Köszönhető mindez annak, hogy Farnboroughban a Brazil Légierő küldöttsége 28 darab KC-390 beszerzéséről írt alá szándéknyilatkozatot. Ennek a lépésnek köszönhetően biztossá vált a program jövője.

“A légierő 1969. óta az EMBRAER legfőbb stratégiai partnere” – kezdte monológját Orlando José Ferreira Neto, az EMBRAER katonai részlegének vezérigazgatója.
“Ez a bejelentés megerősíti a program iránt érzett motivációt és az elkötelezettséget. A modern technikákat felvonultató típus meg fogja haladni mind a Brazil Légierő követelményeit, mind a piac elvárásait.”

Újból hangsúlyozták, hogy az első prototípus elkészülte 2014-ben várható, míg a típus szolgálatba állása 2015 végén lesz esedékes. Kiemelték, hogy a KC-390 strukturális és technológiai felépítését részletesen meghatározták. (A legutóbb közölt adatokon kissé módosítottak, a piaci felmérésekből levont következtetések miatt 23.6 tonnára növelték a típus maximális terhelhetőségét.) Már a szélcsatornába szánt modellek is elkészültek, így nincs akadály az elképzelések igazolása előtt. Továbbá kész a tehertér 1:1 arányú mása is, mely jól vizsgázott a rakodási próbákon, ahol a leggyakrabban előforduló rakományokkal tesztelték.

A típus a kor követelményeinek megfelelően digitális vezérlőrendszerrel (fly-by-wire) készül, továbbá komputerizált teherkioldással segítik, hogy a ledobott rakomány célt érjen. A műszerfalnak sem kell szégyenkeznie, az “üveg” pilótafülke “alap”, emellett két HUD áll a személyzet rendelkezésére. A kabin belső és a gép külső világítása NVG-kompatibilis lesz.

Nem volt követelmény, de elébe mentek az elvárásoknak az EMBREAERnél, így a típus rövid felszállópályákról és előkészítetlen repterekről is egyaránt képes üzemelni. A gépet egyaránt lehet majd használni légi-utántöltésre, teher- és személyszállításra, SAR és MEDEVAC küldetésekre. A gyártó szerint a KC-390 szélsőséges időjárási viszonyok közt is megállja majd a helyét, sem a sarkvidéki, sem a trópusi éghajlat nem okoz majd neki problémát.

A rakétaindítás a Dél-afrikai Légierő Overbergben található tesztközpontjának légterében történt egy helyi Gripen fedélzetéről. A teszt során a rakéta és az indító platform integrációját ellenőrizték.

“Ez a teszt fontos mérföldkő a Gripen fejlesztésében. Az A-Darter programja remek együttműködési lehetőség a brazil és a dél-afrikai ipar számára. Mindkét országban a Saab vezető szerepet tölt be jelen és jövő rakétarendszereinek integrálása területén.” – nyilatkozta Ulf Nilsson, a Gripen program felelőse.

“Mind az A-Darter, mind a Gripen várakozásainkon felül teljesített a teszt során. Emiatt rendkívül elégedettek vagyunk a próbaindítás eredményével.” – hangzottak Magnus Reineholm szavai, aki a Saabnál az A-Darter integrációjáért felelős.

Az új rakétát Brazíliában az F-5BR és az F-X2 tender győzteseként kihirdetett típuson integrálják majd, míg a Dél-afrikai Légierő (SAAF) Gripenjein és Hawk kiképzőgépein látható majd a jövőben, pontosabban 2014-től tervezik szolgálatba állítását.

A Saab az A-Darter mellett a Meteor fejlesztésében is nyakig benne van, a torlósugár-hajtóműves BVR-fegyver európai együttműködésben készül az MBDA vezetésével.
A Gripen fegyverpalettája így tovább bővül, növelve a típus exportesélyét.

Pradeep Vasant Naik, az Indiai Légierő parancsnoka a minap Brazíliába látogatott, hogy Nelson Jobim védelmi miniszterrel és a Brazil Légierő parancsnokával, Juniti Saitoval tárgyaljon. Az egyeztetések fő témája a két ország repülőgépipara közötti szorosabb együttműködésének kialakítása és a kiképzési intézmények kölcsönös megosztása volt, ám előbbi kérdéskörhöz szorosan kapcsolódik a harcigép-beszerzés, mivel mind az MMRCA, mind az F-X2 tender fő kikötése a licenszgyártás kialakítása és a teljes technológiai transzfer.

A brazil trió Indiában is esélyessé lép elő?

Az valószínűleg a politikai megbeszélés következménye lehet, hogy további fél év haladékot kapott Nelson Jobim védelmi miniszter azon dokumentum átadására (emlékezzünk, az MMRCA-tender eredményhirdetése 2010 utolsó negyedévében várható), melyben véleményezik mindhárom döntős típust, és kiválasztják a számukra megfelelő ajánlatot. Ezek után a brazil elnök a dokumentum figyelembe vételével (vagy éppen figyelmen kívül hagyásával) meghozza a végleges döntést a harcigép-beszerzést illetően.

Ha meglépik az azonos típus rendszeresítését a nyertes gyártó hatalmasat kaszálhat. Mindenesetre, ha így történik, akkor a Brazil győztest sem tudjuk meg ősz előtt.

A dél-afrikai és brazil koprodukcióban készülő, ötödik generációs, infravörös önirányítású légiharc-rakéta sorozatgyártását 2013-ban tervezik indítani, ám addig számos próbaindításon és éleslövészeten kell részt vennie a fegyvernek, melyeket a dél-afrikai Overbergben található tesztközpontban végeznek.

Az új rakétát Brazíliában az F-5BR és az F-X2 tender győzteseként kihirdetett típuson integrálják majd, míg a Dél-afrikai Légierő (SAAF) Gripenjein és Hawk kiképzőgépein látható majd a jövőben, pontosabban 2014-től tervezik szolgálatba állítását.

Az új levegő-levegő rakéta fejlesztésében a dél-afrikai Denel Dynamics és a brazil Mectron, Avibras és Opto Electronics cégek vállaltak szerepet. A Brazília részéről kikötés volt, hogy minden dél-afrikai komponenst hazai cég is le tudjon gyártani, így a brazilok által rendelt rakéták teljes mértékben hazai alkatrészekből épülnek fel. Míg a dél-afrikai és az export rakéták orrába a Denel által gyártott infrafej kerül, addig a brazilok az Opto Electronics termékét használják. Az eszköz teljesítményét idén tesztelték először, a nyilatkozatok szerint “jobb, mint várták”.

Az Opto Electronics nem ismeretlen a brazil haditechnikai iparban, a MAR-1 radar elleni rakéta, valamint a MAA-1 Piranha és MAA-1B (MAA – míssil ar-ar) levegő-levegő rakéták számára szállítottak lencséket, tükröket és közelségi gyújtókat.

A típus motorizációja még nem eldöntött, a CFM International (General Electric, SNECMA) az IAE konzorciummal (Pratt & Whitney, Rolls Royce, MTU, JAEC) kelt volna birokra a fejlesztők elgondolása szerint, ám nem minden úgy alakult, ahogy gondolták…

A CFM International részéről a CFM56 típusú erőforrás volt a kiszemelt áldozat, ám a francia-amerikai csoportosulás már főként a következő generációs technológiákat tartalmazó LEAP-X hajtóműre fókuszál. A rivális V2500 hosszútávú gyártása pedig szintén nem biztosított az IAE alapítótagjainak széthúzása miatt, de ott is van modernebb megoldás, a Pratt & Whitney a GTF (Geared TurboFan) technológiát ajánlja.

Mivel a brazil szállítógép gyártását meglehetősen hosszútávra tervezik, így a fejlesztők nem akarnak kétszer dolgozni, olyan hajtóművet akarnak, melynek gyártása még legalább 10 évig biztosított, így mindenképpen az újabb technológiák felé orientálódnak, de még mindig nyitott a kérdés, hogy melyik erőforrás emeli a levegőbe a C-130 Hercules riválisának szánt brazil típust.

Az USAF és a US Navy évek óta kísérletezik az alternatív üzemanyagokkal, ezúttal a Holland Királyi Légierő Boeing AH-64D Apache Longbow típusú harci helikoptere repült bioüzemanyag-származékkal.

Az közelmúltban egy katonai helikopter fedélzetén tették próbára az amerikai Honeywell által előállított, GJF (Green Jet Fuel) jelzésű bioüzemanyagot, amely alga és használt háztartási olaj felhasználásával készült. A különösebb módosítás nélküli tesztalany egy AH-64D Apache Longbow típusú helikopter volt, melynek hajtóművei tökéletesen funkcionáltak a próbaszárnyalás alkalmával.https://mail.google.com/mail/?ui=2&shva=1#inbox

A Honeywell által előállított alternatív üzemanyagokat már a US Air Force és a US Navy is tesztelte, sőt a holland KLM légitársaság is kipróbálta 2009 novemberében.

Azonban nem csak az Egyesült Államok dédelget biomasszás álmokat, a brazilok sem restek, bioüzemanyag-nagyhatalommá válnának. Már tettek is az ügy érdekében, a Berlinben megrendezésre kerülő ILA nemzetközi repüléstechnikai rendezvényen európai cégekkel szerződtek le, hogy ezáltal honosítsák a bioüzemanyag-termelést. A szén-dioxid emisszió és a kőolaj-függés csökkentése érdekében az EADS, Eurocopter és az argentin algahasznosító vállalat, a BioCombustibles del Chubut repülőgép-üzemanyagként használható biodízelt előállító üzemet létesítenek Brazíliában.

Ha többet akarsz tudni a szintetikus üzemanyagokról, akkor kattints ide!

Az F-X2 tender 4 milliárd dolláros kiadása az opciók érvényesítésével a későbbiekben akár 10 milliárdig is felszökhet, azonban újabb milliárdot terveznek elkölteni, hiszen új vadászbombázók mellé új kiképzőgépek is dukálnak.

Évtizedekig a EMBRAER üzemeiben licensz alapján gyártott Aermacchi MB-326 alkotta a kiképzőflotta gerincét, melyet AT-26 Xavante néven állítottak hadrendbe. A közel 200 darabban rendszeresített típus utolsó példányait a következő 1-2 évben nyugdíjazzák. Az alapképzés eszközei, az EMB-312 Tucano és az EMB-314 Super Tucano, valamint az F-X2 győztese között így túl nagy szakadék alakul ki, ezt kívánják kitölteni egy AJT (Advanced Jet Trainer – korszerű sugárhajtású kiképző) típussal, melyből 24-36 darab beszerzését tervezik. A projektre 1 milliárd dollárt szánnak.

A megrendelésre leginkább az Alenia Aermacchi M-346 Master esélyes, ám nem szabad kihagyni a KAI T-50 Golden Eagle, valamint a BAE Hawk típusokat.

Több internetes portál tudni véli, hogy a Saab javára dőlt el verseny és a svéd csapat megszerezte a továbbfejlesztett Gripen első exportsikerét mégpedig az ajánlatukban szereplő felülmúlhatatlan repülőgép-ipari együttműködésnek köszönhetően.

Mint említettük, továbbra sincs hivatalos bejelentés, de amint lesz, igyekszünk minél hamarabb leközölni.

Azonban a gép legyártásához kisebb-nagyobb cégek bevonására van szükség. A napokban meg is kezdték a termék promotálását a potenciális beszállítók megnyerésére, május 25-26-án lehetőséget biztosítottak mind a brazil, mind a külföldi cégeknek, hogy minél mélyebben megismerhessék a típust, majd a tényeket mérlegelve ajánlatot tegyenek.

Ahogy a szervezők is hangsúlyozták, a brazil cégek előnyt élveznek, ám vannak olyan részegységek, melyet Brazíliában még nem gyártottak sosem, ilyen a tehertérajtó vagy a légi-utántöltő berendezés.
A “stratégiai partnerek” címszó alatt nem csak az F-X2 nevezőinek szélárnyékában érkezett befektető, fejlesztő és gyártó cégcsoportokra kell gondolni, ez EMBRAER emellett számos ország képviselőivel folytat tárgyalásokat, így Portugália, Dél-Afrikai Köztársaság, Kolumbia, Chile vagy Argentína is szóba került partnerként.

Emellett a típus hajtóműveinek beszállításáért is jelentős verseny folyik: CFM International (General Electric, SNECMA) az IAE konzorciummal (Pratt & Whitney, Rolls Royce, MTU, JAEC) kel birokra.

“A külföldi partnerek bevonása nem jelenti azt, hogy a KC-390 egy nemzetközi projekt lenne. Ez egy teljes egészében hazai program, melynek követelményeit a Brazil Légierő határozta és határozza meg ezentúl is.” -- nyilatkozta Adalberto Zavaroni ezredes a légierő részéről, de kiemelte, szívesen exportálják a gépet, természetesen a partnerországok potenciális vevőnek számítanak.

Hogy a pénzügyekről is szó essék, a gép darabárát 80-90 millió dollárban határozták meg a légierő részéről, kiemelték, olcsóbbnak kell lennie, mint a C-130 Hercules. Ezt és a két hajtóműves mívoltát, valamint nagyobb utazósebességét figyelembe véve vetélytársa lehet az exportpiacon az amerikai teherszállítógépnek. Ezt a brazilok is érzik, 10 év alatt 180 példányt tervez belőle eladni az EMBRAER. A típus pályafutása során összesen 700 darab legyártását tervezik, ebből 100 kerülhet Dél-Amerikába.

Brazília és Törökország közvetítésével a héten váratlan megállapodás született, amelynek értelmében Irán beleegyezett abba, hogy alacsony dúsítású uránjának egy részét külföldre küldi az orvosi kutató reaktorához szállítandó üzemanyag-rudakért cserébe. Az első szállítmánynak egy hónapon belül kell megérkeznie Törökországba.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter csütörtökön felszólította Iránt, hogy a lehető leggyorsabban tárja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) elé az iráni-brazil-török uráncsere-ügylet részleteit – jelentette az Interfax hírügynökség. Olaszországi látogatásán Lavrov kijelentette: reméli, hogy Irán mielőbb lép. Az orosz külügyi vezető mindazonáltal úgy véli, hogy az uráncserével kapcsolatos további megbeszélések nem hátráltathatják az ENSZ Biztonsági Tanácsát az Irán elleni újabb szankciótervezet megtárgyalásában. Lavrov azt reméli, hogy a BT konszenzussal hoz majd döntést az iszlám köztársaság atomprogramját érintő ügyben.

Az iszlám köztársaság visszautasítja a Nyugat vádját, miszerint azért dúsít uránt, hogy később tömegpusztító fegyvert gyártson belőle. Irán azt hangoztatja, hogy atomprogramja kizárólag békés, polgári célokat szolgál. Az ország azonban megtagadta az urándúsítás felfüggesztésére vonatkozó nyugati kérést, és nem nyitotta meg létesítményeit a NAÜ előtt sem. A Biztonsági Tanácsot nem győzte meg az irániak érvelése, és az Egyesült Államok kedden a fórum elé terjesztett egy tízoldalas határozattervezetet, amely új, a korábbiaknál keményebb szankciókat helyezett kilátásba Teherán ellen. A BT-tagok szerint a testület június elején szavazhat az Irán elleni újabb, immár negyedik szankciócsomagról. Irán mindenesetre bírálta a tervezetet, és nem hisz abban, hogy a Biztonsági Tanács komolyan gondolja annak életbe léptetését. Az iszlám köztársaság úgy gondolja, hogy ha el is fogadnák a szankciókat, azok életbe léptetése a vártnál kisebb mértékben rázná meg az iráni nemzetgazdaságot.

Forrás: honvedelem.hu