|

Elhunyt az utolsó I. világháborús veterán is

A tavalyi évben két hír is szólt közvetlenül, vagy közvetve az első világégésben harcolt veteránok haláláról. Tavaly februárjának végén, röviddel 110. születésnapja után elhunyt Frank Buckles, az I. világháború utolsó amerikai veteránja, illetve május 5-én távozott el az angol/ausztrál Claude Choules. Az Auisztrál Királyi Haditengerészet őróla nevezte el az angoloktól egy kiváló üzlet keretében megvásárolt RFA Largs Bay-t.

Claude Choules halálát közvetetten megíró hírünkben röviden kitértünk arra, hogy az I. világháború utolsó ismert veteránja ennélfogva Florence Green (lánykori nevén: Florence Beatrice Patterson), aki nemsokkal a fegyverszünet előtt, 1918 szeptemberében, 17 évesen lett a Women’s Royal Air Force tagja – a RAF Marham bázis tiszti étkezdéjében dolgozott. Noha nem frontszolgálatot teljesített a brit haderő szabályzata szerint tevékenysége ettől még katonai szolgálatnak tekinthető, ennélfogva az Egyesült Királyság haderejének veteránjának tekintendő. Ennek hivatalos elismerésére egyébként csak 2010-ben, nem sokkal 109. születésnapja előtt került sor, mikor egy kutatómunka kapcsán előkerült a szolgálati lapja.

Mrs Green 2010-ben, 109. születésnapján | Fotó: Sac Chris Hill/MoD/PA ,

Mint a címből is leszűrhető a RAF delegációja a készülődés ellenére a korábbi évekkel ellentétben az idén már nem tudja felköszönteni, lévén Mrs Green február 4-én, 15 nappal 111. születésnapja előtt, egy nemzedék utolsó tagjaként eltávozott az élők sorából. (Álmában érte a halál.)

Jelenleg nem ismert, hogy élne még olyan személy, aki a lassan-lassan 100 évvel ezelőtt kitört nagy háborúban ilyen-olyan módon katonai szolgálatot teljesített volna.

29 hozzászólás “Elhunyt az utolsó I. világháborús veterán is”

  1. Először is, természetesen Isten nyugosztalja, nagyon szép kort ért meg. Viszont én azt gondolom, hogy ha egy tizenévesen, a háború utolsó pár hetében a tiszti konyhán ügyködő felszolgálólányt tekintünk az első világháború utolsó VETERÁNJÁNAK, akkor ezzel megsértjük Somme, Verdun, Isonzo, Doberdo, és a többi pokolian véres csata rég halott áldozatait, akik fegyverrel harcolták végig a háborút, aztán vagy túlélték, vagy nem. Gyenge 15 millió halottja volt az első világháborúnak, és túlnyomó többségében katonák, mivel a második világháborútól eltérően, akkor még nem volt szokás a civil lakosság szőnyegbombázása, pl. Drezda, Coventry és társai. Azok a katonák a lövészárkokban éheztek, fáztak, széttépték őket a srapnel szilánkok, vagy meghaltak a háború vége felé elterjedő tífusz és spanyolnátha járványban. Ezzel szemben ez a néni kislányként legfeljebb annyit kockáztatott, hogy felszolgálás közben kiönti a teát. Hangsúlyozom, hogy ez az én teljesen szubjektív véleményem, nem kell egyetérteni vele… :-))

  2. KC: egyetértek veled, ha szigorúan nézzük a dolgokat, akkor tényleg nem sok köze volt a háborúhoz a tiszteletreméltó kort megélt hölgynek. Statisztikailag viszont a hadsereg állományában volt, tehát jogos, hogy ő a legidősebb.

  3. A Brit kulturaju seregekben alapvetoen minden szolgalat fontos. Hogy csak Napoleont idezzem : ” A sereg a gyomraval menetel” Az az ha rendben van a kaja akkor lehet kovetelni a katonatol.

    A holgy tette amire kepess volt amire utasitottak. Hogy ezt hol es hogyan kelett neki azt nem o hatarozta meg. Parancsot kapott es teljesitette. Katona volt, es ezert megerdemli hogy teljes erteku katonakent emlekezzenek ra.

  4. GrGLy

    Tej…
    Ezen ne csodálkozzunk nem véletlen rakta őket Isten szigetre…

    Mielőtt katona lettem én sem gondoltam a hölgyhöz hasonló egyenruhába öltöztetett emberekről,hogy katonák(most is nehéz elfogadnom)de amit Kuruc71 mond annak azért van alapja!

  5. „Talán már Buckles és Choules is kivétel valamennyire, ha úgy vesszük, hiszen előző mentőautót vezetett, utóbbi meg Zeppelinek ellen látott csak harcot a Royal Navy-nél.”

    Azért ez a kettő még mindig más, mint a tiszti klubban felszolgálni a teát! A brit hadseregben szokás volt, hogy bevonultattak kutyákat, postagalambokat, lovakat, stb is. Tehát ha mondjuk formálisan bevonult volna egy Galapagos-i óriásteknős, akkor még további 100 évig ő lenne az I. VH. utolsó veteránja, mert simán megéri a 220-250 évet, és neki is kb. annyi köze lett volna a VALÓDI háborúhoz, mint a fenti hölgynek. De egyrészt azzal kezdtem, hogy Rest in Peace, másrészt azzal fejeztem be, hogy ez egy szubjektív vélemény, nem kell egyetérteni vele… :-))

  6. Igazából szerintem itt csak fogalmi eltérések lehetnek, mivel ha úgy vizsgáljuk, ahogy a címben is írva van, tehát a néha Florence-t veteránnak tekintjük (és az angol katonai szabályzat szerint az is), akkor tényleg ő volt az utolsó, viszont ha azt mondjuk, hogy az utolsó harcoló katona, akkor nem.

    Én azon a véleményen vagyok, hogy Florence-t nyugodtan tekinthetjük az utolsó igazi veteránnak, mivel a szolgálataival hozzájárult a harcoló csapatok munkájához, így ő is ténylegesen részese volt annak a háborúnak (ugyanúgy, ahogy pl. a lőszergyárakban dolgozó asszonyok is).

  7. Ez kicsit olyan mint az amik halottakhoz való hozzáállása:minden katonának kutya kötelessége még a halottakat is kihozni a csatatérről mindenre való tekintet nélkül azért mert szerintük az aki a hazájáért adta az életét megérdemli,hogy otthon temessék el.Ez szép meg jó de néha értelmetlen mert 1000000000 halott katona sem ér fel egy élővel,az élő ugye tud harcolni a halott meg nem…

  8. dudi

    „Ez kicsit olyan mint az amik halottakhoz való hozzáállása:minden katonának kutya kötelessége még a halottakat is kihozni a csatatérről ”

    nemcsak a halottakat. a sebesülteket méginkább. ez szinte az alapja az amerikai katonai kultúrának, ami kihatással van a politikára is.

    a mindenkori amerikai politika sikere és az adott elnök újraválasztása múlott azon, hogy egy-egy konfliktus mekkora áldozatokkal jár. a 2. vh.-ban a nagyhatalmak közül messze az amerikaiak embervesztesége volt a legkisebb (ha jól emlékszem 400.000 fő körü. (persze óriási szám, de a többi veszteséghez képest alacsony)
    valaki (talán varga dima) anno leírta, hogy keleten annál nagyobb a győzelem értéke (Nagy Honvédő Háború), minél nagyobb áldozatot követelt.
    micsoda különbség. nekem szimpatikusabb az amerikai megközelítés.
    figyelem!! nem ledagrádálása az orosz mentalitásnak. csak a különbség érdekes számomra. az orosz emberek (partizánok ) minden megalkuvást elutasító, rendíthetetlen ellenállása több mint lenyűgöző.

  9. dudi

    igen, igazad van. nem is ezt vitattam, csak a gondolatmenetet követtem. ráadásul az amerikai gondolkodás ellentmondásosságát vizsgálják a az amerikaiak is pl: a Ryan közlegény c. mindenki által sokszor látott filmben is. 8 kitünő katonát áldoznak fel, hogy megmentsék ez egyet.

  10. Ryan közlegény fikció, de a 442. ezred története például valóság.

    Ettől függetlenül ezek a magasztos elvek azért legtöbbször inkább a propaganda része, mert odafönt bármikor áthágják, ha az aktuális helyzet szerint úgy látszik szükségesnek.
    (Természetesen a kulturális különbségek azért élesek, gondoljunk például az itt is tárgyalt esetre a szovjet légierő szibériai légi mentőszolgálatával kapcsolatban.)

  11. molni

    lehet.
    s legjobb szöveg szerintem Jacksoné a mesterlövészé:
    „olybá tűnik uram, hogy ez a küldetés értékes készletek durván elhibázott felhasználása. Uram úgy vélem, engem Isten tehetséggel áldott meg. Míves harceszközzé tett. Ha az Úr jómagamat meg ezt a puskát itt, Hitler egy mérföldes körzetébe teszi, tiszta rálátással, akkor vége a háborúnak. „

  12. „Ryan közlegény fikció, de a 442. ezred története például valóság.”

    Részben fikció. Én olvastam erről korábban, annyiban megtörtént az eset, hogy valóban hazahoztak egy fickót, akinek 4 testvére meghalt, és egy pedig eltűnt, de nem a német frontról, hanem Iwo Jima alól, mert ő tengerész volt egy támogató hajón. És természetesen nem kellett semmi féle „mentőakció”, egyszerűen hazarendelték. Még annyi az eltérés, hogy a filmmel ellentétben nem hadsereg volt magától ilyen jószívű, hanem a sokadik gyásztávirat után a szülők kezdtek kampányolni az utolsó, még élő fiuk ( mert azt hiszem 2 nővére is volt ) hazahozatala érdekében, és végül a kongresszusi képviselőjük útján sikerült elérni, hogy a Navy parancsnoksága hazarendelje…

  13. banderas

    Abba az orosz mentalitásban azért benne volt vezetőik dilettantizmusa is (elismerve némelyek katonai nagyságát, vezetői képességeit). Ha volt egy cél akkor azt el kellett érni bármi áron az emberi áldozat nem számított, volt bőven utánpótlás. Nemegyszer olvashattunk arról, hogy saját honfitársaik lőtték le a visszavonuló katonákat. Nincs ebben semmi tiszteletre méltó, lenyűgöző meg pláne nincs. Sok lúd disznót győz alapon vivták a háboruikat.

  14. KC: nem hadsereg volt magától ilyen jószívű, hanem a sokadik gyásztávirat után a szülők kezdtek kampányolni az utolsó, még élő fiuk ( mert azt hiszem 2 nővére is volt ) hazahozatala érdekében, és végül a kongresszusi képviselőjük útján sikerült elérni, hogy a Navy parancsnoksága hazarendelje…

    Igen, mert a 2. VH alatt még nem létezett a DoD-nál a Sole Survivor Policy. Azt csak 1948-ban léptették életbe, jelentős részben 2 család fiainak halála végett. Az 5 Sullivan fivér, akik a USS Juneau könnyű cirkáló 1943-as elsüllyesztésekor vesztették életüket, illetve a 4 Borgstrom fivér, akik 1944 tavasz és augusztusa között estek el.

    Igaz ez a szabályozás elvileg érvényét veszti egy, az USA ellen indított háborúban. Illetve a hazaküldendő fiú/lány meg is tagadhatja, tehát önkéntes.

    —–
    Amúgy a Ryan közlegény megmentése szegről végre a Niland testvérek történetén alapszik:
    http://en.wikipedia.org/wiki/Niland_brothers

  15. „…jelentős részben 2 család fiainak halála végett. Az 5 Sullivan fivér, akik a USS Juneau könnyű cirkáló 1943-as elsüllyesztésekor vesztették életüket…”

    Kellett ugyan várniuk pár évtizedet az elismeréssel, de ami késik, nem múlik. A Navy egyik új Arleigh Burke osztályú rombolóját róluk nevezték el: USS The Sullivans…

  16. huleaks

    abban igazad van, hogy a Vörös Hadsereg kommunistái által alkalmazott módszerek inkább emberiség ellenes büntettek ( a visszavonuló katonák géppuskázása) mint hőstettek.
    én az egyszerű, fegyveres ellenállás mellett döntő orosz ember a partizán állhatatosságát gondoltam méltányolni. tudom itt is fellelhető a VH, személyi vezetése, de nem mindenhol. aztán persze lehetne taglalni, hogy azt az embert, aki a háború kezdetén elvesztette családját, semmi más nem hajotta mint a bosszú a németek felett és élete értelmét csak a megölt német katonák jelentették…..
    én csak annyiban gondoltam megemlíteni, hogy ismerünk történeteket kegyetlen körülmények között a túlélésért és ellenállásért küzdő emberekről.