|

Lezuhant egy Flanker Oroszországban

A RIA Novosztyi hírügynökség tájékoztatása szerint Oroszországban a kora délután folyamán lezuhant egy Szu-27 ‘Flanker’ típusú vadászbombázó. Mindkét pilóta sikeresen katapultált.

Helyi idő szerint 13:30 körül (02:30 UTC/GMT) megsemmisült az Orosz Légierő egyik Szu-27-ese, mely a távol-keleti Usszurijszk város területén található repülőgép-javító üzem felszállópályájáról indult tesztrepülésre egy nagyjavítást követően. A védelmi minisztérium részéről megerősítették, hogy a gép fedélzetén tartózkodó pilóták sikeres gépelhagyást hajtottak végre, jelenleg a kötelező kórházi kivizsgálásuk folyik. Továbbá elmondták, hogy a lángba boruló gép nem okozott személyi sérülést, amikor Primorje (azaz „Tengermellék”) területén a földbe csapódott.

A baleset okairól egyelőre nem adtak tájékoztatást, az eset körülményeit jelenleg is vizsgálják.

Idén ez már a második Flanker repesemény az Orosz Légierőben, mely még januárban vesztette el egyik Szu-27-esét, melyben pilótahiba vezetett katasztrófához. A gépet a nagy tapasztalattal rendelkező Vlagyimir Szobolev ezredes vezette, aki életét vesztette a katasztrófában.

20 hozzászólás “Lezuhant egy Flanker Oroszországban”

  1. Janaj!

    és mit tudsz az esetről, honnan tudod, hogy a balesetnek és a nagyjavításnak köze van egymáshoz? A hírből nem derül ki, hogy műszaki, vagy pilótahiba volt. Ha műszaki hiba volt akkor is lehet olyan ok, amelynek nincs közvetlenül köze a nagyjavítás tényéhez.

    Pl a PG történetében lévő tudomásom szerint egyetlen katasztrófája úgy történt, hogy a legutolsó két nagyjavított NDK-s MiG-15 géppárban szállt fel az elszállításkor (vagyis a sikeres berepülés után) a kísérő belekerült a vezér gázsugarába, átfordult, majd kabinnal lefelé a betonnak csapódott ahol több száz métert csúszott ilyen helyzetben. A pilóta mondanom se kell életét vesztette. Most akkor ez „hiperciki” volt, hiszen közvetlenül a nagyjavítás után történt?

    TG

  2. Dudi!

    egy nagyjavítás után a hibáknak, a rendszerpróbán kell kiderülnie, ha a levegőben történik akkor már régen rossz. A berepülés feladata ellenőrizni, hogy a gép a levegőben is tudja az előírt paramétereket, illetve ha nem akkor megbizonyosodni, hogy hol kell utánszabályozni.

    TG

  3. Rosszul tudod, valóban vizsgálják de nem ez az elsődleges cél, a komoly műszaki problémának már a földön a rendszerpróba során ki kell derülnie.

    Pl egy Mi-8 helikopter berepülés nálunk több feladatból (felszállásból) állt, amiben volt légi hajtóműpróba, repülés teljes terheléssel, csúcsmagasságba emelkedés, útvonalrepülés, autorotáció stb. Egy vadász berepülésének első feladata a vezérlés beszabályzása volt, és csak ez után egy-egy más feladatban következtek olyanok, hogy csúcsmagasság és sebesség ellenőrzése, majd a legvégén a fegyver rendszerek ellenőrzése egy elfogási gyakorlattal.

    Most ahol dolgozom (polgári utasszállító) a berepülés alatt ellenőrzik pl a kormánylapok egyensúlyi helyzetét és még sok minden mást egészen olyan dolgokig, hogy a túlnyomás hatására puposodik-e a padlószőnyeg, illetve a földön a startmegszakítás során a fékeket, de mielőtt erre sor kerülne a gépet még a földön hajtóművezik, túlnyomáspróbának vetik alá, ahol keresik a törzs szivárgásait, illetve egy kb másfél órás ground test-nek nevezett procedúra alatt ellenőrzik a vezérlés működését.

    TG

  4. Ha jól tudom, akkor 3000-m-ről alapjáraton süllyedtek (nem földközelben játszották), autorotációnál a kormányszervek elég szélsőséges pozícióban vannak. Alaphelyzetben ha egy helikopter rotorlapátjain növeled az állászöget, akkor az autokorrekció miatt a fordulatszám is nő, autorotáció esetén, viszont úgy növeled az állászöget (nyomatékot), hogy a reduktort nem a hajtóművek, hanem saját önpörgése hajtja. Amúgy nem tudom, hogy mi lehet a probléma de emlékeim szerint a berepülési procedúra része volt az ellenőrzése, viszont egy autorátációs manőver végén szerintem a gép bizonyos szerkezeti elemeit meglehetősen nagy megterhelés éri.

    TG

  5. Autorotációt akkor alkalmaznak, ha a gépnek nincs hajtómű ereje, ilyenkor a helikoptert előredöntik és olyan süllyedésbe viszik, hogy sebességet (mozgási energiát) gyűjtsön, ekkor a az áramló levegő hatására a forgószárnyak felpörögnek, és gyakorlatilag a helikopter repül, és kormányozható marad, igaz mindehhez az energiát az intenzív süllyedés adja, amikor a helikopter elér egy kritikus magasságot (ezt az amit nagyon jól kell megválasztani, mert ha túl korán történik a helikopter átesik és lezuhan, ha túl későn akkor belecsapóik a földbe) akkor fel kell rántani és nagy állászöget kell adni a forgószárnyaknak, ekkor a rotor gyakorlatilag intenzíven elkezdik fékezni a gép süllyedését, ez akkor ideális, ha ennek a süllyedésnek a vége a párnahatás tartományban ér véget, mert ilyenkor a gép egy nem káros varióval érintkezik a földdel.

    http://www.aerofriends.hu/repulestechnikai-uzemeltetesi-okossagok/autorotacio

    erről volt egyszer egy nagyon jó cikk a Haditechnikában, de elektronikusan nem elérhető.

    Remélem így már érthetőbb.

    TG

  6. Allesmor Obranna

    Először is: ha senki se halt meg, de még a földön se követelt emberéleteket a roncs, akkor ez nem katasztrófa, hanem baleset.
    A baleset és a katasztrófa két egymástól elkülönülő fogalom.

    Másodsorban, pár éve egy nagyjavítást követő berepülésre szállt fel az egyik Tu-160-as és a levegőben lángba borult, majd mikor mind a négy fő katapultált, a gép alájuk zuhanva felrobbant. A robbanás tűzgömbje mind a négy ernyőt széttépte, illetve szétégette, a berepülő személyzet a tűzbe esve lelte halálát.
    „Mindösszesen” annyi történt, hogy a nitrogénbefúvó rendszer nem működött és a kifogyó kerozin helyén vákuum keletkezett. A négy hajtómű gyakorlatilag összeroppantotta a gépet belülről, a tartályok felöl.
    Mindez közvetlenül a nagyjavítás után.