Az 1960-as évek elejére a Szovjetunió és Kína között olyannyira megromlott a “testvéri” viszony, hogy a szovjetek felfüggesztették a fegyverszállításokat. Mivel az ideológiai vitákat nem tudta a két kommunista állam elrendezni egymás között, ezért Kínának saját forrásokból kellett megoldania repülőcsapatainak ellátását, fejlesztését.
Kína már addig is épített orosz licenc alapján repülőgépeket, (MiG-15, MiG-17). A MiG-19 (J-6) volt az utolsó vadásztípus, amelyet 1958-tól, még szovjet jóváhagyással gyárthatott sorozatban Kína, ezért repülőgépipara számára nem jelentett gondot az orosz gépek másolása. A nagyhatalmi ambíciókat dédelgető ázsiai ország vezetése azonban nem elégedett meg csak a vadászgépek előállításával. A légierő vezetése hamar felismerte, hogy csapásmérő-képességre is szükség van, viszont az ehhez szükséges repülőgépeket az addigi szállítótól már nem tudták beszerezni. Jobb híján a legkorszerűbbnek számító MiG-19-est választották kiindulási alapnak, a leendő csapásmérőgépnek. Azért is erre a típusra esett a választás, mert a J-6 (MiG-19) teljes gyártási dokumentációja rendelkezésre állt, illetve a külföldi eladásokból elég pénz folyt be a fejlesztések és korszerűsítések megvalósításához.
A J-6 szériagyártásának megkezdése után nem sokkal, a kínaiak elkezdtek egy olyan fejlesztési programot, amelynek végcélja egy csapásmérő típus létrehozása volt, melyet a Q-5 (Q= Qiangjiji, azaz támadó-repülőgép) típusjelzéssel illettek. Az új repülőgépnek két fő feladatot irányoztak elő: az egyik a hagyományos támadó jellegű bevetések teljesítése , míg a másik a harcászati nukleáris csapásmérő-képesség jelentette.
A fent említett célok eléréséhez a J-6-ost jelentősen átkellet alakítani. Hogy ne növekedjen a repülőgép légellenállása, az orrába épített lokátort, és belső bombatárolót kapott. A továbbiakban a J-6 olyan mértékű átépítésen ment keresztül a fejlesztés során, hogy szinte már nem is hasonlított a kiindulási alapot nyújtó, eredeti MiG-19-re. A repülőgép orr-részén lévő levegő szívónyílást a radar miatt szétválasztották és a pilótafülke magasságában, a törzs két oldalán alakították ki.
A Q-5 Fantan prototípusának “szűzfelszállására” 1965. július 4-én került sor, Nanchangban. A sikeres teszteket követően, meg is kezdték a repülőgép sorozatgyártását. Az elkészült vadászbombázókat a kínai szárazföldi és haditengerészeti légierő csapatainál állították hadrendbe.
Az első külföldi megrendelő Észak-Korea volt, amely az 1970-es évek végén a Q-5 Fantan mintegy 40 példányát rendszeresítette az A-5 export jelöléssel ellátott csapásmérő változatnak. Ezt követte 1983-ban a pakisztáni megrendelés. A közép-ázsiai ország első lépcsőben 52 példányt, majd még további 150 darab A-5C változatot szerzett be a kínai gyártótól. Emellett rendelt a típusból Banglades, Mianmar és Szudán is.
A Q-5/A-5 programot 1990-ben állították le, a típus jónéhány alváltozata és közel 1000 példány elkészülte után.
A Q-5 FANTAN FŐBB ADATAI:
Műszaki adatok:
NATO-kód Fantan
Funkció: Csapásmérő repülőgép
Gyártó: Nanchang
Személyzet: 1 fő
Első felszállás: 1965. július 4.
Szolgálatba állítás: 1970.
Gyártási darabszám: 1000 db körül
Típusváltozatok: A-5
Méretek:
Hossz: 15,65 m
Fesztáv: 9,68 m
Magasság: 4,33 m
Szárnyfelület: 27,95 m2
Szerkezeti tömeg: 6365 kg
Maximális felszállótömeg: 11 830 kg
Hajtómű: 2 db WP-6A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő: 2×29,42 kN (Utánégetővel: 2×36,78 kN)
Maximális sebesség: 1,8 Mach
Hatósugár: 600 km
Hatótávolság: 2000 km
Legnagyobb repülési magasság: 16 000 m
Emelkedőképesség: 103 m/s
Szárny felületi terhelése: 423,3 kg/m2
Tolóerő/tömeg-arány: 0,63
Fegyverzet:
Beépített fegyverzet: 2 db Type 23-2K gépágyú, 100-100 lőszerrel
Fegyverterhelés: 2000 kg
Fegyverfelfüggesztő pontok száma: 10
Nem irányított rakéták: 57, 90, 130 mm
Levegő-levegő rakéták: PL-2, PL-5, PL-7
Bombák: 50, 150, 250, 500 kg, LJ-500, BL.755, BLU-107 Durandal
Forrás: Walter G. Scott: MiG vadászrepülők története (Vagabund kiadó) és aerofriends.hu
Biztos, hogy van radar az orrában?
Jelentem
Ritka kivétel, amibe szereltek.
Jelentem
Nem is kell messz meni, hogy láthassunk ilyen gépet.
Kassán a replőgép múzeumban található egy példány (sok más finomsággal együtt..)
http://forum.htka.hu/index.php?action=mgallery;sa=album;id=57;nw;start=0
Jelentem
Khm. Walter G. Scott konkrétan Stonefort írásait lopja. Néhol arra sem veszi a fáradságot, hogy átfogalmazza a mondatait. Illetve főleg Stonefort, de találkoztam már más szerzők írásaival a “műveiben”
Jelentem
Hú Liver…
Próbáld már meg egy kicsit ezt megmagyarázni…! Ki lop kitől? Csak most kerestem rá, hogy létezik ilyen könyv….! Ennek most magyar a szerzője? Érdemes megvenni?
Én úgy vagyok vele, hogy szinte mindenki lop valakitől. Én lennék a legboldogabb, ha magam járhatnék utána mindennek, de mint tudjuk nem így van. Az ember ezért tünteti fel a forrásokat….
Jelentem
Block
Ugyanaz a fickó írta mint a Kurt Riedere-ket tehát a minősége is olyan(elégetni való szar).
Jelentem
Ezek a könyvek, kemény 399-be kerülnek…, aki az alapoktól szeretné megismerni a repülést, vagy a hadtörénelmet, annak megfelelő.
Most írhatnék más szerzőt is aki a “Dönitz farkasfalkái” című könyvből koppintott, de úgy vagyok ezzel, hogy ők így vagy úgy alkottak “egy kötetet”, ami megjelent és ezáltal elértek valamit…
Lenne még példa a koppintásra! Ez kicsit olyan, mint a CNN.
Mindenki a CNN-t nézni, a CNN meg az – elnézést a pontatlanságért – aljaazerát nézi.
Egy biztos, hogy már szinte mindent megírtak, amit lehet, legfeljebb csak a szemszöget változtatták…
Egy neves, magyar repülős szaklapban is olvastam olyat részt, amit Ivan Rendall: Vadászrepülők című könyvéből vettek át! Szóval ezért érdemes – vagy lenne érdemes – feltűntetni a cikkek vagy könyvek végén, hogy mit is használtak fel forrásként. Mikor fősulis voltam, ezt “belénkverték”…
Ez csak az én véleményem, senkit nem akartam megsérteni vagy leminősíteni! Egy kicsivel többre becsülöm azt, aki tesz valamit, mint azt aki csak járatja a száját és másokat ócsáról, még akkor is ha a cselekvő összegez vagy olykor “ólloz”. A mai világban még ehez is energia és odafigyelés kell! De ezt nem szabad úgy értékelni, mintha az illető találta volna fel a spanyol viaszt! Egy jó pont, ennyi az egész
Phoenix!
Esetleg Bill Gunston: Modern Tamadó Repülőgépek című könyvében is található leírás az Q-5/A-5-ről. Igaz elég rövid…
Jelentem
Kurt Rieder Géczi Zoltán, Walter G. Scott Horváth Zsolt a két személy nem ugyan az.
Szerintem is ezek az olcsó könyvek igen is alkalmasak lehetnek arra hogy felkeltsék az érdeklődést. Maga az ár meg nem biztos, hogy mérvadó, olvastam már ezekben jó könyvet is, illetve láttam szép és nagyon drága, rosszul fordított, viszont csak általános ismereteket közlő nyugati könyveket. Nem kell ezek előtt automatikusan hasra esni és nem kell lebecsülni a hazait. Viszont az tény, hogyha valaki komolyabban akar foglalkozni a kérdéssel, akkor azért tovább kell lépni Földi Pálon és Kurt Riederen (bár olvastam már az utóbbitól jó könyvet, illetve Walter G. Scottot még nem olvastam), és más könyveket is kézbe kell venni, akárcsak az internet sem elég mindenhez, de nagyon hasznos tud lenni. Ugyan akkor ebben a kategóriában is jelentek meg hiánypótló könyvek is, mint pl Zichermann István néhány könyve.
Mondjuk, ha már kínai repülők, akkor:
Chinese Aircraft: China’s Aviation Industry Since 1951 / Yefim Gordon, Dmitriy Komissarov (312 oldal)
TG
Jelentem
Block, ilyenekre gondolok konkrétan, amit lejjebb olvashatsz. Anno Stoneforttal kicsit el is beszélgettünk erről, mutattam is egy konkrét példát, úgyhogy előbányásztam a konkrét e-mailt. Az idézet a Világ legrosszabb repülőgépei című könyvből származik, Lavi fejezet.
Stonefort:
“Az izraeli légierő több alkalommal is késedelmesen vagy egyáltalán nem juthatott a megrendelt technikához, mivel politikai okokból átmeneti vagy tartós fegyverszállítási embargó alá vonták hol a franciák, hol az amerikaiak. A függéstől való megszabadulás első lépése volt a Mirage III-as gyártási dokumentációjának illegális úton történő megszerzése Svájcból, ennek alapján az Israel Aircraft Industries megkezdhette a Nesher, majd később a saját továbbfejlesztés eredményeképpen létrejött Kfir gyártását.
A módosított “Mirage-klónokból” 212 db készült, de ezek élettartama gyártástechnológiai és anyagminőségi okok miatt nagyon alacsony lett, selejtezésükre meglepően rövid idő után került sor. A Kfireket “túlélték” a sokkal régebbi A-4 Skyhawkok, de természetesen ezek szolgálati ideje is végesnek bizonyult.”
A Walter G. Scott könyv:
“Ezt követően az izraeli légierő több alkalommal is késedelmesen vagy egyáltalán nem jutott hozzá a megrendelt gépekhez, mivel politikai okokból átmeneti vagy tartós fegyverszállítási embargó alá vonta hol Franciaország, hol az Egyesült Államok. Az izraeliek természetesen hamar megunták a kiszolgáltatott helyzetet, és a függéstől való megszabadulás első lépéseként egyszerűen ellopták a Mirage-III-as gyártási dokumentációját Svájcból. Ezen rajzok és dokumentumok alapján az Israel Aircraft Industries (IAI) megkezdhette a Nesher, majd később a saját továbbfejlesztés eredményeképpen létrejött Kfir gyártását.
A módosított, továbbfejlesztett “Mirage-klónokból” 212 db készült, azonban élettartamuk gyártástechnológiai és anyagminőségi okok miatt igen alacsony volt, hadrendből való kivonásukra meglepően rövid idő után sor került. A Kfireknél jóval tartósabbnak bizonyultak a sokkal régebbi gyártású A-4 Skyhawkok, természetesen ezek szolgálati ideje sem volt akármeddig kitolható.”
Jelentem
Hm… pöttyet szóismétlősre sikerült a komment, bocsi, majdnem fél öt van :) De el lehet húzni az időt egy kis World in Conflict multival…
Jelentem
OK, köszi mindenkinek.
Megnyugodtam, hogy nem maradtam le életem könyvéről…
Jelentem
molnibalage, Mackensen :
Ha jól emlékszem, vagy radar, vagy bombatér van. Konkrétan rémlik valahonnan: “miután a radar nem került az urrkúp alá lehetőség volt egy 500 kg(?)-os bombatér kialakítására”
Az idézet, lehet, hogy nem pontos, a tömegadat meg pláne. A lényeg benne van.
Egyébként egy csatarepülőgépnek nem kell radar, ha bízol a kísérő vadászok éberségében.
Jelentem
Szerintem nem volt soha összefüggés a radar és a belső fegyvertér között. Lehet valami elveszett a fordításban.
Kialakítottak belső fegyverteret, amit aztán inkább üzemanyagtárolásra használtak.
Orrkúpot is kialakítottak, a szívócsatornákat meg oldalra helyezték el. Az orrkúpba meg a haditengerészeti változatoknál szereltek radart. Ezekből, meg elenyésző mennyiséget gyártottak
http://en.wikipedia.org/wiki/Q-5_Fantan
Jelentem
Mackensen:
ez igaz. Csak valahonnan rémlik, hogy amibe nem szeretek radart, oda bombát tettek. Mondjuk elég érdekes lehet az orrból bombát vetni, de láttam már furcsábbat is.
Jelentem
Az orrba bombát? Szinte kizártnak tartom. Kicsit megbolondítja a súlypontot…
Jelentem
Block50
Én is a furcsasága miatt jegyeztem meg. Mondjuk egy radar sem kis tömeg, ha meg bomba van, vetés után a “normál” kamra is üres, nem?
De ha nincs igazam, azt is simán elhiszem, tudjátok, “repüléshez én…”
Jelentem
Hát pont ez az… :-)
Oldás után üres lenne, könnyebb pár száz kilóval, így teljesen megváltozna a gép repülési tulajdonsága. Ráadásul a terhelések szempontjából sem mindegy.
Jelentem
Az orrba bombát? Szinte kizártnak tartom. Kicsit megbolondítja a súlypontot…
Én inkább oldási problémákat látok. A MiG-27 is vihetett a seggénél két 250 kilósat. 500 kiló nem sok csak, ha a gép közepétől – valszeg a súlyponttól is – méterekre van…
Jelentem
Szerintem keressen valaki egy megbizható linket. Én még utalást sem találtam róla mostanáig.
Jelentem
Én se…
Még a radarról is csak annyit, amit írtál.
Jelentem
Block50:
Mármint úgy értem, hogy a törzskamra és az orrkamra is. Az egyik nagyobb, a másik kisebb. Libikóka? :-D
Molni: leszögezem nem tudom, hogy hívják a manővert: zuhanás-felhúzás-vetés a legalsó ponton, vagy kicsit előtte. Ekkor is?
Jelentem
Akkor is ki kell trimmelnie a gépet. Eléggé valószínűtlennek tartom, hogy egy légvédelmi tűzzel tarkított cél felé zuhanás és bombaoldás közben/után (200as pulzusnál) vki egy zuhanó gépet trimmeljen…
Jelentem
Jó, jó, de honnan vettétek, hogy bombateret alakítottak ki az orrkúpban?
Van rá valakinek valamilyen forrása? Vagy fordítási hiva, bombsight-ot valaki bombakamarának fordította.
Jelentem
Mackensen
Már rég elméleti a kérdés, legalábbis nekem. :-D
Egyébként olvastam valahol, de nem tudom, hol. És mint egzotikum megmaradt. Persze egyáltalán nem biztos, hogy igazam van, csak rémlik valami… :-D
Jelentem
A kultúrális forradalom alatt sok ökörséget megpróbáltak:)
Lehet akkor kísérleteztek ilyesmivel.
Jelentem
Phoenix!
Ez egy nagyon-nagyon gyenge cikk volt!
A cikk nagy része a 80s évek találgatásaiból íródott cikkek továbbmásolása, tele fals adatokkal.
Hol vásárolt volna 150 példányt Pakisztán? És hogy állították volna le a programot 1990-ben?
Tavaly kezdték el a nanchang-i gyárban a Q-5L végszerelését! Bár tény, hogy a típus napja leáldozóban vannak. Fénykorában, a kilencvenes években a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Légierejének hat repülő hadosztálya repülte a típust. Ezek közül mára, csak három hadosztály maradt, azok fő típusa is a JH-7-es, így csak négy ezred repüli a típus D és L változatait.
Jelentem
Phoenix!Ez egy nagyon-nagyon gyenge cikk volt!
Mielőtt ítélkeznél, olvasd végig a kommenteket, ha már a forrásmegjelölésből nem jössz rá, hogy nem én írtam…
Mivel nem készült el még a saját ismertetőnk a típusról, így testvéroldalaink írásait használ(hat)juk, hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül.
Mivel minden időmet elviszi a hírírás, szeptembertől meg a fősuli, ez a közeljövőben nem is fog változni. Ha valamelyikőtök elég májernek érzi magát ahhoz, hogy szidja és javítgassa a cikket, akkor gondolom az sem lenne probléma, ha írna egy jobbat. szívesen fogadjuk.
PHX
Jelentem
Mindez semmit nem von le abból, hogy ez egy hibáktól hemzsegő cikk, ami nem illik az oldal általánosan jó színvonalához. Ne vegyetek át hibás cikkeket, vagy nézzétek át előbb.
Cikket írni nincs időm, de ha ha gondoljátok szovjet/orosz/kínai/VSZ repülő témában lektorálni tudok számotokra.
Email címem adott.
Jelentem