Kína már addig is épített orosz licenc alapján repülőgépeket, (MiG-15, MiG-17). A MiG-19 (J-6) volt az utolsó vadásztípus, amelyet 1958-tól, még szovjet jóváhagyással gyárthatott sorozatban Kína, ezért repülőgépipara számára nem jelentett gondot az orosz gépek másolása. A nagyhatalmi ambíciókat dédelgető ázsiai ország vezetése azonban nem elégedett meg csak a vadászgépek előállításával. A légierő vezetése hamar felismerte, hogy csapásmérő-képességre is szükség van, viszont az ehhez szükséges repülőgépeket az addigi szállítótól már nem tudták beszerezni. Jobb híján a legkorszerűbbnek számító MiG-19-est választották kiindulási alapnak, a leendő csapásmérőgépnek. Azért is erre a típusra esett a választás, mert a J-6 (MiG-19) teljes gyártási dokumentációja rendelkezésre állt, illetve a külföldi eladásokból elég pénz folyt be a fejlesztések és korszerűsítések megvalósításához.

A J-6 szériagyártásának megkezdése után nem sokkal, a kínaiak elkezdtek egy olyan fejlesztési programot, amelynek végcélja egy csapásmérő típus létrehozása volt, melyet a Q-5 (Q= Qiangjiji, azaz támadó-repülőgép) típusjelzéssel illettek. Az új repülőgépnek két fő feladatot irányoztak elő: az egyik a hagyományos támadó jellegű bevetések teljesítése , míg a másik a harcászati nukleáris csapásmérő-képesség jelentette.

A fent említett célok eléréséhez a J-6-ost jelentősen átkellet alakítani. Hogy ne növekedjen a repülőgép légellenállása, az orrába épített lokátort, és belső bombatárolót kapott. A továbbiakban a J-6 olyan mértékű átépítésen ment keresztül a fejlesztés során, hogy szinte már nem is hasonlított a kiindulási alapot nyújtó, eredeti MiG-19-re. A repülőgép orr-részén lévő levegő szívónyílást a radar miatt szétválasztották és a pilótafülke magasságában, a törzs két oldalán alakították ki.

A Q-5 Fantan prototípusának “szűzfelszállására” 1965. július 4-én került sor, Nanchangban. A sikeres teszteket követően, meg is kezdték a repülőgép sorozatgyártását. Az elkészült vadászbombázókat a kínai szárazföldi és haditengerészeti légierő csapatainál állították hadrendbe.

Az első külföldi megrendelő Észak-Korea volt, amely az 1970-es évek végén a Q-5 Fantan mintegy 40 példányát rendszeresítette az A-5 export jelöléssel ellátott csapásmérő változatnak. Ezt követte 1983-ban a pakisztáni megrendelés. A közép-ázsiai ország első lépcsőben 52 példányt, majd még további 150 darab A-5C változatot szerzett be a kínai gyártótól. Emellett rendelt a típusból Banglades, Mianmar és Szudán is.

A Q-5/A-5 programot 1990-ben állították le, a típus jónéhány alváltozata és közel 1000 példány elkészülte után.

A Q-5 FANTAN FŐBB ADATAI:

Műszaki adatok:
NATO-kód Fantan
Funkció: Csapásmérő repülőgép
Gyártó: Nanchang
Személyzet: 1 fő
Első felszállás: 1965. július 4.
Szolgálatba állítás: 1970.
Gyártási darabszám: 1000 db körül

Típusváltozatok: A-5

Méretek:
Hossz: 15,65 m
Fesztáv: 9,68 m
Magasság: 4,33 m
Szárnyfelület: 27,95 m²
Szerkezeti tömeg: 6365 kg
Maximális felszállótömeg: 11 830 kg
Hajtómű: 2 db WP-6A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő: 2×29,42 kN (Utánégetővel: 2×36,78 kN)
Maximális sebesség: 1,8 Mach
Hatósugár: 600 km
Hatótávolság: 2000 km
Legnagyobb repülési magasság: 16 000 m
Emelkedőképesség: 103 m/s
Szárny felületi terhelése: 423,3 kg/m²
Tolóerő/tömeg-arány: 0,63

Fegyverzet:
Beépített fegyverzet: 2 db Type 23-2K gépágyú, 100-100 lőszerrel
Fegyverterhelés: 2000 kg
Fegyverfelfüggesztő pontok száma: 10
Nem irányított rakéták: 57, 90, 130 mm
Levegő-levegő rakéták: PL-2, PL-5, PL-7
Bombák: 50, 150, 250, 500 kg, LJ-500, BL.755, BLU-107 Durandal

Forrás: Walter G. Scott: MiG vadászrepülők története (Vagabund kiadó) és aerofriends.hu

A Chengdu Aircraft és a PAC (Pakistan Aeronautical Complex) együttműködésével készített JF-17 Thunder pénztárcakímélő megoldás a Northrop F-5 és a Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon példányainak leváltására, exportesélyes a szegényebb országokban. Ezért mind pakisztáni, mind kínai részről vadásznak is a megrendelő után, előbbi Egyiptom és Törökország felé kacsintgat, míg a világ legnépesebb országa a Kongói Demokratikus Köztársaságot, Nigériát, a Fülöp-szigeteket, Srí Lankát, Szudánt és Venezuelát vette célba.

Érkezés Farnboroughba

Kína ezt a típust használja fel arra, hogy növelje részesedését a nemzetközi fegyverpiacon, míg Pakisztán főképp a saját gyártósorának költségeit próbálja minél több darabra szétosztani, lejjebb szorítva a gépek darabárát.
Az exportnak két korlátozója lehet: a pénz és Oroszország. Utóbbi szállítja a típus hajtóművét, és a nemzetközi piacon a kínai/pakisztáni típus az orosz MiG-29 közvetlen versenytársa. A két gép tulajdonságai is hasonlítanak, ám a JF-17 sokkal olcsóbb, csupán 10 millió dollár, míg orosz ellenfélért 35 millió dollárt kérnek.

Az oroszoktól való félelem is megoldódik a közel(?)jövőben, készül ugyanis a hazai Guizhou WS-13 Taishan erőforrás. Mondjuk ez a “készül” szó már 10 éve igaz a projektre, ám idén már kézzel fogható eredmény is volt, márciusban megkezdték a tesztrepüléseket a saját fejlesztésű hajtóművel. Azonban a kínai ipar még nincs felkészülve a hazai alternatíva sorozatgyártására, így egy ideig még az orosz segítségre lesznek utalva.

Az alapvetően a civil szektorba szánt helikopter fejlesztésének kérdése jelenleg még a korai szakaszban tart, lévén egyelőre még csak a műszaki paraméterekről folynak az egyeztetések, melyekben jelentős súlya van a kínai igényeknek. Ez nem is csoda, lévén az elsődleges célpiac nem más, mint Kína.

A dolog alapvetően nem új keletű, hiszen a két fél még 2008-ban tett szándéknyilatkozatot a mindkét fél számára előnyösnek tekinthető fejlesztési program összehozásáról -- Oroszországnak így nem kell tisztán önerőből továbbfejlesztenie a Mi-26-ost, Kína pedig testreszabottabb nehéz szállítóhelikopterhez jut, amikből amúgy is hiány van feléjük.

Manturov-nak egyébként volt egy részben kapcsolódó, azonban Kínának, mint az orosz repülőgépipar potenciális jövőbeni konkurensének közelmúltbeli megjelölése után egy kissé furcsán hangzó nyilatkozata is, miszerint Oroszország és Kína esetlegesen együttműködik majd repülőgép hajtóművek előállítása terén is.

Washington arra használta a Sárga-tengeren március végén történt incidenst a KCNA szerint, hogy fenntarthassa támaszpontjait Ázsia északkeleti részén, miközben “a térségbeli amerikai katonai jelenlét célszerűségét egyre nagyobb kétségek övezik”. Észak-Korea elszántan “végigviszi a nyomozást a dél-Koreai Cshonan korvett pusztulásának körülményei ügyében, hogy hitelt érdemlő információkat adjon az incidensről” – hangoztatta szerdán a hírügynökség. A hadihajó elsüllyedéséért és 46 matrózának haláláért Szöul Észak-Koreát teszi felelőssé. Az általa létrehozott nemzetközi szakértői csoport arra a megállapításra jutott, hogy észak-koreai torpedó süllyesztette el a hajót.

Phenjan viszont tagadja, hogy bármi köze lenne a tragédiához, és a vizsgálat közzététele óta drámai módon nőtt a feszültség a két ország között. A kommunista phenjani vezetés szócsövének tartott hírügynökség szerint a dél-koreai kormány arra használta fel a hajó pusztulását, hogy “elterelje a közvélemény figyelmét kül- és belpolitikájának nyilvánvaló kudarcairól”. A “Cshonan-ügy” mögött meghúzódó további elgondolás lehetett a KCNA szerint, hogy megpróbálják elszigetelni Észak-Koreát a nemzetközi szintéren. A hírügynökség mindezek alapján arra figyelmeztet, hogy “Phenjan nem fogja eltűrni az Egyesült Államok és a dél-koreai bábrezsim provokációs politikáját”.

A térségbeli feszültség növekedése miatt aggodalmát fejezte ki a napokban Peking is. Csin Kang (Qin Gang) külügyi szóvivő keddi sajtótájékoztatóján leszögezte: Kína komolyan aggódik amiatt, hogy a Koreai Köztársaság és az Egyesült Államok közös hadgyakorlatra készül Dél-Korea nyugati partjainál, a Sárga-tengeren, s ebben szerepet kapna egy amerikai repülőgép-hordozó is. “A jelen helyzetben az érintett feleknek tartózkodniuk kell olyan cselekményektől, amelyek fokozhatják a feszültséget, és sérthetik a térség országainak érdekeit” – húzta alá a szóvivő.

Forrás. honvedelem.hu

Május 3-7-ig tartó kínai látogatása során az észak-koreai vezér, Kim Jong-il felkérte a kínai vezetőséget, hogy biztosítsanak számukra számos Chengdu J-10 típusú vadászbombázókat, hogy meg tudják magukat védeni egy esetleges déli támadás ellen.

A meglehetősen furcsa kérdésre elutasító válasz érkezett, Kína részéről azt nyilatkozták, hogy biztosítják számukra a szükséges védelmet, ezért Észak-Koreának nincs szüksége ilyen kaliberű fegyverrendszerekre.

A kommunista ázsiai ország közel sem rendelkezik akkora légierővel, mint amekkora és amilyen fejlettségű légiflotta mozgósítását meglépheti déli szomszédja, sőt még nagyobb a veszély, ha a Dél-Koreában állomásozó vagy áttelepülő amerikai erők is besegítenek az Egyesült Államok szövetségesének.

Észak-Korea azután haragította magára a kelleténél is jobban déli szomszédját, miután torpedóval május 20-án elsüllyesztett egy dél-koreai korvettet, 46 tengerész halálát okozva ezzel.

Lee Myung-Bak dél-koreai elnök, japán miniszterelnökét, Yukio Hatoyama-t és a kínai elnököt Wen Jiabao-t fogadta a hétvégén a Cshonan márciusi elsüllyesztésének kapcsán.

Egyes várakozásokkal ellentétben azonban Wen nem adta semmi jelét annak, hogy Peking kész lenne Phenjan bírálatára, ehelyett a kínai elnök úgy fogalmazott, hogy most az elsődleges feladat a kialakult feszült helyzet békés megoldása. Mely folyamatban Kína kész aktív, vezető szerepet vállalni a felek közös érdeke, Ázsia észak-keleti régiójának békéje és stabilitása érdekében.

Hozzátette azt is, hogy – egyébként Oroszországhoz hasonlóan – állásfoglalása előtt Peking meg kívánja vizsgálni a nemzetközi vizsgálócsoport jelentését, ám attól nem kell tartani, hogy az esetért felelőst pártfogolni fogja.

Az információ kényessége miatt anonimitásba burkolózó, magas rangú amerikai illetékesektől származó információk szerint Peking jelezte, hogy elképzelhető, hogy a közeljövőben Dél-Korea és az Egyesült Államok oldalára áll tradicionális pártfogoltjával, Észak-Koreával szemben. Az ismeretlen illetékesek a hét első felében Pekingben folytatott tárgyalások után azt nyilatkozták, hogy Kína utalt arra, hogy készen áll Észak-Korea felelősségének elismerésére a március 26-ai torpedótámadásban és elképzelhető, hogy csatlakozik az ENSZ BT általi valamilyen elmarasztaló intézkedéshez. Ugyanakkor hogy milyen mértékű lépéseket támogatna Peking azt egyelőre teljes homály fedi.

Mindenesetre ha ez tényleg így történt, akkor az komoly áttörés Szöul és Washington számára, hiszen a régóta Phenjan pártját fogó és vétő joggal rendelkező Kína nélkül Észak-Korea ENSZ BT általi megbüntetése kivitelezhetetlen lenne.

Az infót lepasszoló illetékesek nyilatkozata alapján a kínai elnök hétvégén esedékes dél-koreai látogatása során a várakozások szerint kinyilvánítja sajnálatát a március 26-ai eset végett és utalni fog rá, hogy Peking kész elfogadni a támadás körülményeit kivizsgáló nemzetközi csapat eredményét, mely mint tudjuk Észak-Korát hozta ki elkövetőnek.

A Kínában folytatott több napos stratégiai és gazdasági témájú tárgyalássorozat után rövid időre Szöulba látogató amerikai külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy a nemzetközi közösségnek felelőssége és kötelessége a támadásra egy erős, ámde arányos büntetés foganatosítása.

“Úgy vélem a kínaiak megértik a helyzet komolyságát és készek meghallgatni Dél-Korea és az Egyesült Államok aggodalmait” – fűzte tovább mondókáját Hillary Clinton, hozzátéve, hogy számítanak Kínára a Phenjannak szánt válasz véglegesítéseben.

Technikai probléma miatt visszakerülnek a gyártóhoz az eddig átadott, kínai gyártású Shenyang J-11B típusú vadászbombázók. – írta a Kanwa Defense Review magazin. A Shenyang Aircraft vállalat által gyártott, az orosz Szu-27 továbbfejlesztéséből létre jött kínai típusból a tavalyi év során 16 darabot adtak át, azonban a légierő által elvégzett tesztelés nem talált mindent rendben a gépeken, mivel azokon “felszállás közben abnormális vibrációt” észleltek. A probléma megoldására és kijavítására a gépeket visszaadták a gyártónak.

Az USAF által alkalmazott rotáció keretében május végéig összesen 32 F-22 Raptor települ át az Egyesült Államok kontinentális bázisairól a guami Andersen illetve a japán Kadena légibázisokra, hogy ott hathatósan segédkezzenek az Egyesült Államok konstans jelenlétének érzékeltetésében.

A mostani, mintegy 4 hónapos ciklusban az új-mexikói Alamogordo közelében elterülő Holloman és a virginiai Langley légibázisok adják majd a gépeket – az előbbi húszat, utóbbi “csak” egy tucatot. Mindkét gépcsoportot egy cirka 250 fős kiszolgáló csapat kíséri el.

A Chihuahuan sivatag szárnyas fenevadjai | Forrás

A világon a legnagyobb számban alkalmazott és a legnagyobb múlttal rendelkező irányítható légi-harc fegyverének történelme egy újabb mérföldkőhöz érkezett. Néhányan bizonyára már tudják, hogy az amerikai AIM-9 Sidewinder közeli légi-harc rakétáról van szó, annak is a jelenleg gyártásban lévő legmodernebb verziójáról, az AIM-9X Block I-ről, melyből idén adták át a 4000. példányt. (A 3000. AIM-9X átadása 2008 nyarán történt meg) A jeles eseményre még február 25-én került, egybekötve egy átadási ünnepséggel, melyre a rakéták gyártási telephelyén, Tucsonban, Arizonában került sor. Az eseményen részt vett az Amerikai Légierőben alezredesi rangban szolgálatot teljesítő Benjamin Angus, a NAVAIR PMA-259 képviselője, aki hivatalosan is átvette a 4000. példányt az légierő részére.

Ezen felül az AIM-9X Block I története egy másik mérföldkőhöz is elérkezett, ugyanis már 1 millió „operatív repült órával” rendelkezik a variáns, melyet természetesen nem saját erejükből értek el, hanem a NATO és szövetséges gépek szárnya alá függesztve.

A Raytheon képviselője azt is elmondta, hogy lassan elkezdik az AIM-9X Block II-es rakéták sorozatgyártását, melyek már képesek lesznek a kilövés utáni célbefogásra (addig a pontig az inerciális-navigációs rendszerrel repülnek), továbbá új közelségi gyújtóval lesznek ellátva.

Ugyan a távlatibb maláj tervek között szerepel, hogy a teljessé vált Flanker flotta mellett időközben megpecsételődött sorsú MiG-29N-ek utódjával az F/A-18D gépeiket is váltják, ám azért addigi is egy kis Hornet képességbővítés minden további nélkül belefér.

A Foreign Military sales keretén belül beszerezni tervezett csomagban elvileg 20 AIM-9X Block II-es rakéta, és meg nem nevezett mennyiségű JHMCS sisakkijelző és JDAM szerepel, melyek szállítása várhatóan 2013-14 után kezdődhet meg.

A relatíve rövid határidőn belül kivonásra szánt MiG-29N géppark mellett Malajzia 8 F/A-18D és 18 friss, ropogós Szu-30MKM vadászbombázóval rendelkezik.

A khm.. jó szomszédi viszonyról elhíresült Malajzia és Indonézia közül azonban nem csak Malajzia tápolja fegyveres erőit, hanem Indonézia is. Légierő vonatkozásában Jakarta szintén a Szuhojba fektette bizalmát, igaz csak egy kisebb volumenű megrendelésre futotta: a 18 maláj Szu-30MKM-mel szemben Indonézia akkoriban meglévő 2-2 Szu-27SK és Szu-30MK gépe mellé az idei év végéig esedékes a 2007-ben 300 millió zöldhasúért megrendelt 3 Szu-30MK2 és 3 Szu-27SKM leszállítása. (A Szu-30MK2-esek leszállítása már 2009 elejére megtörtént)

Mely gépekre egy friss, pénteken bejelentett megállapodás szerint a kínaiak képzik majd ki az indonéz pilótákat. Az indonéz haderő nyilatkozata alapján 10 pilótájuk már át is esett a szimulátoros képzésen és a közeljövőben további 10 pilóta kezdheti meg a típusra szóló minősítés megszerzését.

Egyébként a régióban nem egyedi dolog ez, hiszen a fent említett Malajzia Szuhoj pilótáit a Szu-30MKM változat kiindulási alapját adó Szu-30MKI-t repülő indiaiak pátyolgatják.

Az Indonéz Légierő egyik Szu-30MK2-ese. Ilyen vasmadarakhoz juthat Uganda is.

Az Alenia North America április végén átadta az 5. felújított C-27A (G.222) típusú könnyű szállítógépet az Afganisztáni Nemzeti Hadsereg Repülőerőinek részére. A gépet azonnal Kabulba szállították, ahol máris csatlakozott a már szolgálatban álló 4 példányhoz. Az összesen megrendelt 18 gépet, melyeket az USA adófizetőinek pénzéből rendelték, 2011-ig kell leszállítani a gyár Nápoly melletti létesítménynek. Az első gép átalakítása 2009. augusztusában fejeződött be, a tesztrepülések után pedig szeptember végén adták át az afgánoknak.

Április 20-án földhöz szögeződött az 11 gépes ausztrál MRH90 flotta, miután az egyik példánynak nem sokkal felszállás után hajtóműproblémája támadt. Az esetre Adelaide-től kb. 30 percnyire észak-keletre került sor, amikor is nem sokkal felszállás után az egyik hajtómű egyenlőre ismeretlen okok miatt meghibásodott. A személyzet sikeresen leszállt a forgószárnyassal a légierő edinburghi bázisán. Anyagi károkra vagy emberi sérülésre nem került sor. A vizsgálatokat megkezdték, melyben részt vesznek a Rolls-Royce és a Turbomeca szakemberei is.

A repülési tilalom a többi ország hasonló típusú helikoptereire nem vonatkozik. Canberra összesen 46 példányt rendelt az összeurópai szállító helikopterből, melyeket 2014-ig kell leszállítania a gyártónak.

Ausztrál és új-zélandi pilóták Ausztrália egyik MRH90-ese előtt | Forrás

A Lockheed Martin újabb szaúdi fegyverrendeléssel lett gazdagabb, ami ezúttal is új Sniper XR célmegjelölő konténerekre szól. Az új konténerek az F-15S gépek eszköztárába kerülnek majd, és segítségükkel javulhat a gépek hírszerző és felderítő képességek, valamint a precíziós célmegjelölés pontossága.

Szaúd-Arábia tavaly márciusában már rendelt az említett eszközökből, melyekből az elsőt idén januárban át is vehették. Nos, minden bizonnyal elégedettek a világ jelenlegi egyik legmodernebb célmegjelölő konténerének képességeivel, melynek elemei kerülnek az F-35 Lightning II gépek fedélzetére az EOTS elektrooptikai követőrendszerbe.

Sniper célmegjelölő konténerrel repkedő F-15E egy Operation Enduring Freedom bevetés alatt | Forrás

A hollandok, látva az F-35 Lightning II késedelmeit és költségnövekedéseit, eljátszottak a programból való kilépés és más típus rendszeresítésének gondolatával. Viszont mire bármilyen típusú új vadászbombázó kerülhet a légierejük arzenáljába, addig az idő rohamosan telik, és az F-16-osaik egyre kisebb potenciállal rendelkeznek. Ennek kiküszöbölésére terveik között szerepel, hogy 75 Falcon-on hajtanának végre szoftverfrissítést, összesen 21,9 millió euró (28 millió USD) értékben, 2,6 millió eurós opcióval, mely további 12 gép modernizálására szólna.

Az M6.5 szoftvercsomag lehetővé tenné, hogy a gépeik még a következő évtized végéig is megfelelő potenciállal rendelkezzenek, amikor elkezdhetik rendszerbe állítani az F-35-öt, vagy valamelyik másik 4+ generációs típust.

Az első gépet 2014-ben kell megkapnia az üzemeltetőnek, míg az utolsót egy évvel később.
Az új szoftvercsomag javít majd a levegő-levegő és levegő-föld képességeken, és finomít a Lantirn célzókonténer képességein.

Holland Sólymok Kecskeméten - itt éppen 'munkaruhában' | Fotó: HTKA.hu - Aim-120

—–
Közreműködött: Phoenix, Tcat

Mint ismeretes, a Kínai Köztársaság egy nemrég kiadott tanulmányán felbuzdulva az USA kongresszusának 136 tagja levelet írt Obama elnöknek, melyben kérik: engedélyezze, hogy eladhassák Tajvan számára azt a 66 darab F-16C/D Block 50/52 vadászbombázót, melyért évek óra könyörög. Ha ez bekövetkezne, az a Kínai Népköztársaságból erős nemtetszést váltana ki.

A Tajvani Haditengerészet Hai Lung-osztályú tengeralattjárója (Forrás)

Erre reagált Ma Ying-jeou, Tajvan jelenlegi elnöke, aki 2008-ban foglalta el hivatalát, és kormányával együtt azóta is azon fáradozik, hogy javítsa a politikai, kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat Kínával. No szóval, az elnök úr a következőt bírta nyilatkozni:

„Tajvan továbbra is arra törekszik, hogy egy kicsi, viszonylag olcsón fenntartható, de mégis modern, folyamatosan fejlesztett és ütőképes haderőt tartson fent, mely adott esetben képes megvédeni államunk függetlenségét. Azonban arra sem a politikai, sem a gazdasági helyzetünk nem ad okot és lehetőséget, hogy fegyverkezési versenybe kezdjünk Kínával, mely az utóbbi években jelentősen megnövelte fegyveres erőit, sőt, mostanra már repülőgép-hordozón dolgozik, mely számunkra egy új és rendkívül komoly fenyegetés. Most az a fontos, hogy szavatolni tudjuk kereskedelmi útvonalaink biztonságát, és ehhez minden eszközünk megvan és meg is lesz a jövőben is.”

A nyilatkozatban elhangozottak olyan dolgok is, melyekkel eddig is tisztában volt a téma iránt érdeklődő, vagyis hogy Tajvan fő célja nem az, hogy mennyiségileg felvegye a versenyt a Kínai Népi Felszabadító Hadsereggel, hanem, hogy olyan erőt tartson fent, mely képes olyan szintű veszteségeket okozni az ellenfélnek, ami már okot adhat annak alapos átgondolására, hogy érdemes-e megtámadni őket.

Végül hozzátette:
„Komolyan kell vennünk a kínai haderő által ránk nehezedő fenyegetést, és késznek kell lennünk a védelemre és az elrettentésre, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne próbáljuk meg javítani a kapcsolatokat, mert akkor elveszíthetjük versenyképességünket gazdasági téren is.”

A japán külügyminiszter azzal érvelt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai közül egyedül Kína az, mely még mindig bővíti nukleáris arzenálját.

A dél-koreai Yonhap hírügynökség névtelenségbe burkolózó diplomata források alapján úgy tudja, hogy ez a szokatlan kérés némiképp kiverte a biztosítékot a kínai delegáció körében, mely azt is fontolóra vette emiatt, hogy bojkottálja a Gyeongju városában megtartott események egy részét.

Mindenesetre a kínai külügyminiszter, Yang Jiechi a helyszínen elhessegette Tokiónak kollégája, Katsuya Okada által kommunikált felvetését.

“Yang Jiechi külügyminiszter úr a helyszínen visszautasította Japán felelőtlen megjegyzését.” -- áll a kínai külügy vasárnapi nyilatkozatában, mely említést tesz arról, hogy Yang rámutatott a kínai nukleáris stratégia és doktrína transzparens voltára. “Kína javaslatai és erőfeszítései a nukleáris leszerelés kérdésében egyértelműek. Kína állásfoglalása jogos, transzparens, szemrehányás nem érheti.”

A kínai nukleáris doktrína védelme során a külügy által kiadott anyag alapján Yang kihangsúlyozta azt is, hogy Kína mindig is pártfogolta a nukleáris fegyverek megsemmisítését és ennek tükrében nukleáris doktrínája tisztán önvédelmi jellegű -- nem ugrottak bele nukleáris fegyverkezési versenybe, nem fenyegetnek atomfegyverekkel nem rendelkező országokat, nem telepítettek nukleáris fegyvereket szövetséges államok területére és a kezdetektől elzárkóztak a nukleáris fegyverek első körös használatától.

Kína egyébként valóban aktív a nukleáris arzenáljának alakítása kapcsán, mely főleg az új DF-31 és DF-31A szárazföldi telepítésű ballisztikus rakétákat érinti. Mind a két ICBM esetében feltételezik, hogy egy darab visszatérő egység hordozására képesek és relatíve kis mennyiségben állnak még hadrendben: 2008-as becslések szerint mind a 7 200 km hatótávolságúra saccolt DF-31, mind pedig a nagyobb, a DF-5A-hoz hasonlóan 11 000+ kilométeres hatótávjával az Egyesült Államok elérésére is képes DF-31A esetében 10 -- 10 alatti mennyiséget valószínűsítettek.

A Pentagon korábbi véleménye szerint 2015 magasságára Peking 75 -- 100 nukleáris töltetet tartogathat az Egyesült Államok számára. 2008 becslések szerint Kína összes nukleáris töltete valahol 240 környékén járhat, mellyel Anglia és Franciaország között foglal helyet.