
Nyomtáv: 5,93 m
Tengelytáv: 7,06m
Hajtómű: két Allison T56-A-425, teljesítményük egyenként 4910 LE(3661 kW)
Szerkezeti tömeg: 17 256 kg
Max. felszálló tömeg: 23 556 kg
Belső tüzelőanyag: 5625 kg, külső üzemanyag-tartályok nincsenek
Max. vízszintes sebesség tengerszinten: 598km/h
Max. utazósebesség optimális magasságban: 576km/h
Átrepülési sebesség optimális magasságban: 496km/h
Átrepülési hatótáv:2583 km
Bevetési hatósugár: 320km(3-4 órás járőrözésnél)
Repülési időtartam maximális tüzelőanyaggal: 6 óra 6 perc
Legnagyobb emelkedési sebesség tengerszinten: 767m/sec
Szolgálati csúcsmagasság: 9390 m
Felszállópálya minimális hossza: 610 m
Felszállási úthossz 15 méterre: 793 m(maximális felszállótömeggel)
Leszállópálya minimális hossza: 439 m
Felhasznált irodalom
– Katonai Repülőgépek Enciklopédiája,David Donald-Jon Lake, Alexandra
– http://en.wikipedia.org