Most egy kis kívánságműsor következik, ugyanis egyik rendszeres olvasónk kérésének eleget téve ma a Ka-50 Black Sharkot és testvéreit mutatjuk be.

Ka-50 Black Shark (NATO kód: Hokum A)

Az orosz hadseregben a ’70-es évektől egyeduralkodónak számított a harci helikopterek terén a Mil helikoptergyár terméke, a Mi-24 Hind, mely nagy és nehéz egy átlagos támogató forgószárnyashoz képest. A Kamov, mely a szállító helikopterek terén fel tudta venni a versenyt a rivális konstruktőrrel, egy kisebb, de ezáltal könnyebb és gyorsabb, sőt olcsóbban üzemeltethető harci helikopter kifejlesztésébe kezdett, hogy letaszítsa vetélytársát a trónról.

Meglepő módon szakítva az addigi harci helikopterépítés hagyományaival egy együléses koncepció fejlesztésébe kezdtek, bízva abban, hogy a sokat fejlődött elektronika lehetővé teszi az egyfős személyzet alkalmazását. Bár később bebizonyosodott, hogy tévedtek, még a fejlett technika is akkora terhelést ró egy emberre, hogy a szükséges nagyarányú figyelemmegosztás a küldetés(ek) sikerességét fenyegetheti.
A személyzetszám-redukálás alapgondolata persze a költséget további csökkenését és magával vonta volna (ami az olajbevételekből egyre jobban gazdagodó Oroszország vezetését is örömmel töltötte volna el), mivel kevesebb hajózót kell egy gépen alkalmazni, a kisebb össztömeg miatt kisebb a fogyasztás és az üzemeltetési költség, stb.

Érdekesség, hogy a berepülések folyamán a prototípusok törzsére fals kabinablakokat festettek, hogy megtévesszék a kíváncsiskodó szempárokat. Sikerült is, ugyanis több forrás is hagyományos, kétszemélyes harci helikopterként említi a típust.

A Kamovtól megszokott módon ez a típus is koaxiális rotorrendszert kapott, amely hozzájárult a gép méretének szinten tartásához, mivel dupla főrotor felhajtóerő-többlete miatt csökkenthették a rotorlapátok hosszát, így értelemszerűen csökkent az átmérő, amivel szintén a méretcsökkenést értek el. A gép sérülésállósága is csökkent a farokrotor elhagyásával, mivel ez az a rész, ami ha megsérül, akkor biztos a katasztrófa. Sőt a teljesítményre is jótékony hatással volt, ugyanis működéséhez felemészti a hajtóművek által termelt erő 30%-át, amivel nem szolgálja a gép mozgási energiájának a növelését, csak a főrotor forgatónyomatékának a kiegyenlítéséhez igényli az erőtartalékot.

A pilóta túlélési esélyeit igyekeztek minél jobban növelni, így olyan megoldást alkalmaztak, mely a harci repülésben mindennapos, de a helikopterek világában meghökkentő: katapultülés. Azért arra is ügyeltek, hogy a sérült gépből menekülő pilóta ne essen csöbörből vödörbe, vagyis a feje fölött keringő rotorlapátok ne csináljanak belőle felvágottat. Mielőtt elhagyja a kabint az NPP Zvezda által gyártott K-37-800-as típusú katapultülés, piropatronok lépnek működésbe, melyek meggyengítik a rotoragy-csatlakozásokat és a nagy sebességű forgómozgás erőhatásának tovább már nem bírnak ellen tartani, így kiszakadnak a lapátok a helyükről, szabad utat adva az ülésében kuporgó hajózónak.

A maximális sebesség növelésének érdekében a főfutókat behúzható kivitelben készítették.
A forradalmi megoldásokat alkalmazó helikopter az orosz állam által kiírt tenderen alulmaradt a Mi-28-cal szemben, de 1995-ben mégiscsak belekezdtek a kisszériás gyártásába a különleges erők számára.

Ka-52 Alligator (NATO kód: Hokum B)

1994-ben a Kamov illetékesei egy kétüléses változat kifejlesztése mellett döntöttek, részben a Ka-50 üzemeltetési tapasztalataiból adódóan (elsősorban azért, mert túl magas volt a pilóta figyelemterhelése), részben a kiképzés hatékonyságának növelése szempontjából. A gép tervein dolgozó mérnökök ismét szokatlan, de az oktatópilóták számára kedvező megoldást alkalmaztak, ugyanis a két ülést nem a megszokott tandemelrendezés jellemezte, hanem egymás mellett kerültek elhelyezésre, így a „tanár” jobban látja a nebuló cselekedeteit.

A legfőbb különbség az alapváltozathoz képest (a pilótafülkén kívül), hogy a gép futóműrendszere rögzített kivitelű. Új berendezés a radar, melynek a légi célok felderítésére használható antennáját a rotor csúcsán, míg a földi célokhoz használatosat az orr-részben találjuk. A Samshite, nappal és éjszaka is használható kamerarendszer is két optikai részből áll, az egyik a pilótafülke felett, míg a másik a törzs alá lett telepítve.
A gép sorozatgyártását 2008 őszén megkezdték, de politikai és gazdasági okokból csak kevés készül, mégis a gyártás lassított ütemével próbálják a gyártósort életben tartani, bízva egy esetleges exportsikerben, ugyanis nagy a külföldi érdeklődés a típus iránt, melyet folyamatosan korszerűsítenek, hogy versenyképes maradjon mind a világpiacon, mind a harctereken.

Fegyverzet

A Hokum A-t – a Mi-24-hez hasonlóan – fix gépágyúval látták el a gép jobb oldalán, ezt a későbbi verzióknál felváltotta egy függőleges síkban elforgatható példány. A típus maximális fegyverterhelése 2500 kg, ezt négy szárny alatti fegyverzetfelfüggesztőn hordozhatja, melyek „nedves” kivitelűek, azaz póttartály használatát is lehetővé teszi. Fő fegyvere a Vikhr lézerirányítású tankelhárító rakéta. A 8 km hatótávú fegyverből maximum egy tucatnyit vihet magával különleges pilonokon, melyek mindegyike négy, hat vagy nyolc rakéta felfüggesztését teszi lehetővé.
Emellett az egyszerűbb, nemirányított rakétafegyverek alkalmazására is van lehetőség.

További változatok

Ka-50-2 Erdogan (~ ”harcra születve”)

1997-ben a Kamov az izraeli IAI-vel együttműködve, a török harci helikopter tenderre pályázva fejlesztette ki a Ka-50-ből ezt a tandemüléses forgószárnyast (török kérésre látták el egymás mögötti ülésekkel). Az izraeli partner támogatásával elkészült az „üveg” pilótafülke, azaz modern többfunkciós kijelzőket helyeztek el a műszerfalon. Kiküszöbölték az alapgép fő hátrányát, a fix rögzítésű 30 mm-es gépágyúját, helyette egy csak függőleges síkban mozgatható példányt kapott.
Megrendelés nem született, a törökök hosszas gondolkodás után és többszöri nekifutására végül az A129 International lett a befutó.

Ka-50N (Nochnoy–éjszaka) és Sh (Shar–gömb, golyó /a gömbölyű FLIR miatt/)

Az alap Ka-50 éjszakai feladatok végrehajtására is képes változatai. Az együléses gépet Samshite nappal és éjszaka is használható kamerarendszerrel látták el. Ezt a rendszert ma a Ka-52-n is használják.

Harci alkalmazás

2001 januárjában a Ka-50-esek kitelepültek a csecsenföldi határ mellé az ott folyó harcok támogatásához. A gépek két hónapos tevékenységük folyamán több mint 30 cél sikerült megsemmisíteniük. A hadművelet rámutatott a Ka-50 hátrányaira is, azaz a gép egyedül nem képes eredményes célmegsemmisítésre a Vikhr rakétákkal, külső célmegjelölésre szorul, mivel saját célmegjelölő-rendszere fix rögzítésű és szűk látószögű.
Érdekesség, hogy már 1999-ben is jártak Csecsenföld közelében Hokum helikopterek, de nem kapcsolódtak be a harcokba „pénzügyi” okok miatt, mivel az akkoriban futó török tenderen eséllyel versenyzett a típus és egy esetleges bevetéssel elúszott volna az esély az iszlám országban.

Technikai adatok

	Ka-50	Ka-52
Gyártó	KAMOV	KAMOV
Típus	Harcászati helikopter	Minden időjárásban alkalmazható harcászati helikopter
Hossz	13,5 m	13,5 m
Főrotor lapátjainak száma	2×3 db	2×3 db
Főrotor átmérője	14,5 m	14,5 m
Főrotor által lefedett terület	330,3 m²	330,3 m²
Magasság	4,93 m	4,93 m
Üres súly	7692 kg	–
Normál súly	9800 kg	10400 kg
Maximális felszállósúly	10800 kg	10800 kg
Maximális fegyverterhelés	2500 kg	2500 kg
Hajtómű	2 db 2226 lóerős Klimov TV3-117VK gázturbina	2 db 2226 lóerős Klimov TV3-117VK gázturbina
Maximális sebesség	340 km/h	340 km/h
Utazósebesség	270-310 km/h	270-310 km/h
Emelkedési sebesség	10 m/s	14,4 m/s
Hatósugár	460 km	520 km
Szolgálati magassághatár	5500 m	5500 m

Végszó

Bár a kiemelkedő manőverező képessége és a dupla főrotor miatt tapasztalható alacsonyabb vibrációszint az orosz helikopterpilóták egyik kedvenc típusává avanzsálta, a Hokum politikai és gazdasági okokból kisszériás gyártásra ítéltetett, évente csupán 2 darab készül belőle 14 éven keresztül. De Kamovéknál bíznak az exportmegrendelésben…

Képek

Forrás

• en.wikipedia.org
• www.globalsecurity.org
• http://www.fas.org/man/dod-101/sys/ac/row/ka-50.htm
• aerospaceweb.com