|

HTT – magyar F-35

Az online sajtóban napi hírek vagy érdekességek címén a tech rovatokban számtalanszor jelennek meg haditechnikai témájú írások, akár a hidegháborús idők érdekességeiről, vagy éppen futó haditechnikai programokról és tervekről.

A haditechnikával kapcsolatos ismeretterjesztés dicséretes dolog, azonban alapvető probléma, hogy a megjelenő írások számottevő hányada jellemzően igen pontatlan, sőt, akár teljességgel értelmezhetetlen kijelentéseket is tartalmaznak, annak köszönhetően, hogy a szerzők láthatóan nincsenek tisztában az alapvető tényekkel és összefüggésekkel, és nincsenek különösebb ismereteik a modern haditechnikáról sem.

Saját, erősen tematikus oldalunk több mint egy évtizeddel ezelőtti létrehozásakor a célkitűzések egyike volt a haditechnikai alapismeretek és érdekességek minél szélesebb körhöz történő eljuttatása, kapcsolódó mítoszok és tévedések oszlatása, a mindenkori lehetőségeinkhez mérten legpontosabb információk közzététele. Erre nézve kontraproduktívnak tartjuk más hazai online sajtóban és blogokon megjelent haditechnikai írások pontatlanságokat tartalmazó szeletét.

Ez a cikk egy állandónak szánt rovat / cikksorozat (HTT – Haditechnikai Tévedések) második tagja, amely más hazai, ismertebb és olvasottabb online sajtóban, adott esetben blogokban megjelent haditechnikai írásokra fókuszál, javítva azok tévedéseit, és adott esetben további magyarázatokat fűz azokhoz, hogy a hír és/vagy cikk jelentéstartalma értelmezhető legyen. A cikkekben csak rövidített és egyszerűbb magyarázatok kapnak helyet, a bővebb és mélyebb háttér információk és a téma kifejtése a már korábban megjelent írásokra hivatkozással történik meg.

A rovat nem titkolt célkitűzése afféle kérés, kezdeményezés más online felületeken haditechnikai témákban is publikáló, a téma iránt így nyilvánvalóan érdeklődő újságírók és bloggerek felé, hogy törekedjünk a közös cél elérésére, azaz a haditechnikai témákban is minél pontosabb tartalmak előállítására.

A cikksorozat negyedik témája ismét az F-35, a vele kapcsolatos fél- vagy pontatlan információk.

https://index.hu/belfold/2019/06/06/f-35_vadaszgep_gripen_csere_honvedseg/

Időközben frissítették? Jelezd nekünk, hogy mi is jelezhessük itt.

A problémás részek idézve az eredeti blog bejegyzésből:

„Vagyis a Magyar Nemzet közel egy hónappal a Direkt36 cikke után egy áttéten keresztül meglebegtette, hogy a világ legdrágább vadászrepülőire cserélheti le a kormány a Gripeneket, amelyeknek 2026-ban lejár a lízingszerződésük, és akkor saját tulajdonba kerülhetnének.”

Az hogy mi a világ legdrágább vadászrepülője elég nehéz megítélni, a cikk erre konkrétan semmiféle forrást nem ad, csak egyszerűen kijelenti.

Nem mindenki azonos módon számolja a költségeket. A repülőgépre vetített beszerezési (és üzemeltetési) költség az az adott ország számára kialkudott vételi ár, műszaki tartalombeli eltérések és a gépekkel vásárolt műszaki támogatás mennyisége és mélysége miatt jelentős szórást mutat. A másik, ami nehezíti evolúciós szempontból a gépek árának megállapítását az infláció, illetve export esetén az éppen akkor érvényes USD árfolyam a vásárló ország valutája között, ha pl. az USA-tól szerezték be a gépeket, vagy pl. az EUR árfolyam ha európai országtól.

Első lépésként ismerkedjünk meg az alapvető fogalmakkal. A harci repülőgépek kifejlesztése, technológiai demonstrátorok, prototípusok legyártása, illetve a berepülési program végrehajtása nagyon komoly összegeket emészt fel. A technológiai demonstrátor és/vagy prototípus gépek gyakran csak egy koncepciót testesítenek meg, a sorozatgyártás megkezdése előtt minden gépen kisebb-nagyobb változtatásokat szoktak végrehajtani. Lássuk ezt konkrét példán keresztül, legyen az F-22-es, ez alapján érteni, hogy mi az, amikor egy gép áráról beszél bárki.

Az F-22 típus esetén ezek a „kisebb-nagyobb” változtatások kb. 70%-át érintette a gépnek az YF-22 és az első F-22A Raptor között. Mire az első szériagépek gyártásáig eljutottak 2010 körüli USD értéken számolva nagyjából 40 milliárd dollárt költöttek el a programra, a gépek legyártásával együtt a program kb. 65 milliárd dollárban került. A két összeg közti kb. 25 milliárd dollárból gyártották le a 187 db szériagépet. Ez azt jelenti, hogy attól függően, hogy csak a szériagépekért kifizetett beszerzési összeget (flyaway cost), a további termékfejlesztést és támogatást (procurment cost) vagy a teljes programköltséget (program cost) számoljuk ki, a gépek ára igen eltérő lehet. Az F-22 esetében a programköltséget nézve egy F-22 ára kb. 350 millió dollár volt, ha beszerzési értéket, akkor kb. 135 millió dollár. Nem kis különbség.

Ráadásul az is látható, hogy ha a fejlesztés viszi el a költségek döntő részét, akkor a gépek programköltségre vetített fajlagos ára a gyártási darabszámmal csökken. Ha 187 db helyett mondjuk 270 db Raptor készült volna – tegyük fel, hogy a gyártási költség azonos egy darab gépre, ami szintén nem igaz, mert pusztán a gyártás költsége is csökken nagyobb darabszám esetén – akkor a programköltség kb. 280 millió dollárra csökkent volna.

A fentiek alapján látható, hogy a gépek ára részben virtuális, hiszen az éppen már legyártott gépek számától is függ és ki milyen összegekkel számolva osztja le azt. A fejlesztés során a gyártó egy adott darabszámú eladás és fejlesztési költségekkel számol, ennek függvényében van mozgástere az árképzésnél, illetve a profit bizonyos részének bukására. Az F-16 gyártásának megkezdésekor senki nem számított arra, hogy a különféle változataiból 4000-nél is többet fognak legyártani az idők során. Természetesen az újabb változatokat is ki kellett fejleszteni, de a platform maga egy idő után stabil alapot jelentett, aminek megtartásával sokat lehet spórolni.

Az F-35 és más gépek beszerzése azonban már nem a fejlesztő országnál történik, de ahogy a gépeket eladják, hasonló hatások továbbra is számítanak. Ennek oka az, hogy az USA saját belső piacra szánt vadászgépeinek költségét máshogy számolja és tünteti fel, mint exportnál, ahol komoly egyéb tételek is szerepelnek az eladáskor. Ilyen maga a hadrendbe állítás költsége, az infrastruktúra kiépítése, a kiképzés, fegyverzet és egyéb szolgáltatások, amik idejét és tartalmát a nyilvánosság számára nem mindig fejtik ki. Lássunk erre is egy példát.

Lengyelország 2003-ban 3,5 milliárd dollár értékben 48 db F-16 Block 52 változatú Sólymot szerzett be, tartalék hajtóművekkel, fegyverzettel, no meg a kiszolgáláshoz szükséges háttérrel, illetve kiképzéssel. Ez mai áron kb. 4,8 milliárd dollár, ami 100 milliós dolláros fajlagos költséget jelentene egy darab vadászgépre fajlagosítva. Csak a fenti lista alapján ez nem beszerzési költség (flyaway cost), hanem procurment cost jellegű kiadás, de még annál is több bizonyos hosszabb távú szolgáltatások és fegyverzet beszerzése miatt.

Az újonnan rendszerbe állított gépek esetén nem csak magát a repülőgépeket kell megvenni, hanem a hozzá tartozó kiszolgáló infrastruktúrát is meg kell teremteni, ami lehetővé teszi a gép üzemeltetését. Ez jelenti mind a berendezéseket, mind a személyzeti állomány kiképzését is. Nagyon nem mindegy, hogy 14 db (Magyarország és Gripen flotta), vagy például 48 db vadászgéphez kell kiépíteni a hátteret, egészen más fajlagos költségek jönnek ki ebből is.

A fentiek alapján az látható, hogy a vadászgépek árára tűpontos értéket nem lehet mondani, hiszen lényegében a vásárló soha nem csak magukat a gépeket vásárolja meg egy új típus hadrendbe állításakor, hanem számtalan további járulékos költséget fizeti ki, ami ráadásul vásárlóként eltérő. Ezek miatt csak nagyjából lehet becsülni azt, hogy mit mennyire áraznak be.

Az új vadászgépek beszerzését kővető kezdeti betanulási időszakot követően a támogatás és szolgáltatásokért fizetett összeg egyre kevesebb, mert a gépeket megvásárló ország jellemzően saját erőből képes már üzemeltetni a típust. A gépek ipari szintű nagyjavítása esetén viszont a kisebb üzemeltetők jellemzően más országtól függenek, mert kevés repülőeszköz esetén ezt a képességet gazdaságosan fenntartani nem lehet. (A svéd tulajdonban levő, Magyarország által lízingelt gépeket is Svédországban vetik alá a komolyabb műszaki hátteret igénylő időszakos, tervezett karbantartási munkáknak.)

Egy másik extrém példa pl. francia Rafale repülőgép exportja. Egyiptomba 24 gépet adtak el 5,9 milliárd dollárért, ami egy gépre nézve kb. 250 millió dolláros költséget jelent. Persze ebből nem derül ki, hogy mennyi fegyverzettel és egyéb szolgáltatással adták el, de példátlanul magas az ár. Katar számára szintén 24 db vadászgépet adtak el, de immáron 7 milliárd dollárért (290 millió USD/gép), de itt is lehet tudni, hogy számottevő fegyverzettel, kiképzéssel és egyéb szolgáltatással. A wiki1 szerint – hogy ez saját francia belső használatra vagy sem – a Rafale repülőgépek flyaway cost, tehát tisztán darab ára változattól függően 70-80 millió EUR, ami kb. 78-90 millió USD. A másik európai vadászgépet hasonló megközelítéssel Kuvaitba2 9 milliárd dollárért adták el, mindösszesen 28 darabot (321 millió USD/gép.)

Az F-35A esetén (szárazföldről üzemelő változat) nyilvános információ, hogy a Lot11 szériától követően a darabára az USAF számára 90 millió dollár alatt van3. Ez alapján, pusztán ezt az árat nézve a többi gép csomag és minimális egyéb flyaway jellegű árához képest nincs jelentős eltérés. A különbség az, hogy az F-35A műszaki tartalma és képességei alapvetően magasabban vannak.

A gép integrált része a infravörös kamera és lézeres célzó berendezés, amit más gép konténer formában hordoz (pl. Sniper targeting pod), és integrálva vannak olyan rendszerek is, ami más gépeket egyáltalán nincs, pl. vontatott csali és a körkörösen figyelő infravörös kamera rendszer a DAS4. A legfontosabb különbség az, hogy az F-35A mindezt alacsony észlelhetőséggel (stealth) kombinálja és AESA elven működő radarral rendelkezik, ami az exportált európai vadászgépekről nem mondható el.

A becslések szerint egy F-35-ös 100 millió dollárba, vagyis 28-29 milliárd forintba kerül. Ha a 12 svéd Gripen helyett ugyanennyi F-35-öst vennék, az közel 350 milliárd forintba kerülne. A National Interest egyébként korábban arról írt, hogy az elképesztően drága, ár-érték arányban csapnivaló F-35 minden idők öt legrosszabb vadászgépének egyike. A vadászgép fejlesztésének körülményeiről itt írtunk részletesebben. 

A fentiek miatt az a kijelentés, hogy az ár/érték aránya nem megfelelő az F-35A típusnak a cikk egyik legsúlyosabb tévedése. Az F-35A, amennyiben nem kíván az alacsony észlelhetőség előnyeivel élni, akkor azonos, vagy akár nagyobb mennyiségű fegyverzet hordozására képes, mint a fenti két európai vadászgép. Ezzel szemben egyetlen 4. generációs vadászgép sem lesz stealth és nem lesz soha belső fegyvertere, aminek viszont nagyon komoly következményei vannak.

A mellékelt cikk a világ legrosszabb vadászgépeiről semmiféle műszaki érvet nem hoz fel, amolyan igazi bulvár írás. Az első három említett típus közül az első (P-59) lényegében technológiai demonstrátor volt, olyan kis mennyiségben készült. A következő két típus (Vought F7U Cutlass és Grumman F-11 Tiger) az 50-es évek igen feszített tempójú fejlesztése miatt sosem válhatott kiforrottá; epizód szereplők voltak, a fejlődés evolúciós lépcsőfokai. Egyiket sem vetették be élesben. Az F-102 Delta Dagger sem látott éles bevetést, mert honi légvédelmi vadászgép volt, tehát legfeljebb szovjet nukleáris fegyverzetű bombázók, vagyis atomháború esetén láthatott volna harcot. Viszont annak fejlesztésekor sikerült lényegében a területszabályra5 fényt deríteni, ami fontos szempont az aerodinamikai tervezésnél. A gépet eredetileg is átmeneti típusnak szánték az F-106 Delta Dart érkezése előtt.6

Az F-35-nél a linkelt írás is nem a gép műszaki paramétereivel, hanem inkább a projekt menedzselésével és annak kihatásairól ír, de csak rendívül röviden. Ezen a téren valóban érheti komoly kritika az F-35 programot, de ennek kifejtése túlmutat ezen cikk terjedelmén.

A lap azt nem fejtette ki, hogy mekkora megrázkódtatás lenne a svédek büdzséjének, ha a magyar kormány végül nem venne meg tőlük 12 darab húszéves, negyedik generációs vadászgépet, mint ahogy az sem tették hozzá a Direk36 vonatkozó cikkéből, hogy egy magyar védelempolitikai szakértő szerint “az adófizetők szempontjából tragikus döntés lenne”. A forrás hozzátette: “ez tipikusan a lepukkant panelház előtt álló 6-os BMW esete” – utalt arra, hogy az F-35A gépek túlságosan fejlettek a Honvédség igényeihez.

Magyarország nem 12, hanem 12 db együléses és 2 db kétüléses gépet lízingel, amik végül a magyar fél tulajdonába kerülnek a lízing végét követően, tehát nem kell fizetni azokért a lízing költségen felül.

Az, hogy egy vadászgép rendszeresítése után 20-30 évvel mekkora fejlődés lesz nehéz megjósolni, ezért az hogy „túlságosan fejlett” az igényekhez képest az csak egy pillanatnyi állapot, de a nehézfegyverzet beszerzésénél az országok évtizedes léptékben döntenek a képességek felől. A Gripen vadászgépek magyarországi szolgálata is 20 évet meghaladó időtartamú.

Az adófizetők szempontjából tragikus döntés az erősen függne attól, hogy mikor és milyen konstrukcióban, illetve a Gripen vadászgépek mellé, vagy azok leváltására érkezne a típus, amiről jelenleg nem tudni semmit. A realitás véleményem szerint az, hogy a Gripenek miután magyar tulajdonba kerülnek, akkor azok még bőven szolgálhatnak a 2030-as évekig, nagyjából akkor lesz racionalitása a leváltásuknak feltételezve, hogy a mai védelmi-politikai környezet hasonló marad.

  1. 1.
    Dassault Rafale – Wikipedia. Dassault Rafale. https://en.wikipedia.org/wiki/Dassault_Rafale. Accessed June 28, 2019.
  2. 2.
    Eurofighter Typhoon – Wikipedia. Eurofighter Typhoon. https://en.wikipedia.org/wiki/Eurofighter_Typhoon#Kuwait_Air_Force. Accessed June 28, 2019.
  3. 3.
    Pentagon and Lockheed Martin Agree to Reduced F-35 Price in New Production Contract: F-35A Aircraft Now Below $90 Million. Defense-Aerospace.com. http://www.defense-aerospace.com/articles-view/release/3/196385/lockheed-says-wins-%2411.5bn-contract-for-f_35-initial-lot-11-production.html. Accessed June 28, 2019.
  4. 4.
    F-35 JSF Distributed Aperture System (DAS) Sensors Demonstrate Hostile Fire Detection Capability. YouTube. https://www.youtube.com/watch?v=fHZO0T5mDYU. Published February 11, 2013. Accessed June 28, 2019.
  5. 5.
    Területszabály. Wikipédia. https://hu.wikipedia.org/wiki/Ter%C3%BCletszab%C3%A1ly. Accessed June 28, 2019.
  6. 6.
    Haditechnikai összefoglaló – 2017-es kiadás. HTKA – Haditechnikai Kerekasztal. https://htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/. Published December 20, 2017. Accessed June 28, 2019.

Fórum hozzászólások

  • Rotten878
    Műszaki szempontból nézve erre mennyire lehet alkalmas a DAS?
    Azért egy tüzérségi lövedék, egy repülőgép, CM, AAA sorozat, AAM, SAM rakéta, stb között erőteljes sebesség és repülési profil különbségek vannak/lehetnek de mennyire alkalmas a rendszer ezek kisakkozására és akár egyéni osztályzására?
    Gondolok arra, hogy a kapott adatokból mindegyik gép képes lehet ezeket kiszámolni?
    Vagy kell hozzá egy AWACS ami utána visszaosztja?

    Engem foglalkoztat az is, hogy az AESA radar ilyen esetben mennyire túlterhelhető?
    Értem ezalatt, hogy automatikusan elkezdi a radar követni és "sakkozni" az akármilyen különböző méretű lövedékeket, rakétákat a színtéren amivel viszont mennyire lehetséges túlterheléssel a rendszer teljesítményét annyira terhelni hogy hatékonyan felléphessenek az F-35 ellen?
    (nyilván egy repülő nem tudna - hacsak nem STEALTH) annyira közel menni, hogy ezt kihasználja de rakéták képesek lennének rá akár amennyiben észlelt cél a Lightning II.)
    A videó szerint még data link nélkül is képes lehet erre. Ezeket pont nagyon könnyű kisakkozni, ha mérhető data linkkel a sebesség.



    • földfelszín közeléből jön és ballisztikus pályán megy 1000 m/s sebesség alatt, de jellemző pályamagassággal? Akkor az tüzérségi lövedék.
    • Ha tovább tart a gyorsulási fázis és nagyon nagy a pályamagaásság és 2-3-nál több? Akkor MLRS.
    • földfelszín közeléből, emelkedve és M3.0 tájára folyamatosan gyorsulva 5-11 sec-ig? Akkor az SAM
    • Több km magasan gyorsul M2.0 fölé pillanatok alatt? AAM
    Ez nagyon egyszerű feladat, mert a magasság és kinematika egyértelmű.
    Az AESA radarnál gondolom adható prioritás, hogy mennyire mérjen rá adott célra. Ha a DAS el tudja dönteni, hogy távolodik acél, akkor eleve felesleges. Egy emelkedő Sz-300 jellegű cél? Kötelező rámérni, hogy tudja a gép mikor ér kb közel és mikor vágja ki a vontatott csalit és mikor manőverezzen a gép.
  • Rotten878
    Műszaki szempontból nézve erre mennyire lehet alkalmas a DAS?
    A DAS nem más mint a gép különböző pontjain elhelyezett 6 db multispektrális kamera.
    Műszaki szempontból ahhoz hogy felismerje és osztályozza az észlelt jeleket az kell:
    - egyrészt a jel legyen elég erős mert bármilyen érzékeny is a rendszer azért van egy küszöb,
    - a jel kellő számú pixelen kell hogy megjelenjen,
    - a háttérben futó képelemző és felismerő algoritmusoknak kellően fejlettnek kell lennie ahhoz hogy felismerje hogy mi van a képen.

    Ergó: ha a képfelismerő algoritmus kellően fejlett ahhoz hogy felismerje hogy mik a fontos célpontok és eldobja azokat amik csak zavarások akkor abszolút alkalmas lehet
  • boki
    Május 19-én helyi idő szerint 21.30h -kor gyakorló repülés közben lezuhant egy F-35A Lightning II (Floridai Eglin bázishoz tartozó). A pilóta katapultált és kórházba szállították.

    [​IMG]
    5 napon belül két veszteség a két legdrágább típusból...!!
    Hmm...
    ..
    A szabotázs szerepel az "Aszimmetrikus hadviselés elemei" c. kézikönyvben?
    ..
    https://militarymachine.com/f-22-raptor-vs-f-35-lightning-ii/
  • milagro
    5 napon belül két veszteség a két legdrágább típusból...!!
    Hmm...
    ..
    A szabotázs szerepel az "Aszimmetrikus hadviselés elemei" c. kézikönyvben?
    ..
    https://militarymachine.com/f-22-raptor-vs-f-35-lightning-ii/
    Nem ezt úgy hívják pech. Az F-35 így is iszonyat jó baleseti statisztikát produkál.
    Amúgy persze a biztonságiak biztos körbekukkantanak - de a vizsgálat valszeg úgyis megtalálja az okokat, addig meg minek konteózni. Egyik típusra sem mondtak ki repülési korlátozást, nincsenek a földre parancsolva, vagyis akkora baj nem lehet (főleg, hogy a gép odahaza ontja lefelé az adatokat, jó eséllyel már akkor tudták mi történhetett, mikor a pilóta még az ernyőjén lengedezett). Valszeg a statisztika tette kicsit helyre magát.
  • rudi
    A DAS nem más mint a gép különböző pontjain elhelyezett 6 db multispektrális kamera.
    Műszaki szempontból ahhoz hogy felismerje és osztályozza az észlelt jeleket az kell:
    - egyrészt a jel legyen elég erős mert bármilyen érzékeny is a rendszer azért van egy küszöb,
    - a jel kellő számú pixelen kell hogy megjelenjen,
    - a háttérben futó képelemző és felismerő algoritmusoknak kellően fejlettnek kell lennie ahhoz hogy felismerje hogy mi van a képen.

    Ergó: ha a képfelismerő algoritmus kellően fejlett ahhoz hogy felismerje hogy mik a fontos célpontok és eldobja azokat amik csak zavarások akkor abszolút alkalmas lehet
    Nem magában a DAS az ütős, hanem a többi érzékelővel való kombinálás a "szenzor fúzió". DASban az ütős a 360 és az érzékenység. pl Ha rakétát indítanak ki fogja szúrni. Ha közel van azért, ha messze van akkor meg a brutál kezdeti IR miatt. Lehet meg tudja mondani mi az, lehet nem.
    Ehez képest EOTS nagyon nem lát 360ban. Jórészt lefele ill előre/hátra. Fent ugye kitakar a gép de ez annyira nem probléma. Tök x mennyiben lát pl kedvéért 1-5fokban. Fotós hasonlattal van benne egy nagy tele. MI történik? EOTS ránéz ahonnan DAS jelzi a rakétát. Na ő már elég jól látja meglesz a tipus, vszeg pontos sebesség irányt is mond. Ha radar rá tud nézni akkor ezen radar még pontosíthat.
    Ebből az egészből összeáll egy elég pontos kép. Ki indított. Honnan. Lehet indítani rá. Kire indítottak. Mit tegyen. pl forduljon el mert hatótáv vagy hogy zavarható vagy.... (erre biztos egy külön részel van USAFnél)

    Az AIM-260nak sztem csak akkor van komoly értelme, ha tényleg tud háromszögelni az APG81
  • angelsoul
    Nem ezt úgy hívják pech. Az F-35 így is iszonyat jó baleseti statisztikát produkál.
    Amúgy persze a biztonságiak biztos körbekukkantanak - de a vizsgálat valszeg úgyis megtalálja az okokat, addig meg minek konteózni. Egyik típusra sem mondtak ki repülési korlátozást, nincsenek a földre parancsolva, vagyis akkora baj nem lehet (főleg, hogy a gép odahaza ontja lefelé az adatokat, jó eséllyel már akkor tudták mi történhetett, mikor a pilóta még az ernyőjén lengedezett). Valszeg a statisztika tette kicsit helyre magát.
    Itt lehet nézegetni.
    https://www.safety.af.mil/Divisions/Aviation-Safety-Division/Aviation-Statistics/

    • Az első 100 ezer óra alatt egyetlen F-35A sem semmisült meg.
    • F-16-ból az első 92 ezer óráig 10 db.
    • F-15-ből az első 68 ezer óráig 3 db.
      136 ezer óráig 10 db.
    Csinálhatok egy rövid analízist majd a fenti típusokból, hogy lássuk hogyan javultak a dolgok.
  • angelsoul
    Pár oldalas rövid cikknek bőven jó téma lenne.
    Annyira nem erőltetném meg magam, hanem csak mozgó átlagos és trendeket mutatnék meg, mert pusztán a számsor alapján nem annyira látványosak a dolgok.
  • molnibalage
    Annyira nem erőltetném meg magam, hanem csak mozgó átlagos és trendeket mutatnék meg, mert pusztán a számsor alapján nem annyira látványosak a dolgok.
    Szerintem sok ember még azt sem fogná fel, mit is jelent az a 100.000 óra....
  • Hiába az egyre fejlődő gyártástechnológia, ember-gép kapcsolat és fejlesztői környezet, olyan repülőgép úgysem lesz, ami ne tudna lezuhanni.
    De az látszik, hogy az F-35-ös az egyhajtóműves kialakítás ellenére is jól teljesít.
    Az oroszoknál a Szu-34-es volt nagyon sokáig balesetmentes, majd volt egy szerencsés kimenetelű felborulás, utána meg két gép össze is ment a levegőben, a személyzetek halálát okozva.
    Ezeknél az eseteknél is inkább a humán faktor játszott szerepet.

    A mostani kettős Eglin-i gépveszteségben az a nagy szó, hogy rövid időközön belül két nagyon magas presztízsű, modern és emiatt drága típus semmisült meg. De csak ennyi.
  • Allesmor Obranna
    Hiába az egyre fejlődő gyártástechnológia, ember-gép kapcsolat és fejlesztői környezet, olyan repülőgép úgysem lesz, ami ne tudna lezuhanni.
    De az látszik, hogy az F-35-ös az egyhajtóműves kialakítás ellenére is jól teljesít.
    Az oroszoknál a Szu-34-es volt nagyon sokáig balesetmentes, majd volt egy szerencsés kimenetelű felborulás, utána meg két gép össze is ment a levegőben, a személyzetek halálát okozva.
    Ezeknél az eseteknél is inkább a humán faktor játszott szerepet.

    A mostani kettős Eglin-i gépveszteségben az a nagy szó, hogy rövid időközön belül két nagyon magas presztízsű, modern és emiatt drága típus semmisült meg. De csak ennyi.
    1997-ben is volt ilyen feltorlódás.
  • molnibalage
    1997-ben is volt ilyen feltorlódás.
    Oroszoknál is volt valami ilyesmi pár éve, 3-4 gépük potyogott le egymás után.
  • [QUOTE ="gacsat, post: 32165, member: 197"]Az első sikeres SR71-es elfogást a Baltikumban (a ****-ek közül) Per-Olof Eldh abszolválta, aki most visszaemléxik az eseményre: ... ****-ben a datalinket integráltuk a PS46 levegő-levegő pulzáló doppler radarral, és a SkyFlash rakétával, ami a ***-nek jelentősen megnövelte a lehetőségeit. A multifunkciós kijelzőn a térképre tekintve láthattuk a barátokat, az ellenségeket, a SAM (földi légvédelmi rakéta) telepeket,stb. a helyzetkép folyamatosan frissült a földi kontroll és a többi gép által, ami a pilótának korábban nem létező áttekintést adott a helyzet fölött. Hovatovább, a rendszer olyan jó volt, hogy ugyanazt a taktikát alkalmazhattuk, ha láttunk, ha nem. Mikor az első svéd SR71-es elfogást csináltam, a célpont teljesítette az északi elhúzást a szovjet partok mellett, aztán délre fordult Gotland és Oland közé. A datalink az irányítással be volt kapcsolva, és én épp szembe támadtam a célt. 8000 méternél gyorsítottam, hogy elérjem a M 1.35öt. Aztán felhúztam, és nagyon óvatosan folytattam a gyorsítást 1,7 és 2.0M között Majd 18500 és 20 000 m között léptem ki a tetején. Az összes céladat ott volt a térképemen, beleértve a radarképet is a zóna szélén, amit azonnal be is fogott. rakéta indítást szimuláltam - a megközelítési sebesség 4.5 és 5.0 M között volt, az SR71 3M-mel repült 21 500 méteren. Megláttam.[/QUOTE]


    Nem, ez nem egy norvég F-35 2020-ban, hanem egy svéd SAAB J-37 Viggen 1981-ben.

    ...csak érdekesség képpen. ;)
  • waterloo
    https://nationalinterest.org/blog/buzz/f-35b-guarantees-allied-naval-dominance-over-china-157446

    Elhangzik pár érdekes érv.
    Jót röhögtem.

    • Milyen alapon feltételezi, hogy a felsorolt nemzetek menni is akarnak oda?
    • Milyen alapon feltételezi, hogy mind hadrafogható lesz? Különösen azon nemzeteknél, ahol 1 db van csak az osztályból? Az a 11 db az kb. 5-6 db. Ha mindenki menni akar. A jenki 10-11 CV-ből soha nem tud 6-nál több tengeren lenni egy időben. Max db, ha nagyon forszírozzák és adnának rá pénz. De akkor meg néha gép nincs rá, lásd 2 éve a 40% alatti US Navy hadrafoghatóságot.
    • Nem tűnik fel neki, hogy az F-35B belő keró kapacitása mennyivel az F-35C alatt van, hogy mennyivel közelebb kell menni bármihez?
    NI = vicc.
    Mindig jót mosolygok a belinkelt írásaikon...
  • molnibalage
    Jót röhögtem.

    • Milyen alapon feltételezi, hogy a felsorolt nemzetek menni is akarnak oda?
    • Milyen alapon feltételezi, hogy mind hadrafogható lesz? Különösen azon nemzeteknél, ahol 1 db van csak az osztályból? Az a 11 db az kb. 5-6 db. Ha mindenki menni akar. A jenki 10-11 CV-ből soha nem tud 6-nál több tengeren lenni egy időben. Max db, ha nagyon forszírozzák és adnának rá pénz. De akkor meg néha gép nincs rá, lásd 2 éve a 40% alatti US Navy hadrafoghatóságot.
    • Nem tűnik fel neki, hogy az F-35B belő keró kapacitása mennyivel az F-35C alatt van, hogy mennyivel közelebb kell menni bármihez?
    NI = vicc.
    Mindig jót mosolygok a belinkelt írásaikon...
    Igen tudom, hogy sok NI cikk egy vicc. De azért nem az összes.
    Nem védeni akarom őket, de a cikkben is azzal számol az úriember, hogy csak a töredéke bevethető.
    Mellesleg az európai "hordozócskákon" kívül mindegyik ázsiai és elég valószínű, hogy egy olyan konfliktusban, amiben Kína pl Japánnal szembe kerül, minimum az Ausztrál hordozók, de könnyen lehet, hogy a DK hordozók is elérhetővé válnak.
    Ne értsd félre, szerintem sem indokolja plusz 2-3 hordozó a design kompromisszumokat, de ha már így alakult nem hátrány, hogy vannak.
  • Terminator
    F-35C Sinks To Just Above The Waves After Taking A Low-Power Catapult Shot...






    Most ezt az értéket nem értem. Addig ok, hogy adott üzemanyag meg fegyverzet adta tömeg, de:
    -Szembeszél hol van a képletben? Mert szelet ugye nem érdemes konstansként számolni (oldaszél gardiens, gust, stb...);
    -ez nagyjából egyes-kettes hullámzás, de majdnem vizesek a lábai - mennyi az RA proximity távolság?;
    -automatika visz ebben az esetben vagy pilóta?

    Ezt így úgysem fogják használni, tesztelni meg géppel... fura.
  • molnibalage
    Ez így normális? Benézték a gép tömegét? Vagy a katapult hibásodott meg?
    "low energy catapult testing ... this was a part of the testing and the team had prepared for this moment"
    A szimulátorban nem volt elég izgalmas. :)
  • molnibalage
    Ez így normális? Benézték a gép tömegét? Vagy a katapult hibásodott meg?
    Ott a video alatti kommentben azt írja a feltöltő, hogy ez egy teszt része volt, amiben a legalacsonyabb még használható katapult energiát próbálták kitapasztalni.

Ugrás a fórum topichoz