Mindenesetre a szokásos dolgot láttam, a repülőgépek előtt a „megfelelő” tömeg állt. Megfelelő arra nézve, hogy ha akartam volna akkor fényképezhettem volna, ha be akartam volna ülni, akkor sokat kellett volna várnom… :)
Tehát először feljegyeztem a látható gépek oldalszámait. Ott volt a 707-es Mi-17-es közepes szállítóhelikopter (megjegyezném, hogy közelről marha nagynak tűnik, valahogy egy picit kisebbnek gondoltam :) ), a 336-os Mi-24-es harcihelikopter, a 03-as Jak-52-es gyakorlógép, a 115-ös L-39-es gyakorló és könnyűbombázó, a 04-es és 16-os MiG-29, a 31-es JAS-39 Nyalóka (eredeti nevén Gripen), majd a sort a 110-es, a 603-as és 407-es An-26-os közepes szállítórepülő zárta. Az utóbbi két Ancsa azonban már csak a kordonon túl volt látható.
Minden géphez oda lehetett menni, kivéve a Gripenhez és a két helikopterhez. A „39”-esnél még megértem, mert új meg minden, de hogy a két szolnoki forgószárnyasba miért nem lehetett beülni…
Természetesen a hosszú sor ellenére sem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy beleszálljak a gépekbe. Voltam a Fulcrumban, az Albában, és az Ancsában is. Minden búza közé kerül egy kis korpa is, így sajnos repülőnapra nem csak a kíváncsiskodók és a repülés szerelmesei jönnek ki, hanem a… Nem is mondom. :)
Tehát An-26-osnál egy kis közjáték volt, mert 3 részeget el kellett távolítani a raktérből… A másik kis közjáték velem történt meg, :) mert kint esett az eső, 10 méteres sor állt, én meg az Antonov fülkéjében kellemesen elbeszélgettem vagy fél órát az egyik rádióssal. Mikor a tömeg már lincselős hangulatba jutott, jobbnak láttam gyorsan a raktérbe távozni… :)
A katonák pedig nem várt rendesek voltak. Az egyik katonával kellemesen eldumálgattam az An-26-os kopott gumiabroncsáról, amit még nem kell kicserélni mert csak kicsit látszott ki a szövet a gumi alatt, az új fergeteges többfeladatú vadászbombázónkról, a Gripenről, amiből kettő már rossz volt az érkezése után (hajtómű ill. katapultprobléma), és az egész Honvédséget sújtó pénztelenségről. Eme beszélgetés közben egyszer csak valami kis finom duruzsolás ütötte meg a fülem és libabőrös lett a hátam…
Ez az. Nem várt repülőesemény. Egy lengyel An-26-os készülődött leszállásra. Az An-26-os után a katona megjegyezte a nem létező bajsza alatt mosolyogva, hogy csak most jön a java.
Ezek után rohantam a kordon széléhez, és persze kémleltem az eget. Nem is kellett sokáig várni, egy három darabból álló, szintén lengyel, Su-22-es kötelék repült át a bázis felett üdvözlésképpen, majd még 2 de sajna nem kötelékben, hanem csak egyenként. De ne legyünk telhetetlenek. :)
Természetesen a gépek nem csak átrepültek, hanem le is szálltak. Mennyi látvány volt a picit pattogósan leérkező Su-22-esek látványa, amint fékernyőt bontottak és maguk után kis víz örvényeket csináltak. A legélvezetesebb az a pillanat volt, amikor a negyediknek érkező Szuhoj egy fáklya-közeli átstartolást nyomott le. Azonban sajna nem volt teljes átstartolás, mert kb. a föld felett 2-3 méterrel meg is kezdte az újbóli emelkedést. Nos, annak könnyen elképzelhető, hogy milyen hangja volt. Isten ments meg bennünket a régi orosz gázturbináktól… :D
Érdekes, hogy kerestem, a behíresztelt győri légvédelmi dandár Mistraljait sehol sem láttam. Persze lehet, hogy én vagyok a vak…
A repülőgépek mellett egyebek között megtekinthető volt egypár veteránmotor és a bázis által használt eszköz állomány, kiegészítve a vegyvédelmisekkel és a tűzszerészekkel is.
A színpadon is ment mindig valami, de arról nem tudok nektek beszámolni, mert nem érdekelt… :)
Talán egy valami nem nyerte el a tetszésemet. A Gripen előtt ismét csak az ajándékokkal próbálkoztak jó benyomást kelteni a közönségre. Mondjuk, igazuk van, valami maradjon meg, ha már maga a gép nem tesz jó benyomást…
Mindent összevetve azonban egy egész jó kis napot tölthettem el Kecskeméten, ezért hála mindenkinek, aki részt vett a megszervezésében, lebonyolításában!
zizzentmaistro.blogspot.com