|

Fénykupola esemény

A hidegháború végén történt a nevezetes fénykupola esemény, mely a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly megbontásával fenyegetett.

A hadászati triád (szárazföldi, illetve tengeralattjáró telepítésű ballisztikus rakéták, és a robotrepülőgépeket hordozó bombázó repülők) fenntartásának, illetve továbbfejlesztésének szükségességét (B-21, hiperszonikus robotrepülőgépek, stb…) gyakran kétségbe vonják, pedig akár egyetlen technikai vagy tudományos áttörés (mélytengeri hangcsatorna és az amerikai SOSUS rendszer, a szovjet SzOKSz sodornyom észlelő rendszer, a neutrínókon alapuló tengeralattjáró felderítés, a mobil nagyhatótávolságú légvédelmirakéta rendszerek, stb…) is komolyan megbonthatja a kölcsönös elrettentés (MAD) egyensúlyát, és valamelyik felet az első csapás kiváltására ösztönözhet.

Az Aleut-szigetlánc egyik legnyugatabbra fekvő tagja a Shemya sziget (aleut nyelven: Samiyax) ami az alaszkai Anchorage-tól délnyugatra mintegy 1900 km-re található. A szigetecske mindössze 4km széles, és 7km hosszúságú.

A rajta található katonai repülőtéren (Eareckson Air Station) kívül a sziget egyetlen „nevezetessége” az AN/FPS-108 Cobra Dane nagyteljesítményű fázisvezérelt rádiólokátor állomás, amely a szovjet Kura rakétakísérleti telepen (Ракетный полигон Кура) zajló ballisztikusrakéta lövészetek megfigyelésére épült 1976-ban.

Hasonló feladattal, itt települtek az Amerikai Légierő 6. Stratégiai Felderítő Ezred 24. Stratégiai Felderítő századának RC-135S Cobra Ball felderítő repülőgépei is.

Amíg a Cobra Dane a lőtérre beérkező szovjet ballisztikus rakéták harci részeit, illetve radarcsalijainak pályáját nagypontossággal követte, addig a Cobra Ball feladata a Kura rakétakísérleti telep közelébe repülve, a rakéta telemetria üzeneteinek lehallgatása (TELINT) és a harci részek optikai tulajdonságainak megfigyelése (MASINT) volt.

Robert S. Hopkins Cobra Ball gépével 1980-as évek végén egy szovjet SS-20-as lövészet megfigyelésére szállt fel. Nemzetközi repülési tervet ilyenkor természetesen nem nyújtottak be, és a navigációs lámpáikat is kikapcsolták, hogy azok fénye ne zavarja az optikai felderítő berendezéseiket, egyedül az IFF maradt bekapcsolva.

A Cobra Ball az ICAO „due regard” szabályai[1] szerint közelítette meg a szovjet légteret, a pilóták feleltek gépük, és az esetleges civil forgalom biztonságáért.

A szovjet 12 tengeri mérföldes határt a biztonság kedvéért csak 40 mérföldre közelítették meg, a robotpilótát a nagypontosságú Litton LN-20 csillagászati, és inerciális navigáció rendszer irányította. Tiszta csillagfényes éjszaka készültek a pilóták a beérkező ballisztikus harci részek által nyújtott tűzijáték megfigyelésére, a személyzet leellenőrizte a gép megfigyelő és rögzítő berendezéseit, minden készen állt. Nem is sejtették, hogy a szovjetek mivel készültek…

Ahogy a két pilóta a horizontot pásztázta, esetlegesen felbukkanó civil, vagy szovjet katonai gépek után, egyszer csak a Szovjetunió irányából egy tejszerű fényes fal közeledésére lettek figyelmesek. Az egész eget betöltötte, a tengerfelszíntől felfelé egészen addig amíg a pilóták kiláttak az ablakaikon. Nagyon gyorsan közeledett, majd a fényfal áthaladt a gép pozícióján, és tiszta sötét csillagos eget hagyott maga után. A bevetés után a legénység megegyezett abban, hogy nem hallucináltak (nem a beszedett élénkítő tabletták voltak rájuk hatással), egymástól függetlenül észlelték a fényfalat közeledni és áthaladni, amely egyáltalán nem hasonlított az általuk gyakran látott északi fényre, vagy rakéta kísérletek után látható égi jelenségekre.

Mivel az amerikai felderítő repülőgépek más esetben is észlelték a fénykupola jelenséget, így a jelentést nagyon komolyan vették, és széleskörű vizsgálat indult a forrásának, és céljának felderítésére…

 

A csak éjszaka megfigyelt fénykupola jelenségek egy kicsi fényes fehér gömbként kezdődnek a horizont felett, amik egyenletesen tágulnak. Fénye eleinte erős, majd a tágulás mértékében csökken, és idővel már a csillagok fénye is átlátszik rajta, és végül egy halványan derengő kupola (szivárvány) alakját veszi fel. Átmérője 2000km, magassága az 1000km-t is eléri. A jelenség átlagosan 20 percig tart, de előfordult, hogy másfél órán át is megfigyelhető volt.

Long right side view of a Soviet SS-20 missile launching from its transporter erector launcher (TEL) vehicle, trees in background; circa mid-1980s. ,

A közvetlen kapcsolat a fénykupola jelenség, és a szovjet SS-20-as ballisztikus rakéta lövészetek között nem ismert, viszont minden ismert fénykupola jelenség időben kapcsolódott gyakorló SS-20-as indításhoz. Több alkalommal a jelenség megelőzte az SS-20-as indítását, máskor azzal szinte egyidőben következett be.  Bonyolítja a helyzetet, hogy több SS-20-as lövészet esetén egyáltalán nem volt megfigyelhető.

A felderítő műholdak fényképei szerint, a fénykupola jelenség középpontjának földrajzi koordinátáin nincs ismert település, műszaki építmény, gyár vagy laboratórium.

A jelenség okára a Légierő Wright-Patterson bázisának (Air Force’s Foreign Technology Division) külföldi technológiákkal foglalkozó tudósai nem találtak kielégítő magyarázatot, az elvetett feltételezések között merültek fel…

  • SS-20-as rakéta felhasználatlan folyékony rakéta üzemanyagának kieresztése
  • mesterségesen előállított ion felhő, mely a gyakorló SS-20-as legénysége számára szimulálja az atomháború kommunikációs viszonyait

… viszont a fenti feltételezéseket cáfolta, hogy:

  • az SS-20-as ballisztikus rakéta szilárd hajtóanyagú
  • a jelenséget az SS-20-as indítása előtt is megfigyelték
  • a felhő terjedése teljesen homogén, nem fodrozódik a föld mágneses tere által, amint azt más ion felhő kísérletek esetén megfigyelték

Mindenesetre az valószínűnek tűnt, hogy éjszaka egy fényes nagy területen kiterjedő és diffúz lumineszcens felhő az amerikai ballisztikus rakéta indításra figyelmeztető (DSP) műholdak optikai kontraszton alapuló észlelését ellehetetleníti, így ennek alkalmazásával a szovjetek sikeresen álcázhattak ballisztikus rakéta indítást, vagy akár a NATO Nyugat-Európai országaira mért tömeges elsőcsapást is.

A Légierő Wright-Patterson bázisának (Air Force’s Foreign Technology Division) külföldi technológiákkal foglalkozó tudósai a nyilvános szovjet szakirodalmat átnézve, csak egyetlen egy a témába vágó tudományos cikket találtak, ezúttal annak ismertetése következik.

 

A cikket a Moszkvai Fizikai Kutatóintézet Obnyinszki kutatóintézete (itt épült meg az első szovjet atomerőmű) jelentette meg 1983-ban, és mesterségesen létrehozott kemilumineszcens* felhők matematikai modellezéséről szól a felső atmoszférában.

* A kemilumineszcencia kémiai reakció eredményeként létrejövő fénykibocsátás, korlátozott hőkibocsátás mellett.

1974-óta gyártotta a szovjet ipar az ЭВМ ЕС-1050 számítógépet, amely az IBM System/360 másolata volt, katonai és tudományos célokra.

A fél megahertz-es processzorral, és 1 Mbyte kapacitású ferritgyűrűs memóriával szerelt, illetve nyolc mágnesszalagos meghajtóval (szalagonként 7.5Mbyte tárkapacitással) rendelkező számítógépen történt a modellezés a szovjet cikk szerint.

A számítógépen kapott eredményeket, egy 141km magasságban kibocsájtott kemilumineszcens etilén* felhő tényleges adataival vetették össze. Megállapították, hogy a modell használatra alkalmas, mert ugyan a kibocsájtás után 18 másodperccel a modell és a valóság között még egy nagyságrendi volt a különbség, 30s-tól a modell és a gyakorlatban mért adatok már megegyeztek.

*Az etilén (C₂H₄) színtelen, gyúlékony, nem mérgező gáz.

A modell bal oldali diagrammja mutatja az etilén koncentrációját, a jobb oldali a kemilumineszcens felhő fényességét, a kibocsájtás helyétől kilométerben mérve, a kibocsájtás után adott idő elteltével:

1: 18sec  ─────
2: 30sec  ─ ─ ─ ─
3: 50sec  ─ ∙ ─ ∙ ─

Jól látható a jobb oldali ábrán, hogy középről egy-egy lassan halványuló fényfal indul meg kifelé, gyűrű alakban.

A „The Drive” újságírói az információs szabadságról szóló amerikai törvény (Freedom of Information Act – FOIA) alapján kikérték az összes elérhető, már nem minősített anyagot a fénykupola (Dome of Light – DOL) eseményekről. A korábban ismertetésre került szovjet tudományos cikken kívül, még az SS-25-ös interkontinentális ballisztikus rakéta indításakor megfigyelt fénykupola jelenségekről kaptak egy anyagot, aminek a tartalmát viszont az amerikai hatóságok lényegében teljesen kitakarták.

A lehetőség, hogy éjszaka egy fényes nagy területen kiterjedő és diffúz kemilumineszcens mesterséges felhővel az amerikai ballisztikus rakéta indításra figyelmeztető műholdak észlelését megakadályozzák, felértékeli a nagyteljesítményű fázisvezérelt rádiólokátor állomások az előrejelzésben betöltött szerepét, ami által viszont ismét előtérbe kerülhet ezek zavarása.

Az alábbi ’80-as években hosszú expozícióval készült kép, elvileg egy fénykupola eseményről készült. Középen látható a fellőtt ballisztikus rakéta, mely indításának álcázására a felhő szolgál.

2013 október 10-én Luca Parmitano az Európai Űrügynökség olasz származású űrhajósa küldetése 135-ik napján az ISS kupolájából fotózta a földet, amikor a föld éjszakai oldalán egy hatalmas diffúz világító felhő jelent meg.

Ehhez hasonlót még sem ő, sem a szintén a kupolában tartózkodó Michael Hopkins amerikai űrhajós sem látott.

Rövidesen egy rakéta kísérlet szemtanúi lehettek, amit Parmitano szintén megörökített.

Másnap az SS-25-ös lövészet tényét megerősítette az RT híroldal[2] is, idézve az orosz hadügyminisztériumot, miszerint „a teszt eredményeit a hatékony rakétavédelem leküzdésére szánt komplex eszközök kifejlesztésére használják fel”.

 

Egy friss, 2017 október 27-i fénykupola esemény (szerencsére azóta már Szibériában is mindenkinél van kamerás mobil).

És a hozzátartozó SS-25 tesztelés bejelentése[3] a szokásos „a teszt eredményeit a hatékony rakétavédelem leküzdésére szánt komplex eszközök kifejlesztésére használják fel” fordulattal.

[1]  https://www.icao.int/EURNAT/Other%20Meetings%20Seminars%20and%20Workshops/ICAO%20Civil-Military%20Cooperation%20Meetings/ICAO%20Civil-military%20Cooperation%20Symposium%202015/ICMCS%20IP01.pdf

[2]  https://www.rt.com/news/russia-test-fires-topol-001/

[3] https://www.rbc.ru/politics/26/12/2017/5a4237749a7947f7b20f2cca

 


Források:
Az eredeti „The Drive” cikk.
https://www.thedrive.com/the-war-zone/26356/mysterious-russian-dome-of-light-baffled-us-spy-plane-pilot-during-cold-war-missions

És a „The Drive” cikk folytatása.
https://www.thedrive.com/the-war-zone/37288/new-insights-into-mysterious-soviet-dome-of-light-phenomenon-in-declassified-documents

„The Drive” által kikért FOIA dokumentumok.
https://s3-us-west-2.amazonaws.com/the-drive-cms-content-staging/message-editor%2F1603826250414-FTD-DOL.pdf

IBM System/360 ismertetése.
https://youtu.be/V4kyTg9Cw8g

2013-as észlelés az ISS fedélzetéről.
https://slate.com/technology/2013/10/russian-topol-missile-test-spotted-from-iss.html

RT híroldal cikke az SS-25-ös kísérletről.
https://www.rt.com/news/russia-test-fires-topol-001/