Régen hallottunk már a Sikorsky CH-53K-ról, akkor is azt, hogy a fejlesztők éppen elérték a költségvetési határt, tehát nem mondhatni, hogy minden rendben lett volna a típussal. Ebből következhet, hogy a potenciális megrendelők komolyan meggondolják a vásárlást, azonban nem ez történt, ugyanis az első számú rendszeresítő, az Egyesült Államok tengerészgyalogsága mellett további három nemzet érdeklődik iránta továbbra is.

Az egyik közülük Németország, mely jelenleg is használja a CH-53 korábbi, GS verzióját, melyekből 110-et tart üzemben, és jelenleg is folytat egy modernizációs programot 40 példányon, melyek így CH-53GA néven repülhetnek majd tovább a váltótípus érkezéséig. Az EADS által továbbfejlesztett, meghosszabbított élettartamú forgószárnyasok helyett pedig mi mást rendszeresíthetnének, mint a CH-53K-t?

A másik két érdeklődő Tajvan és Izrael. Előbbi, mint tudjuk, az utóbbi időben újra hozzájuthat új gyártású nyugati haditechnikához, így kihasználná a lehetőségét a CH-53K rendszeresítésének. A Sikorsky szerint körülbelül egy tucat nehéz helikopter megvásárlására van esély a szigetországból. Ezt a jövőbeni megrendelést pedig talán Kína sem fogja annyira rossz néven venni, lévén elsősorban szállító feladatokra alkalmazható forgószárnyasokról van szó.

Izrael esetében is biztosak lehetünk a megrendelésben, ugyanis nemrégiben a CH-53K fejlesztésében résztvevő NAVAIR (Naval Air Systems Command) részéről egy bizottság látogatott a zsidó államba, ahol tárgyalásokat folytattak a típus eladásáról. Nem sokkal ezután izraeli részről olyan nyilatkozatok láttak napvilágot, melyek szerint megvizsgáltak több lehetőséget, de a CH-53K-n kívül mindet elutasították. Izrael jelenleg körülbelül 38 korszerűsített CH-53A-val és D-vel rendelkezik (helyi néven Yas’ur 2000), melyeken mostanság végezik majd el a Yas’ur 2025 modernizációs programot. A névből könnyű kitalálni, hogy a helikopterek élettartama így 2025-ig tolódik ki.

A leendő CH-53K egyébként nem véletlenül ilyen népszerű (annak ellenére is, hogy még nem is repült), hiszen nemcsak megőrzi elődeinek jó tulajdonságait, hanem még újabbak is kap majd. Három General Electric GE38-1 hajtóművének köszönhetően maximális felszálló tömege 39 900 kg lesz, önvédelmi rendszerei és fedélzeti elektronikája a lehető legfejlettebb, a hordozható hasznos teher pedig szinte bármi lehet.

Egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy a szűzfelszállást 2013-ban végi majd el az első prototípus, a USMC pedig 2015-2016 során kaphatja meg első példányait, ahol a csapatpróbákat követően 2018-ban állhat majd fel az első teljes értékű század. A „bőrnyakúak” egyébként 200 példány megvásárlását tervezik jelenleg.

Más helikopteres hírek is érkeztek Izraelből, ám ezek sokkal „harciasabbak”. Ugyanis a Közel-Kelet egyik legnagyobb katonai hatalma szeretné felfrissíteni tetemes harcihelikopter-flottáját. A nagyjából 43 AH-1Q/S „Tzefa” és 30 AH-64A „Peten” mellett a legmodernebb típusuk az AH-64D „Saraph”, melyből 17-et üzemeltetnek. A korábbi tervek szerint az AH-64A-k szép fokozatosan átalakultak volna D-vé, így oldva meg a problémát jó néhány évig, azonban ezt az elgondolást a kabinet nem támogatta, költségvetési okokra hivatkozva (ergo túl drágának találták).

Helyettesítő megoldásként ugyancsak a „Peten”-flotta fejlesztgetése következik majd, ám sokkal kisebb mértékben, mint ahogy tervezték. A költségkímélő képességnövelés új fegyverek integrációjából áll majd, melyek között több hazai fejlesztésű is lesz.

Közben a légierő egyes köreiben felmerült, hogy új gyártású helikoptereket kéne beszerezni, melyekkel az AH-1-eket is leválthatnák, azonban ezt is elutasították, mondván, hogy a jelentkező feladatokat a mostani flotta is teljes mértékben képes lesz ellátni még hosszú ideig.