|

A rekorder Sas – F-15 Streak Eagle

Íme egy ismertető egy rekordrepülésre kihegyezett Sasról, az F-15 ‘Streak Eagle’-ről. A típus által felállított számos rekord közül többet a mai napig nem sikerült megdönteni.

Frissítés @ 2012. december
A cikk eredeti publikálása óta megjelent a nagy F-15 cikk, mely hibajavított, kibővített formában foglalkozik a Streak Eagle-el. Az említett cikk ezen a linken érhető el, tartalomjegyzékéből könnyedén kikereshető a Streak Eagle fejezet.

Megjegyzés: Lévén a Streak Eagle programra szorítkozó részlet a HTKA Hír- és Cikkíró Versenyre lett nevezve, az értékelésnél természetesen az eredeti változatot vettük figyelembe, nem pedig azt, ami a McDonnell Douglas F-15 Eagle cikkbe került bele.

—–

Jelen írás a HTKA Lapcsoport által szervezett Hír- és Cikkíró versenyre érkezett és megfelelőnek ítéltetett a publikációra. Amennyiben Te is szeretnél indulni a nyereményekért vagy csak szeretnéd megmutatni a világnak eddig rejtegetett írói vénád, akkor ne habozz, jelentkezz gyorsan! Részleteket ide kattintva olvashatsz!

63 hozzászólás “A rekorder Sas – F-15 Streak Eagle”

  1. @vitya

    Ó, dehogy. Egy ilyen semmiséget nem harangoznék be ilyen hosszan. Ezt a részt pár délután alatt írtam, a képek összevadászása tartott sokáig.

    @sulyid

    Ha sikerül a célt véghezvinni, akkor kilóra – karakterszámra – mérve ez a cikk úgy 5%-a nagy írásnak. Ha az benne foglalt minőségi tartalmat nézzük, akkor még annyi sem.

    Már most majnem eléri kilóra az F-111 cikk hosszát úgy, hogy az alapváltozat mélyebb ismertetése éppenhogycsak elkezdődött. A háttér a fejlesztés és két alváltozat ismeretetése van meg eddig – ez és az ASAT változat – az A változat sárkányszerkezetének és aerodinamika egy része, de már ez ~142 ezer karakter.

    Az elmúlt egy hónapban gyak. semmit sem tudtam hozzáírni, most tervezek majd újra belelendülni. Sajnos más dolgokkal elszámoltam magam. Most tartok ott, ahol február végén szerettem volna.

    Viszonyításképpen, az F-111 cikk az összesen kb. 8 hétig készült és egy szem offline forrás volt az alapja kiegészítve az én megjegyzéseimmel és online forrásokkal. Most cirka 18 db nagy cikk és könyv az alap és tengernyi online forrás rakódik rá, és számtalan más személy tudása, akik segítenek kitölteni a hézagokat itt-ott és segítenek a műszakilag minél pontosabb fordításokban.

    Az F-111 cikknél nagyban segített az, hogy az első héten beteg voltam. Akkor készült el a negyede. Viszont ott a ~80 oldalból az egyik fejezet – El Dorado Canyon – lényegében átemelt volt, ami önmagában 10 oldal volt, az írás nyolcada. Most is kapok segítséget, folyamatosan lektorálva van az anyag, mert ennyit egymenetben elég durva lenne.

    Olyan dolgok lesznek benne, ami F-111 cikknél fel sem merülhetett adatok hiányában. Pl. teljes kabin ismertetés legalább két alapváltozat esetén és vázlatosan az eltérés B és D-nél, a HOTAS fukcióinak teljes bemutatása A&C és E változat esetén, stb.

    Iszonyatosan tömény és durva lesz az F-111 cikkhez. A probléma, hogy egyes dolgokra nem marad idő, de ahogy említettem, ezekről írt az AS. Az újabb dolgokra értem. RokAF F-15K, távol-keleti F-15 és az új szaúdi gépek. Az 2003-as irkai és afganisztáni szerepléseket a jelen állás szerint totálisan kihagyom, most úgy tűnik, hogy a leghalványabb esélyem sincs ezekre kitérni. Vagy ki lesz egészítve, vagy később kis cikként jelenik meg. (Úgyis csak egy könyvből emelném ki a legérdekesebb részeket.)

    Megpróbálok engedélyt kérni, hogy az F-15K cikkeket szkennelhessem és mellékletként felrakhassam, lévén egy része ezknek 5-10 éves írás.

    Szóval igen, ez csak bemelegítés, de abból is nagyon lightos. ;)

  2. Kiváló munka! Pár apró dolog, mely a cikk tartalmát érdemben nem befolyásolja. A P-42-esnél a fékpadi értéket megnövelve érték el a 13600kp tolóerőt, nem pedig a 13600kp tolóerőt növelték meg egy tonnával.
    A MiG-25-ös máig érvényes abszolút magassági rekordját az FAI valóban elfogadta, holott a gép segédrakétával (de nem startrakétával) érte el. Ilyen segédrakéták egyébként a startrakétákat is lelkesen alkalmazó svájci Mirage III-asokon is voltak, kb 86-87-ig. A startrakéta a felszállási úthosszt csökkenti, míg a segédrakéta a nagy magasságban ad biztos extra tolóerőt, határozott ideig. Az ilyen rendszer segítésgével a svájci Mirage-ok rendszeresen ugráltak 20 ezer méter fölé, várva a nagy szovjet támadást, egészen a nyolcvanas évekig, de ez csak nem akart bekövetkezni.

  3. Nagyon jó, Molni, köszönöm!

    Hazamegyek,és el is olvasom.

    Én is nekiálltam egy cikknek, úgy gondoltam, hogy megnézem, hogyan haladok, aztán ha jól megy,és tudom tartani a határidőt, akkor nevezek én is. Talán nyárra lesz belőle valami…:(
    Arra nem volt még időm és energiám, hogy a forrásokat végigolvassam alaposan.

  4. Mennyire kemény, hogy 10 másodperccel beelőzte a Saturn V-t 15000 méterre… Nagyon jó a példa, no meg a cikk is!

    Kár, hogy felhagytak a rekordrepülésekkel, bár a valós harcértékről tényleg nem mond szinte semmit, de technikai szempontból azért izgalmas és érdekes lenne a rekorddöntésre optimalizált Raptorok és PAK-FA-k versengése.

  5. Üdv Molni!

    Elolvastam a cikket (kétszer is). Ha egyszer majd cikket írnék – nos, jól feladtad a leckét Öregem. Igényes és színvonalas munka, meg kell hagyni. És még érthető is.
    Igaz, azért örültem az ábráknak is. ;)

    M

  6. Pedig szinte csak rendszerezése volt az adatoknak minimális következetésekkel. Ezen felül kicsit furának tűnhet a szöveg, mert a nagy cikk egy részére utal vissza, boncolgat egy korábban felvetett témát. Ma végre sikerült foglalkozni is egy kicsit a nagy cikkel. Micsoda mázli, hogy a kiadásig több hosszú hétvége is lesz még. :)

  7. Hírek az F-15 cikk tájáról. Lehet, hogy a csapásmérő változatokat teljesen kiveszem belőle idő hiányában, hogy a vadászváltozatok és történetük ne legyen annyira elnagyolt, tehát csak az A/C/J változatokról fog szólni. Ezzel két legyet ütök egy csapásra, mert akkor kapásból van egy újabb cikk téma és kerekebb és kiegyensúlyozottab lesz az írás.

  8. A Seymour-i sasokhoz további fotók:
    http://www.seymourjohnson.af.mil/news/story.asp?id=123298198

    Illetve:
    Április 16-án a Seymour Johnson légibázis hajtóművektől volt hangos. Rövid intervallumokban 70 Strike Eagle iramodott neki, hogy Észak Karolina lőterein több mint 1 000 célpontot semmisítsenek meg. A gyakorlat egyben tisztelgés volt azon 2. világháborús légiharc előtt, mely mint a Pulykavadászat (Turkey Shoot) vonult be a történelembe. (1944. június 19-én az amerikai pilóták 373 japán gépet lőttek le 23 saját gép elvesztése mellett.)

    —–

    @molni: megfordul itt az oldalon 1-2 grafomán egyén, de hogy te az élbolyban vagy az biztos ;) :)

  9. Nevetni fogsz. Igen. Egyszer kicsit lazítottam, kb. 3 hétig nem írtam hozzá semmit. Azzal sem számoltam, hogy felépülök és heti kétszer fogok röpizni, meg lesz kétnapos kupa meg 8 Universitas meccs. Volt pár buli is, ami szinte eltörölte 1-2 hétvégémet.

    Anno, mikor elkezdtem írni azzal sem számoltam, . Ezek után csoda, hogy ott tartok, ahol..

    Mikor elkezdtem és még csapásmérőket is bele akartam tenni akkor azt gondoltam, hogy 150-160 oldalból meglesz az egész. Na, most tartok itt úgy, hogy csak vadász változatokról van szó és elég rendesen ment az olló…

    Ahogy az ember olvas és keres egyre többet tud és egyre többet tenne be. Így is egyre inkább megvágtam a tartalmat. Az olvasó lehet, hogy ezt érzi is, az egyes fejezetek mélysége nem egészen azonos, bár ez a téma miatt is adódik. Ez EW rendszerekről épkézláb infót nemigen lehet szerezni…

  10. Molni!
    Ki kell adni nyomtatásban is!
    Nem mintha én ebben sokat hozzá tudnék tenni, de egy ilyen munka simán megjelenhetne már nyomtatott formában.
    A Saab egy ilyen mutatványt nem tudna megtámogatni, hogy legalább nullszaldós legyen a dolog?

  11. A végén olyan jól sikerül a mű, hogy néhány ország majd abból fogja képezni az F15 személyzetét:D De amúgy tényleg egy 150-200 oldalas művet már érdemes lenne kinyomtatni, képekkel illusztrálni stb… A Saab lehet amúgy fizetne egy ugyanilyen terjedelmű Gripen könyvért.

  12. Túl harcdore. Nincs piaca offline. Menjd be egy könyvesbolbta és irány a haditechnika és történelem rész. 5-10 ezer forintért lényegében képesújságokat árulnak. Erre van igény. Ez a könyvet max. a HTKA olvasói venné meg, nekik meg itten van ingyért. Én konkrétan egyszerre sírok és röhögök.

    1:1-ben ki sem lehetne adni. A cikkben bizony vannak szerzőijog által védett kép, de ezek számát igyekeztem visszafogni. (A forráslista a végén nem véletlen van. A legfontosabb források felsorolása 5 oldal.) A röntgenrajz viszont önmagában 1000 Eurós tétel, ha ki akarod adni magyarul. Az ábrák egy része is szintén “fizetős” kategória, ezeket igyekeztem – ha lehetett – mellékletbe pakolni.

    Jelenleg 153 fájl (képek, dokumentumok) alkotja a mellékleteket könyvtárt, számtalan olyan kép és ábra van, amit formai okok miatt nem tettem bele a törzsanyagba, de hivatkozom rá. Ezen felül egyéb források, tudományos cikkek, stb. vannk ott és titkosítás alól feloldott eredeti források, stb. Ezek miatt sem adható ki offline.

    Az offline kiadás utolsó koporsószöge az, hogy teli van külső hivatkozással, youtube és más linekkel, konkrétan a saját cikkemre is. Ha offline kiadnám, akkor gyak. a HT összefoglalót és a Gondolatok cikket élből mellékelni kell hozzá… Olvasás közben ezeket megnyitva sokminden értelmet nyer. Papíralapon meg kezdődnek a problémák.

    A cikket egyébként úgy ajánlom olvasásra, hogy kinyomtatod, de olvasás közben az elektronikus változatban a linkeket megnyitod és a mellékletek egy részét sem árt kinyomtatni. (Pl. a kabin elrendezéseket.)

    Elekronikusan csak-csak ki lehetne adni, de még ebben az esetben is esetben gyak. újra kellene írni az egészet. Igazából most jutottam el oda, hogy már csak becsületből fejezem be. Az embernek egy idő után ezért elege van az (egyik) hobbijából is, ha túl töményen űzi és minden mást szó szerint letarol. Az igazi kemény munka karácsony óta tart, de a gondolat, hogy lesz cikk, az még 2010 nyarán (!) született meg. Akkor jutottam hozzá a Jeff Ethell féle könyvhöz. Annak egy fejezete ithlette a “Gondolatok” cikket.

  13. A Saab lehet amúgy fizetne egy ugyanilyen terjedelmű Gripen könyvért.

    És ki írná? A 30-40 éves F-15-ről sem lehet sokmindent kideríteni. A mai Gripennnél örülj, ha a kabint fotózhatod. Látta már “földi haladó” a térhatású (?) HUD-ot üzem közben? A gép nagy része enyhénszólva tabu lenne. Még, ha lenne is hajlandóság bárki részéről, a titokvédelem miatt neked annyi. A fejlesztés történetét talán még segítenének megírni.

    Az F-15 cikkben HTOAS és kabinistmertetés is van, a Gripennél már önmagában ez nem menne. Az F-15-nél a ’80-se években szolgált állapot szerinti gépek üzemeltetési doksijai megvehetőek. F-16-nak n+1 változatáról dettó, a legfrissebb kiszivárgott (?) 2004-es Block 52-ő. Látott már valaki Gripen Flight Manualt…?

    Az F-15 cikk is nagyon sokszor él a “talán”, “valószínűleg”, “lehetséges” és “nem biztos szavakkal” pedig ezer oldalas mennyiségben van forrás. Ezzel összevetve a hozzám hasonló műkedvelő gyak. semmihez sem jut hozzá a Griffről, ha van valami, akkor svédül…

    Nekem meg amúgy sincs “nevem”, offline nem publikáltam semmit… Szerintem nem is fogok, mert a cikkeim mérete alapból elkaszálja. Még a 2005/06-os apróbetűs 8 oldals AS formátummal is 3-5 részes lenne az anyag. Ma? 1 év AS és 2 éves HT átfutás lenne. Akkor inkább csinálom ingyen, de totál kötetlenül. A beleölt munkát úgysem tudja senki megfizetni.

  14. Én beérem azzal, hogy a minden mértékadó repüléssel foglalkozó hazai weboldal ajánlóba beteszi és azt, hogy ha netán az index megemlékezik az évfordulóról, akkor nem a legutóbbi F-22 szintű cikkel emlékeznek, hanem talán magasabbra próbálják tenni a lécet…

  15. Nem ismerem. A régi könyvek azok számára érdekesek, akikben megvan a vágy, hogy megértsék azt, hogy hogyan lett az, ahol most vagyunk. Az abban szereplő technikák nagy részét már nem használják, tehát nagy jelentősége nincs. A nevéből ítélve ez olyan könyv, ami 1-2 oldalon ismertet egy típust. Ha tényleg ilyen, akkor nem nagyon van értelme, talán vannak benne egyedi foktók, de infók nemigen. A terjedelem túl rövid.

  16. Lesz konkrét harci leírás. Azonban nem túl sok, csak a legkülönlegesebbek. Egyrészt azért, mert a zsargon fordítása nagyon nehéz és idegőrlő, másrészt ha ezt is elnyújtanám, csak az ODS lehet 50 oldal. Én meg azt szeretném, hogy a fennmaradó két fejezet ne legyen több 30-35 oldalnál. Terjedelmi okok és a munkaidő miatt is. Meg jó lenne már, ha ti is olvashatnátok. Mondjuk elég tömény lesz, az F-111 cikk hozzá képest csak egy könnyed bemelegítés volt.

  17. http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=fwIEClh4hwU

    Ennek az elején levő videó elvileg ugyanarról a légiharcról szól. Most vagy én vagyok berúgva vagy ők, de a két sztori rohadtul nem fedi át egymást egyes helyeken.

    Később az egyik forrás meg arról beszél, hogy az első MiG-25-höz kellett öt rakétaindítás, mikor a videó alapján összesen volt öt a két 25-ös ellen. A videóban az is érdekes rész, mikor utolsó Sparrow rakétát említ, amikor összevissza indított kettőt.

    Az ilyen dolgok miatt akarom abbahagyni, mert így értelmesen írni úgysem tudok… :(

  18. @Terminator

    Csak már pont a legkevésbé érdekes részéről. Azt, amit leírtam, pont kihagytam, micsoda mázli, hogy az AS lehozta. A 2×2-es légigyőzelem már az Iránba meneküléskor történt. Azt már légiharcnak sem nagyon lehetett hívni…

    A cikk mellé majd írok egy kis statisztikát is a műről, hogy mekkora és mi van mellé téve. ;)

Fórum hozzászólások

  • molnibalage
    Csak egy érdekes fantáziarajz.+

    [​IMG]
    Ez teljesen elmebeteg :D csak bele ollózták a Tomcat szárnyakat.

    Ha ennyire akartak volna hordozó fedélzeti Sast akkor szerintem elég lett volna a leading edgle slats + nagyobb felületű flaps kombó a megerősített futóművekkel, hogy biztonságosan le tudjon szállni a hordozóra.
  • blaze
    Ez teljesen elmebeteg :D csak bele ollózták a Tomcat szárnyakat.

    Ha ennyire akartak volna hordozó fedélzeti Sast akkor szerintem elég lett volna a leading edgle slats + nagyobb felületű flaps kombó a megerősített futóművekkel, hogy biztonságosan le tudjon szállni a hordozóra.
    Ha csak klasszius ASF-t akartak volna, akkor lett volna esély arra, hogy egy nem túl ordenáré.
    A probléma az volt, hogy a Navy AIM-54 nélkül hallani sem akart volna F-15-ről és amikor az F-15-ös felszállt és még reszelték 1974 táján, akkor már az F-14 első alakulat fel is állt. Ennek fényében soha nem, értettem, hogy 1973 táján mit erőlködtek egyesek. Mert az F-14 gyártás leállításában 0 ráció lett volna és lényegében akkor a Hornet előtt lett volna egy másik típus, de F-14 helyett egészen biztosan nem.



    Az F-15 írás foglalkozik a soha meg nem valósult Navy F-15 változattal.


    Az F-15 és F-14 közötti „bokszmeccs” még ekkor sem ért véget. Felmerült, hogy a „fagyi visszanyal”, és nem az F-X programot törlik és olvasztják be a VFX programba, hanem fordítva. Az SPO[1] megkörnyékezte a védelmi minisztert 1971 júliusában, hogy vizsgálja meg egy esetlegesen kifejleszthető Haditengerészeti változatát az F-15-nek, F-15N típusjelzéssel. A koncepciók szintjén felmerül AIM-54 nélküli és azzal is alkalmazható F-15N. Az AIM-54 nélküli változathoz szükséges átalakítások miatti tömegnövekedés meghaladta volna az 1 tonnát (~2’300 font) a McDD koncepciója szerint. Ez magába foglalta a megerősített futóműveket, a felhajtható szárnyakat, a fékezőhorgos leszállító rendszer miatti megerősített sárkányszerkezetet és teleszkópos orrfutót,[2] hogy a katapulttal történő indításkor a gép megfelelő állásszöggel bírjon.

    A Haditengerészet azonban ettől a változattól nem volt elragadtatva, ezért a McDD további továbbfejlesztett koncepcióval állt elő. Kétkerekes orrfutó, egész sárkányszerkezetre kiterjedő strukturális megerősítés, a Haditengerészet által elvárt kosaras/hajlékonycsöves légi utántöltésre alkalmassá tételt tartalmazott a csomag, ezen felül a gép szárnyát is erősen átdolgozták. Orrsegédszárnyat, határréteg-lefúvató rendszerrel bíró fékszárnyakat és réselt csűrőkormányt kapott volna a haditengerészeti Sas. Az addig bámulatosan kevés mechanizációval kifejlesztett szárnyhoz képest ez igen összetett rendszert jelentett.[3] A fent felsorolt változtatások a légierős F-15-höz képest már további 1,5 tonna (3’055 font) tömegnövekedéssel jártak volna.


    Bevallom nem értem erre mi szükség lett volna. Az F-14 leszállósebessége 125-130 csomó táján volt. Az F-15-é meg 35 ezer font táján is 140, 30 ezer fontnál meg 130. A sebesség tehát nem nagy difi. Az lehetett a baj, hogy ehhez milyen bólintási és állásszög tartozott, hogy a pilóta lássa it mit csinál. A diagramon 21 fokos AoA van. Lentebb meg látjuk milyen tartományt akart a Navy. 10-12 fok táját...

    [​IMG]

    A Haditengerészet által kijelölt szakértői csoport[4] megvizsgálta a koncepciót, de számukra szóba sem jöhetett az AIM-54 nélküli flottavadász, ezért a gép orrát és méreteit megnövelték, hogy az AWG-9 tűzvezető rendszer és az Phoenix rakéta az haditengerészeti Sas számára is hordozható legyen. Az általuk összeállított teljes igénylista kielégítése estén már 10’000 font (~4,5 tonna) tömegnövekedést prognosztizáltak. Ezzel már alulról közelítették az F-14A üres tömegét. Az F-15-öt alapvetően nem arra méretezték, hogy AIM-54 méretű rakétát hordozzon, ezzel a hosszadalmas munkával megalkotott kiemelkedően jó manőverező képességgel rendelkező koncepció szinte minden előnyét elvesztette. Mindezeken felül a navalizált F-15 változat a végső besiklás során 12 fokos állásszöggel repült az F-14 nagyjából 10 fokos értékével szemben, ami nem szerzett jó pontokat a kiértékelés során, a hordozóra a való leszállást nehezítette volna. A futóművek keskeny nyomtávja sem kedvezett a leszálláskor támasztott elvárásokkal szemben. A hab a tortán az volt, hogy ráadásul méregdrága lett volna, szinte semmivel sem lett volna olcsóbb, mint az F-14. Az egyedüli pozitívuma a hosszú távon olcsóbb és egyszerűbb sárkányszerkezet volt a merevszárnyas konstrukció miatt, de ez akkor még csak sejthető volt.

    Ekkor a témát lezárták, legalábbis a többség úgy vélte, hogy végleg. Az F-14 program azonban 1973 elején is problémákkal küszködött, ezért újra feldobták a témát. Az akkori védelmi miniszter – Bill Clements – az F-15N és a Tomcat közötti prototípusokkal történő tesztrepüléseket igénylő összehasonlítást favorizálta. Ehhez viszont már túlontúl késő volt. az F-14 első felszállása majd 3 éve megtörtént, „Seagle” meg csak koncepció szintjén létezett. A legoptimistább becslések szerint legalább 150 millió dollárba került volna a fent említett „meccs” tető alá hozása 1974-es árfolyamon számolva. Talán 1974 végén emelkedhetett volna legkorábban a levegőbe egy rohamtempóban összerakott haditengerészeti F-15 változat. Ez rövidre zárta a kérdést. Lényegében csak az F-14 program totális összeomlása hozta volna helyzetbe a haditengerészeti F-15 változatot, ennyire viszont nem volt kritikus a helyzet. Az F-15N labdába sem rúgott és soha többé nem merült fel a téma komolyan. A nagyon komolyan továbbfejlesztett F-4 Phantom II ötlete is felmerült, mint AIM-54 platform, de végül abból sem lett semmi.

    Félig meddig ennek az „iszapbirkózásnak” és a LWF program sikere vezetett az F/A-18 Hornet kifejlesztéséhez. A Haditengerészet már csak presztízsből sem engedhette meg – persze ennél azért többről volt szó – hogy ne legyen olyan vadászgépe, ami alkalmas manőverező légiharcra. Látható, hogy a tinédzser vadászok rendszerbe állításáig vezető út elég rögös volt...

    A Hornet végül egy F-16 és F-15 között félúton levő gép lett. A több függesztési pont jobb konfigurálhatóságot adott. Könnyebb lett, mint az F-15 jó 2,5 tonnával, de volt BVR képessége, de ennek ellenére erőben picit szerényebb lett, viszont a nagy állásszögű kis sebességű tartományban meg felülmúlta az USAF vasakat.

    [1] System Program Office
    [2] Ilyen megoldással rendelkezett például az F-4K Phantom II a Royal Navy kötelékében.
    http://hyperscale.com/galleries/images/f4kas_title.jpg

    [3]Hogy erre mi szükség lett volna, az nem tudom. Lásd később a gép általános ismertetésnél a szárny aerodinamikájára vonatkozó megállapításokat.
    [4] Navy Fighter Study Group III
  • molnibalage
    de volt BVR képessége, de ennek ellenére erőben picit szerényebb lett, viszont a nagy állásszögű kis sebességű tartományban meg felülmúlta az USAF vasakat.
    Itt a lényeg. AZ USN ezt azóta se engedte el. A katapult mindenben segít, az alaposan megpakolt gép rásegítéssel startol.
    Van, hogy még az utánégető se kell, de legalábbis csak nagyon rövid ideig.
    Minden a BVR-nek és a hatótávolságnak van alárendelve. A legnagyobb tolóerő/tömeg arányú USN gép az F/A-18C/D platform, de csak olyan minimális töltésnél és fegyverzetnél, ami a haditengerészeti repülésben nem igazán értelmezhető.
    Az F-14D repülőnapokon megcsodált látványos erőfeleslege se nagyon jelentkezett a normál, hajófedélzeti bevetéseknél, mert amennyire csak lehet, telitankolták és megpakolták az amúgy üresen 19 tonnás vasat. A hajtóművei tolóereje meg kb a Szu-27M-ekkel egyezett meg. Ahogy az üres tömege is. Energetikai oldalról egy kései F-14D kb a kilencvenes évek nullszériás Szu-27M (Szu-35) szintjén mozgott. Vagyis inkább a sárkány adott kedvező tulajdonságokat, nem a nyers erő.
    Nem volt rossz, de ez így nem egy F-15C vagy F-16C.

    A Hornet meg olyan, mint a Rafale. Majdnem van neki tolóerőfeleslege, de igazából nincs és inkább aerodinamikából oldja meg a manőverezést.
    A Super Hornet meg méginkább.

    És ha jobban belegondolunk, ugyan mire menne a Navy a brutál erős, de így akkor nagy fogyasztású, vagy az energiafelesleghez indokolatlanul lekarcsúsított sárkányú gépekkel, ha ezeknek így nincs kellő hatótávjuk?
  • Allesmor Obranna
    Itt a lényeg. AZ USN ezt azóta se engedte el. A katapult mindenben segít, az alaposan megpakolt gép rásegítéssel startol.
    Van, hogy még az utánégető se kell, de legalábbis csak nagyon rövid ideig.
    Minden a BVR-nek és a hatótávolságnak van alárendelve. A legnagyobb tolóerő/tömeg arányú USN gép az F/A-18C/D platform, de csak olyan minimális töltésnél és fegyverzetnél, ami a haditengerészeti repülésben nem igazán értelmezhető.
    Az F-14D repülőnapokon megcsodált látványos erőfeleslege se nagyon jelentkezett a normál, hajófedélzeti bevetéseknél, mert amennyire csak lehet, telitankolták és megpakolták az amúgy üresen 19 tonnás vasat. A hajtóművei tolóereje meg kb a Szu-27M-ekkel egyezett meg. Ahogy az üres tömege is. Energetikai oldalról egy kései F-14D kb a kilencvenes évek nullszériás Szu-27M (Szu-35) szintjén mozgott. Vagyis inkább a sárkány adott kedvező tulajdonságokat, nem a nyers erő.
    Nem volt rossz, de ez így nem egy F-15C vagy F-16C.

    A Hornet meg olyan, mint a Rafale. Majdnem van neki tolóerőfeleslege, de igazából nincs és inkább aerodinamikából oldja meg a manőverezést.
    A Super Hornet meg méginkább.

    És ha jobban belegondolunk, ugyan mire menne a Navy a brutál erős, de így akkor nagy fogyasztású, vagy az energiafelesleghez indokolatlanul lekarcsúsított sárkányú gépekkel, ha ezeknek így nincs kellő hatótávjuk?
    A komment végét nem értem. Nincs hatótávolsága az F-16A és F-15A-nak? Pont amikor Osiraknál azt láttuk, hogy az F-16A 2xMk-84-gyel LO-LO-HI profillel 1000 km távolságban mért csapást? Ok, hogy közel 0 tartalékkel, de bakker ez 540 nm. Közel az A-6 Intruder 600 nm körüli nem tankolt hatósugarához. Ok, ha lehet, hogy ezt 4d Mk-84-gyel tudta, de akkor is.

    5. oldalon vannak profilok és konfigok.
    http://www.alternatewars.com/SAC/A-6E_Intruder_(TRAM)_SAC_-_November_1979.pdf

    [​IMG]
  • Allesmor Obranna
    Érdekes koncepció, bár arra kiváncsi lennék, hogy a 68 fokra hátranyilazott szárnynál pontosan hova nyilazódnának vissza a félszárnyak és mennyire követné a belépőél nyilazása a LERX-ét. Ahogy a kilépőél mennyire követi a vízszintes vezérsík belépőélét.
    Papir türelmes.
  • molnibalage
    A komment végét nem értem. Nincs hatótávolsága az F-16A és F-15A-nak? Pont amikor Osiraknál azt láttuk, hogy az F-16A 2xMk-84-gyel LO-LO-HI profillel 1000 km távolságban mért csapást? Ok, hogy közel 0 tartalékkel, de bakker ez 540 nm. Közel az A-6 Intruder 600 nm körüli nem tankolt hatósugarához. Ok, ha lehet, hogy ezt 4d Mk-84-gyel tudta, de akkor is.

    5. oldalon vannak profilok és konfigok.
    http://www.alternatewars.com/SAC/A-6E_Intruder_(TRAM)_SAC_-_November_1979.pdf

    [​IMG]
    De nem az elnehezült, navalizált verzióké. Ott elolvadna ez az előnyük.
  • [​IMG]

    [​IMG]

    Qatari Eagle seen with external pods during test flight

    Alex Farwell kindly provided these images of the second Boeing F-15QA, destined for the Qatar Emiri Air Force. Serial 17-0002 was flying with two external pods from St. Louis Lambert International (MO) on 24 September 2020.
    The Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper Extended Range (XR), under the left hand air intake, is a targeting pod that provides positive target identification, autonomous tracking, GPS coordinate generation, and precise weapons guidance from extended standoff ranges.
    The Lockheed Martin AN/AAQ-13 LANTIRN (Low Altitude Navigation and Targeting Infra Red at Night) navigation pod, under the right hand air intake, provides high-speed penetration and precision attack on tactical targets at night and in adverse weather. The navigation pod contains a terrain-following radar and a fixed thermographic camera. Under each wing the Eagle seems to carry two captive AIM-9X Sidewinder Captive Air Training Missiles.
  • Ahogy látom, a GE hajtóműves F-15-ösökre is kell külön beömlő a CFT-re, mint a PW229-essel szerelt F-15E-kre. Ez a pótbeömlő hátul a CFT-n az egyik azonosítója annak, hogy PW220-assal, vagy a 229-essel van-e szerelve a típus.
    A GE hajtóműves QA gépen viszont oldalanként már nem egy-egy pótbeömlő van, hanem kettő-kettő.
    Gyanítom, már inkább az avionika hűtése miatt.
  • Allesmor Obranna
    Így kell profin japán F-15-ösöket videószpotterkedni:

    gyönyörű, minőségi felvételek minőségi témáról!! :):D Ha valaha is építenék 10 F-15 makettet, abból 8 biztos ilyen japán Agresszor-Sas lenne, nem az egyenszürke változat!
  • Érdekes fegyverzet variáció volt. 2 db AIM-7, 1 db AIM-120, 2 db Python-5, 1 db Python-3, egy Elta EL/L-8222 zavaró konténer (bal oldalon az AIM-120 előtt) és egy Ophir felderítő konténer. Jobb oldalon ráadásul a szárny alatti felfüggesztőn a külső pilont nem szerelték fel. Valami teszt lehetett?

    [​IMG]
  • Az F-15SG óta vagyok kíváncsi arra, hogy vajon ezzel a két, kabin melletti jókora ronda MAWS dobozzal milyen lehet a gép légellenállása Mach 1 felett?
    Vajon a Boeing miért nem tudta olyan elegánsan integrálni ezeket a szenzorokat, mint a Szuhoj tette a 35-ösön, meg az 57-esen?

    Hasonló van a maláj Szu-30MKM gépeken, de csak ott és ott se ilyen méretben:

    [​IMG]
  • Allesmor Obranna
    Elektro-optikai konténerrel is szerelt nemzeti gárdás F-15C gyakorol készültségi elfogást a mexikói öböl felett egy B-52-es ellenében:

    Felszallas kozben valahol hogy kifeheredett a pilota.

Ugrás a fórum topichoz