|

HTT – magyar F-35

Az online sajtóban napi hírek vagy érdekességek címén a tech rovatokban számtalanszor jelennek meg haditechnikai témájú írások, akár a hidegháborús idők érdekességeiről, vagy éppen futó haditechnikai programokról és tervekről.

A haditechnikával kapcsolatos ismeretterjesztés dicséretes dolog, azonban alapvető probléma, hogy a megjelenő írások számottevő hányada jellemzően igen pontatlan, sőt, akár teljességgel értelmezhetetlen kijelentéseket is tartalmaznak, annak köszönhetően, hogy a szerzők láthatóan nincsenek tisztában az alapvető tényekkel és összefüggésekkel, és nincsenek különösebb ismereteik a modern haditechnikáról sem.

Saját, erősen tematikus oldalunk több mint egy évtizeddel ezelőtti létrehozásakor a célkitűzések egyike volt a haditechnikai alapismeretek és érdekességek minél szélesebb körhöz történő eljuttatása, kapcsolódó mítoszok és tévedések oszlatása, a mindenkori lehetőségeinkhez mérten legpontosabb információk közzététele. Erre nézve kontraproduktívnak tartjuk más hazai online sajtóban és blogokon megjelent haditechnikai írások pontatlanságokat tartalmazó szeletét.

Ez a cikk egy állandónak szánt rovat / cikksorozat (HTT – Haditechnikai Tévedések) második tagja, amely más hazai, ismertebb és olvasottabb online sajtóban, adott esetben blogokban megjelent haditechnikai írásokra fókuszál, javítva azok tévedéseit, és adott esetben további magyarázatokat fűz azokhoz, hogy a hír és/vagy cikk jelentéstartalma értelmezhető legyen. A cikkekben csak rövidített és egyszerűbb magyarázatok kapnak helyet, a bővebb és mélyebb háttér információk és a téma kifejtése a már korábban megjelent írásokra hivatkozással történik meg.

A rovat nem titkolt célkitűzése afféle kérés, kezdeményezés más online felületeken haditechnikai témákban is publikáló, a téma iránt így nyilvánvalóan érdeklődő újságírók és bloggerek felé, hogy törekedjünk a közös cél elérésére, azaz a haditechnikai témákban is minél pontosabb tartalmak előállítására.

A cikksorozat negyedik témája ismét az F-35, a vele kapcsolatos fél- vagy pontatlan információk.

https://index.hu/belfold/2019/06/06/f-35_vadaszgep_gripen_csere_honvedseg/

Időközben frissítették? Jelezd nekünk, hogy mi is jelezhessük itt.

A problémás részek idézve az eredeti blog bejegyzésből:

„Vagyis a Magyar Nemzet közel egy hónappal a Direkt36 cikke után egy áttéten keresztül meglebegtette, hogy a világ legdrágább vadászrepülőire cserélheti le a kormány a Gripeneket, amelyeknek 2026-ban lejár a lízingszerződésük, és akkor saját tulajdonba kerülhetnének.”

Az hogy mi a világ legdrágább vadászrepülője elég nehéz megítélni, a cikk erre konkrétan semmiféle forrást nem ad, csak egyszerűen kijelenti.

Nem mindenki azonos módon számolja a költségeket. A repülőgépre vetített beszerezési (és üzemeltetési) költség az az adott ország számára kialkudott vételi ár, műszaki tartalombeli eltérések és a gépekkel vásárolt műszaki támogatás mennyisége és mélysége miatt jelentős szórást mutat. A másik, ami nehezíti evolúciós szempontból a gépek árának megállapítását az infláció, illetve export esetén az éppen akkor érvényes USD árfolyam a vásárló ország valutája között, ha pl. az USA-tól szerezték be a gépeket, vagy pl. az EUR árfolyam ha európai országtól.

Első lépésként ismerkedjünk meg az alapvető fogalmakkal. A harci repülőgépek kifejlesztése, technológiai demonstrátorok, prototípusok legyártása, illetve a berepülési program végrehajtása nagyon komoly összegeket emészt fel. A technológiai demonstrátor és/vagy prototípus gépek gyakran csak egy koncepciót testesítenek meg, a sorozatgyártás megkezdése előtt minden gépen kisebb-nagyobb változtatásokat szoktak végrehajtani. Lássuk ezt konkrét példán keresztül, legyen az F-22-es, ez alapján érteni, hogy mi az, amikor egy gép áráról beszél bárki.

Az F-22 típus esetén ezek a „kisebb-nagyobb” változtatások kb. 70%-át érintette a gépnek az YF-22 és az első F-22A Raptor között. Mire az első szériagépek gyártásáig eljutottak 2010 körüli USD értéken számolva nagyjából 40 milliárd dollárt költöttek el a programra, a gépek legyártásával együtt a program kb. 65 milliárd dollárban került. A két összeg közti kb. 25 milliárd dollárból gyártották le a 187 db szériagépet. Ez azt jelenti, hogy attól függően, hogy csak a szériagépekért kifizetett beszerzési összeget (flyaway cost), a további termékfejlesztést és támogatást (procurment cost) vagy a teljes programköltséget (program cost) számoljuk ki, a gépek ára igen eltérő lehet. Az F-22 esetében a programköltséget nézve egy F-22 ára kb. 350 millió dollár volt, ha beszerzési értéket, akkor kb. 135 millió dollár. Nem kis különbség.

Ráadásul az is látható, hogy ha a fejlesztés viszi el a költségek döntő részét, akkor a gépek programköltségre vetített fajlagos ára a gyártási darabszámmal csökken. Ha 187 db helyett mondjuk 270 db Raptor készült volna – tegyük fel, hogy a gyártási költség azonos egy darab gépre, ami szintén nem igaz, mert pusztán a gyártás költsége is csökken nagyobb darabszám esetén – akkor a programköltség kb. 280 millió dollárra csökkent volna.

A fentiek alapján látható, hogy a gépek ára részben virtuális, hiszen az éppen már legyártott gépek számától is függ és ki milyen összegekkel számolva osztja le azt. A fejlesztés során a gyártó egy adott darabszámú eladás és fejlesztési költségekkel számol, ennek függvényében van mozgástere az árképzésnél, illetve a profit bizonyos részének bukására. Az F-16 gyártásának megkezdésekor senki nem számított arra, hogy a különféle változataiból 4000-nél is többet fognak legyártani az idők során. Természetesen az újabb változatokat is ki kellett fejleszteni, de a platform maga egy idő után stabil alapot jelentett, aminek megtartásával sokat lehet spórolni.

Az F-35 és más gépek beszerzése azonban már nem a fejlesztő országnál történik, de ahogy a gépeket eladják, hasonló hatások továbbra is számítanak. Ennek oka az, hogy az USA saját belső piacra szánt vadászgépeinek költségét máshogy számolja és tünteti fel, mint exportnál, ahol komoly egyéb tételek is szerepelnek az eladáskor. Ilyen maga a hadrendbe állítás költsége, az infrastruktúra kiépítése, a kiképzés, fegyverzet és egyéb szolgáltatások, amik idejét és tartalmát a nyilvánosság számára nem mindig fejtik ki. Lássunk erre is egy példát.

Lengyelország 2003-ban 3,5 milliárd dollár értékben 48 db F-16 Block 52 változatú Sólymot szerzett be, tartalék hajtóművekkel, fegyverzettel, no meg a kiszolgáláshoz szükséges háttérrel, illetve kiképzéssel. Ez mai áron kb. 4,8 milliárd dollár, ami 100 milliós dolláros fajlagos költséget jelentene egy darab vadászgépre fajlagosítva. Csak a fenti lista alapján ez nem beszerzési költség (flyaway cost), hanem procurment cost jellegű kiadás, de még annál is több bizonyos hosszabb távú szolgáltatások és fegyverzet beszerzése miatt.

Az újonnan rendszerbe állított gépek esetén nem csak magát a repülőgépeket kell megvenni, hanem a hozzá tartozó kiszolgáló infrastruktúrát is meg kell teremteni, ami lehetővé teszi a gép üzemeltetését. Ez jelenti mind a berendezéseket, mind a személyzeti állomány kiképzését is. Nagyon nem mindegy, hogy 14 db (Magyarország és Gripen flotta), vagy például 48 db vadászgéphez kell kiépíteni a hátteret, egészen más fajlagos költségek jönnek ki ebből is.

A fentiek alapján az látható, hogy a vadászgépek árára tűpontos értéket nem lehet mondani, hiszen lényegében a vásárló soha nem csak magukat a gépeket vásárolja meg egy új típus hadrendbe állításakor, hanem számtalan további járulékos költséget fizeti ki, ami ráadásul vásárlóként eltérő. Ezek miatt csak nagyjából lehet becsülni azt, hogy mit mennyire áraznak be.

Az új vadászgépek beszerzését kővető kezdeti betanulási időszakot követően a támogatás és szolgáltatásokért fizetett összeg egyre kevesebb, mert a gépeket megvásárló ország jellemzően saját erőből képes már üzemeltetni a típust. A gépek ipari szintű nagyjavítása esetén viszont a kisebb üzemeltetők jellemzően más országtól függenek, mert kevés repülőeszköz esetén ezt a képességet gazdaságosan fenntartani nem lehet. (A svéd tulajdonban levő, Magyarország által lízingelt gépeket is Svédországban vetik alá a komolyabb műszaki hátteret igénylő időszakos, tervezett karbantartási munkáknak.)

Egy másik extrém példa pl. francia Rafale repülőgép exportja. Egyiptomba 24 gépet adtak el 5,9 milliárd dollárért, ami egy gépre nézve kb. 250 millió dolláros költséget jelent. Persze ebből nem derül ki, hogy mennyi fegyverzettel és egyéb szolgáltatással adták el, de példátlanul magas az ár. Katar számára szintén 24 db vadászgépet adtak el, de immáron 7 milliárd dollárért (290 millió USD/gép), de itt is lehet tudni, hogy számottevő fegyverzettel, kiképzéssel és egyéb szolgáltatással. A wiki1 szerint – hogy ez saját francia belső használatra vagy sem – a Rafale repülőgépek flyaway cost, tehát tisztán darab ára változattól függően 70-80 millió EUR, ami kb. 78-90 millió USD. A másik európai vadászgépet hasonló megközelítéssel Kuvaitba2 9 milliárd dollárért adták el, mindösszesen 28 darabot (321 millió USD/gép.)

Az F-35A esetén (szárazföldről üzemelő változat) nyilvános információ, hogy a Lot11 szériától követően a darabára az USAF számára 90 millió dollár alatt van3. Ez alapján, pusztán ezt az árat nézve a többi gép csomag és minimális egyéb flyaway jellegű árához képest nincs jelentős eltérés. A különbség az, hogy az F-35A műszaki tartalma és képességei alapvetően magasabban vannak.

A gép integrált része a infravörös kamera és lézeres célzó berendezés, amit más gép konténer formában hordoz (pl. Sniper targeting pod), és integrálva vannak olyan rendszerek is, ami más gépeket egyáltalán nincs, pl. vontatott csali és a körkörösen figyelő infravörös kamera rendszer a DAS4. A legfontosabb különbség az, hogy az F-35A mindezt alacsony észlelhetőséggel (stealth) kombinálja és AESA elven működő radarral rendelkezik, ami az exportált európai vadászgépekről nem mondható el.

A becslések szerint egy F-35-ös 100 millió dollárba, vagyis 28-29 milliárd forintba kerül. Ha a 12 svéd Gripen helyett ugyanennyi F-35-öst vennék, az közel 350 milliárd forintba kerülne. A National Interest egyébként korábban arról írt, hogy az elképesztően drága, ár-érték arányban csapnivaló F-35 minden idők öt legrosszabb vadászgépének egyike. A vadászgép fejlesztésének körülményeiről itt írtunk részletesebben. 

A fentiek miatt az a kijelentés, hogy az ár/érték aránya nem megfelelő az F-35A típusnak a cikk egyik legsúlyosabb tévedése. Az F-35A, amennyiben nem kíván az alacsony észlelhetőség előnyeivel élni, akkor azonos, vagy akár nagyobb mennyiségű fegyverzet hordozására képes, mint a fenti két európai vadászgép. Ezzel szemben egyetlen 4. generációs vadászgép sem lesz stealth és nem lesz soha belső fegyvertere, aminek viszont nagyon komoly következményei vannak.

A mellékelt cikk a világ legrosszabb vadászgépeiről semmiféle műszaki érvet nem hoz fel, amolyan igazi bulvár írás. Az első három említett típus közül az első (P-59) lényegében technológiai demonstrátor volt, olyan kis mennyiségben készült. A következő két típus (Vought F7U Cutlass és Grumman F-11 Tiger) az 50-es évek igen feszített tempójú fejlesztése miatt sosem válhatott kiforrottá; epizód szereplők voltak, a fejlődés evolúciós lépcsőfokai. Egyiket sem vetették be élesben. Az F-102 Delta Dagger sem látott éles bevetést, mert honi légvédelmi vadászgép volt, tehát legfeljebb szovjet nukleáris fegyverzetű bombázók, vagyis atomháború esetén láthatott volna harcot. Viszont annak fejlesztésekor sikerült lényegében a területszabályra5 fényt deríteni, ami fontos szempont az aerodinamikai tervezésnél. A gépet eredetileg is átmeneti típusnak szánték az F-106 Delta Dart érkezése előtt.6

Az F-35-nél a linkelt írás is nem a gép műszaki paramétereivel, hanem inkább a projekt menedzselésével és annak kihatásairól ír, de csak rendívül röviden. Ezen a téren valóban érheti komoly kritika az F-35 programot, de ennek kifejtése túlmutat ezen cikk terjedelmén.

A lap azt nem fejtette ki, hogy mekkora megrázkódtatás lenne a svédek büdzséjének, ha a magyar kormány végül nem venne meg tőlük 12 darab húszéves, negyedik generációs vadászgépet, mint ahogy az sem tették hozzá a Direk36 vonatkozó cikkéből, hogy egy magyar védelempolitikai szakértő szerint “az adófizetők szempontjából tragikus döntés lenne”. A forrás hozzátette: “ez tipikusan a lepukkant panelház előtt álló 6-os BMW esete” – utalt arra, hogy az F-35A gépek túlságosan fejlettek a Honvédség igényeihez.

Magyarország nem 12, hanem 12 db együléses és 2 db kétüléses gépet lízingel, amik végül a magyar fél tulajdonába kerülnek a lízing végét követően, tehát nem kell fizetni azokért a lízing költségen felül.

Az, hogy egy vadászgép rendszeresítése után 20-30 évvel mekkora fejlődés lesz nehéz megjósolni, ezért az hogy „túlságosan fejlett” az igényekhez képest az csak egy pillanatnyi állapot, de a nehézfegyverzet beszerzésénél az országok évtizedes léptékben döntenek a képességek felől. A Gripen vadászgépek magyarországi szolgálata is 20 évet meghaladó időtartamú.

Az adófizetők szempontjából tragikus döntés az erősen függne attól, hogy mikor és milyen konstrukcióban, illetve a Gripen vadászgépek mellé, vagy azok leváltására érkezne a típus, amiről jelenleg nem tudni semmit. A realitás véleményem szerint az, hogy a Gripenek miután magyar tulajdonba kerülnek, akkor azok még bőven szolgálhatnak a 2030-as évekig, nagyjából akkor lesz racionalitása a leváltásuknak feltételezve, hogy a mai védelmi-politikai környezet hasonló marad.

  1. 1.
    Dassault Rafale – Wikipedia. Dassault Rafale. https://en.wikipedia.org/wiki/Dassault_Rafale. Accessed June 28, 2019.
  2. 2.
    Eurofighter Typhoon – Wikipedia. Eurofighter Typhoon. https://en.wikipedia.org/wiki/Eurofighter_Typhoon#Kuwait_Air_Force. Accessed June 28, 2019.
  3. 3.
    Pentagon and Lockheed Martin Agree to Reduced F-35 Price in New Production Contract: F-35A Aircraft Now Below $90 Million. Defense-Aerospace.com. http://www.defense-aerospace.com/articles-view/release/3/196385/lockheed-says-wins-%2411.5bn-contract-for-f_35-initial-lot-11-production.html. Accessed June 28, 2019.
  4. 4.
    F-35 JSF Distributed Aperture System (DAS) Sensors Demonstrate Hostile Fire Detection Capability. YouTube. https://www.youtube.com/watch?v=fHZO0T5mDYU. Published February 11, 2013. Accessed June 28, 2019.
  5. 5.
    Területszabály. Wikipédia. https://hu.wikipedia.org/wiki/Ter%C3%BCletszab%C3%A1ly. Accessed June 28, 2019.
  6. 6.
    Haditechnikai összefoglaló – 2017-es kiadás. HTKA – Haditechnikai Kerekasztal. https://htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/. Published December 20, 2017. Accessed June 28, 2019.

Fórum hozzászólások

  • Mért ne jöjjön? Ott a lengyel beszerzés. Jön block 4el annyiért amennyiért az ef/rafi. Lengyelek és bárki más is akinek lehet őrült ha ef/rafit vesz F-35 helyett.
  • July 9, 2020
    The State Department has made a determination approving a possible Foreign Military Sale to the Government of Japan of one hundred five (105) F-35 Joint Strike Fighter aircraft and related equipment for an estimated cost of $23.11 billion. The Defense Security Cooperation Agency delivered the required certification notifying Congress of this possible sale today.

    The Government of Japan has requested to buy sixty-three (63) F-35A Conventional TakeOff and Landing (CTOL) aircraft, forty-two (42) F-35B Short Take-Off and Vertical Landing (STOVL) aircraft, and one hundred ten (110) Pratt and Whitney F135 engines (includes 5 spares). Also included are Electronic Warfare Systems; Command, Control, Communications, Computers and Intelligence/Communications, Navigation and Identification; Autonomic Logistics Global Support System, Autonomic Logistics Information System; Flight Mission Trainer; Weapons Employment Capability, and other Subsystems, Features, and Capabilities; F-35 unique infrared flares; reprogramming center access and F-35 Performance Based Logistics; software development/integration; flight test instrumentation; aircraft ferry and tanker support; spare and repair parts; support equipment, tools and test equipment; technical data and publications; personnel training and training equipment; U.S. Government and contractor engineering, technical, and logistics support services; and other related elements of logistics support. The estimated total cost is $23.11 billion.

    Implementation of this proposed sale will require multiple trips to Japan involving U.S. Government and contractor representatives for technical reviews/support, programs management, and training over a period of 25 years. U.S. contractor representatives will be required in Japan to conduct Contractor Engineering Technical Services (CETS) and Autonomic Logistics and Global Support (ALGS) for after-aircraft delivery.
  • Terminator. Jo hogy hozol híreket de egy linket is dobhatnàl. Tudod googlefordito mar a megnyitaskor fordítsa :p
  • Roni
    Szerintetek Japán mikorra kapja meg a 140 db f-35-ket? Mikorra lesz leszalltiva? 2030?
    Szerintem 2026 környékére meglesz.
  • arbalest
    Szerintem 2026 környékére meglesz.
    :eek:Kínának oda kellesz tennie magát a gyártás területén
  • Roni
    :eek:Kínának oda kellesz tennie magát a gyártás területén
    A gyártás egy dolog, évi 50 darabbal nagyon jók, a típus befejezésével, tökéletesítésével kell belehúzniuk.
  • Roni
    ?
    Most Tatár Autonóm Körzetnek hívják, és Kazany a fővárosa. Pillanatnyilag Tu-160asokat gyártanak az Orosz Légierőnek.
  • molnibalage
    [​IMG]
    És ilyenkor nem veri a "nemzeközi sajtó" az asztalt, hogy Yeeee de cool.... de ha egy szegecs ferdén áll, megy a címlap, hogy mekkora szar a gép...

    Azért abba is bele kell gondolni, hogy mivel irtózatos mennyiségű lesz legyártva, mennyire könnyű lesz maintenance személyzetet, pilótát, stb... szerezni hozzá (aki meg nem hiszi, nézze meg egy-egy ritkább vagy kifutó típusra milyen aranyáron találsz licensed szerelőt...).
  • angelsoul
    És ilyenkor nem veri a "nemzeközi sajtó" az asztalt, hogy Yeeee de cool.... de ha egy szegecs ferdén áll, megy a címlap, hogy mekkora szar a gép...

    Azért abba is bele kell gondolni, hogy mivel irtózatos mennyiségű lesz legyártva, mennyire könnyű lesz maintenance személyzetet, pilótát, stb... szerezni hozzá (aki meg nem hiszi, nézze meg egy-egy ritkább vagy kifutó típusra milyen aranyáron találsz licensed szerelőt...).
    Ez amúgy két éves cikkből van, de maga a trend érdekes, mert kb. minden komplex feladatra igaz ez.
  • molnibalage
    Ez amúgy két éves cikkből van, de maga a trend érdekes, mert kb. minden komplex feladatra igaz ez.
    Kérdezd csak emel-t, mennyire hihetetlen költségcsökkentő dolog, ha lényegében bárhonnan leakaszthatsz egy szerelőt a típushoz (kérdezz rá milyen napidíjakba került a légimentők helijeihez francia szerelőket hívni), ha jóformán minden reptéren ott van minden szükséges földi kiszolgáló és műhelyberendezés, ha több száz maintenance/line station tapasztalata összeköthető egybe egy problémára - ha ezt beleszámítjuk, szerintem nagyjából 1000 darabos US F-35 flotta fölött a teljes költség beesik az összes jelenlegi harci gép alá - csak ez nem fog egykönnyen megjelenni, mert annyira nehezen számítható. Nagyobb vegyszerbázis, kevesebb cucc lejárata koppan ki mert eloszlik, mehet ahová kell... estig sorolhatnám az előnyöket.
    A standardizált flotta nem csak az alkatrészellátás vagy a képzés homogenizálása miatt elképesztő előny, hanem mert az egytípusos tapasztalat olyan szinten akkumulálódik, hogy míg mondjuk egy típusnak egy ezrednél van 10 szakértője, ennél a típusnál lesz 50... aki pedig volt ebben a világban tudja, egy szakértője a típusnak mekkora költségcsökkentő tényező.
    Sok hangárban dolgoztam - és a leghatékonyabbak a single type hangárok voltak mindig. Mert begyűlt az évtizedes tapasztalat, az öreg rókák hangja meg a szaga alapján megmondták, mi a baja a gépnek...
  • angelsoul
    Kérdezd csak emel-t, mennyire hihetetlen költségcsökkentő dolog, ha lényegében bárhonnan leakaszthatsz egy szerelőt a típushoz (kérdezz rá milyen napidíjakba került a légimentők helijeihez francia szerelőket hívni), ha jóformán minden reptéren ott van minden szükséges földi kiszolgáló és műhelyberendezés, ha több száz maintenance/line station tapasztalata összeköthető egybe egy problémára - ha ezt beleszámítjuk, szerintem nagyjából 1000 darabos US F-35 flotta fölött a teljes költség beesik az összes jelenlegi harci gép alá - csak ez nem fog egykönnyen megjelenni, mert annyira nehezen számítható. Nagyobb vegyszerbázis, kevesebb cucc lejárata koppan ki mert eloszlik, mehet ahová kell... estig sorolhatnám az előnyöket.
    A standardizált flotta nem csak az alkatrészellátás vagy a képzés homogenizálása miatt elképesztő előny, hanem mert az egytípusos tapasztalat olyan szinten akkumulálódik, hogy míg mondjuk egy típusnak egy ezrednél van 10 szakértője, ennél a típusnál lesz 50... aki pedig volt ebben a világban tudja, egy szakértője a típusnak mekkora költségcsökkentő tényező.
    Sok hangárban dolgoztam - és a leghatékonyabbak a single type hangárok voltak mindig. Mert begyűlt az évtizedes tapasztalat, az öreg rókák hangja meg a szaga alapján megmondták, mi a baja a gépnek...
    Na látod; ezért volt jó a szocializmus a gépjármű üzemeltetésben!
    Nem pár évente modell-, meg típusváltás holmi fejlődés címszóval, hanem évtizedekig ugyanazok az szgk és tgk típusok szolgáltak.
    Lehettek bármilyen hitványak is minőségben, de a KGST tudta őket üzemeltetni!

    Nem, nem vágyom vissza azokra az időkre, csak így már érthető, hogy mégis hogyan tudott működni az ország Nysakkal, Roburokkal, stb...

Ugrás a fórum topichoz