Kimondottan vélemény írásokat ritkán közlünk le, bár volt már rá példa – most éppen egy ilyen alkalom van, melynek apropóját a Foreign Policy magazin azon, a chicago-i NATO csúcs előtt készített felmérése adta, melyben többek között egykori államfőket, védelmi- és külügyminisztereket kértek fel részvételre. A lentebb belinkelt felmérés egészét is érdemes átfutni, ezen olvasói vélemény cikk azonban konkrétan a felmérés egy kérdésével foglalkozik: ha lehetőség lenne rá, kiket tennének ki a NATO-ból? Ezen kis felvezetés után akkor pedig át is adjuk a “szót”:
A napokban kisebb vihart kavart a médiában az amerikai Foreign Policy magazin felmérése, amelyben a válaszadók megemlítik, hogy ha adódna rá lehetőség, Görögország után másodikként Magyarországot raknák ki a NATO-ból. A hangzatos kijelentést ki-ki a maga szája íze szerint értékelte, egyesek máris világvégét vizionáltak, másokban pedig ismét föllángolt a nyugatellenesség. Mint mindig, az igazság valahol a két nézet között félúton van, de azért érdemes némi keretet is adni, vajon miért merült fel egyáltalán kis országunk a téma kapcsán.
Kik Mondták?
Az ominózus elemzés, amely a NATO jövőjét vette górcső alá, a Foreign Policy (FP) magazin és az Amerikai Atlanti Tanács elnevezésű külügyi kutatóintézet közös munkájának az eredménye. Az 1970-ben alapított FP az amerikai külügyi újságírás egyik zászlóshajója. Kéthavonta 100,000 fölötti példányban jelenik meg, emellett az újság online verzióját is rengetegen olvassák. Kis túlzással elmondható, hogy Amerikában szinte nincs olyan külpolitikával komolyabban foglalkozó egyén, aki nem rendszeres előfizetője vagy szimplán csak olvasója a lapnak. Az elemzés másik szerzője pedig az Amerikai Atlanti Tanács melynek fő profilja a transzatlanti kapcsolatok és a NATO szövetségi rendszer erősítése konferenciák, elemzések és tanulmányok százainak segítségével. A kutatóintézet idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, és Washingtonban ők számítanak a téma egyik legnagyobb szakértőjének, így az ő esetükben sem lelkes kezdőkkel van dolgunk.
Ami pedig a válaszadókat illeti, ők sem kispályások, hiszen vannak köztük volt államfők, külügy illetve honvédelmi miniszterek, volt és jelenlegi tagjai az amerikai kongresszusnak, illetve kutatók és egyetemi tanárok az Atlanti-óceán mindkét partjáról. Így bár a “csapat” mindössze 59 főből állt, politikai, közéleti és véleményformáló erejük meglehetősen jelentős.
Kik a sorstársaink?
Ebből az 59-ből a görögök 18 szavazatot kaptak, míg hazánk 5 szavazattal került a második helyre. Sorban utánunk Törökország 4, Izland 3, majd Németország, Luxemburg, Albánia, Olaszország, es Ciprus áll 1-1 szavazattal. (Ciprus valami hiba folytán kerülhetett be a rendszerbe, hiszen nem is NATO tag.) Sajnos a “miért” kérdésre – ha volt ilyen egyáltalán – az FP a válaszokat nem hozta nyilvánosságra, mivel valószínűleg úgy gondolták, hogy pusztán a számok épp elég nagy port kavarnak majd. Bár a végeredmény minden bizonnyal a szavazók magánvéleményét tükrözi, érdemes elgondolkodni, vajon miért pont ezeket az országokat jelölték.
Az 1-1 szavazatot kapók között úgy tűnik a katonai képességek hiánya (Albánia, Luxemburg) vagy azok nem megfelelő alkalmazása (Németország és Olaszország) lehet a fő közös pont. Nem megfelelő alkalmazás alatt, a Berlin és Róma konfliktuskerülő kül- és biztonságpolitikáját lehet kiemelni, amely méretüknél és katonai erejüknél jóval kisebb nemzetközi szerepvállalásban nyilvánul meg. A 185 ezer fős német hadsereg például mindössze 10.000 katonát ajánl fel külföldi missziókra, és elemzők szerint az ország megítélése a NATO-n belül jelenleg a béka feneke alatt van.
Izland 3 szavazata sem meglepő, hiszen az ország nem rendelkezik hadsereggel, légterét a NATO (leginkább az USA) védi, amely kiadás egyre jobban szúrja az amerikaiak szemét. Az ország tökéletes példája a potyautas magatartásnak, de mivel alapító nemzetről van szó, amely ráadásul stratégiailag fontos helyen is van, így mindezeket elnézik neki.
Törökország és részben Görögország szavazatait a két nép közötti folytonos acsarkodás magyarázza, amely rengeteg belső döntéshozási folyamatot lassít vagy éppen blokkol a NATO-ban. A törökök mostanában meglehetősen ellenségesen viselkednek Izraellel, Amerika pártfogoltjával, emellett sokan nem nézik jó szemmel az ország növekvő önbizalmát, és az új-ottomán törekvéseket, amelynek célja Törökország regionális hatalmának visszaállítása. A görögök emellett további szavazatokat kaphattak a kilátástalan politikai és gazdasági helyzetük miatt (ami a NATO számára is komoly aggodalomra adhat okot), Macedónia NATO tagságának akadályozása miatt, illetve a NATO-EU kapcsolat gyakorlatilag teljes blokkolásáért (Ciprus miatt).
Mi miért?
De akkor hogyan kerülünk mi ebbe a csoportba, hiszen sem Izland sem Németország kategóriájába nem tartozunk, Törökországról és Görögországról nem is beszélve? Véleményem szerint a válasz igen összetett: A legnyilvánvalóbb ok a Honvédség gyászos költségvetése az elmúlt 10 évben. Ezen sajnos nincs mit szépíteni, illetve ennek folyományaként az ország tekintélye a NATO-ban igen sokat csorbult, hiszen sok vállalásunkat egyáltalán vagy nem megfelelően teljesítettük (pl. Helikopterek küldése Afganisztánba) emellett a haderő modernizációja is meglehetősen lassan halad. Továbbá jelen van nálunk is a “német-szindróma” , hiszen ha fel is ajánlottunk csapatokat, azt legtöbbször erős nemzeti korlátozással tettük (pl. a PRT esete Afganisztánban). Ezek, bár szomorú dolgok, nem új keletűek, hiszen ezek alapján akár Szlovákia is felkerülhetett volna a listára. Ami viszont mégis minket állított a reflektorfénybe az nem más, mint az ország utóbbi időben leromlott külföldi megítélése. Lehet vitatkozni a médiatörvény helyességéről, a magánnyugdíjak ügyéről, az IMF-fel való tárgyalások elhúzódásáról, vagy a gazdasági szabadságharcról, azonban az nyilvánvaló, hogy mindezek (kommunikációjának) hatására az Európai és Amerikai közvélemény szemében Hazánk az utóbbi időszakban kiszámíthatatlan, sok esetben nem feltétlenül demokratikus egyfajta “bezzeg országgá” vált. Mindez a témánk szempontjából azért is fontos, mert a demokratikus politikai berendezkedés és a kiszámítható kormányzás a NATO-hoz való csatlakozás alapfeltételei. Mindezekből sajnos az következik, hogy az öt szavazat melyet Hazánk begyűjtött, kimagaslóan soknak számít, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy az 59 szavazóból mindenki csak egy országra voksolhatott, és sokan szinte csak a térképen tudják megmutatni Hazánkat, minden más esemény (még a fentebb vázolt negatív hírek is) hidegen hagyjak őket.
Akkor most merre tovább?
A Foreign Policy magazin felmérése hazánk szempontjából nem több, mint egy fricska, ám a jó tanuló a kritikát is építő jelleggel kell, hogy fogadja. Sajnos Magyarországon mára divattá vált a nyugattal való szembehelyezkedés, sőt, ez a gondolkodás lassan a politikába is beférkőzik. A probléma csupán az, hogy ha “bezzeg országgá” válunk, és szembefordulunk a nyugattal, akkor ki marad, aki támogatna minket? Ha őszintén végignézzük a történelmünket, láthatjuk, hogy közel ugyanannyi okunk van haragudni a nyugatra, a keletre, és a közvetlen szomszédjainkra egyaránt. Sajnos az ország gazdasági és földrajzi helyzete nem teszi lehetővé a katonai függetlenséget, így kénytelenek vagyunk egy oldalt választani, és amellett kitartani. Ez az oldal a rendszerváltást követően a “nyugat” lett, ráadásul mind a NATO mind pedig az EU csatlakozásunkat népszavazás előzte meg, illetve talán ez a két cél volt az utolsó, amelyben a politikai pártjaink meg tudtak egyezni. Így hát bármennyire is tetszik vagy nem tetszik, de ebbe a körbe tartozunk, és amennyiben itt is szeretnénk maradni, ne adj’ Isten némi megbecsülést is szeretnénk magunknak kivívni, akkor érdemes még az ilyen apróbb(nak tűnő) kritikát is komolyan venni és megfontolni.
A cikkben szereplő gondolatok kizárólag a szerző véleményét türközik.
—–
Szerző: Rynard
Érdekes és jól megírt cikk! Gratula!
Egy megjegyzés, nem utóbbi 10 év hanem utóbbi 20 év honvédelmi költségvetése siralmasan alacsony.
Nekem meg azokról a véleményekről, amelyek szerint Ciprust is ki kellene zárni a NATO-ból, az jut eszembe, hogy akik szavaztak, azok azt hiszik, hogy Magyarország Afrikában van és azért haragszanak ránk, mert nem küldtünk 2 hordozót Iránhoz és anno nem gázoltuk le Szerbiát. A tisztelt szakértők véleménye kb. annyit ér, mint a magyar tüzérségi előészítés egy páncélos csatához, harcihelikopter-támogatással…..
Azon kívül mi is rendezhettünk volna anno egy felmérést. Védtük Európát a tatártól, töröktől, stb. Ki, milyen erővel járult hozzá? Talán nem kellett volna elvenni az ország nagyobbik felét! Ha ma egy erős középhatalom lennénk, a hozzájárulásunk is más lenne. Tisztelt Szakértők! Köszönjék – nem kis részben – maguknak…. :) :) :)
@ Littlejohn: A cikkben le van irva, hogy mindenkinek csak 1 szavazata volt, igy a Ciprusos baki nem az egesz tanulmanyt minositi, csupan egy szavazot. Ebbol en nem vonnek le ilyen messzemeno kovetkeztetest, mint Te.
Rynard….
ha egy tanulmányban csak egy hülyeség van, akkor az egész egy hülyeség…. :) :)
kicsit nagyobb problémának látom azt az 5 szavazatot Grúzia NATO tagsága mellett…
mint drótostótnak a hanyattesés
meg izrael 4…naaaa
Szerintem hibás az alapkoncepció, hogy mi most a jó oldalon állunk! Nagyon sokan úgy gondoljuk -én is-, hogy a magyar nép a két népszavazással meg lett vezetve!!! Mi a rendszerváltás előtt álltunk a jó oldalon, és most is az Orosz barátaink mellett lenne a helyünk egy erős gazdasági (Eurázsiai Unió) és katonai szövetségben! Akkor termelhetne a magyar ipar és a mezőgazdaság ezerrel, nem lennénk Eu-s hülye szabályok béklyói alatt, melyek által csupán európa szemétlerakója vagyunk. A végtelen méretű orosz piac felszívná a termékeinket -mint tette régen-, s egy megbízható erős szövetségesünk lenne, aki nem kívánja eljátszani a világ csendőrét/hódítóját! ez a nemzetközi szerepvállalás egy jó szöveg, de nagyon demagóg! Semmi keresnivalónk nincs az imperialisták hódító háborúiban, arról meg még nem is beszélve hogy nem csak csicskának néznek, hanem úgy is kezelnek minket. Egyre többen kezdenek rájönni az elmúlt 22 év elhibázott -haza-árúló pártok által létrehozott/levezényelt- térfélváltására. Nekünk jövőnk csak a Keleten van, és nem a nyugaton.
Tudom hogy most sokaknál kivertem a biztosítékot, de attól még ez a véleményem!!!
Most lehet itt kardoskodni minden mellet, és hogy a jó vagy a rossz oldalon állunk… Egy a lényeg! Ilyen haderővel és katonai hozzáállással se a nyugat, se a kelet nem tart ránk igényt!
“Ha őszintén végignézzük a történelmünket, láthatjuk, hogy közel ugyanannyi okunk van haragudni a nyugatra, a keletre, és a közvetlen szomszédjainkra egyaránt.”
És persze saját magunkra.
Littlejohn:
“Védtük Európát a tatártól, töröktől, stb.”
Személy szerint TE hány tatárral vagy törökkel végeztél Európa védelmezése közben? :DDD
@kovikopasz
A diplomáciában nincsenek barátok. Érdekek vannak, amit árnyal ez-az, de a ‘barátság’ nem jelenti azt, hogy mindent lehet.
F-111 a maga korában a No.1 csapásmérő volt. Egy ország kapta meg – nem tudom, hogy más kérte -e – Ausztrália. F-22-őt sem Asztrália, sem Japán (F-15-öt kapott, korán) sem Izrael nem vehetett….
Jó írás!
A külpolitikában nem csak az számít ki vagy, hanem hogy kinek látszol. Ezért nagyon fontos a külföldi megítélésünk. Ebben a magyar külpolitika sajnos rendre alulteljesít.
Terminator:
Pontosan. Lehetünk bizonyos esetben dühösek keletre is és nyugatra is. De, sokszor főképp magunkra kéne (pláne amit az édes drága politikusaink a fegyveres erőinkkel műveltek az elmúlt ~20 évben, lásd Szu22-eseink). Csak kicsiny hazánkban népszerű a “mindenki hülye, csak én vagyok helikopter” gondolkodás.
kovikopasz:
“orosz barátaink”
Háát már akinek…
Én ezt a barátságot kihagyom. Inkább a lengyelek, esetleg a finnek.
Különben is. Egy ilyen hatalomnak (ugyanúgy az USAnak és Kínának) nem hiszem, hogy barátai, inkább szövetségesei / gazdasági partnerei vannak.
Ezért kellett bevállalni pl. a balti légtérvédelmet sürgősen. (Ami persze nem baj, sőt szükséges, ha képesek vagyunk biztonságosan teljesíteni.)
Hídország vagyunk. Két évvel ezelőtt egy holland emberrel beszélgettem, aki bejárta egész Közép-Európát egy Transporterrel és a kutyáival. Fura, hogy kivel össze nem hozza az embert a sors, pont azon a meló helyen, na mindegy…
Ő is ezt mondta. Nálunk találkozik a két oldal. Hídország vagy ütköző zóna nem mindegy. Az utóbbit szeretnénk elkerülni.
Nem akarok megsérteni senkit, de nekünk ki kell(ett volna) használni minden a két felet…Legalábbis így kellett volna már régóta. A rendszerváltás idején nyitottunk a nyugat felé, ez jó. Piacokat akartunk szerezni, ami nem úgy sült el ahogy szerettük volna…Mindenképpen meg kellett volna tartani a keleti piacot, persze nem rubel vagy KGB-s elszámolásban
(- Elvtárs ezt elszámolta! – Hát el…)
Mind a két oldalt így vagy úgy a maguk hasznára tudtuk volna fordítani, de hát most már fogalmam sincs, hogy mi lesz a megoldás számunkra…
KGB elszámolás helyet KGST-t akartam írni, elnézést, mielőtt még valami gond lenne belőle!
Tenni mindig lehet! Lehetetlen helyzet nincs, csak tehetetlen emberek (ez esetben politikusok)!
Üdv Urak!
Én most nem mennék bele semelyik oldal melletti vagy elleni korteskedésbe, ez külön lapra tartozik. Ami viszont figyelemre méltó, hogy volt, aki Törökországra illetve volt, aki Németországra szavazott. Akik ezt a szavazatot leadták, azok a NATO felszámolására adták a voksukat – tessenek csak eljátszani azzal a gondolattal, ha a NATO-ból kilépne Ankara és Berlin.
Ugyanis ha érdek oldalról nézem, akkor a legerősebb hagyományos haderővel valamint a legerősebb gazdasággal rendelkező két hatalom kiválása/kizárása ebből a katonai tömbből valóban a végjátékot jelentené. Kíváncsi lennék arra, hogy ki szavazott rájuk.
Magyarország: Nos, a mi belépésünk a NATO-ba anno ugyanúgy nyugati érdek is volt, mint magyar. (Nem azt mondom, hogy jól tettük, csak azt, hogy akkoriban közös eredők mentén mozgott a történet.)
Ha most ki akarnának minket zárni, akkor jól teszik.
Ha jobban megnézem a történelmet, eddig még senki sem járt jól, akinek az oldalára álltunk. Volt itt VSZ meg KGST meg SZU meg Afganisztán.
Most van NATO, EU, USA meg Afganisztán. De ja vu. ;)
Ezek lehet, hogy sosem olvastak történelem könyveket?
A viccet félretéve a NATO-val komoly gondok vannak. Azt leszámítva, hogy az USA nélkül valójában túl sokat nem ér katonailag egy dolog. Arra még mindig jó, hogy legalább Európa békében maradjon.
Ha megindul akár a NATO, akár az EU bomlása, akkor nagy bajba kerül Európa és mi is. Senki sem vádolhat azzal, hogy túlságosan nyugatpárti lennék, de egyvalamivel mindenkinek tisztában kell lennie:
Ha ez a rend borul, akkor Európában újra háború lesz.
Üdv: M
Hornet:
Teljesen egyetértek Veled, de valamilyen okból (nem véletlenül) ez sosem jött még össze nekünk.
A KGB-s elszólást tekintsük freudi elszólásnak, nem is teljesen alaptalan a dolog. A KGB-nek és a KGST-nek volt némi köze egymáshoz.
M
Hornet102 tévedés. Hazánkba egy réteg tökéletesen ingázott a két oldal között. Még pedig a politikai “elit”. Elvtársakból egy szempillantások alatt lettek demokraták. 90 évek megteremtették saját vagyoni jó létüket. Semmiből lett milliárdosok ként.
Sajnos régióba egyedül nálunk nem volt rendszer váltás.
Itt tartunk. Többi Visegrádi ország és még Románia is sebességet váltott !
Én azt gondolom ,hogy ha nem kéne ide oda mindenféle jogcimen évente segélyt , kárpotlást fizetni , és ha csak 2-3 évre be lenne “fagyasztva” ez a több millió , milliárd dolláros tétel . Akkor már rég modernizálva lenne nagyon sok minden . A 70es 80as évek nem ma voltak amikor a dolgok nagyrészét “vettük” “kaptuk” .
Abszolút ON!
Éppen átfutottam a legfrissebb híreket, ezt mindenkinek ajánlom a figyelmébe:
http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=135&cid=142142
Üdv: M
A katonai rész objektív értékeléséhez aki tud, dobjon már be ide egy-két külföldi linket az alábbiakról: táblázat/grafikon arról, hogy
- melyik NATO ország mennyit költ GDP arányosan a hadseregére
- melyik NATO ország mennyit költ ebből a közös missziókra
- melyik NATO ország hány katonát küld a közös missziókba az adott ország összlakosságához- és a hadsereg létszámának arányában
- a közös missziókban milyen szerepet látnak el
Illetve bármilyen külföldi értékelésről linket ami a magyar haderővel vagy a missziós szerepvállalásunkkal foglalkozik. Thx.
Konkrét, racionális okokat tudnátok mondani, ami alapján egy európai ország megtámad majd egy másikat?