E jeles alkalomból egy kisebb ünnepséget is tartottak, melyen Gary Roughead admirális, a flotta fő műveleti parancsnoka is.
’Itt az ideje, hogy új képességeinket az Egyesült Államok haditengerészeti dominanciájának fenntartására fordítsuk.’ – mondta az admirális.

Leszáll a 'Delta One' (Forrás)

Az Advanced Hawkeye külsőleg gyakorlatilag megegyezik a korábbi változatokkal, lényeges módosítást nem hajtottak végre rajta, s a fontosabb fedélzeti rendszerei is nagyjából megegyeznek azokéval, ám mégis sokkal hatékonyabbá vált. A lokátor által felderíthető és ezáltal az ellenőrizhető terület nagysága megnőtt, az eddigieknél kisebb célpontokat is képes észlelni és azonosítani, valamint a számítógépek gyorsabban képesek az információk feldolgozására és továbbítására. Nem elhanyagolható az sem, hogy az új generációs ’glass cockpit’ pilótafülkének köszönhetően a pilóták munkaterhelése csökkent, az adatokat könnyebben megjeleníthetik, valamint a lokátor adatainak feldolgozását végző személyzetek munkaállomásai is modernizálódtak.

’Az E-2D első ránézésre egy régi ismerős hatását adja, ám belül egy teljesen új repülőgépről beszélhetünk.’ – mondta a gépről Gary Ervin, a Northrop Grumman repülési ágazatának elnöke. ’A fedélzeti rendszerek technológiája többgenerációs ugrást jelent.’

A WSO-k munkahelyei is megújultak (Forrás)

Az Advanced Hawkeye a VAW-120 ’Greyhawks’ korai előrejelző századhoz (Airborne Early Warning Squadron) kerül. A ’Szürke sólymok’ eddig az E-2C Hawkeye és C-2 Greyhound típusokat repülték, előbbit váltja majd az E-2D. A század feladata az e két típusra kerülő személyzetek kiképzése és felkészítése a majdani szolgálatra, így nem véletlen, hogy elsőként ők kapják meg az új gépeket. Most is ugyan ez lesz a dolguk: megismertetni a pilótákat, műszakiakat és a WSO-kat az új technológiával.

’Mostantól minden a 120. század 700 kiváló szakemberén múlik. Letesztelik és a végletekig kitapasztalják a típus minden részletét, majd zökkenésmentes átmenetet biztosítanak a régi és az új típus között.’ – nyilatkozta a VAW-120 munkájáról Gary Ervin.

’Mióta a flottánál vagyok – elég hosszú ideje – , mindig is a Hawkeye jelentette az egyik legbiztosabb támaszt.’ – mondta az ünnepségen Allen Myers altengernagy, a flotta csendes-óceáni repülőerőinek parancsnoka. ’Mindig ez a típus emelkedett először a levegőbe egy bevetés alkalmával, és mindig ez szállt le utolsóként. Az E-2 a flotta füle és szeme.’

Ezúttal a Northrop Grumman és a Fairchild Dornier vállalatok fogtak össze, hogy közös erővel összehozzanak egy korai előrejelző és légiirányító (Airborne Early Warning & Control – AEW&C) repülőgépet. Ennek alapját a Fairchild Dornier 728JET regionális utasszállító képezi majd (melyből egyébként eddig csak három prototípus épült meg, mivel a fejlesztése pénzügyi gondok miatt leállt), s integrálják rá a Northrop Grumman korai előrejelző és légiirányító rendszereit. Utóbbi vállalatnak már sokéves tapasztalata van ilyen téren, hiszen főleg az E-2 Hawkeye különböző változatainak köszönhetően a világ élvonalába tartozik az AEW&C gépek piacán.

A majdani típus az E-2C Hawkeye jól ismert, jellegzetes, 7,3 méter átmérőjű radardómját kapná meg, melyben az Advanced Hawkeye program során korszerűsített lokátor-rendszer kaphat majd helyet. Lehetőség van a régebbi, mechanikus sugáreltérítésű ADS-18 antennarendszerrel együttműködő, 21 csatornás adattovábbítóval rendelkező, valamint a modernebb, elektronikus sugáreltérítésű radar beépítésére is, ez a megrendelő igényeitől függhet.

Konkurenciát kaphat a Hawkeye - méghozzá házon belül...

Magáról az alapot képező 728JET-ről annyit érdemes tudni, hogy egy 70 fős befogadóképességű, 39550 kg maximális felszálló tömegű, két hajtóműves regionális utasszállító repülőgép. Az új feladat ellátásához néhány módosítást végre kell hajtani rajta, például a megnövekedett energiaszükséglet miatt szükséges plusz generátorok beépítése, az őrjáratozási idő megnövelésére pedig az üzemanyagkészlet megnövelése (így a hatótávolság 7400 km, ami 9 óra levegőben töltött időt jelent).
A belső térben nyilvánvalóan nem lesz szükség az utasok üléseire, helyükre a kilenc taktikai konzol és a négy parancsnoki munkaállomás kerül majd, valamint a váltó személyzet számára szükséges pihenő alkalmatosságok, ágyak és konyha.

A gyártók szerint a típus eséllyel pályázhat azon országokban, ahol a régebbi E-2C Hawkeye verziók üzemelnek, és helyükre egy modern, jó képességű légtérellenőrzőt keresnek jó áron. Ezen kívül bármely olyan nemzet számára tökéletes lehet, mely ilyen kategóriájú gépet keres magának, azonban a konkurencia erős, így meglehetősen szoros versenyek alakulhatnak ki a jövőben. A dolog egyébként azért lehet érdekes, mert így a Northrop Grumman saját termékének ad konkurenciát.

A Northrop Grumman és a Fairchild Dornier egyébként hosszú távon gondolkodnak a közös jövőn, ugyanis az AEW&C mellett több más, speciális katonai feladatra is szeretnének repülőgépeket gyártani. Így például utóbbi vállalat más utasszállítóiból felfegyverzett tengerészeti járőr, légi-utántöltő és teherszállító feladatkörökbe is terveznek típusokat. Céljuk az, hogy megfelelő alternatívát kínáljanak azon országoknak, melyek az ennél nagyobb kategóriájú repülőgépeket túl drágának találják, ám mégis szükségük van hasonlóra.

A Northrop Grumman kedden erősítette meg azon pletykákat, miszerint a New Orleans-tól mintegy 30 kilométernyire északra, a Mississippi nyugati partján fekvő Avondale Shipyard bezárása, konkrétan a Mississpipi államban található (egykori) Ingalls Shipbuilding-gel történő összevonása mellett döntött.

A Northrop Grumman Northrop Grumman Shipbuilding név alatt futó hajóépítő szektoráról annyit kell tudni, hogy 2008 januárja előtt két szektorból állt, nevezetesen a Mexikói-öböl partja mentén található, a kis és közepes méretű hajók, mint például aktuálisan a San Antonoio-osztályú LPD-k építésével foglalkozó létesítményeiből álló Northrop Grumman Ship Systems, valamint az igazi nagyvadak – atomtengeralattjárók és repülőgép-hordozók – építését végző Northrop Grumman Newport News a keleti parton.

A USS Ronald Reagan @ Northrop Grumman Newport News @ 2000. márciusa |

A mostani döntés annak a a 2008-as összevonással kezdődő folyamatnak a része, mely a cég Mexikói-öböl menti hajóépítő kapacitásának teljesítményét és hatékonyságát hivatott növelni.

“A Mexikói-öböl menti létesítményeink összevonását a megrendelőink által előrejelzett igényekhez igazodó ipari alap megvalósításának igénye szülte.” – mondta a Northrop Grumman elnök vezérigazgatója, Wes Bush. “Az összevonás jövőbeni költségcsökkenést és növekvő teljesítményt jelent, illetve orvosolja a hajóépítési túlkapacitást.”

A bejelentés szerint az Avondale-i munkálatok leépítése 2013-ra fejeződik be, a jelenleg építés alatt álló San Antonio-osztályú hajókat – a leendő USS Anchorage (LPD-23) és USS Somerset (LPD-25) – átvontatásuk után Ingalls-ban fejezik majd be. A további 3 hajó építése pedig már eleve Mississippiben kezdődik meg.

Úgy tűnik a USS New York az utolsó nagy hajó, mely a Northrop Grumman égisze alatt üzemelő Avondale hajógyárból készen távozik

Hovatovább a folyamat nem érinti a cég szintén a régióban található kompozitokkal foglalkozó gulfporti gyárat, ahol többek között a San Antiono-osztályú LPD-k és a US Navy repülőgép-hordozóinak antennarendszerei, valamint a DDG 1000-osztály felépítménye készül.

A Haditengerészet beszerzési terveinek változására visszavezethető okokból a régióbeli tevékenységét így alapvetően teljes mértékben Mississipi államba átcsoportosító Northrop Grumman bejelentését Louisiana igencsak rosszul éli meg, mely érthető is, hiszen az Avondale hajógyár mögüli kitáncolása miatt mintegy 5 000 közvetlen és 6 500 közvetett állás kerül veszélybe, mely végett az állam kormányzója, Bobby Jindal azt tervezi, hogy a Haditengerészet miniszteréhez fordul a hajógyár életben tartása érdekében.

Ugyanakkor nem csak a pletykák megerősítése szerepelt a keddi nyilatkozatban, hanem azon meglepő hír is, miszerint a Northrop Grumman keresi a hajóépítés stratégiai alternatíváit.

“A hajóépítés stratégiai alternatíváinak keresésére vonatkozó döntésünk azon kérdés eredménye, miként szolgálhatjuk legjobban részvényeseink, ügyfeleink és alkalmazottaink érdekeit. Az öböl menti tevékenységek teljesítményének növelését célzó, folyamatban lévő kezdeményezéseket tovább erősíti az összevonás. Cégünk hosszútávú stratégiai prioritásainak vonalán kismértékű szinergiát, együttműködést látunk a hajóépítés és a többi szektorunk között. Időszerűnek tűnik a Shipbuilding Northrop Grumman-ről történő leválasztásának vizsgálata.” – áll Bush által elmondottakban.

A modern haditengerészetek állományában az aknák felderítésének feladatát a helikopterek látják el. Az alacsonyan repülő, korszerű felderítő berendezésekkel felszerelt forgószárnyasok eddig is minden bizonnyal a tengeri aknák legrosszabb rémálmai voltak, most pedig még inkább azok lesznek, ugyanis a lézeres technológia betette a lábát erre a területre is. A fejlesztés úttörője az Amerikai Haditengerészet, mely a Northrop Grumman vállalattal együttműködve kifejlesztette az AN/AES-1 ALMDS rendszert.

AN/AES-1 ALMDS (Forrás)

Az Airborne Laser Mine Detection System magyarra fordítva körülbelül annyit jelentene, mint Lézeres Légi Aknafelderítő Rendszer. Az MH-60S Knighthawk tengerészeti helikopter számára készült – természetesen nincs kizárva egyéb típusokra való integrációja sem – berendezés lézer segítségével derítheti fel a felszínen vagy az alatt lebegő aknákat éjjel és nappal egyaránt. A rendszer ezután háromdimenziós képet alkot a felderített területről, majd megjeleníti azt egy képernyőn, a felfedezett aknák pontos koordinátáival és mélységi adataival együtt.

Az AN/AES-1 további előnye, hogy nem túlzottan nagy: mindössze 50 cm széles és 2,7 méter hosszú. Ráadásul elődeivel szemben semmilyen vízben vontatott vagy lelógatott része nincs, kizárólag egy konténerből áll, melyet könnyedén fel lehet helyezni a helikopterre. A felderíthető terület méretéről nincs információ, de a gyártó szerint nagyobb, mint ami az eddigi eszközökkel lehetséges volt.

A jelenlegi tervek szerint 2011-ig 40 tesztet hajtanak végre, melyek sikeressége után beindulhat a gyártás. Dan Chang, a Northrop Grumman tengerészeti fejlesztésekért felelős részlegének alelnöke elmondta: eddig négy tesztet végeztek, s bár konkrét részletekkel nem szolgálhat, annyit elárult, hogy ezek sikerrel zárultak, a rendszer egyelőre jól és megbízhatóan működik, mindössze néhány apróbb szoftveres módosításra volt szükség.

ALMDS és MH-60S egy grafikán (Forrás)

“A tengeri aknák világszerte rendkívül népszerűek a terroristák és a szakadár országok körében, és nagy veszélyt jelentenek a katonai és a polgári hajókra is. A lehetőség, hogy könnyen és gyorsan megtaláljuk őket, mindennél többet ér egy haditengerészet számára. Az ALMDS célja, hogy olcsó megoldást találjon erre a problémára.” – mondta Chang egy július 1-jén kiadott sajtóközleményben.

Az ALMDS működése videón:

Na persze nem a KC-X válik ha lehetséges még egy fokozattal kuszábbá, “mindössze” arról van szó, hogy a nagy hatósugarú és hosszú ideig tevékenykedni képes, felderítő szerepköréről ismert, HALE kategóriás RQ-4 fejlesztője, a Northrop Grumman egy esetleges újabb szerepkörön kezdhet tevékenykedni, mely nem más tehát, mint a légi utántöltés. Ennek az átalakításnak a kidolgozásához el is nyertek egy 33 millió dolláros támogatást a Pentagon részéről. Ó igen, természetesen a DARPA által pénzelt projektről van szó, mint ezt olvasóink közül talán többen is tippelték volna, ha megkérdezzük.

A Northrop Grumman tervei között szerepelő átalakítás után a Global Hawk 1 000 gallon, azaz mintegy 3 800 liter üzemanyagot tudna magával vinni. Hovatovább a jelenlegi menetrendben szerepel az is, miszerint már jövőre sor kerülne annak demonstrálására, hogy egy Global Hawk képes autonóm módon naftával kisegíteni egy másikat.

RQ-4 Global Hawk - egyelőre benzinkutas ambíciók nélkül

“Ebben a technológiában forradalmi potenciálok vannak.” – nyilatkozta a Northrop Grumman fejlett technológiákért felelős igazgatója, Mark Gamache. “Több és hosszabb bevetést tesz majd lehetővé a haderőnk számára az emberi korlátok miatti aggódás nélkül.”

Természetesen más UAV-ok légi utántöltése csak a kezdőlépés, a végső cél a pilóta vezette gépek üzemanyaggal történő ellátása ezen “kiszolgáló személyzet” nélküli légi benzinkutakból.

“Még messze vagyunk bombázók pilóta nélküli gépek általi légi utántöltésétől, ám nem lennék meglepődve, ha 10+ év múlva hadrendbe lépni látnám ezeket” – nyilatkozta a hírrel kapcsolatosan egy elemző talán egy kissé optimistán.

A Northrop Grumman részéről persze szívesen vizionálnak már most pilóta és pilóta nélküli gépeket egyaránt tankoló UAV-okat. Ezek előnyei terén Gamache kiemelte, hogy igen hosszú ideig, akár 30 órán át is a levegőben tudnak tartózkodni, hovatovább egy másik komoly előnyük, hogy emberélet veszélyeztetése nélkül tevékenykedhetnek ellenséges légtérben, vagy annak közelében, ezáltal is segítve a bajba jutott, porzó tankkal befutó harci gépeket.

Ez van tehát a mérleg egyik oldalán, a másikon ugyanakkor az a kellemetlen tény foglal helyet, hogy a légi utántöltés egy igen komplikált és rizikós mutatvány, mely miatt a múltban nagyrészt biztosra vették, hogy nem, vagy csak jó sokára történhet változás a jelenlegi felállásban.

Mindenesetre a jellegükből adódóan nem feltétlenül a sikeresen / elsőre sikeresen realizálódó fejlesztésekről híres DARPA úgy véli, hogy itt az idő belekezdeni. A Northrop Grumman meg érhető okokból természetesen készségesen asszisztál is ehhez. A programban a Northrop partnere egyébként a Global Hawk egyik alkalmazója, a NASA lesz.

NASA színekben | Forrás

A Northrop Grumman RQ-4 Globak Hawk Block 20 továbbfejlesztéséből létrejött Euro Hawk még októberben mutatkozott be a nyilvánosság előtt, azóta az első felszállásra készültek. A januárra tolt szűzrepülést tovább kellett odázni, így már közel egyéves csúszást szenved a program.

De a héten végre megtörtént a nagy esemény, június 29-én 12:24-kor Kaliforniában a levegőbe emelkedett a Euro Hawk prototípusa. Közel kétórás repülése során 9750 méter magasságig emelkedett, ez csak fele a várható szolgálati magassági limitnek. A jeles eseménnyel megkezdődött a típus légi tesztelése, mely várhatóan 6 hónapot vesz igénybe, majd az év vége tájékán a megrendelő Németország kapja kézhez a gépet, hogy további próbáknak vesse alá szolgálatba állítás előtt.

Az európai EADS konzorcium közreműködésével készülő HALE (high altitude long endurance -- nagy magasságú, hosszú járőrözési idejű) pilóta nélküli felderítő légijárműből egy több mint 730 millió dolláros üzlet során Németország öt Euro Hawk repülőgépet rendszeresít, hogy a kiöregedő Breguet ATL-1 Atlantic flotta leváltására.

Az új típus agyát az EADS Defence&Security részlegének SIGINT (Signals Intelligence) elnevezésű szoftver alkotja. Olyan szenzorokat fog kapni a típus, amellyel felderítheti az ellenséges elektronikai és kommunikációs hírszerzéssel foglalkozó radarokat és más kisugárzást kibocsátó objektumokat. Továbbá az európai konzorcium szállítja a gépek irányítóközpontját, amely ugyanolyan lesz, mint amit az USAF is használ. A gépek mellé három irányítóközpont, illetve a szükséges indító, karbantartó, tesztelő és egyéb egységek érkeznek Európába.

További képek az első repülésről:

Fotók: Northrop Grumman

A Block40-es Global Hawk-ot majdnem pontosan 1 évvel ezelőtt, 2009. június 25-én mutatta be a Northrop Grumman | Forrás

Az AGS program gyökerei 1995-ig vezethetőek vissza, ekkor állapodtak meg a NATO védelmi miniszterek egy közös, NATO dedikált, az egyes tagállamok kompatibilis rendszerei által kiegészített felderítő képesség megvalósításáról. Az eredetileg kettős platformra – pilóta vezette (Airbus A321) és pilóta nélküli (RQ-4) – alapozó program 2007 novemberére a csökkenő költségvetési lehetőségek miatt a pilóta nélküli platformra redukálódott.

Ezt követően 2009 februárjában indították be azt a folyamatot, mely 2009 szeptemberére a szándéknyilatkozat megszületéséhez vezetett.

Azaz nagyjából itt tart a folyamat, egész pontosan halad az idén októberre tervezett szerződéskötésig. Úgymond ebbe rondítottak most bele egy kissé a dánok azáltal, hogy a mintegy 1,7 milliárd dollár összértékű programból kiszállva viszik a saját kisebb, mintegy 90 millió dollár környékére tehető hozzájárulásukat.

NATO AGS - 1 zászló immáron leszedhető | Forrás

Mindezt annak az 500 millió dolláros költségcsökkentési programnak a részeként, melyet 2010-14 között a védelmi kiadásaikban kívánnak eszközölni és melynek része az a kérdés is, hogy egyáltalán akarják-e az F-35-öst.

Az egyébként dán származású NATO főtitkár, Anders Fogh Rasmussen komoly sajnálatát fejezte ki országa döntése felett, mely véleménye szerint negatív jelzést továbbít mind a dán katonák, mind pedig a NATO szövetségesek felé.

A NATO szövetségesek felé, melyek közül még jó páran – Bulgária, Kanada, Csehország, Észtország, Litvánia, Lettország, Németország, Olaszország, Luxemburg, Norvégia, Románia, Szlovákia, Szlovénia, na meg az Egyesült Államok – benne vannak az AGS programban, ám a NATO attól tart, hogy a gazdasági nehézségei miatt több résztvevő is követheti a dán példát, párhuzamosan egyre nehezebb terhet róva a bent maradók vállára.

A NATO AGS programon felül Európába az Euro Hawk projeckt keretében is kerül majd RQ-4-es 2012-13 magasságától, hiszen Németország 5 darabot rendelt a Block20-as továbbfejlesztett változatából egy több mint 730 millió dolláros üzlet keretében.

Euro Hawk debütálás | Forrás

Kigurult a Lockheed Martin georgiai telephelyéről az első, immár indiai színekben pompázó C-130J-30 Super Hercules. A gép a terveknek megfelelően 6 hónappal a tervezett leszállítás előtt elkészült. A Lockheed szóvivője elmondta, hogy hamarosan elkezdik a repülési teszteket, hogy a határidőt továbbra is tartani tudják, és hogy az első gép a megrendelőhöz kerülhessen az év végére.

2010. június 3-nak reggele: India első 3 C-130J szállítógépe a szerelési folyamat utolsó fázisában a Lockheed Martin mariettai üzemében | Forrás

A Tajvani Védelmi Minisztérium június 23-án, szerdán bejelentette, hogy két E-2C (E-2T) Hawkeye korai előrejelző gépét az Egyesül Államokba küldte, modernizációs céllal. A gépek a módosítások után hasonló képességekkel rendelkeznek majd, mint az amerikai haditengerész társaik (Hawkeye 2000). A nemrégiben átszállított gépeknek 2011 végére kell visszakerülniük a Kínával nem éppen baráti viszonyt ápoló szigetre. A korszerűsítés céljai között van a kiszolgálás egyszerűsítése, és a minden időbeni előrejelzés képességének megteremtése. Tajvan tervei között 4 gép modernizálása szerepel, melynek költsége 175 millió dollár, és három évet venne igénybe.

Tajvan 6 E-2T jelölésű (amúgy alapvetően E-2C) Hawkeye gépe közül az első 4 kapja meg a Hawkeye 2000 modernizációs csomagot. Az 5. és 6. gép ugyanis eleve ezen a szinten érkezett. | Forrás

Június 9-én a MiG-29K egyik, ma már nem repülő prototípusát átszállították az új, indiai repülőgép hordozó, a Vikramaditya (ex-Admiral Gorskov) fedélzetére, hogy ott teszteljék a repülőgép irányításához szükséges rendszereket. Mivel a hajó még az indiai és orosz politikusok között nagy vitákat képező felújítás alatt áll, ezért a vizsgálat helyszíne az észak oroszországi szeverodvinszkban fellelhető Szevmash hajógyár.

A tesztek alatt különösen nagy figyelmet kapnak az orosz vadászbombázó fékei, melyeknek egészen addig a helyén kell tartaniuk a gépet, amíg annak hajtóművei teljes fordulatszámon nem működnek, ugyanis ez a katapulttal nem rendelkező repülőgép-hordozókról való felszállás egyik feltétele. A gyár vezetője, Szergej Novoszelov elmondta, hogy a fékek sikeres tesztje egyik legfontosabb feltétele volt annak, hogy a megrendelő kifizesse a következő tételt a már így is az eredeti ár duplájába kerülő hajóért.

Az említett MiG-29K prototípus a 80-as évek végén készült, és a síugró sáncos felszállást tesztelték vele az Admiral Kuznyecov fedélzetéről.

Az Indiai Légierő MiG-27 típusú csapásmérő repülőgépei újra levegőbe emelkedhetnek. A NATO által Flogger D/J-nek nevezett gépekre vonatkozó repülési tilalmat június 18-án oldották fel, miután befejeződött több mint 100 példány hajtóművének kivizsgálása, melyben a gyártó cég is segített.

A típusra február 16-án rendeltek el repülési tilalmat az indiai szakértők, miután Nyugat-Bengáliában lezuhant az egyik együléses példány, megölve ezzel pilótáját. A repülési tilalom a kétüléses gépekre nem vonatkozott, ugyanis azok eltérő erőforrással repülnek.

Indiai MiG-27

A Boeing nyilatkozata szerint megkezdődtek a repülési tesztek a B-1B Lancer nehézbombázó fedélzetére szánt új elektronikus eszközökkel. A gépek pilótafülkéje új színes folyadkristályos képernyőkkel gazdagodott, és megkapták a modern hadászat egyik nélkülözhetetlen elemét is, a Link 16-os adatátviteli rendszert. Az így felszerelt B-1B június 4-én végezte el első felszállását a kaliforniai Edwards Légibázisról. A 4 és fél órás repülés során a személyzet sikeresen tesztelte az új adatátviteli rendszert, mellyel szöveges üzenetek küldtek és fogadtak, valamint azon keresztül kapták meg a célpont koordinátáit.

A tervek szerint a repülési tesztek 2011 januárjáig folynak majd, amit követően pedig elkezdődhet a teljes 66 gépes flotta átalakítása.



A héten megkezdődött Oroszország és Olaszország együttműködési programjai közül egy újabb, nevezetesen annak a gyárüzemnek a megépítése, melyről még 2008 nyarán állapodtak meg a felek és az AgustaWestland AW139 helikoptereit fogja ontani magából.

Az orosz állami fegyverexportőr leányvállalata, az Oboronprom és az AgustaWestland által cirka 2 éve aláírt szerződés értelmében létrejövő közös vállalatnak az AW és a Russian Helicopters által a moszkvai régióban fekvő Tomilino-ban létesítendő üzeme elsősorban az orosz és a FÁK piacra fog termelni, ezáltal segítve az AW piaci erősödését a régióban, ám az AgustaWestland hálózata révén sor kerülhet más piacokra történő értékesítésre is. Az első gép elkészülte 2012-re esedékes.

Az Oboronprom kapcsolódó nyilatkozatában szerepel, hogy a program részeként az orosz helikoptergyártók hozzáférhetnek a gyártási technológiákhoz.

Az AgustaWestalnd AW139 2001-ben repült először, az első megrendelő 2003-ban kapta meg az első gépét. Azóta több mint 430 daravra érkezett megrendelés, melyből már 200 felett teljesítettek | Forrás

A svéd parlament áldását adta az egyelőre Type 26A megnevezés alatt futó tengeralattjárókból 2 egység beszerzésére, ezáltal felhatalmazta a kormányt, hogy már a 2010-es évben leadhasson megrendelést 2 egységre azon tengeralattjárókra, melyek osztályának kifejlesztésére egyébként idén februárjának végén kérte fel a Kockums-ot.

A svéd védelmi miniszter, Sten Tolgfors még egy áprilisi bejelentése értelmében a 2018 -- 2019 magasságában érkező Type 26A osztályú tengeralattjárók a Södermanland-osztály két egységét nyugdíjazzák majd egyelőre, (korábban az ifjabb Gotland-ok voltak a “célpont”) míg a 3 Gotland közül kettőt modernizálnak. A Gotland-osztály A26 általi cseréjének kérdése így várhatóan 2020-ig nem lesz aktuális.

Az egyébként a Gotland-ra alapozó A26-osok természetesen öröklik majd a Gotalnd-ol (és a Västergötland-osztályból átalakítás után a Södermanland-osztállyá avanzsáló) tengeralattjárók Stirling-motoros AIP rendszerét -- természetesen továbbfejlesztve.

Az alámerülve 1 900 tonnás vízkiszorításúra tervezett egységek fegyverzetét a 4 torpedóvetőcső mellett egy változtatható “töltetű” vetőcső egészíti majd ki, a korábbiaknál rugalmasabb fegyverzet összeállítást biztosítva ezáltal az osztály megrendelőinek.

Type A26 - diesel/elektromos + AIP meghajtás, 63 méteres hossz, 6,4 méteres merülés, 1 900 tonna, 17-26 fős legénység. És mindennek nem szabad többe kerülnie a Gotland-ok, 1,5 milliárd svéd koronás áránál | Forrás

—--
Közreműködött: Tcat

Nos, bár a hír címe alapján akár hihetnénk azt is, hogy a Légierő Spectre-ihez hasonlóan immáron a Harvest Hawk-ok oldalából is egy 30 mm-es gépágyú ásít a nagyvilágba, nem ez a helyzet. Ehelyett a KC-130J arzenálja a Hellfire rakéták mellett a szintén precíziós csapásmérést lehetővé tevő GBU-44B Viper Strike siklóbombákkal bővül.

KC-130J Harvest Hawk | Forrás

A szerződés értelmében a Northrop Grumman az idei évben 65 Viper Strike-ot szállít le az integrálás elvégzése érdekében.

A szóban forgó GBU-44B Viper Strike a Northrop Grumman által még a hidegháború ideje alatt a szovjet páncélos erőket célterület felé juttatása után autonóm módon megtizedelni képes, akusztikus/infravörös célravezetésű Brilliant Anti Tank siklóbombájának a módosított változata. Az elzárt költségvetésű BAT-nak a GPS/lézer célravezetésű Viper Strike-ként történő reinkarnációja elsősorban a Hellfire rakétának a Predator UAV-okon történő hatékony használatának tudható be.

A Kivik Project Protector programjáról nem is túl régen egy viszonylag részletes írást tettünk közzé, így a Protector-osztály két OPV (offshore patrol vessel, nagy(obb) hatósugarú őrhajó) kategóriás tagjai közül a második hajónak, az HMNZS Wellington kapcsán nem ismételnénk magunkat, – főleg, hogy a Wellington is szerepelt az áprilisi írásunkban – hanem csak a friss tényekre szorítkoznánk: az HMNZS Wellington június elejei érkezése szinte biztosítottnak tűnik, hiszen a napokban az új-zélandiak átvették a hajót az Ausztrália Melbourne-ben.

Mivel az átvételről semmilyen épkézláb fotót nem sikerült levadászni, így itt most a HMNZS Wellington egy korábbi állapotában látható | Forrás

A Wellington és testvérhajójának, az Otago-nak megérkeztével az Új-Zélandi Haditengerészet most már tényleg kivonhatja az őrhajó szerepkörből két Anzac-osztályú fregattját.

És ha már a fregatt kalibernél tartunk, akkor ugorjunk is a kaliforniai Alameda-ba, ahol május 7-én sor került az Egyesült Államok Parti Őrségének egyik új hajójának, a fregatt méretű Legend-osztály / National Security Cutter második tagjának, a USCGC Waesche (WMSL-751) hadrendbe állítására.

Az USCGC Waesche hadrendbe állítása | Forrás

A Parti Őrség szinte teljes arzenáljának 25 év alatt végrehajtandó cseréjét megvalósítani hivatott – ám többek között költségvetési és a menedzselési jellegéből eredő problémákkal küzdő – Deepwater program egyik legfontosabb elemeként a tervezett 8 Legend-osztályú hajó, a kiöregedett Hamilton-osztály 12 tagját váltja majd.

A Deepwater program elemei | Forrás

A Legend-osztály építéséért felelős Northop Grumman egyébként felajánlotta a 4 600 tonna körüli vízkiszorítású hajóosztályt a Haditengerészetnek is a Littoral Combat Ship lassabb, ám olcsóbb – 400 millió dollár alatti ár – és nagyobb őrjáratozási idővel bíró kiegészítő fregattjának, mely a későbbiekben akár megkaphatja az LCS moduljait is. A probléma ezzel mindössze annyi, hogy ezen hajóosztály feladatkörből eredő tervezése miatt csak gyengébb ütlegelések elviselésre lenne alkalmas, túlélési képességei gyengébbek lennének komolyabb harci környezetben.

Ezen a 2010. február 28-ai felvételen a Northrop Grumman által épített Legend-osztály második tagja, a USCGC Waesche látható, amint a San Francisco-öblön keresztül honi kikötője, Alameda felé hajózik | Forrás