Tajvan nincs könnyű helyzetben: mert bár 2008 óta relatíve Kína barát kormányzat van hatalmon, mely hozott is némi enyhülést, a két Kína közti szembenállás ettől még nem helyezhető múlt időbe. Tajpej továbbra is folytatja a fegyverkezést – illetve több esetben csak folytatná.
Oldalunkon is többször visszaköszönt az a még a Bush adminisztráció alatt felajánlott masszív fegyvercsomag, mely többek között Block 50/52-es F-16-osokat és akár 8 diesel/elektromos tengeralattjárót is tartalmazott volna. A kényes diplomáciai viszonyok miatt mindebből sokáig semmi sem konkretizálódott, majd az Obama-adminisztráció 2010 január végén egy 6,4 milliárdos csomagot ígért be szövetségesének. A csomagban 112 Patriot PAC-3 légvédelmi rakéta, 60 UH-60 Black Hawk helikopter, 2 Osprey-osztályú aknaszedő és egy tucatnyi Harpoon Block II hajó elleni rakéta mellett kommunikációs eszközök szerepeltek.
A Tajvan számára talán legfontosabb, továbbra is égető kérdést jelentő vadászbombázókat és tengeralattjárókat azonban továbbra sem tartalmazza a kivitelezés alatt álló csomag, ami persze még így is kiverte a biztosítékot Pekingben. Mindezek ellenére a Kongresszus egy része a 66 F-16C/D Block 50/52-ért évek óta könyörgő Tajvan további katonai megsegítését forszírozza a Fehér Háznál.
Míg az F-16 kérdés továbbra is függőben van, addig a tengeralattjárós üzlet állítólagosan még az év elején elsüllyedt: februárban a tajvani védelmi minisztériumhoz közel álló anonim forrásoktól olyan – hivatalosan persze meg nem erősített hírek – reppentek fel, miszerint a felpaprikázott Kína lenyugtatása érdekében Tajpej a továbbiakban nem forszírozza a tengeralattjárók szállítását Washingtonnál. Ennek persze gyökeresen ellent mond a védelmi minisztériumnak a friss hírekhez fűzött kommentárja – de ne szaladjunk ennyire előre!
A napokban felreppent értesülések szerint a Tajvani Haditengerészet és az állami tulajdonban lévő hajógyár, a CSBC Corporation képviselői októberben Oroszországban vendégeskedtek – állítólagosan tengeralattjáró építés ügyében történő potenciális együttműködés végett.
A védelmi minisztérium – talán nem meglepő módon – következetesen tagadta, hogy megkörnyékezték volna az oroszokat, a nyilatkozatukban határozottan azt hangoztatják, hogy Tajvan továbbra is csak az Egyesült Államoktól kíván tengeralattjárókat beszerezni.
A CSBC ezzel szemben nem rejti véka alá, hogy illetékesei októberben Oroszországban jártak, azonban gyorsan hozzá is teszi, hogy ennek semmi köze sincs a hazai haditengerészethez, haditengerészeti illetékes nem is volt jelen – pusztán gazdasági, technikai együttműködés vonalon zajlottak tárgyalások.
Nyilatkozatuk alapján a Dél-Korea, Japán és Kína jelentette konkurenciát ellensúlyozandó egyrészt növelni szeretnék piaci részesedésük a régióban az orosz piaci lehetőségeket kiaknázásával, másrészt technológiai együttműködést is szeretnének tető alá hozni orosz hajógyárakkal. Lévén szeretnének belevágni a jégtörő építésbe is, a Sanghaj és az Északi-sark közti forgalom növekedése miatt. Az oroszoknak meg anyagi befektetés jönne jól halászhajók építéséhez.
Vagy úgy, ez mindent megmagyaráz…
Kína tengeralattjáró arzenálját egyébként jelenleg mintegy 60 egységre teszik, melyek között persze akadnak kövületek is, ám nem lehet szemet hunnyi afölött, hogy a modern diesel/elektromos tengeralattjárók aránya szép tempóban növekszik. Ezen erővel szemben Tajvan mindösszesen 2 – közvetetten amerikainak is tekinthető – tengeralattjárót tud felmutatni. Közvetetten, mert a Hai Lung-osztály két egysége a holland Zwaardvis-osztályt takarja, mely pedig az amerikai Barbel-osztályra alapozott anno. Mindemellett van két, már csak alap kiképzésre használható amerikai őskövületük is, a 2. Világháborús design alapján épült Tench-osztály / Hai Shih-osztály képében.
Az 1956-1959 között megépült 3 Barbel-osztályú egység volt az Egyesült Államok utolsó diesel/elektromos tengeralattjárója. Ezen hajóosztályon debütált az Albacore kísérleti tengeralattjárón letesztelt Albacore/könnycsepp kialakítású hajótörzs. A szóban forgó három tengeralattjárót 1989-90 folyamán vonták ki. A másodiknak megépült egység, az egykori USS Blueback / SS 581 Portland városában tekinthető meg. A Barbel és a Bonefish lángvágók áldozata lett. | Forrás ,
A Zwaardvis, azaz a hajótörzs végett szegről-végre Barbel-osztályú Hai Lung 1987 októberében állt hadrendbe. A hollandok által kivont további 2 további Zwaardvis eladása kínai nyomás végett nem valósulhatott meg. A Hai Lung-osztály Harpoon indítására alkalmassá tétele évek ezelőtt merült fel. | Forrás ,
Figyelembe véve, hogy az Egyesült Államok évtizedek óta nem tervezett és gyártott hagyományos meghajtású tengeralattjárókat, felmerülhet a kérdés, mégis hogyan adna ilyet Tajvannak. Nos egy 1991-ben megszülető törvény értelmében elvileg nincs törvényi akadálya annak, hogy más nemzet fejlesztette diesel/elektromos tengeralattjárót amerikai hajógyár gyártson le és értékesítsen.
Ezt kihasználva a németek, akik ugyan Kínának közvetlenül nem akartak nekimenni a több mint egy évtizede húzódó tajvani tengeralattjáró beszerzési tervek kapcsán 1999 magasságában tárgyalásokba kezdtek a Northrop Grummannel német tengeralattjáróknak az Egyesült Államokban történő megépítéséről – tajvani export célzattal természetesen.
Ezzel szemben egyes vélemények azon az állásponton voltak, hogy Washington vagy odaadja Tajvannak a Barbel-osztály terveit, vagy összerak egy modernizált változatot. Tekintve azonban, hogy az amerikai tapasztalatok ilyen téren már mintegy 50 éve hiányosak, ez kevésbé tűnik valószínűnek.
