|

Baltikumi rakéta baki, elemzés, kapcsolódó esetek

A spanyol Védelmi Minisztérium közleménye szerint 2018. augusztus 7-én egy spanyol Eurofighter Typhoon gyakorlatozás közben nem szándékosan egy AIM-120 AMRAAM légiharcrakétát indított Észtország légterében.1 (A gyakorlaton két másik francia repülőgép is részt vett.) Az eddigi jelentések szerint a rakéta kárt nem okozott, de a roncsait egyelőre nem találták meg, keresése folyamatban van. (Gyakorlatok során adott esetben éles fegyverzetet is hordozhatnak a gépek, de ez nem tipikus. A hír nem részletezte, hogy miért volt éles fegyverzet a gépen, az is lehet, hogy készültségi riasztás volt.)

Az eset több szempontból is kínos. Egyrészt véletlen rakétaindítás esetén előfordulhatott volna, hogy nem szándékosan lelőnek egy, a gyakorlaton részt vevő más gépet, de akár civil repülőgépet is. Ez utóbbinak esélye alacsony, mivel a gyakorlatok légterét a civil forgalom elől megfelelő távolságban jelölik ki, bár ennek elmulasztására is láttunk már példát, amikor 2000-ben Ukrajnában tévedésből lelőttek egy utasszállító repülőgépet az Sz-200 légvédelmi rendszerrel.4

Másrészt a nem szándékosan indított rakéta a földön is kárt okozhatott volna, amennyiben hajtóműve kiégése után valahol becsapódik. Bár a légiharc-rakéták rendelkeznek önmegsemmisítő funkcióval, azok nem mindig működnek megbízhatóan, ahogy azt a történelem során már többször tapasztalhatták azok alkalmazói.

Harmadrészt a nem szándékolt fegyverhasználat esetleges következménye lehet, – amennyiben valamilyen szinten mégis épségben ér földet a rakéta – hogy illetéktelen kezekbe kerülve katonai titkokra derülhet fény a rakéta működésével kapcsolatban, ami segítheti az ellene való védekezést. Ez egyáltalán nem félvállról vehető tényező, mivel az AIM-120 különféle változatai az USA, NATO és USA-val szövetséges országok elsődleges látótávolságon túli légiharc-rakétájának számítanak.

A rakéta indítására kb. 25 tengeri mérföldre (kb. 45 km) került sor az észtországi Tartu közelében, az eddig hírfoszlányokból és jelentésekből nem derül ki, hogy a rakétaindítás milyen irányban következett be. Amennyiben a rakéta önmegsemmisítő rendszere nem működött akkor orosz területen is földet érhetett. Még, ha Észtország területén is ért talajt, valószínű, hogy a lehetőséget kihasználva Oroszország vagy más államok hírszerző ügynöksége megpróbálta begyűjteni a maradványokat elemzés céljából.

Az ellenség/potenciális ellenfél által gyártott, élvonalat képviselő légiharc-rakéta idegen kezekbe kerülése egyébként egyáltalán nem példa nélküli, többször is megtörtént a hidegháború alatt. Az így megszerzett tudással nem egy esetben új légiharc-rakéta típus született meg, ami komolyan befolyásolta és meghatározta a légi harc fejlődésének irányát, illetve a további rakétafejlesztéseket.

Visszatérve magára az esetre érdemes megvizsgálni, hogy hogyan következhetett be a véletlen indítás, némi képzelőerővel megáldva a lehetőségek széles skálája merül fel, egészen vadak is:

  1. Műszaki hiba – ez lenne a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb magyarázat.
  2. Véletlen indítás kezelői hiba következtében, tehát pilótahiba.
  3. Az 1. és 2. kombinációja.
  4. Szándékos indítás történt. (lefizették a pilótát, hogy NATO csúcstechnológiát juttasson idegen kézre.

A fentieket sorra véve haladjuk visszafelé. Az utolsó opció a legmerészebb feltételezés, de fent említett AIM-9B ellopásának esetét látva teljeséggel ezt sem lehet kizárni. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ideológiai vagy anyagi okokból ma már sokkal nehezebb rábírni egy ilyen elhatározásra egy pilótát. További probléma ezzel a feltételezéssel, hogy utólag nehéz megmagyaráznia a pilótának a színlelt hibát, mert a korszerű vadászgépeken rengeteg paramétert rögzítenek az utólagos elemzéshez. Véletlen indítás vagy műszaki hiba történetének beadása sem annyira egyszerű – lásd később a technikai részleteknél – hogy a pilóta ne bukjon le és viselje következményeit az esetnek, amennyiben tényleg szándékos történetről van szó.

A történelem során volt példa az adott korban csúcstechnológiának számító vadászgép nyugati oldalra történő átrepülésére, de azok sosem pusztán anyagi motivációból történtek. A koreai háborúban dezertált észak-koreai MiG-15 pilóta9 elmondása szerint nem tudott az USA által felajánlott 100 000 dolláros (mai árfolyamon majdnem 1 millió) jutalomról, pusztán saját elhatározásából hagyta el a kommunista országot. Viktor Belenko10 is a szovjet felsővezetés iránt érzett gyűlölet, a rendszer és kilátástalan jövő miatt dezertált Japánba egy MiG-25-ös vadászgéppel. Mindkét esetben közös, hogy külső segítséget nem kaptak, ezzel szemben Irakból 1966-ban izraeli titkosszolgálati segítséggel dezertált egy pilóta az akkori legfejlettebb MiG-21-F13-as változattal Izraelbe.11 Ehhez képest egy véletlennek /hibának álcázott rakétaindítás lehet, hogy semmiségnek tűnik, de akkor sem ez látszik a valószínű eseménynek.

Az 1. és 2. pontok értelmezéséhez szükséges legalább minimális mértékben megismeri a korszerű vadászgépek fedélzeti rendszereinek működését, illetve az AIM-120 AMRAAM aktív radarvezérlésű légiharc-rakéta működésének alapelveit.

Minden vadászgép rendelkezik egy úgynevezett fegyverzeti főkapcsolóval (amerikai gépeken MASTER ARM), amelynek megfelelő állásban kell lennie ahhoz, hogy a fegyverhasználat vagy akár csak a vészleoldás lehetséges legyen. Ez a kapcsoló jellemzően 2 vagy 3 állású, gyakorló/éles vagy pl. az amerikai F-16C vadászgépeken szimulált/ki/be (SIMULATE/OFF/ON).

Amennyiben a kapcsoló nem éles állásban van, akkor a botkormányon levő „fegyverindítás” gombbal nem lehetséges a fegyverhasználat. Tehát a véletlen indítás alapfeltétele, hogy ez a kapcsoló nem megfelelő állásban legyen.

A másik fontos tényező a repülőgép kezelőszerveinek kialakítása. A ’70-es évek óta a vadászrepülőgépeken a HOTAS (hands on throttle and stick)12 kialakítás terjed el, ami lehetővé teszi, hogy a légiharc során legfontosabb funkciók mind elérhetőek legyenek pusztán a botkormányon és gázkaron levő kapcsolók és gombok használatával, hogy a nagy túlterhelésű manőverek közben ne kelljen a pilótának kapcsolók után nyúlkálnia, ami szinte lehetetlennel határos feladat már 2-3G túlterhelés felett. (Légiharcban az 5-9G manőverek sem ritkák.) A HOTAS rendszerek mára igen komplexek lettek: összesen akár 10-15 kapcsoló és gomb is lehet a gázkaron és a botkormányon együttesen. Ezeket kapkodva kezelve téves rakétaindítás lehetséges, amennyiben fegyverzeti főkapcsoló rossz állásban van, de az indításnak további feltételei is vannak.

A légiharc-rakétákat az esetek többségében nem lehet csak úgy célbefogás nélkül indítani. Célbefogás alatt értjük azt, hogy a fedélzeti radar vagy más rendszerek segítségével (pl. adatkapcsolaton keresztül, ha más derítette fel a célpontot) az AIM-120-nak ki van jelölve a célpont, amit követni kell, és amit végül el kell találnia. Az AIM-120-at végszükség esetén vagy nagyon kiélezett helyzetben, ha nincs idő megfelelő célkijelölésre – vagy nem is szükséges, mert csak egy közeli célpont van adott irányban –, lehetséges indítani a rakétát célbefogás nélkül is. Az AIM-120 aktív radarvezérlésű, ami azt jelenti, hogy saját kisméretű radarjával vezeti magát a célra, de csak végfázisban. Kis távolságú célnál nincs probléma, a rakéta nagy valószínűséggel saját maga is megtalálja a célt. Nagyobb távolságban levő cél ellen indítva a rakétát adatkapcsolaton keresztül látják el céladatokkal (mid course guidance), hogy a pályája végén a megfelelő időben kapcsolja fel a rakéta a saját radarját.

Mindezek alapján a téves indítás legvalószínűbben úgy következhetett be, hogy manőverező légiharcot gyakorolva téves állásban volt a fegyverzeti főkapcsoló, de ezen felül kis távolságú üzemmódban voltak a fedélzeti rendszerek, amikor lehetséges célkijelölés nélkül indítani a rakétát. Ekkor véletlenül megnyomva botkormányon a „fegyver leoldása / indítás” gombot a rakéta valódi indítása történt szimulált indítás helyett.

Hogy mitől lehetett rossz állásban a kapcsoló? Az már fogas kérdés. A pilóta elfelejthette vagy a kabinban13 történő mozgása közben véletlenül átkacsolhatta azt. A kapcsoló ugyanis nem túl szerencsés helyen van, ami könnyebben lehetővé teszi a véletlen átkacsolást az amerikai típusokhoz képest, ahol azok nem a pilóta mellett, hanem bal kéz felé, elöl vannak elhelyezve – sokkal inkább szem előtt és védve a véletlen átkapcsolástól.

Nyíllal jelölve a fegyverzeti főkapcsoló, itt a két állása TRAIN és LIVE az gyakorló és éles beállítás felirata. Részben takartak a feliratok. Sgt Pete Mobbs / MOD,

F-15C Eagle típuson a fegyverzeti főkapcsoló. U.S. Air Force,

F-16A Fighting Falcon típuson a fegyverzeti főkapcsoló. Forsvaret,

F/A-18 Hornet típuson a fegyverzeti főkapcsoló. ,

A pilóta oxigéncsöve vagy bármilyen más ruházati eleme vagy tárgy a kabinban esetlegesen átkapcsolhatta azt úgy, hogy a pilóta nem vette észre. Hasonló esetre volt már példa, több is.14 Egy esetben egy F-15C vadászgéppel nem szándékos katapultálás történt. A pilóta G ruháját a gép levegőrendszerével összekötő gégecső manőverező légiharc közben levált, és beakadt a katapultülés katapultálási folyamatát beindító fogantyú kivágott részébe. A pilóta fejmozgása és botkormány használata a manőver közben elegendő húzóerőt produkált, a tömlőn keresztül a katapultálást indító kart meghúzta, és az rendeltetésének megfelelően végre is hajtotta gépelhagyás feladatát. A vadászgép a katapultálást követően még 1 perc 39 másodpercig repült mielőtt becsapódott volna a floridai St. George sziget mocsaras partjába. Kapcsolóval is előfordulhat szerencsétlen esetben ilyen nem szándékolt átkapcsolás.

Egy másik hasonló eset sajnos a fent említettnél sokkal tragikusabb következményekkel járt. Egy kétüléses görög F-16D15 zuhant le és vesztette életét a személyzet mindkét tagja az oldalkormány trimmelést beállító kapcsoló helytelen beállítása miatt, ami valószínűleg szintén a kabinban történt szerencsétlen véletlenek és/vagy mulasztása kapcsán került rossz helyzetbe. A spanyol vadászgépen is lehetséges, hogy valami tárgy pakolgatása közben lett akaratlanul átállítva a fegyverzeti főkapcsoló.

Lehetséges ok lehet persze műszak hiba is, hogy a főkapcsoló egyszerűen nem működött és nem blokkolta az indítást. A kapcsoló működése nem szoftveres, tehát fizikailag blokkolja az elektronikus jelek továbbítását, szoftveres hiba gyakorlatilag kizárható. (A fizikai blokkolás szinte mindig biztonságosabb, mint a szoftveres. A civil iparban is a vész és védelmi funkciókat ellátó műszerek jelét direktben vezetik és használják fel, nem szoftveresen kezelik.)

Véletlen rakéta indításra egyébként tucatszám került sor éles légiharcban a harctéri stressznek és a HOTAS kialakításnak köszönhetően, de békeidőben is történt már nem szándékos fegyverindítás sőt, ilyen esetek alkalmával nem is egyszer még lelövést is sikerülsz összehozni gyakoroló légiharc közben, vagy más ország gépével folytatott, manőverező „légiharc” közben.

Természetesen ezek nem éles légiharcok, csak egyes országok közötti feszült viszony oda vezet, hogy a pilóták – ha már van kivel – akkor megpróbálnak tüzelési/rakéta indítási helyzetbe kerülni mutatva, hogy „ki az úr a háznál.” Persze az ilyen találkozások16 veszélyesebbek és igen ritkák, hiszen nincsenek biztonsági szabályok, mint normális, szervezett keretek között folyó gyakorló légiharc esetében.

Egy találkozás alkalmával történt – hivatalosan – nem szándékolt lelövés, amikor 1996-ban az Égei-tenger felett görög Mirage-2000C vadászgép lelőtt egy kétszemélyes török F-16D-t.17 Az eset hivatalosan pilótahibának lett elkönyvelve, a pilóta elmondása szerint rossz helyzetben felejtette a fegyverzeti főkapcsolót. (Hogy miért is lehetett élesben, az megint érdekes kérdés…) Az eset török szemmel egyáltalán nem volt vicces, mert a kétfős személyzet egyik tagja nem élet túl az esetet, ami nem lendített nagyot az addig sem felhőtlen görög-török viszonyokon…

A hidegháború alatt egy angol F-4 Phantom II szintén hasonló félreértések következtében lőtt le egy angol Jaguar vadászbombázót,18 további ide vágó példa, amikor egy japán F-15J-t a saját kísérője lőtt le.19

A korábban megtörtént esetekkel összevetve legalább annak lehet örülni, hogy most nem lőttek le semmit a tévedésből indított rakétával…

Tényleg csak a margóra kívánkozik a történet lezárásaként, hogy szándékos rakétaindítás is történhet olyan esetben, amikor nem adtak arra engedélyt sőt, a gépen nem is lehetet volna éles fegyverzet. 1987-ben egy F-14 Tomcat vadászgép lőtt le egy gyakorlaton egy RF-4C felderítő repülőgépet tévedések többszörös összjátékaként,20 ahol megsértették a gyakorlat előírásait és rádió kommunikációban elkövetett hibás terminológia miatt éles rakétát indított az F-14-es pilótája.


Köszönet Mészáros Gabriellának a stilisztikai észrevételekért.

Források

  1. https://www.militarytimes.com/news/2018/08/08/spanish-fighter-jet-accidentally-fires-missile-in-estonia/
  2. https://ac.nato.int/page5931922/-nato-air-policing
  3. https://htka.hu/2014/03/06/eldolt-2015-ben-vedik-baltikumot-magyar-gripenek/
  4. https://en.wikipedia.org/wiki/Siberia_Airlines_Flight_1812
  5. https://goo.gl/9Sj8Q8 A világ első irányított légiharc-rakétájával elért légi győzelem története.
    https://goo.gl/lS5dvR
  6. https://nationalinterest.org/blog/the-buzz/fact-the-kgb-shipped-sidewinder-missile-by-mail-moscow-21673
    http://www.military-today.com/missiles/r3.htm
    http://www.wikiwand.com/de/Manfred_Ramminger
  7. https://www.flugzeugforum.de/threads/einfuehrung-von-aim-9-versionen-in-der-luftwaffe.87276/#post-2413188
  8. Bővebben az infravörös vezérlésről. https://htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/ 139. oldal.
  9. https://en.wikipedia.org/wiki/No_Kum-sok
  10. https://www.jetfly.hu/regi-jetfly/3119-a-nagy-dobbantas
  11. https://jetplanes.blog.hu/2017/07/23/deltak_parbaja
    https://en.wikipedia.org/wiki/Operation_Diamond
  12. https://www.xflight.de/pe_org_par_ssc.htm
    https://www.xflight.de/pg_org_par_tqs.htm
  13. https://www.telegraph.co.uk/news/uknews/defence/10508091/Amazing-360-degree-look-inside-Britains-newest-Typhoon-fighter.html (Numerikus + és – gombokkal nagyítható, egérrel forgatható.
  14. https://htka.hu/2012/12/04/mcdonnell-douglas-f-15-eagle/ 173. oldal
  15. http://iho.hu/hir/f-16-os-katasztrofaja-beszorult-trimmkapcsolo-150805
    https://htka.hu/2015/01/26/parkolo-repulogepek-koze-zuhant-egy-gorog-f-16-os-spanyolorszagban/
  16. https://www.youtube.com/watch?v=TdaGuPxREtg
    Egy ilyen „légiharc” egy török F-16-os HUD felvételén keresztül. Külön érdekesség, hogy a HUD bal alsó sarkában látszik a SIM felirat, a fegyverzeti főkapcsoló szimulált állásban van. Ha élesben lenne, akkor ARM felirat lenne a kijelzőn. Ez igencsak megnehezíti komoly hiba elkövetését.
  17. http://www.f-16.net/f-16-news-article619.html
  18. https://defenceoftherealm.wordpress.com/2015/10/27/the-jaguar-that-got-foxed-by-a-phantom/
    https://theaviationgeekclub.com/that-time-a-raf-phantom-shot-down-a-raf-jaguar-the-unknown-story-of-the-british-phantoms-only-air-to-air-kill/
  19. https://aviation-safety.net/wikibase/wiki.php?id=46490
  20. https://www.youtube.com/watch?v=ycNNWZ79YdY
    https://www.wearethemighty.com/articles/that-time-a-navy-f-14-accidentally-on-purpose-shot-down-an-air-force-f-4-during-an-exercise
    http://www.fighterpilotuniversity.com/alumni-house/alumni-news/usn-downs-usaf/

Fórum hozzászólások

  • Allesmor Obranna
    Az elfogó vadászgép elfogásokat hajt végre.
    Ezenkívül lehet elfogási feladatra (is) használni harcászati vadászrepülőgépeket, legyen szó Gripenről, MiG-21-ről, Mirage 2000-ről, F-15-ről, vagy akármiről.
    Az English Electric Lightning-ot főleg elfogási feladatkörben használta a RAF a hidegháború során.
    Ha jól tudom az elfogó vadászrepülő egy kihalóban lévő állatfajta, mint pl. a Tu-128, Avro Arow, Szu-15 vagy F101 Wodoo. Nagy hatótávolság, alacsony manőverező képesség stratégiai bombázóflotta ellen. Talán a MiG-31 az utolsó képviselője az elfogóknak.
  • gafzhu
    Ha jól tudom az elfogó vadászrepülő egy kihalóban lévő állatfajta, mint pl. a Tu-128, Avro Arow, Szu-15 vagy F101 Wodoo. Nagy hatótávolság, alacsony manőverező képesség stratégiai bombázóflotta ellen. Talán a MiG-31 az utolsó képviselője az elfogóknak.
    Ennyire nem definiálnám mereven ezt a kérdést, lásd fentebbi hozzászólásom.
  • gacsat
    Mert nem a MiG-31es.
    Tényleg jó lenne végre elolvasni és megérteni a HTÖ-t.

    gafzhu
    Ha jól tudom az elfogó vadászrepülő egy kihalóban lévő állatfajta, mint pl. a Tu-128, Avro Arow, Szu-15 vagy F101 Wodoo. Nagy hatótávolság, alacsony manőverező képesség stratégiai bombázóflotta ellen. Talán a MiG-31 az utolsó képviselője az elfogóknak.
    Igen, az. A HTÖ-ben is benne van az evolúció.
  • A hatótávolságnak és a manőverezőképességnek az elfogó vadászgép definíciójához, mint olyanhoz nincs köze.
    Az, hogy egy adott érában csak nagy hatótávolságú és gyéren manőverező gépek látták el ezt a feladatot, az nem jelenti azt, hogy ez mindig is így volt.
    Az ADC F-106-osa nem manőverezett egyátalán rosszul, még ha ezt nem is használták ki, míg a PVO MiG-23P-je nem is volt nagy hatótávolságú.

    Az eredeti felvetésre reflektálva, az EE Lightning egy "general purpose fighter", amit hivatalosan is szinte kizárólag interceptor szerepkörben használt a RAF.
  • Allesmor Obranna
    A Typhoon egy több, mint kiváló késő-hidegháborús szuperszonikus elfogó vadászgép, az egyik legjobb szuperszonikus manőverező képességgel, kiváló gyorsulással és emelkedő képességgel, nagyon jó légiharc fegyverzettel, amiből a biznisz akar évtizedek óta mindenáron multirole gépet faragni.
    Valahogy a franciák Rafale-jának ez mindig is jobban ment.
    Hiába áll az EF mögött nagyobb ipar, a csapásmérő arzenálja elmarad a Rafale mögött, alapvetően kolosszálisra tervezett tolóerőfeleslegét jóformán csak arra pazarolhatja, hogy avittas aerodinamikájú és kezelhetőségű, de annál nagyobb helyigényű bombáit, nomeg relatíve kis kapacitású póttartályait cipelje.

    A Rafale az egytonnás bombát, vagy a nukleáris rakétát a törzs alatt viszi, vagy három póttartállyal, kifejezetten áramvonalasra tervezett fegyvertartókon 3-3 negyed tonnás AASM bombával, plusz TGP-vel, plusz BVR és közeli légiharc fegyverzettel képes nagy távolságra csapásmérő bevetéseket élesben repülni, autonom módon célokat kiválasztani, azokat akár 80km-es távolságból is támadni.
    Távolról sincs akkora tolóerőfeleslege, mint az EF-nek, sőt, a számok nyelvén, semmilyen tolóerőfeleslege sincs.
    A Gripenhez hasonlóan lendületből manőverezik, de úgy viszont légiharc konfigurációban képes hangsebesség alatt a Typhoon-al is egy ligában játszani.

    Ebből a szemszögből elemezve a fentieket a Rafale mintha körültekintőbben lett volna "prekoncepcionálva".
    Néha az az érzésem, hogy a TKF90/Jäger-90/Eurofighter/Typhoon négy nációs programba az angolok valahogy bele akarták mindenáron szuszakolni a dicsőséges EE Lightning szellemét, az esetleges, akkoriban emlegetett, Európának szánt F-15F-el szembeni féltékenységből. Az F-15A megjelentéig a nyugati világ kegenergikusabb elfogó vadászgépe a Lightning volt.
    Kb. erről szólt az egymondatos kommentem odafent. Az EF európai méretekben még elmegy, de olyan szinten már nem, amit az F-111(F) adott elő, hogy UK-ből felszállva nagyobb behatolási mélysége volt 1 db utántöltéssel, mint a német Tornadoknak. Az F-15E ezt próbálta közelíteni. Ezt egy EF méretű géppel esélytelen megcsinálni, ahhoz simán túl kicsi.

    A Rafale meg szép, hogy megy három pótossal, csak azért a mellé maradó fegyverzet nem túl komoly mennyiség, ha a nukitól eltekintünk.

    A Lightning teljesítménye előtt tényleg csak leborulni lehetett, de hatósugara olyan nevetséges volt, hogy lényegében csak az atombombával támadó bombázók elfogására volt alkalmas, amolyan II. vh módon. Ami kb. azt jelenti, hogy '70-es évekre végképp dísz volt a gép, mert ez a fenyegetés megszűnt, a nuki ballisztikus rakétán vagy robotrepülőn érkezett volna. Ahhoz meg CAP kell vagy ABM rendszer.

    gacsat
    A Lightning sose volt elfogó. Pontvédelmi vadász volt. Rettenetes emelkedő képesség, és pár perc aktív repidő.
    Ami pontosan az elfogó vadász definíciója. Mert pontvédelmi az = azzal, hogy egy pont körül gyorsan elfogást csinál és csá, mielőtt a bombázó közel tudna érni.

    Ezt a fogalmat tágította ki később a MiG-31, mert akkor a CM fenyegetés miatt totálisan értelmetlenné vált a MiG-25 féle száguldozgatás, de a MiG-31 feladatköre, immáron eltérő cél ellen ugyanaz volt. A MiG-31 ettől pont ugyanúgy alkalmatlan volt manőverező légi harcra, ahogy a MiG-25.

    A MiG-21 és az F-22 is ASF, csak közben eltelt 40 év és máshogy néznek ki, mert mást kell tudni. Ez történt a Lighting = Szu-9/11 ---> MiG-25 ---> MiG-31 vonalon is. HTÖ. Elolvas. Megért. Tényleg csak ennyi kéne.

    gafzhu
    Ha jól tudom az elfogó vadászrepülő egy kihalóban lévő állatfajta, mint pl. a Tu-128, Avro Arow, Szu-15 vagy F101 Wodoo. Nagy hatótávolság, alacsony manőverező képesség stratégiai bombázóflotta ellen. Talán a MiG-31 az utolsó képviselője az elfogóknak.
    Igen az.

    Allesmor Obranna
    Ennyire nem definiálnám mereven ezt a kérdést, lásd fentebbi hozzászólásom.
    Az, hogy a 4. gen gépeket is használják elfogásra, az egy dolog, de a szuperszonikus elfogásra a repteljesítmény alapján a 3. gen gépek néha jobbak. Kényszerből. Tudtommal mai napig egyes szuperszonikus rekordokat az F-4 tart emiatt. De az F-16 ADF is az F-106 kikopása miatt született, amit ki is nyírt a hh befejeződése.

    A MiG-25 egyes változata is tudott volna bombázni, de ettől maga a gép nem erre van kihegyezve. A B-52H és B-1B is strat bombázó, az más kérdés, hogy a jenkik annyira elborultak, hogy Afganisztán felett vadászgépek számára kifejlesztett TGP-vel dobálnak bombát néha magányos sniperekre is. Ettől még nem lettek "tactical fighter"-ek, még ha azok dolgát végzik el sokkal hosszabb CAP idővel.

    Tehát a "erre tervezték" és "erre használják" részt válasszuk szét.


    Allesmor Obranna
    A hatótávolságnak és a manőverezőképességnek az elfogó vadászgép definíciójához, mint olyanhoz nincs köze.
    Az, hogy egy adott érában csak nagy hatótávolságú és gyéren manőverező gépek látták el ezt a feladatot, az nem jelenti azt, hogy ez mindig is így volt.
    Az ADC F-106-osa nem manőverezett egyátalán rosszul, még ha ezt nem is használták ki, míg a PVO MiG-23P-je nem is volt nagy hatótávolságú.

    Az eredeti felvetésre reflektálva, az EE Lightning egy "general purpose fighter", amit hivatalosan is szinte kizárólag interceptor szerepkörben használt a RAF.
    Mert "general purpose fighter" célra totálisan alkalmatlan volt a béna rakétájával és hatósugarával. Asszem gépágyú sem volt rajta egy idő után, mert elvette a helyét más. Így hát használták arra, amit írsz, csak fenyegetés sem volt, ami ellen repülhetett volna.
  • Nem értem, hogy az EF csapásmérő képességeit miért tartjátok nem megfelelőnek. Okés, lehetnek elavult fegyverei (fent említett brit bombatestek) , de alapvetően nagy teherrel képes relatív messzire repülni, úgy, hogy közben végig rendelkezik komoly önvédelmi képességgel.
    Alacsony támadásra nem alkalmas, ez tény. De szerintem ma ez már nem fontos. A tornádóval összemérve kisebb az RCS-je, és sokkal jobb az EW rendszere. Ha megkapja végre az AESA radart akkor valószínűleg a földi célok azonosításának a képessége is jelentősen javulni fog.
    Hatótávban persze nem F-15E/Szu-34 szint, de nem is akkora a repülőgép. Ezt felróni neki fölösleges szerintem, főleg ha van légitanker flotta mögötte!
    [​IMG]
    [​IMG]

    Én úgy látom, hogy az EF program legnagyobb baja nem maga a repülőgép hanem a pénzhiány. Egyszerűen az üzemeltető országok nem szánják rá azt a pénzt a típusra ami szükséges lenne.
  • fip7
    Nem értem, hogy az EF csapásmérő képességeit miért tartjátok nem megfelelőnek. Okés, lehetnek elavult fegyverei (fent említett brit bombatestek) , de alapvetően nagy teherrel képes relatív messzire repülni, úgy, hogy közben végig rendelkezik komoly önvédelmi képességgel.
    A probléba sanszosan a gép hatósugara. Ahhoz képest, hogy mekkora a gép üres tömege nem visz túl sok kerót. Az F-15 esetén igen szerencsés, hogy a két db CFT-vel erős túlzással egy Szu-27-est csináltak belőle úgy, hogy a gép üres tömege csak 1 tonnával lett több úgy kb. 13 tonna. Az EF meg 11. Csak az F-15E vagy kétszarannyi kerót visz CF-vel. Innentől fogva erőlködhet az EF ahogy akar...

    És az F-15 számára a konfig sokkal rugalmasabb, mert az AG fegyverzet csak a szárny alatti pótosból vesz le vagy a CFT-n AAM-et csökkent. De EF-hez azonos hatótáv esetén a CL pótos simán elégnek tűnik. Tehát 8xAAM és 2x2000 lb vagy 4x1000 lb vagy 8xSDB marad. És potenciálisan használatba lehet venni a soha nem használt külső tartót a jövőben. A legacy F-15E gépek közül ezt az SA már tudja.

    Ezt felróni neki fölösleges szerintem, főleg ha van légitanker flotta mögötte!
    Ettől még a gép behatolási mélysége nem lesz F-15E szinten, még ha pótost ledobva erősebb is a gép. Az F-15E, mint ASF is érdekes tudna lenni, de nem USAF konfiggal, hanem GE F110-zel. Két ember, jobb munkamegosztás és WVR-ban ez még faktor talán. Viszont rohadt sok keró és van mögötte tolóerő is...

    Én úgy látom, hogy az EF program legnagyobb baja nem maga a repülőgép hanem a pénzhiány. Egyszerűen az üzemeltető országok nem szánják rá azt a pénzt a típusra ami szükséges lenne.
    Ezt igaz. Csak pont az a baja, hogy a gép azért egy ponton túl túl kicsi, hogy egy ligában focizzon több paraméter terén a Szu-30/F-15-tel.
  • molnibalage

    A kérdés inkább az szerintem, hogy egy Európai felhasználásra tervezett harci gépnek kell-e akkora hatótávolság, mint egy F-15E-nek?
    Az F-15 és a Szu-30 nem véletlenül hódít az ázsiai piacokon. Ott óriási távok vannak.
    Mik lehetnek a potenciális célpontok?
    Róma-Tripoli kb. 1400 km
    Varsó-Minszk kb. 500 km
    Varsó-Moszkva kb. 1200 km
    Athén-Ankara kb. 900 km
    Stb...
    Nem nagyon tudok olyan célpontot elképzelni ami nincs az EF számára reális hatótávon belül, az EU területéről indulva.
    A neten az EF hatótávolságára , földi célok ellen , hi-lo-hi profilban 1389 km-t adnak meg.
    Ez nekem azt jelenti, hogy még egy nagy távolságú misszió esetén is, a levegőben egyszer tankolva mindent is elér.
    Egy máltai vagy szicíliai telepítéssel még légi tankolás sem kell a földközi tengeri célokhoz.
  • Allesmor Obranna
    A hatótávolságnak és a manőverezőképességnek az elfogó vadászgép definíciójához, mint olyanhoz nincs köze.
    Az, hogy egy adott érában csak nagy hatótávolságú és gyéren manőverező gépek látták el ezt a feladatot, az nem jelenti azt, hogy ez mindig is így volt.
    Az ADC F-106-osa nem manőverezett egyátalán rosszul, még ha ezt nem is használták ki, míg a PVO MiG-23P-je nem is volt nagy hatótávolságú.

    Az eredeti felvetésre reflektálva, az EE Lightning egy "general purpose fighter", amit hivatalosan is szinte kizárólag interceptor szerepkörben használt a RAF.
    Ha jól tudom, anno nem volt olyan fejlett a technika, hogy a nagy hatótáv és BVR fegyverzet összeegyeztethető lenne a manőverező légiharcal. Jelenleg egy F16 is lenyomja a pl. a Tu-128-at fegyverzetben, radarban, sebességben és hatótávban, így minden mai korszeű vadászbomázó elfogó is.
  • fip7
    Allesmor Obranna

    Azt a típust nem ismerem annyira. A számok tükrében mit tud? Mekkora bevetési hatósugara van, mennyi támadó fegyverrel és mekkora önvédelemmel?
    A gép mérete és fajlagos paramétereiből max. saccolni lehet, de teljesen irreális azt hinni, hogy egy sokkal nagyobb relatív tömegnövekedés és keresztmetszet + hullmállenállás szétbarmolás után az EF hatósugara a közelében lenne egy CFT-s póttartályos F-15E-nek. Egész egyszerűen az kb. kétszer több üzemanyagot visz...

    Egy EF FM segítene, de nekem olyan nincs...
  • gafzhu
    Ha jól tudom, anno nem volt olyan fejlett a technika, hogy a nagy hatótáv és BVR fegyverzet összeegyeztethető lenne a manőverező légiharcal. Jelenleg egy F16 is lenyomja a pl. a Tu-128-at fegyverzetben, radarban, sebességben és hatótávban, így minden mai korszeű vadászbomázó elfogó is.
    Hatótávban azért nem hiszem, légi utántöltéssel persze nyilván igen.
  • fip7
    Az EF Trache 1 gépeknek nincs egy rejtett szerkezeti hibája?
    Mert úgy emlékszem, hogy kiderült valami hasonló ami miatt sokkal kevesebb üzemórára képesek, mint az előre tervezet.
    E mellet úgy tudom, hogy a Trache 1 gazdaságosan nem fejleszthető tovább. A Trache 2-től már teljesen más volt az informatikai rendszere a gépnek, azok könnyen fejleszthetők 3-as szintre, de a sima 1-es az nem.
    Erre gondoltál?
    Elvileg ez éllettartamot nem befolyásolt.
  • molnibalage

    "A gép mérete és fajlagos paramétereiből max. saccolni lehet, de teljesen irreális azt hinni, hogy egy sokkal nagyobb relatív tömegnövekedés és keresztmetszet + hullmállenállás szétbarmolás után az EF hatósugara a közelében lenne egy CFT-s póttartályos F-15E-nek."

    Nem az F-15-ről, hanem az EF vs. Rafale-ról volt szó :D:D:D
    Én szerintem az F-15E többet tud ezen a téren, mint az EF, ez számomra nem is volt kérdés.
  • pöcshuszár

    Nem emlékszem pontosan. Úgy emlékszem , hogy a Trache 1-es gépeknél valami gond volt és repedezett e miatt a szénszálas vázszerkezet.
    De valaki aki jobban emlékszik nálam majd pontosítja a dolgot :)
  • fonak9
    Hatótávban azért nem hiszem, légi utántöltéssel persze nyilván igen.
    Hmm... ha 4 AMRAAM mellett visz 3 nagy + 2 illeszkedő póttartályt akkor azt hiszem több a hatótáv 2400 km-nél, ami már kiad 3 órás őrjáratozást 800 km/h-val.
  • gafzhu
    Hmm... ha 4 AMRAAM mellett visz 3 nagy + 2 illeszkedő póttartályt akkor azt hiszem több a hatótáv 2400 km-nél, ami már kiad 3 órás őrjáratozást 800 km/h-val.
    Tudtommal a kísérletképpen legyártott gyári példányon kívül egyetlen Eurofigteren sincs illeszkedő póttartály, úgy elkaszálták azt a programot mint árokparton a füvet. Szóval azzal egyenlőre ne nagyon számoljunk ...
  • emel
    Tudtommal a kísérletképpen legyártott gyári példányon kívül egyetlen Eurofigteren sincs illeszkedő póttartály, úgy elkaszálták azt a programot mint árokparton a füvet. Szóval azzal egyenlőre ne nagyon számoljunk ...
    Ez F-16 lenne nem EF, kicsit off.
  • megazez
    Majdnem 1,8 milliárdot adtunk nekik, én kevesebbre tippeltem a német üzlet kapcsán. (meg az elfogadott 27 üzlet mi lehet?)
    Ezt a - félig költői - kérdést én is feltettem az imént a fejlesztős topicba... ;)

Ugrás a fórum topichoz