Már több mint négy éve bukkantak fel az első képek egy új könnyű kínai harckocsiról, de csak most került fel a világhálóra olyan kép, ahol jól kivehető a jármű tornya. Az eddigi képekből ugyanis semmiféle részletet nem lehetett kivenni, mert a tanktól túl távol készültek, vagy álcaháló takarta el azok tornyát. Ugyanakkor annyit – ha nehezen is – meg lehetett állapítani, hogy legalább kétféle prototípus létezik belőle.

Kína legutolsó könnyű harckocsija a Type-62 (WZ131) volt. Ez ránézésre megszólalásig hasonlított a Type-59-re (T-54), viszont jóval kisebb nála, páncélzata vékonyabb, fő fegyverzete pedig egy 85 milliméteres löveg. Elsősorban olyan terepre szánták, ahol a teljes értékű harckocsik nehezen boldogulnak, vagyis mocsaras, hegyes hadszínterekre. Bevetették a harmadik indokínai háborúban (Vietnam 1979), ahol viszont komoly veszteségeket szenvedett gyenge páncélvédelme miatt. Ezt követően felderítő harckocsiként használták tovább és napjainkra mondhatni már teljesen eltűnt a szolgálatból. Egy jó ideig úgy tűnt, hogy nem fejlesztenek ki helyette semmit és szerepét a gyalogsági harcjárművek veszik át.

A könnyű harckocsik egy eléggé exkluzív kategória, kevés ország foglalkozik a fejlesztésükkel és szolgálatba sem állítják őket nagyon. Akinek mégis szüksége van egy ilyen járműre, az vagy kerekes páncélvadászokat használ, vagy már meglévő gyalogsági harcjárművek fő elemeit felhasználva alakít ki ilyet (SPRUT-SD, CV90120). Az egyetlen dedikált könnyű harckocsi, ami szélesebb nyilvánosságnak örvend, az az amerikai M8 Buford, viszont ez még nem került rendszeresítésre, annak ellenére, hogy több befolyásos támogatója is van a típusnak.

Az új könnyű harckocsival kapcsolatban a legszembetűnőbb dolog, hogy elég széles. Összehasonlítva más járművekkel, melyekkel együtt lehet látni a fényképeken, alig lehet kisebb mint egy hagyományos közepes harckocsi. A felvételek tanúsága szerint hidropneumatikus felfüggesztése van, a futógörgőket teljesen vissza lehet húzni úgy, hogy a páncéltestet teljesen a hasára lehet fektetni. Ilyen megoldást abban az esetben szokás használni mikor ejtőernyővel juttatják célba a járművet. Ilyenkor a futógörgőket teljesen behúzzák, hogy földet érésnél ne sérüljenek meg.

A jármű képességeit illetően kevés adat került nyilvánosságra, ami pedíg igen, azok hitelessége is megkérdőjelezhető, inkább kénytelenek vagyunk csak a képekre hagyatkozni. A harckocsi fő fegyvere egy 105 milliméteres ágyú, a torony bal oldalán foglal helyet az irányzó, a jobb oldalán a parancsnok, aki 360 fokban körbeforgatható panoráma irányzékot kapott. A személyzet ilyen elrendezéséből arra lehet következtetni, hogy automata töltőberendezést használnak az ágyúhoz. Azonban ennek az elméletnek ellentmond egy nem olyan régen megjelent cikk, mely szerint a kezelőszemélyzet négy fős, a toronyban pedíg emberi töltőkezelő van. Ha ez így van, akkor a parancsnok a torony bal oldalán foglal helyet az irányzó háta mögött, a panorámairányzék pedíg a torony jobb oldalára kerül. Hasonlóan az M1A2 Abramshoz, csak ott a töltőkezelő bal oldalon van. Az is gyanítható, hogy a tartalék lőszerek a torony hátsó részében kerülhettek elhelyezésre, erre utal a torony hátsó részén lévő nyílás. Ezen keresztül tölthetik fel a tornyot lőszerekkel. A járművezető a páncéltest bal oldalán foglal helyet, ezért elképzelhető, hogy tőle jobbra további lőszereket helyeztek el a páncéltestben. Úgy a toronyra, mit a páncéltestre reaktív páncélzatot szereltek és minden jel szerint ezekkel együtt akarják használni. A jármű tömege 20-25 tonna körül lehet, ez az a felső határ, amit egy közepes szállítógép elbír. Erre kerül a további extra páncélzat, amivel a jármű tömege 35 tonna lesz.

A járműről olyan képek is keringenek a neten, amik állítólag Tibetben készültek. Ez alapján feltétezhető, hogy a tibeti helyőrségeket is ellátják majd a típussal. Régebben volt kísérlet arra, hogy tankokat a tibeti fennsíkon üzemeltessék, de ezek kudarccal végződtek. A tibeti fennsík átlagmagassága 4000-5000 méter, ami nagyjából megegyezik a Mont Blanc magasságával, s ilyen magasan a levegő sokkal ritkább és ebből kifolyólag a motorok teljesítménye drasztikusan lecsökkent. A tankokat, amelyeket odavittek, gyakorlatilag maximális fordulatszámon kellett üzemeltessék a motorjaikat, emiatt nagyon gyakoriak voltak a meghibásodások. A könnyű harckocsi esetében számítani lehet arra, hogy sokkal nagyobb lesz a jármű fajlagos teljesítménye és megbirkózik az olyan szélsőséges körülményekkel, mint amilyen tibeti fennsíkon található.

Ha a járművet rendszeresítik, akkor az ejtőernyős alakulatok kaphatnak belőlük először. Továbbá arra is számítani lehet, hogy a tibeti régióban rendszeresítik, de az ország déli részén is szükség lehet rá, főleg a mocsaras, dzsungeles vidékeken.