|

HTT – csatahajók

Az online sajtóban napi hírek vagy érdekességek címén a tech rovatokban számtalanszor jelennek meg haditechnikai témájú írások, akár a hidegháborús idők érdekességeiről, vagy éppen futó haditechnikai programokról és tervekről.

A haditechnikával kapcsolatos ismeretterjesztés dicséretes dolog, azonban alapvető probléma, hogy a megjelenő írások számottevő hányada jellemzően igen pontatlan, sőt, akár teljességgel értelmezhetetlen kijelentéseket is tartalmaznak, annak köszönhetően, hogy a szerzők láthatóan nincsenek tisztában az alapvető tényekkel és összefüggésekkel, és nincsenek különösebb ismereteik a modern haditechnikáról sem.

Saját, erősen tematikus oldalunk több mint egy évtizeddel ezelőtti létrehozásakor a célkitűzések egyike volt a haditechnikai alapismeretek és érdekességek minél szélesebb körhöz történő eljuttatása, kapcsolódó mítoszok és tévedések oszlatása, a mindenkori lehetőségeinkhez mérten legpontosabb információk közzététele. Erre nézve kontraproduktívnak tartjuk más hazai online sajtóban és blogokon megjelent haditechnikai írások pontatlanságokat tartalmazó szeletét.

Ez a cikk egy állandónak szánt rovat / cikksorozat (HTT – Haditechnikai Tévedések) második tagja, amely más hazai, ismertebb és olvasottabb online sajtóban, adott esetben blogokban megjelent haditechnikai írásokra fókuszál, javítva azok tévedéseit, és adott esetben további magyarázatokat fűz azokhoz, hogy a hír és/vagy cikk jelentéstartalma értelmezhető legyen. A cikkekben csak rövidített és egyszerűbb magyarázatok kapnak helyet, a bővebb és mélyebb háttér információk és a téma kifejtése a már korábban megjelent írásokra hivatkozással történik meg.

A rovat nem titkolt célkitűzése afféle kérés, kezdeményezés más online felületeken haditechnikai témákban is publikáló, a téma iránt így nyilvánvalóan érdeklődő újságírók és bloggerek felé, hogy törekedjünk a közös cél elérésére, azaz a haditechnikai témákban is minél pontosabb tartalmak előállítására.

A cikksorozat harmadik témája a csatahajók utolsó tagjainak esetleges elképzelt jövőjéről megjelent blogbejegyzés. https://tenydaralo.blogspot.com/2018/05/csatahajok-xxi-szazadban.html

Időközben frissítették? Jelezd nekünk, hogy mi is jelezhessük itt.

A problémás részek idézve az eredeti blog bejegyzésből:

“Valójában a történelemben sokkal több anyahajó pusztult el légitámadásban, mint csatahajó, ennek az egyik fő oka, hogy a korszerű gyors csatahajók nagyon jól bírták a torpedók és légibombák találatát. Ráadásul a csatahajók utólag is felszerelhetőek MINDEN olyan légvédelmi eszközzel, amivel a legújabb cirkálók rendelkeznek. Valójában a csatahajók nyílt tengeri csatában egy meglepetésszerű ellenséges légitámadást nagyobb eséllyel vészelnének át, mint az anyahajók.”

A kijelentés több ponton támadható, mind statisztikailag, mind logikailag, mind műszakilag. Először is az okot és okozatot téveszti össze a szerző, bár megjegyezem forrást sem ad, amivel alátámasztaná állítását, pedig létezik ilyen lista.1

Abban igaza van, hogy több repülőgép-hordozó süllyedt el légitámadásban, csak ennek prózai oka az, hogy mivel a második világháborús tengeri ütközetekben azok jelentették az igazi ütőerőt, senki nem pazarolta erőforrásait arra, hogy csatahajókat támadjanak először, mert értelmetlen lett volna. Az ellenség repülőereje tudott ellentámadást indítani a saját repülőgép-hordozók ellen és nem a csatahajók. Elég csak a midwayi csatát megnézni, hogy mi volt a valódi ütőerő. A kevés rendelkezésre álló régebbi csatahajót inkább a USA nyugati partján hagyták, mert annyira haszontalannak ítélték azokat Midway védelme szempontjából.

Midwaynél a négy japán repülőgép-hordozó pusztulása után a távolabb levő japán flottaegységek visszavonultak annak ellenére, hogy lehengerlő fölényben volt a US Navy felszíni egységeivel szemben, akiknek egyetlen csatahajójuk sem vett részt az ütközetben. Tették ezt annak ellenére, hogy az amerikai hordozók közül is egy elsüllyedt (a USS Yorktown), és a maradék repülőereje igencsak megfogyatkozott. A visszavonuló japán hadihajókat a maradék erők kezdőnek tekinthető pilótákkal is megtépázta, elsüllyesztette a Mikuma, és súlyosan megrongálta a Mogami nehézcirkálókat. (Bár ezek közül egyik egy ütközésben komolyabban megsérült.)

A japánokat nem üldözték, mert nem akarták kockára tenni az erőiket, amikor a legfontosabb célt, Midway felmentését elérték, a háború erőviszonyait pedig – számukra is váratlanul – egyetlen csata alatt markánsan megfordították a bevethető repülőgép-hordozók mennyiségét tekintve. Az, hogy egyéb más páncélos egységeket esetleg megrongálnak, az nagyjából „kerekítési hiba” volt az ütközetet és összességében nézve is.

Az egész csendes-óceáni tengeri hadműveletekre alapvetően jellemző maradt, hogy a cirkálók és csatahajók elvétve jutottak szóhoz. Ebben persze az is némi szerepet játszott, hogy a háború első felében mindegyik hadviselő fél alig egy-két korszerű csatahajóval rendelkezett csupán, a többi a korszerűsítések ellenére is már erősen elavulófélben levő első világháborús típus volt. (Amikor korszerű szóhoz juthatott volna, akkor sem hagyták, lásd később.) A legintenzívebb szerepük is akkor volt, amikor Halsey ostobaságának köszönhetően 1943 egy időszakában egyetlen harcba vethető repülőgép-hordozója sem volt az USA-nak, a Guadalcanal környékén vívott harcok során.

A „korszerű és gyors” csatahajók osztályát nem definiálja a blog bejegyzés, ennek fényében valószínű, hogy egyelemes mintából extrapolált a szerző a végtelenbe. A német Bismarck csatahajót ért torpedótalálatok, a kormánylapátot ért találatot leszámítva, valóban nem okoztak komoly kárt, de egyetlen mintából generális következtetést levonni elég nagy hiba. Ellenben a britek legkorszerűbb csatahajóját a HMS Prince of Wales-t gyakorlatilag egyetlen torpedó kiütötte a küzdelemből.2 (Ezt a csatahajót a blog bejegyzés korszerűnek veszi.)

További érdekes megjegyzés, hogy a „,korszerű” csatahajók komoly hányada az ’all or nothing’ páncélelrendezéssel készült, aminek hatásossága finoman szólva megkérdőjelezhetőnek bizonyult, lásd a Mushasi3 és a brit Földközi-tengeri hadműveleteknél a francia hajókat4 ért találatok elemzésénél. A japán csatahajó páncélozatlan orrészét ért találat után több ezer tonna vizet vett fel, ami számottevően csökkentette elérhető maximális sebességét úgy, hogy csak egy kisebb méretű bomba találta el. A francia csatahajó sérülése olyan súlyos volt, hogy egy észak-atlanti viharban komolyan felmerült volna, hogy úszóképes marad-e több találat esetén. Ezek a példák egyben cáfolják is azt, hogy a „korszerű” csatahajók páncélzata általánosan jó lett volna. Éppenséggel a nem páncélozott részeken – és a többségében az „all or nothing” páncélelrendezéssel épült csatahajókon, például az Iowákon, a hajótest nagyobbik része páncélozatlan volt – egészen elképesztő mértékben nem álltak ellen a találatoknak.

A meglepetésszerű támadás kitétel a modern harcászati keretek között értelmezhetetlen a szerző által odavetett módon, mert egy repülőgép hordozó kötelék hajóin és magán a hordozón nagy hatótávolságú felderítő radar található sőt, a repülőgép hordozó saját légtérellenőrző (AWACS) repülőgéppel is rendelkezik, képes 0-24 órában a hajóhoz képest horizont alatti területeket is ellenőrzés alatt tartani. Erre egy csatahajó semmilyen körülmények között nem képes. Lehet természetesen fantáziálni arról, hogy komoly átalakítással légtérellenőrző helikopterek üzemelnek a hajóról, de ez nem olcsó, és egy AWACS repülőgéphez képest erőteljes kényszermegoldás, sokkal gyengébb képességekkel.

“2 – A csatahajók lassúak!

Ez talán a legnagyobb téveszme. A gyors csatahajók (pl a BB-61 USS Iowa) 60 km/h feletti sebességre képesek, amellyel a legtöbb anyahajót (USS Gerald R. Ford) és a korszerű cirkálók jelentős részét (Ticonderoga-osztály) is lehagyják. Mindemellett hatótávolságuk is kiemelkedően nagy, a hideg háború és az öbölháború alatt is gyakran a csatahajókból töltötték újra a rombolók és cirkálók üzemanyag- és ellátmánykészleteit.”

Aki tájékozott tudja, hogy nem lassúak. Az, hogy egy nem létező téveszmét cáfol a szerző az nem érv semmire. Azt az „apróságot” viszont elfelejti, hogy korlátlan ideig nem képesek tartani a nagy sebességet a hajók, sem gépészetileg, sem hatótáv szempontjából. Nem mintha szükség lenne a tartós száguldozásra, mert a nukleáris meghajtású amerikai repülőgép-hordozóknál is a nem nukleáris meghajtású kísérő hajók (rombolók, cirkálók és hidegháború alatt még fregattok is) hatótávolsága, és menet közbeni üzemanyag feltöltése miatt kellene megszakítani a maximális sebességen történő haladást, illetve a repülőgépek üzemanyagának utántöltése miatt.

A statisztikákban feltüntetett hatótáv értékek 12-20 csomó közötti sebesség értékre vannak megadva. Maximális sebességen a fogyasztás 6-8-szor is magasabb lehet a második világháborús hajók átlagos fogyasztási adataiból kiindulva. A hajók a maximális sebességüket csak harci helyzetben használják ki jellemzően, illetve a repülőgép-hordozók repülőgépek indításakor és fogadásakor. A kisebb hajókat pontosan azért a csatahajók töltötték újra (jellemzően csak saját romboló kíséretüket), mert a gyorsjáratú tankerekből hiány volt, és a rombolók fogyasztása kis túlzással kerekítési hiba volt a csatahajóéhoz képest azok 6000-8000 tonnás befogadó képessége mellett.5 Hajónként 100-200 tonna üzemanyag átadása volt a jellemző.6 Ezzel a tankolási módszerrel a tanker hajónak elég volt csak a csatahajót tankolni, majd távozhatott a veszélyes hadműveleti zónából.

“3 – A páncélzatuk ma már nem jó semmire!

Ez szintén téveszme, a csatahajók 250-350 mm vastag, különleges, a harckocsikénál keményebb oldalpáncélját a mai hajóelleni rakéták döntő többsége egyszerűen nem képes áttörni, akár többszöri találattal sem, a harckocsik elleni páncéltörő rakéták pedig nem okoznának elég kárt a hajó belsejében. Ez alól csak néhány olyan rakéta a kivétel, mint az SS-N-22. Kiemelendő azonban, hogy egy ilyen találat a szokatlanul erős rekeszfalak miatt nem lennének végzetesek feltétlenül a hajóra, ellenben az anyahajókat egyetlen ilyen találat is menthetetlenül a tenger fenekére küldené. Ez az aknákkal és torpedókkal szembeni védettségre is igaz, hiszen a csatahajók víz alatti része is több rétegű burkolatot kapott és különleges rekeszbeosztású, hogy a robbanási hullámokat a szerkezet elviselje.”

Mert valójában szinte tényleg semmire sem jó már. A szerző nem tudja helyesen értelmezni a páncélzat funkcióját. A csatahajók páncélzatának fő feladata a hajók mozgás és úszóképességének fenntartása, az ezeket fenyegető végzetes sérülések megakadályozása. A legvastagabb páncélzatot rendszerint a fő tüzérség lövegtornyai és a parancsnoki híd kapta, de erősnek tekinthető páncélzat védte a géptermeket és a lőszerraktárak környékét is (övpáncél vízvonal környékén és fedélzeti páncél). A cél az volt, hogy a csatahajó egy kedvezőtlenül alakuló küzdelemből is képes legyen kiválni és lehetőleg visszavonulni, illetve hogy az ütközetben ne válhasson néhány találattól harcképtelenné.

A harckocsik páncéljához hasonlítani a csatahajók páncélzatát mulatságos, mert kb. 40-50 éve már a rétegelt szendvicspáncélzat az elterjedt, akár kompozit anyagokkal, ahogy a csatahajók páncélzata sem homogén acél, de mégis teljesen acél alapú volt.

A hajók sérülésállóságát messze túlbecsüli a szerző pusztán a páncélzat által. A korszerű levegő-föld rakéták formázott (kumlatív) / üreges töltettel rendelkeznek, amik átütő ereje függ az átmérőtől. Az AGM-65 Mavercik rakétával harckocsikat homlokpáncél felől is támadva jellemzően meg lehet semmisíteni, pedig annak átmérője „csak” kb. 30 cm, és a korai változatokban alig 60 kg robbanóanyag volt. Ezzel szemben a hajó elleni rakéták és robotrepülőgépek átmérője minimum ennyi, csak azokban jellemzően 200-400 kg közötti robbanóanyag található, az Exocet vagy kisebb eszközökben van csak 200 kg alatti.

A nagyméretű szovjet eszközök (P-15, P-120, P-700) 500-800 kg közötti méretű harci résszel bírnak 75-80 cm-es átmérő mellett. Egy ilyen rakéta harci része még egy csatahajóban is egészen biztosan komoly kárt okozna. Erről bizonyíték is áll rendelkezésre. A lent linkelt videón vagy egy P-700 vagy egy P-800 rakéta becsapódása látható egy több,mint 200 méter hosszúság feletti hajón, és pont hosszirányban találja el. A kumulatív sugár a videó alapján végigment a hajó teljes belső terén. A hajó acélpáncélzatát egy sokkal kisebb AGM-65 is könnyűszerrel átütötte volna. Ez alapján arról fantáziálni, hogy a csatahajó páncélzata védelmet adna az orosz nagyméretű rakéták a és robotrepülőgépek ellen dőreség. Nem mintha ez a védelem számítana…

Miért nem számít? Mert a II. világháborús időkkel ellentétben már nem a lövegek jelentik a tűzerőt, hanem rakéták és robotrepülőgépek, amik használatához radarok, egyéb antennák szükségesek, amiket páncélzattal védeni nem lehetséges. Így meg az egész csatahajó használata értelmetlen, mert a páncélzat lényegében csak a túlméretezett hajótestet és gépészetét védené, de csak kisebb rakéták ellen, de mást nem nagyon.

Páncélvédelem kapcsán érdemes párhuzamot vonni a harckocsikkal, ahol mindig csak a torony és a jármű testének homlokpáncélja, ami az adott korszak legveszélyesebb fenyegetésnek ellenállt (jó esetben) passzív páncélzattal (ez jelenti egyben a reaktív páncélzatot is). Ehhez képest a mai harckocsi tervezési trendek afelé tartanak, hogy a passzív páncélzatot részben elhagyják és aktív védelmet építenek be, ami képes megsemmisíteni a közeledő rakétákat sőt, akár még nyíllövedékeket (APFDS) is. Ilyen koncepciót testesít meg a pl. T-14 Armata, ahol a személyzet nélküli torony harckocsi léptékkel mérve kvázi páncélozatlan, legfeljebb a gépágyú tűznek áll ellen. A technológia mostanra jutott el oda, hogy harckocsikon is lehetséges az aktív védelem.

Miért az „is” szó? Ugyanis a hadihajóknál a ’60-as évek elején beköszöntött ez a korszak a légvédelmi rakéták és aktív/passzív elektronikai és infravörös védelem megjelenésével. A hajók mérete és passzív védelem lehetőségei már a ’60-as években eldöntötték azt, hogy a páncélozásnak vagy semmi haszna nincs vagy ár érték arányban borzalmas és technikailag ezért nem éri meg rákölteni. A bejövő rakétákat, manőverező robotrepülőgépeket vagy a vadász/bombázó gépeket nagy távolságból meg kell semmisíteni és nem a hajót kell páncélozni.

A ’60-as években néhány amerikai „ágyús” cirkáló átépítésében azért volt ráció, mert a Tartar és Talos légvédelmi rendszerek csak azokon fértek el. Az 50-es évek közepén egy alig 10 éve épült cirkáló gépészetileg nem volt elavult, a hajótest is jó állapotban volt. Ezek közül egyik sem igaz egy 70+ éves csatahajóra, amit ’30-as évek végi elvek szerint terveztek meg. Az átalakított rakétás cirkálókat (Baltimore osztály egyes egységei)7 a USA 1970 tájára mind leállította és újabb, új elvek szerint tervezett egységek váltották le azokat.

Kb. annyi értelme van ma egy Iowa osztály csatahajó átalakításának és annyira lehetséges az átalakítás gazdaságosan és értelmesen, mint gőzmozdonyból szárnyas hajót építeni.

“4 – A csatahajók nem váltak be a világháborúban!

Az igazság az, hogy a háborúban nagymértékben befolyásolták a harcok kimenetelét a csatahajók. Nem csak a frontális csatákban, de a konvojok elleni rohamokban (Tipitz), a partraszállások támogatásában, és az ellenség fő erőinek lekötésében is kiemelt szerepük volt.”

Az igazság az, hogy csatahajók epizódszereplői voltak mindkét világháborúnak, vagy simán észrevétlenek. Ez az a pont, ahol a szerző megint csak keveri az okot és az okozatot. Néhány kisebb csetepatét leszámítva a megálmodott és mindent eldöntő nagy összecsapásra soha nem került sor, az I. világháború alatt a németek nem mertek kockáztatni. A jütlandi csatát leszámítva nagyítóval kell keresni azokat az alkalmakat, amikor csatahajók csaptak össze csatahajókkal (meg csatacirkálók), de még Jütland sem változtatta meg a fennálló status quo-t, és nem döntött el semmit.

A csatahajók valóban beváltak arra, amire használták őket a II. világháború alatt. Konvojkíséret (nem tengeralattjárók ellen) az Atlanti-óceánon, ami elrettentette a németeket (az egyébként is értelmetlen) kereskedelmi hajók elleni, felszíni hajókkal vívott portyázó hadviseléstől. Az olyan ősrégi csatahajókkal szemben sem mertek szembeszállni a sokkal korszerűbb németek csatahajók, mint pl. az első világháború alatt hadrendbe állított HMS Malaya. A 280 mm-es lövegekkel felszerelt Gneisenau és Scharnhorst megfutamodott előle, mert Hitler parancsa nem engedélyezte a támadást ilyen esetben, pedig reális esélyük lett volna a sikerre.

A német csatahajók a Bismarck elvesztése után nem nagyon hajóztak ki, a Csendes-óceánon meg 1942 közepe után a repülőgép-hordozók és a parti bázisú repülőgépek uralták a vizeket, legalábbis nappal. Tehát igazából arra a feladatra, amire kitalálták őket, vagyis hogy ellenséges hadihajókat süllyesszenek el, szinte soha nem is tudták használni a csatahajókat, sem az az I., sem a II. világháború alatt.A repülőgépek által irányíthatatlanná tett Bismarckot az odaérkező túlerő gyűrte le, a Scharnhorstot is elsősorban a rombolókról indított torpedók süllyesztették el egy szerencsés találatot követően, ami után a hajó sebessége végzetesen lecsökkent. A torpedótámadást azt tette lehetővé, hogy a hajó kíséret nélkül, egyedül hajózott, szóval a kíséret nélkül hajózó csatahajó a kisebb egységek ellen sem tudta magát mindig megvédeni, ha az időjárási viszonyok szélsőségesek voltak, és radar sem volt rajtuk.

Az amerikaiak és a britek néhány kivételtől eltekintve partraszállás tűztámogatására használták csatahajóikat, de komoly tengeri csatában, ahol esélyük lett volna bármit is elsüllyeszteni, szinte soha nem vettek részt. A Csendes-óceánon a Surigao-szorosnál8 lezajlott csatánál – a mészárlás szó inkább illik rá – az amerikaiak nem a korszerű, hanem a korszerűsített régi csatahajókat vetették be. Az új egységek maradtak a repülőgép-hordozók közelében, és japán repülőgépekre lövöldöztek légvédelmi fegyverzetükkel, miközben a Pearl Harbor-i utáni támadást követően kiemelt/kijavított, és újra hadrendbe állított első világháborús (!) csatahajókat küldték a japán csatahajók ellen. Elég skizofrén.

A második világégés alatt szinte minden babért a repülőgép-hordozók arattak le, és nem azért, mert valamiféle rejtélyes hóbortból részesítették őket előnyben, hanem mert azok képesek voltak teljes harci díszben nyílt tengeren hajózó csatahajókat is a tenger fenekére küldeni. Ráadásul minimális veszteséggel.

“A csatahajókkal szembeni negatív szemlélet valójában a ritka kivételek hírhedtségéből fakadnak, mint Pearl Harbor, az angol déli flottilla pusztulása és a Jamató esete. A valóságban a csatahajók viszonylag kis veszteségekkel, nagy hatásossággal harcolták végig a háborút, azonban a korabeli propaganda (és így a fennmaradt film híradós felvételek) a repülőgépeket előnyben részesítettek és ebből elég torz módon képeződött le a valóság.”

Könnyű úgy alacsony veszteséggel harcolni, hogy senki nem vadászik rájuk az égből, ameddig repülőgép-hordozókra pályázik az ellenség. Néhány alkalmat leszámítva a csatahajók komoly tengeri küzdelemben nem vettek részt. A csatahajók többsége egész karrierjük során soha nem tüzeltek egyetlen hadihajóra sem.

Ezzel szemben az német és amerikai tengeralattjárók is elég szép számú csatahajót süllyesztettek el (pl. az HMS Barham vagy az HMS Royal Oak), vagy rongáltak meg (Mushasi). A csatahajók csak annyira voltak „jól védettek”, hogy ha kimerészkedtek a légi fedezet alól, akkor a többségüket igen gyorsan elsüllyesztették, amikor erre alkalom adódott. A Pearl Harbor és Taranto9 kikötőkben elsüllyesztett hajóknál még lehetne azzal érvelni, hogy álló és védekezést nem igen folytató hajókat süllyesztettek el vagy tettek harcképtelenné, azonban a HMS Prince of Wales, és a HMS Repulse-t harcban, a nyílt tengeren küldték igen gyorsan a tenger fenekére alig néhány tucat repülőgép bevetésével.

Az idézett Tirpitz semmiféle „frontális csatában” nem vett rész soha szolgálata alatt. A Bismarck pusztulása után egyetlen német csatahajó sem bocsátkozott küzdelembe, kivéve az 1943 karácsonyán elsüllyesztett Scharnhorstot.

Nem világos, hogy hol van a nagy hatásosság, amikor a japán kereskedelmi flotta kb. 2/3-át, és a hadiflotta nagyobb egységeinek kb. 1/3-át amerikai tengeralattjárók süllyesztették el, és a szövetséges konvojokat is a tengeralattjárók, aknák, és repülők irtották, miközben német felszíni egységek vagy a kikötőkben, vagy a tenger fenekén dekkoltak. Nem a propaganda miatt részesítették előnyben a repülőgép-hordozókat. Propagandával senki nem győzött még háborúban. A Leyténél zajló harcokat leszámítva cirkálót vagy annál nagyobb egységet 1943 után csatahajó nem is süllyesztett el.

“5 – A csatahajók könnyű célpontok ma már!

Tulajdonképpen egy csatahajó páncélozatlan részei is erősebb szerkezetűek, mint a korszerű cirkálók és rombolók, vagy akár anyahajók felépítménye, így ez az állítás blődség. Különösen, mivel a Crossroads teszt során több csatahajót atomrobbantásnak tettek ki. Sem a hajók alatt, sem azok felett, sem a közvetlenül mellettük robbanó atombombák nem tették tönkre a hajókat és a sérüléseket egy legénység könnyen kezelni tudta volna. Sok esetben egyébként teljesen harcképes állapotban maradtak a csatahajók a párszáz méterre tőlük felrobbantott hidrogén és atombombák ellenére.”

Az átalakítás, komoly légvédelmi fegyverzet nélküli csatahajók önvédelmi képessége a mai támadófegyverek ellen nagyjából nulla. A páncélzatukon a mai rakéták úgy mennek át, mint kés a vajon. Nem rendelkeznek légvédelmi rakétákkal, sem a védelem utolsó vonalát jelentő nagy tűzgyorsaságú gépágyúkkal, vagy kis hatótávolságú rakétákkal sem. Az átalakítás súlyos problémái pedig fent már ismertetésre kerültek.

A ’80-as évek átalakításai után az Iowa osztály egységeire 4 db 20 mm-es Phalanx10 önvédelmi gépágyú került, de ez a „védelem utolsó vonala” jellegű fegyver, alig 2 km-es lőtávolsággal a kísérők által le nem lőtt rakéták és robotrepülőgépek elleni utolsó lehetséges védelmi mód. Az, hogy ezek a hajóra kerültek jó mutatja, hogy a páncélzat mennyire elégtelen védelmi képességet biztosít, a valódi védelmet a támadó rakéták lelövése jelenti. (A Ticonderoga osztályon csak fele ennyi gépágyú van.)

A Crossorads tesztből levont tanulságokat nem tudom, hogy a szerző honnan szedte, de pontosan az volt a tanulsága, hogy a csatahajóknak sincs semmiféle esélye még a relatíve kis hatóerejű atomfegyverekkel szemen sem. Víz alatti termonukleáris robbanást soha nem hajtottak végre lásd a forrásban levő listát.11

Nem véletlenül kezdődtek meg a haditengerészeti légvédelmi rakéták fejlesztése az ’50-es években mert belátták, hogy a hajók önvédelmi képessége légvédelmi tüzérséggel az irányított rakétákkal támadó bombázók ellen gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A légvédelmi rakéták megjelenése előtt csak a repülőgépek voltak képesek elfogni időben a bombázókat. A haditengerészeti légvédelmi rendszerek evolúciójáról bővebben a linkelt írásban.12

“6 – A csatahajók fenntartása drága!

A valóságban az Iowa-k működtetése a kilencvenes évek elején nem haladta meg jelentősen a Ticonderoga-osztályú cirkálók költségeit, miközben a harcértéke jelentősen meghaladta azt.”

A működési költségek kijelentésére semmiféle forrást nem ad a szerző ellenben igen egyszerűen bizonyítható, hogy téves.

Hogyan haladja meg a harcértékét az átalakítás nélküli csathajóé, amikor egyes képességekkel nem is rendelkezik, mert pl. légvédelme gyakorlatilag nincs még a ’80-as évek átalakítását követően sem és tengeralattjáró elleni hadviselésre alkalmatlan?

Ezen felül érdemes lenne pillantást vetni egy Ticonderoga osztályú hajó személyzetének nagyságára, ami kb. 330 fő. Ezzel szemben USS Iowa a ’80-as években13 majdnem 1600 fős személyzettel rendelkezett. A személyzet kiképzése és bére ennyi embernél nem kis tétel.14 Az 1985-ös nem tiszti 2-4 éves szolgálattal bíró állomány havi átlagbére valahol 800 USD volt, ami ma kb. 1800 USD. Figyelembe véve, hogy az Iowa csatahajón kb. 1200 fővel nagyobb a nem tisztes rangban szolgálók létszáma, ez önmagában mai értéken kb. havi 2 millió dollárral magasabb bérköltséget jelent, és akkor még nem esett szó arról, hogy a hajón a személyzet ellátása sincs ingyen, azok a költségek is arányosan magasabbak.

A másik hatalmas tétel a hajó hatalmas üzemanyag fogyasztása. A Tirpitz és a néhány kísérő rombolója egyetlen bevetés során kb. 8 ezer tonna15 olajat fogyasztott el 1942 márciusában úgy, hogy szó sem volt arról, hogy az egész hónapot a tengeren töltötte, és csúcssebességgel haladt volna a csatahajó. Nem a néhány kísérő romboló fogyasztotta el azt a sok üzemanyagot…

18 csomós átlagsebesség mellett az Arleigh Burke osztályú romboló óránként kb. 1100 US gal üzemanyagot fogyaszt, ami kb. 4100 liter/óra, ami átlagos sűrűséget véve ami kb. 3,3 tonna üzemanyag óránként.16 Erős becsléssel egy csatahajó fogyasztása a mai szemmel elavult gépészeti berendezései miatt (alacsony gőznyomás és hőmérséklet) úgy kb. nagyságrendileg (tízszer) többet fogyaszt, mint egy 10-12 ezer tonnás romboló/cirkáló. Ez is komoly tétel kiadások terén. Egész egyszerűen nincs indok arra, hogy mitől lenne olcsóbb ez olyan hajó, ami úgy ötször nehezebb, elavult a gépészete és a rajta szolgáló legénység öt és félszerese a kisebb hajóénak. (Egy ilyen romboló VLS celláinak befogadó képessége kb. 90 darab, ami nem maradt el vészesen a 2×61 db Ticonderoga osztályétól. 22 db aktív cirkáló és 66 db aktív Arleigh Burke osztályú rombolóval bír ma a US Navy.)

“Egy part menti város bombázása csatahajóval töredéke annyiba került, mint a légibombázás. Érteni kell, hogy a tengerpart (ami az USA célországainak jelentős részénél eléggé lefedi a „lényeget”) bombázása lényegesen olcsóbb a 400 $-ba kerülő ágyúlövedékkel, mint a 100 milliós gépekről ledobott 1 milliós bombákkal, vagy a cirkálók 2 milliós rakétáival. A mélységi célpontok elleni akciókban is olcsóbb volt a csatahajóról indítani Tomahawk cirkálórakétát, mint B-52-ről.”

Harcászatilag teljesen lényegtelen, hogy egy igen szűk parti sáv lövetése mennyibe kerülne, mert a fenti összehasonlítás arra nem tér ki, hogy mire nem képes a csatahajó, amikor mondjuk a partoktól akár több száz kilométerre kell csapást mérni vagy légi támogatást nyújtani. A szerző kihangsúlyoz egy igazából olyan képességet, amire alig volt igény az elmúlt 70 évben és más is képes rá, ellenben kihagyta azt, amire viszont nagyon volt, és használták is…

A 400 dolláros beidézett költség teljesen légből kapott, forrást sem ad rá a szerző. A II. világháború idején többe került egy 16 hüvelykes gránát, nemhogy mai áron számolva, ami kb. 14000 dollárba kerülne.17 (Pusztán a lövedék anyagköltsége magasabb ennél.)

Már pusztán a józan ésszel szembemenő feltételezés, hogy az ezer bar nagyságrendű túlnyomás általi gyorsító erőt kibíró lövedék kevesebbe kerülne, mint egy repülőgépről leoldott 500 fontos (227 kg) Mk-8218 bomba, aminek darabára nagyságrendileg 2 ezer USD19, de 1990-ből származó adat akkori árfolyamon jóval kisebb értékeket ad meg, mindösszesen 500-1100 dollárt változattól függően.20

Azért az Mk-82-es típusú bomba a mérce, mert nagyjából azonos mennyiségű robbanóanyag van egy darab ilyen bombában (89 kg), mint egy darab 16 hüvelykes Mk 13-as HC (High Capacity) nagy robbanóerejű lövedékben. A csatahajó lövedékénél a teljes, 862 kg-os tömegből 69,67 kg volt a robbanószer részesedése.21

A fő különbség az, hogy egy repülőgép sokkal nagyobb távolságon célba juttathatja a bombát, és amennyiben kis magasságban történik azok bevetése, pontossága messze a hajóágyúk pontosságán felül van. A Sivatagi Vihar elején a kismagasságú bevetések során az F-16 vadászgépekről leoldott bombák szórása kb. 20 méteres volt, ami azt jelenti, hogy a célponthoz képest a bombák fele ezen a körön belül ért célba. Hasonló pontossággal bírtak az akkori F-18 vadászgépek is a CCIP mód vagy radarral végrehajtott bombázással. 5 km-es magasságból oldva a szórás kb. 100 méterre nőtt.

1 millió dolláros levegő-föld precíziós bomba egy kissé túlzás, noha az AGM-152C-1 JSOW ára közel van ehhez (719 012 USD 2016-os áron), a ma általánosan használt lézervezérlésű vagy kombinált vezérlésű bombák ára 30-200 ezer dollár között van attól függően, hogy ki és mekkora mennyiséget vásárol. A korai JDAM szériák ára 30 ezer dollár táján vannak,18 a multiszenzoros GBU-53 SDB II ára export alapján kb. 200 ezer USD.22 Maga az összehasonlítás ebben a generális formában még értelmetlen is, mert lehet, hogy drágább egy irányított precíziós bomba, csak éppen olyan képességeket is biztosít, amire a csatahajó sehogyan sem képes, nemhogy költséghatékonyan.

Hogy mitől lenne olcsóbban indítható egy csatahajóról egy Tomahawk, mint B-52-ről az sem világos, tekintve, hogy a csatahajónak az üzemanyag fogyasztása messze meghaladja egy bombázóét, úgy, hogy csak 32 db ilyen eszköz indítható (A Iowa osztály 1984-es átépítés után). Ezek után vagy hazatér hazai kikötőbe utánpótlásért, vagy más hajóról kell ellátni, ami viszont nem páncélozott, és védelemre szorul.

Egyébként maguk a Tomahawk indítók sem rendelkeznek semmilyen védelemmel a csatahajón…

Tekintve, hogy a B-52 meg nem repülőgép-hordozóról üzemelő típus, ezért a tehermentesítés nem igaz, sőt, egy ekkora hajó logisztikai támogatása „picivel” több erőforrást igényel, mintha egyetlen Arleigh Burke osztályú romboló feláldozná légvédelmi képességei nagyobb részét, hogy képes legyen tömeges Tomahawk támadásra. Csak ehhez nem szükséges 1600 fős legénység és 8-szor nagyobb üzemanyag fogyasztás, és páncélzat sem.

Valójában megálmodtak már olyan hajót, ami rengeteg irányított rakéták és/vagy robotrepülőgépet szállít, de ezekből nem valósult meg egy sem, ez az „arsenal ship” koncepció.23 Ez lényegében azért nem valósult meg, mert olyan hajóval bőséggel rendelkezik a US Navy, hogy azok VLS celláinak egy részét feláldozva is 100-as nagyságrendű Tomahawk indítására képes ma is egy hordozó kötelék igény esetén, illetve tengeralattjárók is rendelkeznek ilyen képességgel. Erre szükségtelen egy 50 ezer tonnás csatahajó.

“Ráadásul ha a csatahajó lövi a földi célpontokat, akkor az anyahajó harci repülői ez alól tehermentesülnek, így jobban koncentrálhatnak az ellenség légierejére és hátországára, tehát az bevetett anyahajó harcértékét is növeli a csatahajó.”

Az esetek kb. 99%-ban a US Navy gépei által végrehajtott csapásmérések tengerpartoktól és óceánoktól távolabb, mint 25-40 km-re fekszik, tehát a csatahajó pusztán lőtáv alapján nem tehermentesít, nemhogy pontosság és tűzerő terén, vagy a támadható célpontok szerint. A szerző egész egyszerűen úgy képzelni le a történelmet és hadműveleteket, mintha erőszakos partraszállás lenne a jellemző, ami nagyon nem igaz.

“7 – A csatahajók fegyverzete semmire sem jó 1945 óta!

Valójában a hidegháborúban sikeresek voltak a csatahajók. Az US NAVY csatahajói képesek voltak a koreai háborúban géppuskafészek méretű célokat kilőni, Vietnámban felszámolták pár nap alatt a Ho-shi-min ösvényt egy, a tengerhez közeli szakaszán, amit éveken át hiába szórt éjjel-nappal napalmmal az USAF. A hidegháború második felében a New Jersey pár sorozattal megsemmisítette a szír légvédelmet és a tüzérség javát a Golán fennsíknál, miután ezzel a légierő felsült. Líbiában is jelentős szerepük volt.”

A szerző egyetlen állítására sem ad forrást, illetve sikeresen elmegy amellett, hogy ez a Ho-shi-min ösvény egy töredéke lehetett a térképek alapján, nagyjából kerekítési hiba léptékű.24 Az számára teljesen lényegtelen, hogy az utánpótlási vonal nagy része elérhetetlen volt a csatahajók számára, ellenben a repülőgépek számára támadható volt, és tíz vagy akár százezres nagyságrendes darabszámban dobtak le rá a bombákat.

A géppuskafészkek elleni támadás értelmezetlen, mert ugyanúgy képes eltalálni egy légibomba vagy rakéta egy géppuskafészket, ahogy egy 16 hüvelykes vagy 5 hüvelykes gránát is. A szerző mintha az sugallná, hogy ezt nem területtűzzel érte el a csatahajó, hanem sebészi pontossággal, ami téveszme a lövegek természetes szórása miatt.

25

Líbia ellen csak légi akciók voltak, csatahajók nem tüzeltek. USA erői által megsemmisített szír légvédelem is egész egyszerűen tévedés, mert összesen 11 lövedéket lőtt ki a csatahajó, azzal meg semmiféle légvédelmet nem nulláz le senki, főleg úgy, hogy a US Navy nem támadta azokat, és a Izraeli Légierő a szír légvédelmet igen jelentősen leépítette már 1982-ben, a híres Bekaa-völgy elleni hadművelet során.

A fenti kapitális tévedések során után erős a gyanúm, hogy a vietnami kijelentése is téves. Nem tudom megítélni, hogy a szerző szándékosan ferdít-e, vagy egész egyszerűen betévedt valamiféle téveszméket terjesztő oldalra, ahol az összehordott szamárságokat simán elhitte, és kritika nélkül leközölte.

“Az angol csatahajókat kiképzésre használták, illetve Hong-Kong visszafoglalásában részt vettek, de a gépészeti részük (nem kis részint a sietős gyártás miatt) idő előtt elkopott és felújítás helyett lebontották őket.”

Nagy-Britannia a II. világháború után olyan komoly anyagi gondokkal küzdött, hogy a csatahajó flottáját lényegében azonnal leépítette, lévén ellenfele sem volt. A japán és német flotta megsemmisült, a US Navy „elleni” versenyben pedig végleg alulmaradtak, és az ellene való küzdelem szóba sem jött. A háború tapasztalatai egyébként is megmutatták, hogy repülőgép-hordozók jelentik a flották gerincét, és nem a csatahajók.

(Az 1956-os szuezi eseményeket követően az is világossá vált, hogy Nagy-Britannia a két szuperhatalom mellett már nem tekinthető nagyhatalomnak sem…)

A britek az utolsó megmaradt csatahajójukat a HMS Vanguardot lényegében soha nem fejezték be rendesen, hadrendben tartásának értelme szinte semmi nem volt. Amikor beköszöntött a támadó rakéták és robotrepülőgépek korszaka, le is szerelték azt. A II. világháborút követően időszakosan reaktivált amerikai csatahajók, és a kevés, második világháborút túlélő brit és francia csatahajó pótlás nélküli kivonásra kerültek, és ez nem a véletlen, vagy valamiféle lobbi eredménye volt. Az amerikai reaktiválások is inkább egyfajta kísérletek voltak, amik megmutatták, hogy gyakorlatilag teljesen értelmetlen ezen hajók további hadrendben tartása.

A Ronald Reagan elnök alatti 600 hajós flotta program részeként lettek az amerikai csatahajók reaktiválva, mert ezek gyorsan elérhetőek voltak, de összességében nézve ennek a húzásnak gyakorlatilag semmi értelme nem volt. A 406 mm-es lövegek harcértéke ekkor már jelképes volt, a 32 db irányított rakéta hordozásához és indításához meg teljesen felesleges egy 50 ezer tonnás monstrum, amin a 10 ezer tonna feletti páncélzat tömege semmilyen mértékben nem járul hozzá a hajó tűzerejének megőrzéséhez.

“Valójában az angolok rongyosra használták a hajóikat, a hajóállományuk közel kétharmada elsüllyedt, vagy a tervezett élettartalma alatt elvárt teljesítmény többszörösét tette meg a Csendes Óceán harcai vagy épp az U-bootok kergetése közben és gyakorlatilag újjá kellett volna építeni gépészeti részeiket.”

A Royal Navy csatahajóinak nem gépészeti rendszerük használódott el, hanem maguk, a többnyire első világháborúból visszamaradt hajók váltak végképp elavulttá, és ezek nagy részét már a háború alatt ki is vonták a szolgálatból.

A csatahajók semmiféle tengeralattjárókat nem hajkurásztak, és a Scharnhorst és a Tirpitz pusztulása után a német felszíni flotta fenyegetése teljesen megszűnt.

A Csendes-óceánon komoly brit erők olyan későn jelentek meg, hogy a margóra sem férnek fel a hadtörténelem lapjain, és hatásuk a háború kimenetelére kimutathatatlan. A mainstream könyvek és dokumentum filmek margóján sincs ezek tevékenysége megemlítve, annyira jelentéktelen volt.

A King George V osztály egyébként eléggé félresikerült típus lett, a „szódával elment” kategória volt, de a hatótávolsága pl. nevetségesen alacsony volt.26

“A HMS Vaungardot pedig 1960-ig használták, amikor pedig azért vonták ki, mert az angol nagyhatalmi státusz megszűnt. A franciák elvesztették világhatalmi státuszukat, ezért a teljes flottát jelentősen leépítették, a Jean Bart így is részt vett több háborúban, egyszerűen széthasználták a tesztek során”

Ez egész egyszerűen nem igaz. Azért vonták ki, mert a harcértéke értelmezhetetlen volt, és a megjelenő irányított rakéták és robotrepülőgépek ellen gyakorlatilag védtelen volt, ahogy az 1967-ben az Eliat elleni bebizonyította a P-15 Termit robotrepülőgépekkel való támadás.

A másik ok a pénztelenség. Ennyit arról, hogy hadrendben tartása „olcsó” lett volna egy csatahajónak, mert erre nem telt, ellenben a tengeralattjárókra és a repülőgép-hordozókra mégis jutott elég pénz, ár/érték arányuk megfelelő volt.

A Jean Bartot sem használták tesztekre, szolgálatból való kivonása után iskola és lakóhajóként működött a lebontásáig.

“A szovjetek soha nem is rendelkezetek modern csatahajókkal, a japánok és németek pedig háborús vesztesként nyilvánvalóan nem tarthatták meg azokat. Az USA pedig NEM vonta ki csatahajóit. a négy Iowa osztályú hajó részt vett a koreai, vietnámi, szíriai, líbiai és iraki harcokban is 1950 és 1991 között.”

Ehhez képest az USA a hidegháború alatt a hatalmas méretű, és nem lebecsülendő fejlettségű szovjet flotta ellen nem csatahajókkal tervezett szembeszállni, hanem tengeralattjárókkal, repülőgépekkel, és irányított rakéta-fegyverzettel.

Az Iowa osztályú csatahajók a ’80-as évek értelmetlen reaktiválásukig szinte végig tartalékban voltak, ezért az a kijelentés sem igaz, hogy mind a négy részt vett volna a felsorolt konfliktusokat.27 Líbiában semmiféle „harcok” nem folytak, azokban nem vett részt egyik hajó sem, ahogy a többi esetekben is epizódszereplők voltak, semmit nem tettek hozzá lényegében az eseményekhez. Irakban indítottak róluk Tomahawk manőverező szárnyas bombákat, de erre számtalan más egység is képes volt, ahogy a B-52 bombázók is.

(Líbia ellen két bombázó hadművelet folyt az Operation Prairie Fire28 és az Operation El Dorado Canyon.29)

“Emellett a repülőgépipar lobbiereje ekkor brutálisan nagy volt és sok esetben a repülőgyárak kilóra megvették a döntéshozókat, amikor határozni kellett a befektetésekről, pont ezért készült ebben az időszakban olyan sok, értelmetlen és repülni alig képes repülőgépszörny”

Mik ezek a repülése képtelen „repülőgépszörnyek”? Konkrétum, forrás, link, semmi. Ez gyakorlatilag összeesküvés elmélet szintű beböfögés volt. A vietnami háború alatt a US Navy repülő ereje millió tonnás nagyságrendű bombát dobott le és a légi győzelmek felét kb. haditengerészeti vadászgép érte el.

Sőt kis humorral a többségét, hiszen az USAF által is használt F-4 Phantom II először haditengerészeti gép volt, aminek olyan jó teljesítménye volt, hogy az USAF végül nagyobb számban állította hadrendbe, mint a US Navy. Egész szép teljesítmény „repülni alig képtelen repülőgépszörnyektől, amik még ma is szolgálatban állnak több helyen korszerűsítve.

“Végül hozzá kell tenni, hogy a háború előtti útkeresés jegyében elég rosszul sikerült kísérleti csatahajók is készültek, (a South Dakota és a Littorio kiváló példa) ezeket persze hamar leszerelték, ami nagyban hozzájárult a csatahajók gyors fogyatkozáshoz, hiszen pont a legújabb típusok voltak a leggázabbak több ország esetében. De alapvetően a csatahajók pont azért koptak ki, mert beálltak és széthasználták őket.”

Annyira „rosszul sikerült” volt a South Dakota osztály, hogy annak továbbfejlesztett változatának tekinthető az Iowa osztály, amit az egekig ajnároz a blog gazdája. Ráadásul az idézett rész pikantériája, hogy már South Dakota előtti amerikai csatahajó osztály, a North Carolina is olyan fejlett volt, hogy amikor King George V. 1942 elején először hajózott egy kötelékben az amerikai Washington csatahajóval, az oda átlátogató angol tiszteket valóságos sokkhatásként érte, mikor szembesültek azzal, az amerikaiak mennyivel többet tudtak kihozni a 35 ezer tonnából, mint ők.30

“Egyszerű: ami a Kirov csatacirkálónak is az orosz tengerészetben, csak ennek még olyan páncélja is lenne, ami a mai tengerészeti fegyverek kb. 70%-a ellen véd és a nehézlövegekkel hatalmas pusztítást tud okozni parmentén (ez rakéta póthajtásos gránáttal 200 km-t is jelenthet!). “

Érdekes, hogy a Kirov osztályt hozza fel párhuzamnak, ami úgy lett közel 30 ezer tonnás, hogy páncélzattal gyakorlatilag nem rendelkezik és talán a legelső egységét leszámítva nagyon komoly légvédelemmel bírt az amerikai légvédelmi cirkálókhoz mérve is, nemhogy a semmiféle légvédelemmel nem bíró Iowa osztályhoz képest.31

Semmit sem ér a páncélzat, ha az a hajó egyetlen fegyverrendszerét sem képes megvédeni, csak az ósdi és mai szemmel haszontalan lövegeket. A radart, a harcászati elektronikát, és a rakéta indítókat nem lehet páncélozni.

Rakéta póthajtásos gránát soha nem lett kifejlesztve a 16 hüvelykes lövegekhez, és annak szórása már 30 km lőtávolságon is 150-200 méteres nagyságrendű volt. Hogy miből vezette le a bejegyzés szerzője, hogy a felújítás olcsóbb lenne, az rejtély. Ha létezne is rakéta póthajtás, akkor is olyan pontatlan lenne a löveg, hogy egy kisvárost lehetne vele legfeljebb eltalálni, de pontcélok támadására alkalmatlan volna. Nem véletlenül van az, hogy a mai extrém nagy lőtávolságú gránátok precíziós vezérlésűek, irányítottak. Érdekes módon feltételez ekkora lőtávolságot, de a lőtáv növelésének egyetlen mellékhatásával sem számol. Nevezetesen, hogy az precíziós vezérlés nélkül értelmetlen, no meg ennek az egésznek a költségéről.

A US Navy-nek már több rakéta-póthajtású lőszer programja volt, pl. az ERGM,32 a BTERM33 és az LRLAP34. Mindegyiket alapvetően a magas fejlesztési, illetve megvalósult darabára miatt kaszálták el…

“Ki kell ebben emelni azt is, hogy még mindig olcsóbb lenne az USA meglévő Iowa hajóit felújítani, mint új csatacirkálókat kifejleszteni és építeni.”

A felújítás az nem egyenlő az átépítéssel és korszerűsítéssel. Egy felújított Iowa osztályú csatahajó ma talán még annyi képességgel sem bírna, mint ’90-es évekbeli deaktiválásakor bírt. A hajó legtöbb berendezése mai szemmel végletesen elavult, nincs meg már az ipari háttere sem az üzemeltetésüknek. Az, hogy ez mitől lenne olcsóbb, mint kifejleszteni egy Kirov osztály szerű hajót, azt szintén nem fejti ki a blog, csak pusztán odaveti.

Az meg különösen mulatságos, hogy észre sem veszi, hogy a ’80-as évek közepi Kirov osztálynál összességében nagyobb tűzerővel bír 2-3 db FII/FIII változatú Areigh Burke osztályú romboló. Egyedül azt lehet felróni, hogy az AGM-84 Harpoon szubszonikus, és kisebb a harci rész tömege a Kirov P-700 Granit rakétájához képest, csak éppen sokkal többet hordozhat belőle.

“6 db nagy űrméretű csatahajólöveg két toronyban. Ezekkel a hajó kifejezetten olcsó rombolólövedékkel is nagy pusztítást végezhet és hatásos (40m CEP, a cirkálórakétákkal egyenértékű pontosság!) támogatást nyújthat partraszálláskor”

Totális téveszmék sora, lásd korábban. Nem volt olcsó a lövedék, BGM-109C Tomahawk (’80-as évek közepe) pontossága 10 méter körüli volt.35 A mai precíziós támadó fegyverek pontossága méteres, vagy alatta levő tartomány kombinált vezérlés esetén. A YouTube videó megosztó oldalon százszámra találhatóak videók erről.

A BGM-109-et, azok ára miatt, nem indítják mindenféle célpontra válogatás nélkül, ráadásul csak statikus célpontok ellen bevethető

“Ez a modern, rakétapóthajtásos technológiákkal könnyen növelhető akár 200 km hatótávig, ami különösen a csendes óceáni és közel-keleti területeken döntő tűzerő lenne. Ezáltal a csatahajó úgy lenne képes több száz tonna lőszert célba juttatni, hogy annak költsége töredéke lenne egy anyahajó azonos bevetésének.”

Ilyen gránát nem létezik, és biztosan „olcsó” lenne kifejleszteni, nevetségesen kis mennyiségben, egyetlen típusú löveghez. Pontosan ezen hasaltak el a fent felsorolt programok.

A lőszer tömege nem számít semmit, ha egy 900 kilogrammos gránát, aminek lőtávolsága nincs 40 km sem, 100 méter feletti szórással kevesebb robbanóanyagot tartalmaz, mint egy 227 kg-os (500 fontos) bomba. Ezen felül a szerző sehol nem vette figyelembe, hogy a lövegcsövek élettartama a 300 lövést sem éri el, ezt követően a hajónak el kell hagynia a harci övezetet, hogy hazai kikötőben kicseréljék az ágyúk béléscsöveit. Milyen repülőgép lenne az, amit 300 db buta bomba ledobása után felújításra haza kellene küldeni?36

Tehát a hajó lövegeinek pontossága és tűzereje nem éri el az Mk-82 bombáét sem, cserébe igen korlátozott ideig, és kis távolságon belül használhatja azokat.

“A hajó gépháza felett a meglévő vegyes Tomahawk-Harpoon indítóállványok helyett ezután itt csak a Harpoon fegyverzet maradna, amelynek számát lényegesen növelni lehete, 32-re.Összesen tehát a 100-120 + 32 irányított rakétafegyver jelentős légvédelmi és tengeralattjáró-elhárító kapacitással ruházná fel a hajót, továbbá a szárazföldi csapásmérés lehetőségei jelentősen bővülnének, pusztán ez a Kirov csatacirkálókat elérő kapacitást tenne lehetővé az egyéb előnyök mellett.”

Tekintve, hogy egy Arleigh Burke Flight II. osztályú rombolón a VLS cella kapacitása 96 db, és ez variálható, ezen felül önvédelemre Phalanx CIWS vagy RIM-116 RAM is rendelkezésre áll, továbbá tengeralattjáró elleni hadviselési képességgel is rendelkezik. Nem látható, hogy mitől lenne olyan fantasztikusan nagy tűzerejű ez a megálmodott cirka 50 ezer tonnás Iowa, amikor a haszontalan és elavult lövegeket leszámítva két darab kb. 10 ezer tonnás romboló tűzereje és rugalmassága messze meghaladja a megálmodott totálisan átépített csatahajóét, aminek a gépészete ettől függetlenül totálisan elavult mai szemmel, és hatalmas üzemeltető személyzetet kíván meg.

Ha már ennyire sci-fi korszerűsítést álmodott meg a szerző, akkor talán ne a ’80-as évek eleji Kirov osztály legyen a mérce, hanem a korszerűsítés alatt álló két egységé. Annak közelében sem lenne ez a megálmodott Iowa osztályú hajó. A lenti kialakítása szerinti Kirov osztályon az 1-es, és 2-es tétel légvédelmi rakéták tartalmazó tubusokat jelöl a 10-es hajó elleni támadó rakétákat. A Kirov átépítése úgy, hogy eredetileg is rakétás cirkálónak épült milliárd dolláros nagyságrendben van, csak éppen messze többre képes, mint a megálmodott Iowa.

“A hajó hátulsó taktusában felszabaduló hely lehetővé tenné a korábbi 3 helikopter és/vagy 9 UAV-ból álló felszerelés jelentős bővítését. A lövegtorony eltávolítása után a tatt “lecsupaszításával” a rendelkezésre álló terület triplájára növelhető, ezért jelentős számú (12+) felfegyverzett drón (UCAV) és 3-6 helikopter légi egysége elhelyezhetővé válik. Ezek pontos típus összetételét a mindenkori bevetés követelményeihez lehet igazítani. Ebben a futó, helyből felszálló UCAV fejlesztések is előrelépést jelenthetnek. Ezáltal a hajó kisebb hordozóvá válna, amelyen akár (a hátsó torony eltávolítása révén) rövid a faron kismértékben túlnyúló leszállópálya épülhetne VTOL repülőgépek számára, valamint bizonyos UAV-t indítására. Ilyen átalakításra számos sikeres példa volt a történelemben.”

Mik ezek a sikeres példák az átalakításra…? Egyet sem mutatott meg a szerző…

Nem igazán van jelenleg szóba jöhető felfegyverezhető drón. Az MQ-8B és az MQ-8C drón-helikopterek felfegyverezhetőek lesznek, ám csak a 2020-as évek elején kapják meg ezt a képességet, de ezen drónok fegyverzete fogalmazzunk úgy, hogy komolytalan egy repülőgéphez, vagy akár szárazföldi bázisú MQ-9 Reaper géphez képest is, kb. 4 db AGM-114 Hellfire rakéta szintjén van.

“Mivel a hajó páncélzata ma is kielégítő, e téren változtatás nem szükséges. A 307 mm vastag oldalpáncélt a kurrens hajóelhárító rakéták nem képesek áttörni, a hajóban jelentős kárt nem okoznának. Az olyan, tetemes kinetikus erővel becsapódó lövedékek, mint az SS-N-22 a páncélzat bizonyos részeit áttörhetik, azonban a hajó szerkezete így is lényegesen jobban ellenállna egy robbanásnak, mint a legtöbb kurrens páncélozatlan hajó, ide értve az anyahajókat is. Akna- és torpedóvégzettsége mai viszonylatban is kiemelkedő.”

Ez a rész teljes tévedés, lásd korábban. A hajó torpedóvédelmét meg a II. világháború, és nem az azóta megalkotott sokkal erősebb és intelligens vezérlésű torpedói ellen alkották meg. Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a 70 éves (!) hajótest egyáltalán azok ellen elégséges védelmet nyújtana-e, nemhogy a mai

533-650 mm-es torpedók ellen.

Az is tévedés, hogy számítana bármit a támadó rakéták sebessége, mert azok nem kemény páncéltörő kúppal dolgoznak, hanem formázott robbanóanyaggal.

A repülőgép hordozók sérülésállóságát tesztelték és igen jól teljesítettek, amennyire lehet tudni a régebbi hajók is.

37

Vietnam alatt két repülőgép hordozón (USS Forrestal és USS Enterprise) is komoly tűz volt, de egyik sem került az elsüllyedés közelébe sem.

38

“Az US NAVY által használt gázturbinák megfelelő átalakítással a gőzturbinák helyére integrálhatóak, a kazántér pedig felszabadul egyéb funkciókra, így akár további helikopterek, UAV-k vagy rakétafegyverzet lenne elhelyezhető itt, vagy akár irányítóközpont, elektronikai hadviselést szolgáló rendszerek, továbbá akár mobil kórház is. Ezek akár moduláris rendszerben, cserélhető konténerekben is kialakíthatóak lennének. Természetesen a hajó felszabaduló tereiben kisebb partraszálló csónakok és tengerészgyalogos egységek is szállíthatóak lennének. Kiemelendő, hogy a várhatóan jelentős tömegcsökkenés miatt a hajó sebessége kismértékben nőhet is.”

Szép lista, de ennek átalakítási költsége mennyi lenne? A partraszálló kapacitás kialakítása képtelenség, a partraszálló hajók igen speciális kiképzése képes csak ilyen képességet adni. Ehhez a hajót teljesen újjá kéne építeni, ami teljesen képtelen ötlet és kizárja a többi képességet nemhogy ezzel kombinálható lenne.

“Összességében a hajók átalakítása bár tetemes költséget emésztene fel, nagy harcértékű, a világ “forró pontjain” jól használható hajó alakulna ki amely:

a) – Védett számos hajó elleni fegyvertől, amely a páncélozatlan egységek számára végzetesek lennének, amely különösen a tengerpart-közeli bevetéseknél döntő lehet.”

Nem, nem védett, lásd fentebb.

“b) – Fegyverzete alkalmas a partraszállások tűztámogatására, valamint az ellenség hátországának támadására nagy pontossággal és az anyahajóknál nagyobb költséghatékonysággal.”

Ahogy a jelenleg szolgálatban álló hajók lövege is képes erre. A hátországának támadására hogyan lenne képes a 40 km alatti lőtávolsággal, nem beszélve a domborzat kitakaró hatásáról, ami kizár egyes célpontokat a lövedék ballisztikus pályája miatt. A költséghatékonyság sem igaz. A gránátok drágák, és igen kevés robbanóanyagot tartalmaznak.

“c) – A hordozott eszközök (UCAV, helikopter, motorcsónakok) alkalmas a nagyléptékű felderítésre és kiemelt célok megsemmisítésére.”

Motorcsónakkal senki nem derít fel a „blue water navy” kategóriában. A repülőgép-hordozó repülőgépeinek, és egyéb eszközeinek képességei messze többet nyújtanak ezen a téren.

“d) – Hatalmas raktározási képességei miatt logisztikai támogatást tud nyújtani a flotta többi egységének(üzemanyag, lőszer, ellátmány…), kórház és vezénylési központ működhet rajta, miközben sebessége révén a rombolókkal és cirkálókkal is lépést tud tartani.”

A csatahajón a saját lőszerének is alig van hely nemhogy más egységeket lásson el, amikre az átszállítás nem könnyű, hiszen nem arra készült a hajó, hogy mást lásson el.

“f) – Jelentős légvédelmi kapacitásai miatt kiegészíthetné az anyahajók szerepét, különösen a kismagasságban többszörös hangsebességgel, kitérő manővereket végezve haladó modern hajók elleni rakétákkal szemben.”

Erre valók a meglevő Arligh Burke osztályú rombolók.

“g) – Adottságaival tehát nagymértékben megnövelné a flotta tűzerejét, szélesítené annak profilját. A csatahajók azonban NEM az anyahajók helyét vennék át, hanem azokkal kölcsönösen támogatnák egymást, a cirkálok és az anyahajók közötti űrt kitöltve.”

Az átalakított hajó semmilyen olyan képességet nem tudna adni, amire a mostani hajók specializáltan, és eleve arra tervezve ne lennének képesek, nemhogy ezeket vegyítve.

A szerző egész egyszerűen minden alap nélkül, téves adatokból is kiindulva álmodozik, nem veszi figyelembe a specializált feladatkörök általi átalakítások igényét, és feltételezi, hogy ezek egyszerre is működnek, ami egész egyszerűen téveszme. Nem véletlenül vannak specializált kórház, partraszálló, és kísérő hajók a repülőgép-hordozók mellett.

Az Arleigh Burke osztályok különböző változata, és az általuk hordozott fegyverzet biztosítja a többi téren (légvédelem, tengeralattjáró elhárítás, hajó-hajó ellen támadó kapacitás) a képességeket a repülőgép-hordozók mellett.

Összefoglalva, valójában mi értelme is lenne adott esetben az egykori csatahajók reaktiválásának? Hatalmasak, és mai szemmel nézve minden szempontból elavult gyártástechnológiával készültek. A meghajtásuk szintén elavult, annak jelentős felújítása nélkül ember- és erőforrásigényes a működtetésük, hatásfokuk pedig alacsony. A tömegük jelentős része a páncélzatuk, ám az sem a mai veszélyforrások ellen lett tervezve, hanem olyanok ellen, amik az 1930-as években léteztek. Mivel nemigen lehetséges a hatalmas lövegeiknek valami reális célt találni, az utolsó előnyüket is elvesztik. Nosztalgiafaktor a felújításuk, nem pedig realista, és érvekkel alátámasztott megoldás.

Lektorálta: Cifka Miklós, Horváth Zoltán

Referenciák

  1. 1.
    List of sunken battleships – Wikipedia. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_sunken_battleships. Accessed February 18, 2019.
  2. 2.
    Prince of Wales, 97-98. oldal. Olli hajói. http://www.mediafire.com/file/4my7ty5z1iugz2w/Prince_of_Wales.pdf/file. Accessed February 18, 2019.
  3. 3.
    Mushasi, 67. oldal. Olli hajói. http://www.mediafire.com/file/0t2j2xm9zel1m8g/Mushasi_elektronikus.pdf/file. Accessed February 18, 2019.
  4. 4.
    Jean Bart, 51. oldal. Olli hajói. http://www.mediafire.com/file/b4r630bff7fa2qn/Jean_Bart.pdf/file. Accessed February 18, 2019.
  5. 5.
    Destroyers. HyperWar: War Service Fuel Consumption of US Naval Surface Vessels [DD]. https://www.ibiblio.org/hyperwar/USN/ref/Fuel/Fuel-DD.html. Accessed February 18, 2019.
  6. 6.
    Battleships. HyperWar: War Service Fuel Consumption of US Naval Surface Vessels [BB]. https://www.ibiblio.org/hyperwar/USN/ref/Fuel/Fuel-BB.html. Accessed February 18, 2019.
  7. 7.
    Baltimore-class cruiser. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Baltimore-class_cruiser. Accessed February 18, 2019.
  8. 8.
    Surigao-szoros. Olli hajói. http://www.mediafire.com/file/qcvbwlv0kjcjhcm/Surigao_szoros.pdf/file. Accessed February 18, 2019.
  9. 9.
    Battle of Taranto. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Taranto. Accessed February 18, 2019.
  10. 10.
    Phalanx CIWS. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Phalanx_CIWS. Accessed February 18, 2019.
  11. 11.
    Underwater explosion. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Underwater_explosion#List_of_underwater_nuclear_tests. Accessed February 18, 2019.
  12. 12.
    Haditechnikai összefoglaló 6.3. fejezet. HTKA. https://htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/. Published December 20, 2017. Accessed February 18, 2019.
  13. 13.
    USS Iowa (BB 61). navysite.de – Unofficial US Navy Site. https://www.navysite.de/bb/bb61.htm. Accessed February 19, 2019.
  14. 14.
    Military Pay Chart 1985. Navy Cyberspace. https://www.navycs.com/charts/1985-military-pay-chart.html. Accessed February 19, 2019.
  15. 15.
    German battleship Tirpitz. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/German_battleship_Tirpitz#Operations_against_Allied_convoys. Accessed February 19, 2019.
  16. 16.
    Brown GG, Kline JE, Rosenthal RE, Washburn AR. Steaming on Convex Hulls. Interfaces. August 2007:342-352. doi:10.1287/inte.1070.0286
  17. 17.
    How much does it cost to fire one of the 16-inch guns on the USS Iowa? Quora. https://www.quora.com/How-much-does-it-cost-to-fire-one-of-the-16-inch-guns-on-the-USS-Iowa. Accessed February 19, 2019.
  18. 18.
    Mk 82 Aircraft Bomb. GICHD. http://characterisationexplosiveweapons.org/studies/annex-e-mk82-aircraft-bombs/. Accessed February 19, 2019.
  19. 19.
    Weapon Prices – Cost per unit – F-16 Armament & Stores. F-16.net. http://www.f-16.net/forum/viewtopic.php?t=1434. Accessed February 19, 2019.
  20. 20.
    A. Keaney T. Gulf War Air Power Survey: A Statistical Compendium and Chronology. US. Government Printing Office; 1993.
  21. 21.
    Az Iowa osztályú csatahajók, 4. rész. Élenjáró haditechnika. https://modernwartech.blog.hu/2015/04/26/az_iowa_osztalyu_csatahajok_4_resz_446. Accessed February 19, 2019.
  22. 22.
    Australia – GBU-53/B Small Diameter Bomb Increment II (SDB II) | Ausztrália számra ajánlat GBU-53 SDB-II-re. Az ajánlat értéke 815 millió dollár, ami tartalmazza 3900 darab bombát, egyéb gyakorló- és teszt eszközöket, illetve terméktámogatást, Ezzel kb. 200 ezer dollárra jön ki egyetlen GBU-53 ára még ekkora tételben is. The Official Home of the Defense Security Cooperation Agency. http://www.dsca.mil/major-arms-sales/australia-gbu-53b-small-diameter-bomb-increment-ii-sdb-ii. Accessed February 19, 2019.
  23. 23.
    Arsenal ship. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Arsenal_ship. Accessed February 19, 2019.
  24. 24.
    File:HoCMT.png. Wikimedia Commons. https://commons.wikimedia.org/wiki/File:HoCMT.png. Accessed February 19, 2019.
  25. 25.
    How accurate were the 16-inch guns at the US Coast defense forts pre-war and WW2? Quora. https://www.quora.com/How-accurate-were-the-16-inch-guns-at-the-US-Coast-defense-forts-pre-war-and-WW2. Accessed February 19, 2019.
  26. 26.
    Prince of Wales, 58. oldal. Olli hajói. http://www.mediafire.com/file/4my7ty5z1iugz2w/Prince_of_Wales.pdf/file. Accessed February 19, 2019.
  27. 27.
    Iowa-class battleship. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Iowa-class_battleship#Ships. Accessed February 19, 2019.
  28. 28.
    Action in the Gulf of Sidra (1986). Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Action_in_the_Gulf_of_Sidra_(1986). Accessed February 19, 2019.
  29. 29.
    General Dynamics F-111 Aardvark – avagy a rettegett Földimalac, 55. oldal. HTKA – Haditechnikai Kerekasztal. https://htka.hu/2010/04/11/general-dynamics-f-111-aardvark-avagy-a-rettegett-foldimalac/. Published April 11, 2010. Accessed February 19, 2019.
  30. 30.
    Prince of Wales, 60. oldal. Olli hajói. http://www.mediafire.com/file/4my7ty5z1iugz2w/Prince_of_Wales.pdf/file. Accessed February 19, 2019.
  31. 31.
    A Projekt 1144 Orlan/Kirov osztályú, nehéz nukleáris irányított rakétás cirkálók, 2. rész. Élenjáró haditechnika. https://modernwartech.blog.hu/2015/08/28/a_projekt_1144_orlan_kirov_osztalyu_nehez_nuklearis_iranyitott_raketas_cirkalok_2_resz. Accessed February 19, 2019.
  32. 32.
    Extended Range Guided Munition. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Extended_Range_Guided_Munition. Accessed February 19, 2019.
  33. 33.
    Ballistic Trajectory Extended Range Munition. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Ballistic_Trajectory_Extended_Range_Munition. Accessed February 19, 2019.
  34. 34.
    Long Range Land Attack Projectile. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Long_Range_Land_Attack_Projectile. Accessed February 19, 2019.
  35. 35.
    Raytheon AGM/BGM/RGM/UGM-109 Tomahawk. Designation-Systems.Net. http://www.designation-systems.net/dusrm/m-109.html. Accessed February 19, 2019.
  36. 36.
    Experienced A-10. Flickr. https://www.flickr.com/photos/dcnelson0381/38607426416/. Accessed February 19, 2019.
  37. 37.
    SG.hu – Fórum – Haditechnikai Topic. SG.hu. https://sg.hu/forum/uzenet/1074537255/88591. Accessed February 19, 2019.
  38. 38.
    1967 USS Forrestal fire. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/1967_USS_Forrestal_fire. Accessed February 19, 2019.

Fórum hozzászólások

  • DINAMO
    Ami hatalmas ertek az a tengeri hadikultura fentartasa. Ez az amit nem tudsz felpiteni par ev alatt meg ha meg is gebedsz meg a vilag osszes penzet beletolod a haditengereszetedbe. Viszont baromi gyorsan el tud parologni ha nem torodsz vele. Ez a kultura volt az ami pl a Briteket gyozelemre vitte Falklandnal.

    Meg ma is lathato ez a fajata hadikulturalis foleny. Egy amerikai es egy Brit CO kozott altalaban az a kulonbseg hogy ha megkapjak a parancsot az ami CO nekiall es a kikepzes meg a szabalyok altal vegrehajtaj. A Brit pedig az adott korulmenyek kozott MAGATOL ERTHETODO MODON hozzateszi az egyeni kreativitasat. A US NAVY legnagyobb elonye a technologia es mennyisegi foleny. Ez egyben a hatranya is mert ha a technika valami miatt befuccsol akkor csak bamba tekinteteket vagnak. A kelet europai tulelo kreativizmust nemismerik. A Britek legnagyobb elonye a fent emlitett kultura ami engedi sot egy hosszo ideje mar ( nem volt mindig igy volt hogy a nagy Nelson is kifakadt "engedelmeskedni a hulye is tud" batoritja a kreativitast a FELADAT ERDEKEBEN. Ez a fajta a kreativitas az egesz kulturajukat atszovi ezert van nekik egy csomo kulonc fegyveruk a szarazfoldon vizen levegoben. Egyreszuk szar masreszuk meg remek.

    A japok merevek de mindig hozzak a 110% ot es borzaszto fegyelmezettek. Az indiaiak vagy nagyon lazak ( es szarok ) vagy valami fantasztikus professzionalitast adnak elo. Ez a ket szint meg egy hajon belul is elofordul. Az Ausztralok valahol az ami es a Brit kozott vannak. a Kiwik meg szerintem az ausztralok folott professzionalizmusba.

    Az egyik legjobb a kulonbozo afrikai haditengereszetek. Azokon akkorat rohogsz vagy sirsz hogy eleted vegeig emlekszel rajuk. Pl Nigeriai hajo ( jarorhajo ) motorleallasnak az ipse szaladt a hidra ahola CO a nyakan logo kulcsal kinyitotta a pancelt majd odaadta a varazsdzsudzsut a tagnak aki ment es raakasztotta a motorra hogy majd az segit. Persze aztan jott a szereles is ami bar sikeres volt de borzasztoa nyogvenyelos lassu.
  • dudi
    Ezt kérdezd az angoloktól akiknél a tűzgyorsaság volt az isten még a fő tüzérségnél is(nekem személyes meglátásom,hogy a II.vh-ra már csak a múltjából élt a Royal Navy mert közel sem voltak olyan jók mit amit magukról hittek vagy mások hittek róluk).
    Ez a tuzgyorsasag a Briteknel az I VH ra volt jellemzo aztan ahogy a tuzvezetes javult plane Jutland utan mar inkabb a talalatot tettek meg elsodleges celnak nem a lovesszamot.
  • Falkalnd után a britek elképesztő takarítást végeztek a szárazföldi erőknél mert rengeteg óriási hiányosságra derült fény,gyakorlatilag ennek köszönhetik,hogy ma is az egyik legjobb lövész katonák a világon.
  • dudi
    Falkalnd után a britek elképesztő takarítást végeztek a szárazföldi erőknél mert rengeteg óriási hiányosságra derült fény,gyakorlatilag ennek köszönhetik,hogy ma is az egyik legjobb lövész katonák a világon.

    Amelyik pofont tuleled attol erosebb leszel. Plane ha a nemzetnek van tuelelesi osztone. Marpedig Falkland mega gyozelem ellenere is nagy pofon volt. Egy "no name" katonai hatalom kuldozgette hullamsirba a dicso RN hajoit.
  • dudi
    Falkalnd után a britek elképesztő takarítást végeztek a szárazföldi erőknél mert rengeteg óriási hiányosságra derült fény,gyakorlatilag ennek köszönhetik,hogy ma is az egyik legjobb lövész katonák a világon.
    Ezekben az evekben mennek nyugdijra azok az utolsok akik meg ott voltak Falklandnal. Nallunk is van par oreg Brit roka foleg hazzassag reven kerultek ide a nagy vizen tulra. Osszessegeben lehet latni egy nagy szakadekot azok kozott a generaciok kozott akik meg a hideghaboru alatt kezdtek a szolgalatot es azok koztt akik cca 93 es utanna.
  • DINAMO
    Meg ma is lathato ez a fajata hadikulturalis foleny. Egy amerikai es egy Brit CO kozott altalaban az a kulonbseg hogy ha megkapjak a parancsot az ami CO nekiall es a kikepzes meg a szabalyok altal vegrehajtaj. A Brit pedig az adott korulmenyek kozott MAGATOL ERTHETODO MODON hozzateszi az egyeni kreativitasat. A US NAVY legnagyobb elonye a technologia es mennyisegi foleny. Ez egyben a hatranya is mert ha a technika valami miatt befuccsol akkor csak bamba tekinteteket vagnak. A kelet europai tulelo kreativizmust nemismerik. A Britek legnagyobb elonye a fent emlitett kultura ami engedi sot egy hosszo ideje mar ( nem volt mindig igy volt hogy a nagy Nelson is kifakadt "engedelmeskedni a hulye is tud" batoritja a kreativitast a FELADAT ERDEKEBEN. Ez a fajta a kreativitas az egesz kulturajukat atszovi ezert van nekik egy csomo kulonc fegyveruk a szarazfoldon vizen levegoben. Egyreszuk szar masreszuk meg remek.

    A japok merevek de mindig hozzak a 110% ot es borzaszto fegyelmezettek. Az indiaiak vagy nagyon lazak ( es szarok ) vagy valami fantasztikus professzionalitast adnak elo. Ez a ket szint meg egy hajon belul is elofordul. Az Ausztralok valahol az ami es a Brit kozott vannak. a Kiwik meg szerintem az ausztralok folott professzionalizmusba.

    Az egyik legjobb a kulonbozo afrikai haditengereszetek. Azokon akkorat rohogsz vagy sirsz hogy eleted vegeig emlekszel rajuk. Pl Nigeriai hajo ( jarorhajo ) motorleallasnak az ipse szaladt a hidra ahola CO a nyakan logo kulcsal kinyitotta a pancelt majd odaadta a varazsdzsudzsut a tagnak aki ment es raakasztotta a motorra hogy majd az segit. Persze aztan jott a szereles is ami bar sikeres volt de borzasztoa nyogvenyelos lassu.
    Túl sok sztereotípiát látok itt...
  • molnibalage
    Túl sok sztereotípiát látok itt...

    Minden altalanositas teved mert vannak kivetelek de nekem ez a velemenyem a szemelyes tapasztalatom alapjan. Amugy az amerikaiak szabalyokhoz valo ragaszkodasa eleg kozismert teny a katonai korokben . Minden le van szabalyozva nalluk.
  • molnibalage
    Túl sok sztereotípiát látok itt...
    Az amerikai rendszer sémákra alapul amikhez ragaszkodni kell.Nincs kiirtva a kreativitás de a sémákon belül kell lennie.Nagyon egyszerű pl a terepelemézsre van két séma és azokat pontról pontra be kell tartani,nincs olyan,hogy ez a pont tök feleleges mert nem adja a terap,akkor is benne kell lennie.
  • dudi
    Az amerikai rendszer sémákra alapul amikhez ragaszkodni kell.Nincs kiirtva a kreativitás de a sémákon belül kell lennie.Nagyon egyszerű pl a terepelemézsre van két séma és azokat pontról pontra be kell tartani,nincs olyan,hogy ez a pont tök feleleges mert nem adja a terap,akkor is benne kell lennie.

    Szemelyes velemenyem hogy bar a szabvanyositas jo es kovetendo de ez a fajta korlatozas ellustitja a katonat. Kiirtja a kreativitast.
  • DINAMO
    Szemelyes velemenyem hogy bar a szabvanyositas jo es kovetendo de ez a fajta korlatozas ellustitja a katonat. Kiirtja a kreativitast.
    Én azt vettem észre,hogy mindenkit úgy kezelnek mint egy debilt,teljesen mind1 mit oktatnak és kinek.Nagyon hatékonyan csinálják szó se róla csak néha az az érzése az embernek,hogy álljon már meg a menet nem mínusz 2-es az iq-m.
  • dudi
    Én azt vettem észre,hogy mindenkit úgy kezelnek mint egy debilt,teljesen mind1 mit oktatnak és kinek.Nagyon hatékonyan csinálják szó se róla csak néha az az érzése az embernek,hogy álljon már meg a menet nem mínusz 2-es az iq-m.

    Ezt ok igy csinaljak mindenkivel beleertve sajat magukat is. Nem sertes lenezes szimplan igy nezi meg az oktato hogy ki hol tart. Ha megfigyeled akkor a tanfolyam kepzes az elejen addig gyors ameddig kiderul hogy a tarsasag nagyresze tudja az anyagot. Amikor elerkeznek egy pontra ahol mar tobbeknek fejvakaras van no onnantol indul a tenyleges tanfolyam. De valoban a kerektol kezdik az oktatast. Es azok a rohadt munkavedelmi oktatasok. GYULOLOM OKET. Meg egy pohar vizet sem ihatsz meg nelkuluk.
  • DINAMO
    Ezt ok igy csinaljak mindenkivel beleertve sajat magukat is. Nem sertes lenezes szimplan igy nezi meg az oktato hogy ki hol tart. Ha megfigyeled akkor a tanfolyam kepzes az elejen addig gyors ameddig kiderul hogy a tarsasag nagyresze tudja az anyagot. Amikor elerkeznek egy pontra ahol mar tobbeknek fejvakaras van no onnantol indul a tenyleges tanfolyam. De valoban a kerektol kezdik az oktatast. Es azok a rohadt munkavedelmi oktatasok. GYULOLOM OKET. Meg egy pohar vizet sem ihatsz meg nelkuluk.
    Az nálunk is van.Akadálypálya előtt kötelező aláírni a biztonsági rendszabályok oktatásán való részvételt igazoló jelenléti ívet.Ha minden héten mész 2 hónapon kereesztül akkor minden héten két hónapon keresztül meghallgatod ugyan azt az oktatást és aláírod a jelenléti ívet.Nincs olyan,hogy ezen már részt vettünk a múlt héten...
  • dudi
    Az nálunk is van.Akadálypálya előtt kötelező aláírni a biztonsági rendszabályok oktatásán való részvételt igazoló jelenléti ívet.Ha minden héten mész 2 hónapon kereesztül akkor minden héten két hónapon keresztül meghallgatod ugyan azt az oktatást és aláírod a jelenléti ívet.Nincs olyan,hogy ezen már részt vettünk a múlt héten...
    A jo edes....uk pi....AT ! aZT !
    Nallunk van eves koztelezo onlineoktatas es teszt. Mamdatory Annual Avareness Training. Munkavedelem. Nyolc temabol kell evente ugyanazt megismetelni. Plusz minden tanfolyam eleje ez illetve minden egyebb. Total kontraproduktiv. Mar senkisem figyel ra .
  • DINAMO
    A jo edes....uk pi....AT ! aZT !
    Nallunk van eves koztelezo onlineoktatas es teszt. Mamdatory Annual Avareness Training. Munkavedelem. Nyolc temabol kell evente ugyanazt megismetelni. Plusz minden tanfolyam eleje ez illetve minden egyebb. Total kontraproduktiv. Mar senkisem figyel ra .
    Annyit lazult a rendszer hogy ha minden nap mész pl akadálypályára egy héten keresztül akkor lehet tól ig dátumozni az oktatást így elég csak egyszer meghallgatni de nagyobb gyakorlatok előtt van egy össznépi félnapos munkavédelem ami lefedi az egész akár több hetes gyakorlatot így nem kell vele naponta bohóckodni.
  • dudi
    Annyit lazult a rendszer hogy ha minden nap mész pl akadálypályára egy héten keresztül akkor lehet tól ig dátumozni az oktatást így elég csak egyszer meghallgatni de nagyobb gyakorlatok előtt van egy össznépi félnapos munkavédelem ami lefedi az egész akár több hetes gyakorlatot így nem kell vele naponta bohóckodni.
    Nallatok lazult??? Jo nektek!!! Nallunk meg mindig tebolyda van Olyan szinten agymosott a csapat ezen a teruleten hogy nem csodalkoznek ha egy G.I. ket az ellensegre leadott loves kozott felallna boszen lobogtatatva a munkavedelmi manualt es azt kiabalva hogy " Basszatok meg nem lohettek vissza mert ez rohadt veszelyes, meg akar meg is olhettek minket"

    TEBOLY
  • papajoe
    Nem találtam partraszállós témát,nekem ez örök rjtély,hogy miért küldték be a katonákat a vadkacsalövészetre,a yenkik akkora tűzerő fölényben voltak a csatahajókkal,miért nem sütötték bele dolfiékat a fövenybe 1 óra alatt?
    azok az erődítmények jók a gyalogság ellen,de egy 300-400millkós hajóágyú ellen annyi mint a napernyő,asszem 30 000 körül haltak meg a partokon összesen,mire hídfőt raktak a yenkik.

    Többszörös hibát elkövettél, mint a bejegyzésedhez hozzászólók között is!

    "Nem találtam partraszállós témát,"

    Miért nem keresel rá ? :)

    Pl: https://www.google.com/search?q=par.....69i57j0l5.4753j0j7&sourceid=chrome&ie=UTF-8

    Továbbá az 1 támadott négyzetméterre vetített csatahajó létszámot nem tudták fokozni, valamint a németek a légierejük és pc. hadosztályaikat sem akarták bevetni,

    mert voltak nagyon különböző korlátozó feltételek :) ...
    olvass
  • DINAMO
    Nallatok lazult??? Jo nektek!!! Nallunk meg mindig tebolyda van Olyan szinten agymosott a csapat ezen a teruleten hogy nem csodalkoznek ha egy G.I. ket az ellensegre leadott loves kozott felallna boszen lobogtatatva a munkavedelmi manualt es azt kiabalva hogy " Basszatok meg nem lohettek vissza mert ez rohadt veszelyes, meg akar meg is olhettek minket"

    TEBOLY
    Tiszta röhej vagy, bele akarsz köt másba, hogy irkálhass. :D

    Inkább erről beszélj!

    http://www.erdekesvilag.hu/ritka-kepek-a-normandiai-partraszallasrol/
  • Kurfürst
    Ha már hadihajó építés, a jelenlegi kedvencem (bár fregattnak ritka ronda)

    L’Hermione replika. 15+ évig készült

    Szerintem szép, de kíváncsivá tettél:
    Neked melyik a legszebb? És ez miért is ronda?

Ugrás a fórum topichoz