|

HTT – F-35 téveszmék, megint…

Az online sajtóban napi hírek vagy érdekességek címén a tech rovatokban számtalanszor jelennek meg haditechnikai témájú írások, akár a hidegháborús idők érdekességeiről, vagy éppen futó haditechnikai programokról és tervekről.

A haditechnikával kapcsolatos ismeretterjesztés dicséretes dolog, azonban alapvető probléma, hogy a megjelenő írások számottevő hányada jellemzően igen pontatlan, sőt, akár teljességgel értelmezhetetlen kijelentéseket is tartalmaznak, annak köszönhetően, hogy a szerzők láthatóan nincsenek tisztában az alapvető tényekkel és összefüggésekkel, és nincsenek különösebb ismereteik a modern haditechnikáról sem.

Saját, erősen tematikus oldalunk több mint egy évtizeddel ezelőtti létrehozásakor a célkitűzések egyike volt a haditechnikai alapismeretek és érdekességek minél szélesebb körhöz történő eljuttatása, kapcsolódó mítoszok és tévedések oszlatása, a mindenkori lehetőségeinkhez mérten legpontosabb információk közzététele. Erre nézve kontraproduktívnak tartjuk más hazai online sajtóban és blogokon megjelent haditechnikai írások pontatlanságokat tartalmazó szeletét.

Ez a cikk egy állandónak szánt rovat / cikksorozat (HTT – Haditechnikai Tévedések) második tagja, amely más hazai, ismertebb és olvasottabb online sajtóban, adott esetben blogokban megjelent haditechnikai írásokra fókuszál, javítva azok tévedéseit, és adott esetben további magyarázatokat fűz azokhoz, hogy a hír és/vagy cikk jelentéstartalma értelmezhető legyen. A cikkekben csak rövidített és egyszerűbb magyarázatok kapnak helyet, a bővebb és mélyebb háttér információk és a téma kifejtése a már korábban megjelent írásokra hivatkozással történik meg.

A rovat nem titkolt célkitűzése afféle kérés, kezdeményezés más online felületeken haditechnikai témákban is publikáló, a téma iránt így nyilvánvalóan érdeklődő újságírók és bloggerek felé, hogy törekedjünk a közös cél elérésére, azaz a haditechnikai témákban is minél pontosabb tartalmak előállítására.

A cikksorozat hatodik témája ismét F-35 vadászgép és az azzal kapcsolatos fél- vagy pontatlan információk, amelyek a lenti cikkben jelentek meg.

https://index.hu/kulfold/2021/03/22/biden-vedelmi-koltsegvetes-f35/

Időközben frissítették? [link*]Jelezd nekünk[/link], hogy mi is jelezhessük itt.

A problémás részek idézve az eredeti cikkből:

„Az F–35-ös harci repülőgép a Pentagon kudarcának szimbóluma – erről írt terjedelmes cikket Sean McFate amerikai hadtudós a The Hill washingtoni hírportál hasábjain.”

A linkelés csodaszép dolog, de az, hogy mindenféle értelmezés és megértés nélkül a szerző átvesz egy linkhalmot, az már előre intő jel, hogy ennek nem lesz jó vége. A linkelt cikk szerzője amúgy egy volt ejtőernyős, aki aztán később mindenféle regényeket írt, de az, hogy műszaki végzettsége és affinitása honnan lenne, az nem igazán derül ki. Az viszont a linkelt cikk nyelvezetén már látszik, hogy a katonai repülés terén eléggé fogalmatlan ember írta…

„Összesen 1,7 ezer milliárd dollárba kerül majd az adófizetők számára.”

Ez csak becslés, mert senki nem tudhatja előre, hogy a várhatóan 40+ éves szolgálat alatt mennyit fognak költeni a gépekre. Az F-35 előtti típusokat is számtalanszor korszerűsítették és végeztek utólagos szerkezeti megerősítéseket is rajtuk. Ez amúgy nem releváns, mert ez önmagában semmit sem mutató szám, mert a gépek fajlagos üzemelési költségét ebből nem lehet megtudni. Itt lényegében a szerző leírt egy szép nagy számot, amit sokkolhat, de kontextust semmit nem tett hozzá. Valahogy ezt a fajta költséget eddig nem számolták ki a 2000+ gépes F-16 flotta 40+ éves fejlesztésére, gyártására és üzemére vagy a Nimitz-osztályú repülőgép-hordozókra. (Vagy energetika terén a német „zöld fordulatra” és annak „csodás” eredményeire…) Lényegében csak az olvasó sokkolására használják annak értelmezése nélkül.

„McFate szerint maga a koncepció is hibás, hiszen az amerikai csodafegyver amolyan svájci bicskaként készült: vadászgépként, felderítőként és bombázóként is meg kellene állnia a helyét. A három feladatot azonban a szerző szerint nem képes maradéktalanul ellátni”

Érdekes módon a laikusok által említett „svájci bicska” lét csak az F-35-nél problémás, de az összes korábbi 4. generációs gépnél nem, sem az F-15E, sem az F-16C-nél, sem a Haditengerészet (US Navy) Super Hornet gépeinél sem.

Sőt, ez a jelző leggyakrabban az F-16-nál szokott szerepelni, pedig annak egyes feladatok esetén három (!) konténer hordozása is szükséges az USAF gépeken, addig az F-35 esetén ez 0. Minden a feladathoz szükséges berendezés a gépbe van integrálva és az aerodinamikai kialakítás része. Fogalmazzunk úgy, hogy ez csak laikusok által szajkózott jelzős duma műszaki paramétereket használó érvrendszer helyett.

„Miközben ugyanis a harci gép vitathatatlanul csillagászati összegeket emészt fel, a szerző úgy véli, a régebbi, jóval olcsóbb típusok jobb képességekkel rendelkeznek”

Ez ebben a formában nettó általánosító tévedés. A gép csillagászati összegeinek mantrázása elég vicces annak fényében, hogy az F-35A szárazföldi változatú gépek gyártási darabára Lot 12 sorozat óta kb. 80 millió dollár vagy kicsivel alatta van.[1]

Ehhez képest a sajtó ódákat zeng a F-15EX gépről, ami lényegében egy átcímkézett típus, a korábbi F-15E típus továbbfejlesztése, amit lényegében előfinanszírozott az összes korábbi megrendelő. Ennek ellenére az első nyolc darab leszállításáért a Boeing könnyed 1,2 milliárd dolláros szerződés írt alá a Pentagonnal.[2] Nyolc, tehát lassan mondom, hogy mindenki megértse, mindössze NY-O-L-C gép leszállítása szerződés tárgya. Ez darabonként 150 millió dollár…

Mindezt úgy, hogy a gép képességei közelében nincsenek az F-35A gépnek több téren sem. Például soha nem lesz alacsony észlelhetőségű a gép, ami brutális előnyt jelent.

Ráadásul gyakorlatilag csapból is az folyik, hogy az USAF vagyis a Légierő rendelte meg az F-15EX-et. Ehhez képest a valóság az, hogy az F-15EX program nem USAF igénye, az legyártott gépeket azonnal leadja a Légi Nemzeti Gárdának (Air National Guard). A Légierő továbbra is az F-35A beszerzést preferálja, annak mindegy hibája ellenére, számára az F-35A már a jelen és a jövő is, és nem az F-15EX.  Éppenséggel a meglevő F-15 gépeket is F-35A-val tervezik leváltani már a közeljövőben is, C és E változatot is.[3]

Az is beszédes, hogy a 144 darab tervezett gép (nem biztos a további megrendelés) jórésze még ott is csak kiképző századokhoz fog kerülni. Már, ha a mostani nyolc darabon túl tényleg megrendelik ezt a mennyiséget. Az ANG-nek sosem volt F-15E-je, nincs is rá szüksége, így nincs szüksége az EX “bombakamion” képességére sem, amivel erősen marketingelik a típust, ahogy a 24 darab, egyidejűleg hordozható légiharc rakétára és a hiperszonikus fegyverrendszerre sem.

Tehát nem az USAF rendelte meg az F-15EX-et, hanem a Boeing rendeltette meg a Pentagonnal azt, amit éppen gyártanak nehogy egyetlen centet is a fejlesztésre kelljen költeni. Az F-15-ös idén lesz közel fél évszázados. Igen, az F-15A/B alap változat ennyi és nem az EX, de amiben az uitóbbi többet tud, annak fejlesztését már régen kifizette más:[4]

  • A törzshöz simuló üzemanyagtartályok (CFT program) több, mint negyven éves.
  • A megerősített sárkány alapja a több, mint három évtizedes F-15E Strike Eagle, amit még az USAF számára terveztek az F-111 család leváltására.
  • A szintén több, mint harminc éves F110-GE-129 hajtómű integrációját a Boeing végezte el húsz éve, de ezt kifizettette minden azóta betérő külföldi vevővel.
  • A Strike Eagle további élettartamnövelt sárkánya a tizenöt éves, a koreai F-15K-val érkezett.
  • A fly by wire repülésvezérlő-rendszert a szaúdiak fizették ki az F-15SA változathoz, több, mint tíz éve.
  • Az egyelőre még be se épített, de felkínált rakétaindításra figyelmeztető infravörös kamera-rendszer fejlesztést és integrációt (MAWS) rendszert a szingapúri megrendelő állta.
  • Az új radar és a korszerűsített kabin, továbbá a “világ leggyorsabb adatfeldolgozó számítógépe („world fastest mission data computer”) a katari megrendelő „ajándéka”.

És így, ilyen háttérrel számláz ki az első nyolc F-15EX-ért 150 millió dollárt darabonként a Boeing. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a korábbi védelmi miniszter Patrick M. Shanahan korábban 30 évet dolgozott a Boeingnál. Az ő regnálása idejére tehető, amikor ez a „fantasztikus ötlet”, mármint az F-15EX szárnyra kapott. Kettő meg kettő az négy ugyebár…

És mégis, mindenki az F-35 kisebb nagyobb problémáival foglalkozik messze eltúlozva azokat, de amikor az F-35, a sajtó által felkorbácsolt farvizén a Boeing olyan üzletet ütött nyélbe, ahol egy nem egy ló, hanem egy egész ménes lába lóg ki, az láthatólag nem érte el a szerző ingerküszöbét. Az F-35 körüli hisztéria szimplán politika, a gép képességeihez és valódi műszaki problémáihoz vajmi kevés köze van. Ahhoz már sokkal inkább, hogy az B737 MAX-on óriásit bukó Boeingot ki kell segíteni, aminek a Super Hornet gyártása végével nincs más gyorsan eladható, lényegében nulla fejlesztési költséggel bíró katonai gépe. Természetesen ezzel alapvetően a Boeing katonai repülőgép-gyártó szárnyát támogatják. A civil repüléssel foglalkozó szárny költségvetése csak a cég teljes költségvetésében ér össze, de ettől még a veszteség az veszteség.

Némi adalék a Boeing elmúlt két évtizedének értelmezéséhez a HTKA.hu egyik törzskommentelőjétől, Allesmor Obrannától.

Csak a tisztánlátás végett megemlíteném még, hogy a Boeing Pentagon-beli beágyazottsága és az elmúlt több, mint két évtized ismétlődő műszaki és programmenedzselési problémái mögött milyen jól tetten érhető az egykori becsődölt McDonnell Douglas (McDD) arrogáns vezetési stílusa.

A korábban vevő- és technológiai/mérnök centrikus Boeing-et lényegében a felvásárolt egykori McDD vállalati kultúrája vette irányítás alá. Ez levezethető nemcsak a konkrét menedzsment vállalati múltjából, de a profitorientált kreatív könyvelést a valódi műszaki megoldások elé helyező szemléletmódon is.

Jó példa erre a Super Hornet ferde pilonjai, mint rögtönzött „megoldás” az idő előtt befejezett szélcsatorna tesztek okozta problémára, ami a törzs körüli áramlás szívóhatása, a szárnyak pilonjairól leoldott fegyverzetre.

Magyarán, ahelyett, hogy átlépték volna a menedzserek által kitűzött szent határidőt és költségkeretet és rendesen áttervezik az inkriminált törzsszekciót, inkább kifelé forgatták a szárnyak pilonjait. Ezzel a „gyors és frappáns” megoldással viszont hazavágták a gép transz- és szuperszonikus hatótávját, gyorsulását, limitálták a végsebességet és felesleges oldalirányú terhelésnek tették ki a szárny-pilon csatlakozásokat, illetve a szárnyak bekötését.

Ugyanilyen sajátos megoldás született a közel tíz éven át húzódó KC-46 Pegasus tankergép esetében is, ahol a mindenképpen megverni kívánt Airbus A330 MRTT ellenében, a már gyártott KC-767 helyett a cég egy B767-200ER-ből, 400ER-ből és a B787-esből összelegózott hibridet rakott össze, mégpedig a határidő után is komoly műszaki hibákkal.

A civil szektor – különösen a COVID miatt – viszont már sokkal kritikusabb a B737 MAX katasztrófáit és a cég reputációját megmenteni hivatott B777X gépek nyilvánosságra került komoly strukturális problémáit illetően.

Ráadásul mind a kettőhöz a határidőket és a költségkeretet a műszaki tartalom elé helyező menedzseri látásmód vezetett

De akkor ezek után lássuk miket sorolt fel a kedves szerző, persze bármiféle bizonyítás nélkül…

„Kevesebb fegyverzettel is rövidebb távolságot képes megtenni, mint az 1977-ben bemutatott A10-es bombázó.”

Nos, az A-10-es nem bombázó, de ezt elegánsan ugorjuk át. Másrészt ez a kijelentés önmagában értelmezhetetlen, mert sem fegyverzetet, sem küldetés profilt nem említ a szerző. Egyáltalán nem mindegy, hogy alacsonyan vagy magasan repül egy gép és mennyit.

Amúgy az A-10 jellemzően nem túl sok fegyverrel repül harci bevetést és azok nem nagyon vannak átfedésben[5] az F-35A által használ elsődleges fegyverekkel. Az F-35 fő fegyvere a GPS vezérlésű 2000 font tömegű (~900 kg) GBU-31 bomba, amiből kettőt képes a belső fegyvertérben hordozni, vagy nyolc darab GBU-39/53 SDB I/II kisméretű siklóbomba. Ebből a fejlettebb SDB II kombinált GPS és infravörös vezérlésű, a végfázisban kamera vezeti célra azt. Ezek mellett számtalan más is szóba jöhet, de legyen ez a mérce.

F-35 2xGBU-31 bombával és 2xAIM-120 rakétával[6]F-35 egyik fegyvertere 4 darab SDB bomba és 1 db AIM-120 rakétával.

Az SDB nyitott szárnyakkal.

 

Az F-35A kapcsán a közepes/nagy magasságban megadott hatósugár a fenti csapásmérő fegyverzettel és 2xAIM-120 rakétával légi utántöltés nélkül 600 tengeri mérföld felett van. Sajnos a gép üzemeltetési kézikönyve nem nyilvános, be kell érnünk ennyivel. Az A-10 gépnél viszont ez a dokumentum elérhető.

Az abban található rövid leírás (levezetést követően) HI-LO-HI profillal számol. Ez azt jelenti, hogy a célhoz és hazafelé nagy magasságban, kisebb fogyasztással repül a gép. Az A-10 gép egy ilyen bevetésen 150 mérföldes hatósugárral 9700 font üzemanyagot használ fel úgy, hogy a harci részre maximális hajtómű teljesítménnyel számol fél órát.

Az oda-vissza repülés csak kb. 3000 fontnyi mennyiséget emészt fel (emelkedés és süllyedés nélkül) és a harci tevékenység kis magasságon 3500 fontot. Ezeket a sarokszámokat látva is az jön ki, hogy a fennmaradó 2000 font felhasználásával és a harci tevékenységre is csak hatod annyi (!) időt szánva legfeljebb  2000+3000 = 5000 fonttal több marad az utazó szakaszra. Ezzel az oda és vissza út átlagát nézve (kb. 11 font / mérföld) is csak kb. 434 mérföldnyi plusz repülés jön ki, tehát a hatósugár ennek a felével nő 234+140 = 574 mérföldre. Csak hát látható, hogy ennek mennyi realitás van. Kb. semmi.

Mert az A-10C gépen éles bevetés során nem csak 6 db bomba kapna helyet, hanem elektronikai zavarókonténer, a Sniper lézeres célmegjelölő konténer is tovább növelve a tömeget és a gép légellenállását is. Az 6 db Mk-82 bomba légellenállása és tömege nagyjából azonosnak vehető a gép által használt vegyes csapásmérő fegyverzetével, ami lehet különféle buta vagy „intelligens” bomba, AGM-65 rakéta vagy nem irányított rakétablokkok.

Látható a 30 perces harci tevékenység, 3500 font fogyasztása.

Ezen felül – már elnézést – kit érdekel csak egyetlen paraméter? De persze hasonlítani mindig lehet és bármihez, amihez csak akarjuk, a cikkíró előkaparhatta volna a B-52-est is. Persze logika abban se lett volna, de akkor legalább nem tévedett volna ekkorát…

Az F-35A egy szuperszonikus, alacsony észlelhető, többfeladatú harci gép, ehhez képest az A-10C is egy egyfeladatos közeli légi támogató gép és slussz passz ennyit tud. Azt is inkább lassan csak alacsony intenzitású környezetben képes biztosítani. Az okokról bővebben itt, a gép képességeiről és korlátairól.

Manőverező képessége rosszabb, mint a negyven éve szolgáló F–15-ös vadászgépeké, ezért légi csatában a könnyebb a gépek becserkészése.

Ez egész egyszerűen úgy nem igaz, ahogy van. Ráadásul az előbb az A-10 egyfeladatú csata-repülőgép, most az F-15A/C egyfeladatú elfogó vadászgéphez hasonlítja a többfeladatú F-35-öst. Egyrészt egy alacsony észlelhetőségű („lopakodó” / stealth) vadászgép „becserkészése” – már maga a kifejezés is vicces – nagyságrendileg nehezebb, mint egy hagyományos kialakítású géphez képest. Egész egyszerűen maga a folyamatos célkövetés megvalósítása is nehézségekbe ütközik radarral még relatíve kis távolságon is (kb. 20-30 km).

Másrészt a manőverező képesség sem igaz. A repülőnapok során az F-35A kis sebességnél olyan manőverekre képes tolóerő-vektorált hajtómű nélkül, amit korábban csak az ilyen képességgel megáldott egyes Szu-30 változatok és Szu-35 képes.

Az F-35A abszolút repülési teljesítménye az F-15E csapásmérőt, de még az F-15C vadászgépet is felülmúlja, ha azokat valós harcászati konfigurációban nézzük és nem a fegyvertelen paramétereket „autóskártyás” módon.

A légi bemutatók során „erőből” előadott manővereket ugyanúgy tudja, mint az F-15C vagy az F-16C. Viszont a hordozott fegyverzet nem növeli meg gép légellenállását, amíg a hagyományos kialakítású gépek a harci feladatokhoz póttartályokat és különféle konténereket is hordoznak a fegyverzet mellett. Tehát az F-35A többet őriz meg a repülési teljesítményéből azonos fegyverzettel, ameddig csak a belső fegyvertér van használva.

Emiatt lehetséges az, hogy az F-15C még légiharc konfigurációban is csak minimál utánégető hajtómű képes nagy magasságban tartani az M1,2 sebességet, addig az F-35A erre utánégető nélkül is képes huzamosabb ideig.

Amúgy harminc[7] pilóta részvételével készült összehasonlítás során szinte minden lényeges téren az F-35A-t értékelték jobbnak a korábbi vadászgépekkel vagy az A-10-zel szemben. A látótávolságon túl vívott légiharc (BVR) és a közeli légiharc során eltérő kezdő helyzetet felvéve is szinte minden téren az F-35A-t választották a pilóták, ezek az ábrán a BVR alatti sorok. Persze a közeli légi harcig el kellene jutni egy olyan gép ellen a régi gépekkel, amik a BVR harcban gyakorlatilag teljesen alárendelt szerepet töltenek be…

A felmérésben részt vett pilóták, beosztása és tapasztalata a lenti táblázatban látható.

Ezen felül a gépbe alapból integrálva van a DAS rendszer, ami 360 fokban lefedve infravörös kamerákkal képes észlelni rakéta indításokat vagy repülőgépeket is, az észlelési távolság a körülményektől függ. A kamerák képet a pilóta szeme elé lehet vetíteni. Erre egyetlen USAF által üzemben tartott típus sem képes.

A vonatott csalik a radarvezérlésű rakéták ellen – 12 (!) darab – is a gép alapfelszerelésének a része. Ilyen az F-15 típuson nincs is, még az EX-en sem. Tehát nem hogy rosszabb az F-35A, hanem lényegesen jobb túlélőképességgel bír.

„De problémás a típus fedélzeti számítógépe is: a szerző szerint előfordult, hogy a pilótáknak repülés közben kellett újraindítaniuk a rendszert.”

Ez minden harci repülőgéppel előforduló dolog, csak nem szokás nagydobra verni. A világon nincs hibátlan harci gép. A kérdés az, hogy ezt hány repült óraként bekövetkező esemény és mennyi ideig tartó probléma. Erről viszont semmit nem tudtunk meg, hogy legalább számokkal mérhető legyen a probléma…

„Ráadásul az F-35-ös gépeknek nincs harci tapasztalata, eddigi bevetéseiken nem vettek részt csatákban.”

Ennél a pontnál valószínűleg az Izraeli Légierő tagjai a hasukat fogják a röhögéstől, mert a gép éles bevetésekben vesz részt. Ezen felül a mára összes harcban bevált gép is így kezdte karrierjét. Azoknál is ment a tamáskodás aztán élesben laposra verték az előző generációt képviselő ellenfeleiket.

Amikor az F-4-es Viatnámban először bevetésre került, akkor még nem volt harci tapasztalata. Mielőtt az izraeliek el nem kezdték éles helyzetben használni az F-15A Baz és F-16A Netz gépeiket, addig azoknak se volt harci tapasztalata. Utána már lett. Valóban az a legjobb, ha egy rendszeresített gépet inkább kivonunk, csak mert úgy ment el bevetésre, hogy „nem vett részt csatában”…? Ezzel a megközelítéssel az F-22-est is ki kell vonni, de kb. a hadrenden álló technika számottevő részét, a rakétás cirkálóktól és rombolón át a tengeralattjáróig és a sort tudnám még folytatni. Ha lenne értelme, de nincs…

„Az F–35-ös program leállításával jelentős költség szabadulna fel, amit fontosabb területeken, például az Oroszországgal, Iránnal és Kínával vívott információs háborúban kamatoztathatna az Egyesült Államok.”

Az információs háború lehet, hogy fontos terület, de az információ még egyetlen flottát és hadosztályt sem állított meg és nem tartott ellenőrzés alatt területeket. Alma és körte összehasonlítása úgy, hogy ezek nem egymás helyettesítő termékei…

„Újabb rendeléseket ad le a méregdrága eszközre, közben próbálja rátukmálni az egyre jobban vonakodó szövetségeseire is – mindez diplomáciai súrlódásokhoz vezet.„

Az F-35-öst nem kell tukmálni senkire. Az F-16-ot is megrendelhetné a kedves vásárló, ahogy tette pl. a szomszédos Szlovákia is. De valahogy aki számára elérhető az inkább az F-35-ben gondolkozik. Annak ellenére, hogy az F-35 ALIS logisztikai rendszere sokkal komolyabb amerikai kontrollal jár, mint a 4. generációs típusok üzemeltetése.

 

Összefoglalva, az szerző lényegében mindenféle kritika nélkül átvette az amerikai sajtóban zajló valójában politikai sárdobálást és a mellé odatett néhány nevetségesen rossz műszaki jellegű kommentet, aminek semmi alapja nincs és azok bizonyítására kísérletet sem tett. Sajnos úgy tűnik, hogy továbbra sincs igény a minőségi újságírásra vagy szakmai lektorálása a legolvasottabb hazai online sajtótermékek esetén. Kritika nélkül képesek bármilyen blődség leközlésére.

Források

[1] https://www.defensenews.com/air/2019/10/29/in-newly-inked-deal-f-35-prices-fall-to-78-million-a-copy/

[2] https://www.airforcemag.com/air-force-awards-1-2-billion-contract-for-first-lot-of-f-15exs/

[3] https://www.airforcemag.com/usafe-still-targeting-f-35s-at-lakenheath-by-2021-despite-construction-delays/

https://www.lakenheath.af.mil/News/Article-Display/Article/2313277/strike-eagles-make-room-for-f-35a-arrival/

[4] https://forum.htka.hu/threads/mcdonell-douglas-boeing-f-15-eagle.139/page-64#post-851328

[5] https://www.af.mil/About-Us/Fact-Sheets/Display/Article/104490/a-10c-thunderbolt-ii/

[6] http://www.ausairpower.net/APA-2011-03.html

[7] https://www.heritage.org/defense/report/operational-assessment-the-f-35a-argues-full-program-procurement-and-concurrent

Közreműködők

Cifka Miklós